Kelet-Magyarország, 1989. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-31 / 26. szám
2 Kelet-Magyarország 1989. január 31. Arborétum a város szélén Sétáljon a gyüngyvirágos tölgyesben Nem csupán gazdálkodási kötelezettségei vannak a Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságnak, hanem tevékenyen rész1 kell, hogy vállaljon az erdővel, a természettel kapcsolatai ismeretek terjesztésében, az erdő szereteté- re, tiszteletére való nevelésben. Ezt a célt szolgálják már ma is az erdőgazdaság területén lévő debrecen-bánki, illetve a püspökladányi arborétumok, s ez lesz a feladata a nyíregyházi arborétumnak is. naik szociálpolitikai tevékenységgel, hiszen a társadalomban élnék olyanok, akik életkoruk, betegségük, szellemi fogyatékosságuk miatt nem tudnak magukról gondoskodni. A folyamat már megkezdődött, ugyanis hasonló képzést kapnak a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola és a kaposvári tanárképző főiskola hallgatói, valamint a hajdúböszörményi óvónőképzőben tanulók is jelentkezhetnek szociálpolitikai fakultációra. Mivel az ország keleti felében a szociális feszültségek jóval nagyobbak, mint máshol, kívánatos lenne itt is bevezetni valamilyen szinten a szociális munkások képzését. M. Magyar László R folyamat elkezdődött Az arborétum kialakítására a gazdaság központja és a Csaló köz határolta részen kerül sor. A legfontosabb feladata, hogy megismertesse a látogatókkal azokat a természetes erdőtársulásokat, illetve kultúrerdő-típu- sokat, amelyek a nyírségi tájon az arborétumhoz hasonló ökológiai adottságú területeken találhatók. Mindezt úgy, hogy igazi felüdülést nyújtson az ide látogatók részére. Ezenkívül a terület reprezentálja majd az erdő- gazdaság természetvédelmi tevékenységét, lehetőséget ad azoknak a berendezési tárgyaknak a bemutatására, amelyeket a gazdaság készít és a jövőben értékesíteni kíván. A létesítendő arborétum nem a klasszikus élőfagyűjtemény lesz, hiszen nem a fafajok és változatok minél nagyobb számú bemutatása a feladat, hanem a nyírségi tájban előforduló erdőtípusok és az azokat alkotó honos fák és cserjék bemutatása a cél. A megismertetésre szánt természetes és kultúrerdő-típusok közül — figyelembe véve a sóstói parkerdő részét is — a természetes erdőtípusok közül: nyírségi gyöngy virágos tölgyes, gyertyános tölgyes, nyírségi pusztai tölgyes, valamint a kultúrerdő- típusok közül az erdei és a féketefenyves kialakítására kerül sor. Az arborétum helyén jelenleg kiritkult akácos, illetve elvénhedt kocsányos tölgyes található. A munkák az idős, beteg fák eltávolítása, az állomány ritkítása után — az egészségeseket természetesen megkímélve — kezdődhet el. A munkák jelenleg a tervezés stádiumában vannak. Jóváhagyásra vár a kiviteli terv, folyik a területet fedő jelenlegi erdőállomány felmérése, egészségi állapotának vizsgálata. Az biztos, hogy az idén mindenképpen hozzákezdenek az arborétum kialakításához. A megépítés azonban hosszú folyamat, mert a növények fejlődéséhez idő kell, és így a munkák csak több év elteltével hozzák meg a várt, szemet és lelket gyönyörködtető látványt. Az erdőgazdaság dolgozói bíznak abban, hogy a természetszerető közönsé - get idővel egy újabb, kedvelt látnivalóval ajándékozzák meg. (sz.) REKLÁMFILM AZ ÜZEMRŐL. A napokban adtunk hírt róla, hogy a Fémmunkás Vállalat nyíregyházi gyárának balkányi gyárrészlege 80 millió forintos árbevétel elérését tűzte célul a HILO- állványrendszer