Kelet-Magyarország, 1989. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-07 / 6. szám
1989. január 7. Kelet-Magyarország 3 A költségvetés struktúrája | A bűvészinas seprűje? AZ ELMÚLT HÚSZ ESZTENDŐ SORÄN a pénzügyi szervek szerepe, társadalmi megítélése alapvetően megváltozott. 1968 után a Pénzügyminisztérium lett a legfontosabb operatív gazdasági irányító, amely vállalati szintig és konkrét termelési célokig hatóan bűvészinasként használta a pénzügyi ösztönzőket, mint akkor hívták, emeltyűket. Ezek elsősorban egyedi adókedvezményekből és dotációkból álltak. A népgazdasági terveknek megfelelő célok érdekében a minisztérium tisztviselői vállalati szinten módosítgat- ták a költségvetési kapcsolatokat. A vállalatok hamar felismerték, hogy pénzügyi helyzetük sokkal jobban függ a költségvetési kapcsolatoktól, mint a jó vagy gyenge munkájuktól. ‘ A bűvészinas seprűje addig sikerrel seperte ide-oda a pénzt, amíg bőven futotta a külföldi hitelekből. 1988-ra azonban kiderült, hogy már csak beseperni lehet, adakozni nem. Elérkezett a tényleges reformok ideje. Mostanra azonban a reformok bajnokának tekintett pénzügyi apparátus a mindenki közös ellensége szerepébe került. Mindenki hangosan követeli, hogy tőle kevesebbet vegyenek el, és neki többet adjanak. A Pénzügyminisztérium tekintélye a mélypontra süllyedt. NEM IS EZ A FŐ BAJ, hanem az, hogy a reformok jövőjét fenyegeti az a szituáció, amelyben minden ágazat, minden érdekképviselet csak kapni akar, áldozatokat hozni nem. A növekvő költségvetési hiány mellett megfékez- hetetlen infláció származik abból, hogy mindenki kevesebb adót akar fizetni, de mindenki költségvetési juttatásra tart igényt. A veszély annál nagyobb, minél gyengébb a központi hatalom. Sürgőssé vált tehát olyan költségvetési reform, amelyben az újraelosztási feladatok megoldása nem úgy történik, hogy a Pénzügyminisztérium egy nagy kalapba begyűjti az adókat és ebből aztán a mindenkori erőviszonyoknak megfelelően eloszt. A jelenlegi és a belátható jövőn belüli erőviszonyok ugyanis nem biztosítják sem a megfelelő összeg begyűjtését, sem a túlosztozkodás megakadályozását. Olyan rendszert kell tehát teremteni, amelyben közvetlenül szembekerülnek egymással azok, akik fizetnek, és azok, akik kapnak. Ennek érdekében a költségvetést három alapvető részre kellene felosztani: — az államháztartás költségvetése; — a munkaerő újratermelése során felmerülő társadalmi feladatok költségvetése; — a vállalkozási szektor költség- vetése. (Az államháztartás költségvetésébe tartoznának az államapparátus és a hadsereg fenntartásával járó költségek.) A MUNKAERŐ ÚJRATERMELÉSE SORÄN felmerülő feladatok költségvetése két csoportba sorolandó: a./ a munkaerő újratermelési költségeihez való állami hozzájárulások. Ide tartozik az egészségügyi ellátásnak, kultúrának, sportnak az a része, amit a társadalom közös feladataként kell finanszírozni. b./' a társadalom szociális feladatai, amelyeket a szociálpolitika állami feladatnak tekint. Ide tartozik a nyugdíjnak az államilag garantált része, a családi pótlék és minden olyan szociálpolitikai támogatás, amit a társadalom feladatának tekintünk. A fenti felsorolás a költségvetési kiadások oldaláról történik. Jóval problematikusabb a források hasonló alapokon történő szétválasztása. Márpedig az a feladat, hogy a felhasználási célokkal a források közvetlenül álljanak szembe. Abból lehet kiindulni, hogy a munkaerő újratermelésével kapcsolatban felmerülő költségvetési kiadások forrásait a munkaerő újratermelési költségeként kell felfogni. Ebből’fakadóan annak forrásai a munkaerő költségeiként merüljenek fel, vagyis bérjárulékként kerüljenek kivetésre. Ha például az oktatást, mint a munkaerő újratermelési költségét kell felfogni, akkor az a bérköltségek százalékában legyen kivetve a munkaerő hasznosítóira. Egyértelműen így kellene kezelni az egészségügyi ellátás, az állam kulturális-, tudományos- és sportcélú feladatainak forrásfedezetét is. PROBLEMATIKUSABB az államháztartás fedezetének elkülönítése. A fentiekből következően erre elsősorban a személyi jövedelemadó szolgálhat fedezetül. Ezért érdemes volna a szorosan vett állami kiadások forrásának tekinteni. Ez azzal járna, hogy az államapparátus fenntartásának terheit a jól kereső rétegek éreznék elsősorban, ezek a rétegek emelnének szót a drága állam gyakorlata ellen. Az átlagosnál lényegesen jobban kereső értelmiségiek, kisvállalkozók jelentik azt a legdinamikusabb politikai erőt, amely sikerrel veheti fel az államapparátus növekedése, az állami bürokrácia elleni politikai harcot. A nemzetközi tapasztalatok szerint ez az a réteg, amely a legkevésbé ad hitelt az olyan ideológiáknak, amelyek a társadalom problémáinak a megoldását a nagy újraelosztó szerepet vállaló, központosított államtól várja. Kopátsy Sándor LÁTSZÓLAG CSÖNDES HÉTKÖZNAPI DÉLELŐTT a nyíregyházi Petőfi téri autóbuszpályaudvaron. A Volán vállalat naponta 224 helyközi járatot indít és fogad, a helyi járatok száma megközelíti a 280-at. Ezenkívül érkezik Miskolcról, Debrecenből, Özdról, Nyírbátorból autóbusz és indul. (Elek Emil felvétele) I Magán- vagy állami tulajdon j Röpködő ezresek Kiskereskedők petíciója Felháborodva kopogtatott szerkesztőségünkben a közelmúltban Garai Zoltán és Porkoláb Zsuzsa. Mindketten kiskereskedők, és a most épülő kiskereskedők házának leendő tulajdonosai (bérlői). Épp ennek eldöntéséért folytatnak most késhegyig menő csatát. Őket bízták meg ugyanis a többiek, hogy szóljanak a majdani kereskedőház lakóinak érdekében. Sorra járták a kiskereskedők, a kisiparosok megyei érdekvédelmi szervezeteit, de együttérzés mellett másfajta támogatásra nem futotta. Természetesen több alkalommal felkeresték a városi tanácsot, hátha változtatnának álláspontjukon: a kiskereskedők háza ne állami, hanem magántulajdonba kerüljön. Szópárbaj a tanácson — Egy évvel ezelőtt a tanács összehívta az ide jelentkezőket és közölték velünk a nyilvánvalóan elfogadhatatlan feltételeket. Az építkezés költségeit mi fedeznénk, mégsem szereznénk tulajdonjogot. El nem adhatjuk, s ha mindenképpen szükségünk van a pénzünkre, csak az eredeti vételárat kapnánk vissza, amiből persze a mindenkori forgalmi értéken már semmit nem vehetnénk — magyarázza a sérelem 'alapokát Garai Zoltán. — Hogy időrendi sorrendben kövessük az eseményeket — veszi át a szót Porkoláb Zsuzsa —, tavaly októberben a tanácson ismét összehívtak bennünket. Itt közölték; a ház arculata némiképp megváltozik, nem három-, csak kétszintesre tervezik, viszont az előzetes számítások alapján 52 ezer forintba kerülne egy négyzetméter. Mondanom sem kell, hogy közfelháborodást váltott ki a bejelentés. Ekkor határoztuk el a közös fellépést és alkalmi érdek- képviseletre vállalkoztunk. A szópárbajt követően a tanács tervosztályvezetője felállt és 5 millió forintos támogatást ígért a házhoz. Ettől kezdve nehéz pontosan nyomon követni az eseményeket. Több szálon fut ma is a cselekmény, a kiskereskedők más hazai városokban tudakozódtak hasonló létesítmények