értékesítése terén. Felmérve a belföldi piac szükségleteit elkészült egy rövid reklámfilm, melyet napokon belül vetíteni kezd a Magyar Televízió. Terveik szerint február közepén nagyszabású termékbemutatót rendeznek a gyárban, ahová a szerelővállalatok szakembereit várják elsősorban. A kultúra megbénulásához vezetne Ki fizesse a giccsadót? Sok minden borzolja a kedélyeket az utóbbi időben a közművelődésben dolgozók körében. Legújabban például a népművelőket és a mozis szakembereket foglalkoztatják az úgynevezett giccsadó- val kapcsolatos kérdések. Igaz-e, hogy bevezetik, kit fognak vele sújtani, kinek kell a könnyebb műfajú produkciók után giccsadót fizetnie, és egyáltalán, ki állapítja majd meg egy műsorról, hogy az a giccs kategóriájába tartozik-e? Mi maradna ? Szabolcs-Szatanárban egyelőre annyi történt a giccs- adó bevezetésének ügyében, hogy a Művelődési Minisztérium képviseletében Stark Antal államtitkár levélben megkereste Vida Jánost, a megyei tanács művelődési osztályvezető-helyettesét, adjon szakvéleményt a hivatalosan „kulturális járulékol- tatás”-nak nevezett adóztatási tervezethez. Ez a szak- vélemény, amely több nyíregyházi művelődési intézmény vezetőjének tapasztalatait és állásfoglalását is összegezve készült el, egyértelműen a „kulturális járulék” bevezetése ellen foglal állást, amely újabb tehertétel lenne az amúgy is nehéz helyzetben lévő művelődési ágazatnak, arról pedig szó sem lehet, hogy a tervezett pluszösszeget esetleg áthárítsák a közönségre — az állampolgárok fizetőképességét tekintve ez már ma sem, és a jövőben sem lehetséges. Érdemes már most megvizsgálni, milyen hatása volna egyik-másik szakterületen — ha a kulturális kormányzat mégis keresztülvinné a szándékát, a megyék tiltakozása ellenére is. Például a filmszakmában jelenleg is komoly az adózás : bizonyos, úgynevezett járulékaltatott (azaz adózásra minősített) filmek bevétele után 40 százalékos adót fizet a moziüzemi vállalat, és ha életbe lépne az újabb rendelet, további 20, összesen 60 százalékot vonnának el — mi maradna az értékes, művészi filmekre, netán a mozihálózat fejlesztésére, beruházására? Szubjektív megítélés Kifejezetten hátrányos helyzetet teremtene a rendelet bevezetése a már amúgy is perifériára szorult kistelepüléseken. A kis falvakban ma az állami költségvetésből alighogy csurra- nó-cseppenő forintokat az úgynevezett „bevételes ren- dezvények”-ből származó összegekkel igyekeznek kiegészíteni, hogy fűteni, világítani tudjanak — pl. különböző szórakoztató programok megrendezésével, aminek bevételei után már most 25 százalék ÄFA-t kötelesek megfizetni. Elviselhetetlen teher volna erre még a plusz giccSádó. Ugyancsak a kistelepülések gondja: a tervezett intézkedések tovább távolítanak el az embereket a művelődéstől és még kevesebb teret engednének a kultúra ter- jeszitésének. Ha pl. ott, ahol megszűnt már a művelődési ház, a könyvtár, a mozi és az egyetlen kultúrközvetítő a videokölcsönző, a kölcsönzési díjat is megemelnék a gicesadóval — ez végső soron a kultúra megbénulásához vezetne, amit véleményem szerint nem szabad megengedni, sőt, mindenáron meg kell akadályozni. Megkérdeztük megyénk legnagyobb művelődési háza, a megyei és városi művelődési központ vezetőjét, Nagy Ferencet: mi a véleménye a gicesadó-tervezetről ? Elmondta: azért nem látja értelmét, mert szubjektív a megítélés, mit minősít egy bizottság giccsnek ... Mi a giccs? De mi is a giccs? Az értelmező szótár szerint: „Olcsó hatásokra törekvő, felszínes, érzelgős, gyakran hazug mű, illetve ami ilyen tulajdonságokat mutat.” A jé- lenlegi giccsadótervezet szerint ebbe a kategóriába kerülnének pl. a 30-as, 40-es években készült magyar filmek, Csortos, Kabos Gyula filmjei, amit a Nosztalgiamoziban vetítenek, vágy a fiatalok ifjúsági diszkója is. De ki az, aki erre majd áldását meri adni ?.'