építéséről, kezelői jogáról, egyáltalán a létrejöttéről. Feltérképezték, hogy Debrecenben a Kálvin téren a kisiparosok és kiskereskedők üzletháza társasházként épült és több részletben fizették be a tulajdonosok a rájuk eső részt. Ami imponált: a telek és a felépítmény egységesen magántulajdonban maradt. Visegrádon az Ágasház építésére polgári jogi társaság alakult, éves bérleti díjat fizetnek érte az árusok a tanácsnak, a fenntartási költségből arányosan róják le a rájuk eső hányadot. Az ottani városi tanács is tulajdonos, egy üzlet erejéig. Láthatatlan diplomácia A kiskereskedők húsz aláírással petíciót nyújtottak át Csabai Lászlóné tanácselnök~VJ“N-----W'-'--------t---------------Í 4 mikor Együgyin egy kisvárosba utazott, némi meglepődés fogadta. Feltűnt neki, hogy a járókelők fején nincs kalap. Lehetséges, hogy az üzletben nincs kalap? A, dehogy! Volt biz, ott kellő mennyiségben, méretben és színben. De a vásárlók valamilyen oknál fogva \messze elkerülték a kalaprészleget. A divat a bűnös, talál- , gáttá emberünk, hiszen már voltak tapasztalatai, ’és a szálloda felé irányította tappancsait, amikor a ? rendőr síp trillái jutottak lei füléhez. Amint hátra- ?pislantott látta, hogy egy I rendőr indul feléje. J — Kihágást követett el \ polgártárs! \ — Miféle kihágást? 5 — Megsértette a városi Srr Valahol egy városkában tanács rendeletét. Pénzbírságot kell fizetnie. És a kalapját is kérem. A gyanútlan Együgyin odaadott három rubelt és a kalapját. A rendőr nyugtát állított ki, átadta, majd a kalapot a szemét- gyűjtőbe dobta. — Hogyan merészeli? — . méltatlankodott ' Együgyin. — Milyen jogon ...? — A jogról csak hallgassunk, polgártárs. — Kérem az iratait is — szólt a közrend és az erkölcs őre. Együgyin az irataiért nyúlt.- -—-> '"N ________■*- K — Bocsánat polgártárs — szólt az igazolványt lapozgatva a rendőr. — Csak egy apró hiba történt, ön moszkvai lakos. A büntetést hatályon kívül helyezem. De a kalap — az tilos! — figyelmeztette a rendre Együgyint. — Hé, álljon meg! — könyörgött emberünk. — Magyarázza már meg, hogy mi a lényeg. — A lényeg az — magyarázta a rend éber őre — hogy a városi tanács rendelete értelmében a város utcáin tilos a kalapban való mászkálás. — Fura egy rendelet. — Dehogy az! A kalapok zavarják a város átmenő forgalmát, sőt emberáldozatokat is követelhetnek. Együgyin tátott szájjal hallgatta: — Hogy lehet ez? / gén egyszerűen. Azt mondják, hogy az egyik polgártársunk csúcsforgalom idején kalapban ült a buszra. Véletlenül leesett a fejéről a kalap. Fel akarta venni, de ekkor tolongás kezdődött, a busz meg elindult. Csaknem szerencsétlenség történt! Értette? Hát ez az! Ne is keresgélje a kalapját a szemétben! Ott a másik sarkon is áll egy rendőr. (Mizser Lajos fordítása) _7N _________k.__SS__Üv___V---------nek és kifejezték: sérelmesnek érzik ezt a „zsebből történő államosítást”. Közben érdeklődtek a KEMÉV-nél, mint a lehetséges kivitelezőnél, milyen építésre számíthatnak, mennyibe kerülne ott nekik egy négyzetméter. A tanács közben ígéretet tett: nem hamarkodják el a döntést. Egy ideje döntő fordulat állt be a nyíregyházi tanács hozzáállásában. A változás okairól kérdeztük Bárány János tanácselnök-helyettest, aki a kereskedelmet felügyeli és így ő tárgyal érdemben a szembenálló felekkel. Szabad kezet — Több variációt dolgoztunk ki és ezeket mielőbb ismertetni akartuk az érdekeltekkel, ezért december 16-ára behívtuk a leendő házlakókat a tanácsra. Az első változat szerint fix árért a tanács építtetné meg és akkor állami tulajdonba kerülne az épület. Állami tulajdon mellett viszont a mindenkori forgalmi értékét adnánk vissza, ha kilép valaki. Ez a második verzió, a harmadik pedig az, hogy teljes mértékben a kiskereskedők építtetnék és a tanács csak egy koordinatív szerepet töltene be. Alapelvként azt fogalmaztuk meg, hogy a tanács meg akarja építtetni a kiskereskedők házát, amelyben szolgáltató cégek is helyet kapnának. A tanács partnernek kínálkozik, de úgy, mint vállalkozó. S végül lényeges elem, hogy nem a lakosság zsebére megy a kereskedőház kivitelezése. Megjegyzem, ha állami tulajdonba kerülne, a bérleti díj összegét az adóalapjából levonhatná a kiskereskedő. 4 összegezve a tanács álláspontját: még abban is szabad kezet adnak a kereskedőknek, tárgyaljanak ők a kivitelezővel, hátha olcsóbb árat érnek el. Elfogadhatnának akár félkészátadással és ki-ki ízlése szerint fejezhetné be. Karácsony előtt egy nappal kaptuk a hírt Bárány Jánostól: a kiskereskedők képviselői a KEMÉV helyett az ÉP- SZER-rel állapodtak meg. Magántulajdonba kerül a telek és a felépítmény, így viszont a tanács egyetlen fillért sem ad hozzá. Január 2-án a KEMÉV átadta az építési területet az ÉPSZER-nek. Az új kivitelező garantálja, hogy a tervezett 1989. november 1-jei átadási határidőt tartja. Meglátjuk ... Tóth Kornélia Hét nyelven Építészötlet V an benne valami. Vágó István műsorának címét nem egészen véletlenül vettük kölcsön. Legutóbb volt egy olyan feladvány, amelynek megfejtése az Eiffel-torony volt, s Vágó István úgy akarta rávezetni játszótársát, hogy Eiffel nevét akarta kitaláltatni. Ebben a részben hangzott el, — sokan innen tudtáik meg — hogy a híres francia építész Magyarországon is alkotott. Ha nem is a századfordulóin élt híres építészhez mérhető nevű alkotók csábítását tűzte ki célul a megye főépítésze, mindenesetre azt találta ki, hogy minden második évben nemzetközi építészeti alkotótábort szerveznek Szabolcs -Szátmáfban:- r<. Az- -ütletét, az ■ adta, hogy a kétévenként rendezett tiszántúli építészeti konferencia egyre népszerűbb és rangosabb eseménnyé válik, miért ne lehetne akkor a közbeeső éveket egy jellegében más, rendeltetésében hasonlóan hasznos rendezvényre felhasználni. Az ötlet a minisztériumban is támogatásra talált, s elkezdődött a gyakorlati előkészítés is. Hét nyelvre fordították le a meghívólevelet, s nemsokára útnak indul cseh, lengyel, szovjet, NDK, finn, NSZK-beM, francia szakmai szervezetekhez, vagy ahol jelesebb építészeiket ismernék, ott konkrétan nekik címezve is mennék a meghívólevelek. Hogyan lehet ismeretlen környezetben, ismeretlen lehetőségek között építészeket alkotásra bírni? Az elképzelések szerint helyszíneket kapnak, alaptérképékkel látják el őket, ők építészeti ötleteiket, vázlataikat adják majd hozzá, s minden bizonnyal hasznos lesz mindenki számára az alkotótáborban eltöltött néhány hét. Elsősorban azokon a területeken próbálják meg segítségüket, ötleteiket kérni, ahol az idegenforgalom a legjelentősebb, vagy az idegenforgalom fellendítéséhez fűződnek komolyabb megyei érdekek. A z első év kísérleti év lesz. Ez kockázattal jár, nem biztos, hogy mindjárt legnevesebb építészek jönnek. De ha az alkotótábor rangot szerez magának, ha híre megy, akkor akár a legnagyobb nevekre is számítani lehet majd. És ha eredményeket mutatnak fel évek óta a képzőművészeti, az éremgyűjtő, a vonószenekari táborok, alkotótáborok, miért is ne lehetne a megye számára is eredményes az építészeti alkotótáborok szervezése? B. J.