.'.' Baraksö Erzsébet Válasz cikkünkre Öreg platán a tunyogmatolcsi gátörhánUL (Kovács Zoltán (elvétele) Alapvető tévedés Foglalkazása: szociális nukás Kávéfogyasztásban nagyhatalom vagyunk, bizonyítja ezt az is, hogy a Nyírség Konzervipari Vállalat nyíregyházi presszójában naponta 7—800 dupla kávét fogyasztanak a dolgozók. Képünk: Berzovai Istvánná kávét szolgál ki. (E. E. felv.) A szociális munkásképzés nem új találmány, ugyanis 1948 előtt egyetemi, főiskolai, egyházi szinten már volt ilyen, de megszüntették. Az akkori hivatalos ideológia kimondta: a szocialista társadalomban megszűnnek a problémák, nincs szükség szociálpolitikára, s azokra sem, akik ezen a területen dolgoznak. Természetesen a tanácsok most is foglalkozA Kelet-Magyarország 1989. január 23—i száméiban Szombati tánc címmel megjelent írásra szeretnénk reagálni, s egyben annak kiigazítását kérni. A cikk szerint: „Egy parányi rossz érzés. A hátsó sorokban találkoztam az együttes volt vezetőjével, szomszédba való táncosokkal, de régiekkel is, akik nemzetközi hírnevet szereztek az e tájról való táncnak, kultúrának. Talán illett volna meghívni és szeretettel várni őket. Hivatlanul is jöttek, aztán ment nem szólt hozzájuk senki, elmentek haza. Kár. . .” Valóban nagy kár, hogy egy megyei lapban olyan információ jelenhet meg, ami a legmesszebbmenőkig sem felel meg a valóságnak. A cikk írója ebben az esetben a legalapvetőbb újságírói hibát követte el. Ugyanis csak az egyik fél információira támaszkodott, ami valótlan. A fenti idézetben nyilvánvalóan azt feltételezte az újságíró, hogy az együttes korábbi neves vezetőpárosát a tagok, illetve az intézményünk nem hívta meg. Ez alapvető tévedés, mert a volt vezetőket mind a táncosok (barátként), mind pedig az intézmény hivatalosan meghívta a jubileumi műsorra, mellékelve az arra szóló tiszteletjegyeket. Idézet az általunk írt levélből: „A próbák alatt sokszor emlegettünk Benneteket, s nagyon szeretnénk, ha segítenétek a mezőségi és az általatok készített koreográfiák beállításában. Természetesen az ünnepi műsorra is szeretettel várunk Bennetek, s azt is szeretnénk, ha együtt táncolnátok velünk a színpadon.” Egy jól sikerült rendezvényről megjelenő téves és félrevezető cikk talán többet árt a népművelésnek és a néptánőmozgalómnak, mint azt hihetnénk. A jubileum alkalmából emlék- plakett készült, melyet az alapító tagak, a vezetők vehettek át az ünnepség keretében. Egy bronzplakettet nem vett át senki, pedig jelen voltaik. A dobozkán ez állt: „Gaál András és Szala- vári Annának, a Szatmár tánc- együttes volt vezetőinek.” A 16 éves Szatmár Táncegyüttes tagjai és a mátészalkai Zalka Máté Városi Művelődési Központ dolgozói. Társadalmunk ellentmondásai napjainkban egyre jobban kiéleződnek. Nő a szegények, a munkanélküliek, öngyilkosok száma, egyre több a lelkileg sérült ember. A tragédiák itt történnek köztünk, s ezeket nem lehet közönbö- sen figyelni. A társadalmi és az egyéni problémákon szeretnének enyhíteni és segíteni a szociális munkások. Bár az elnevezés szokatlanul cseng fülünknek, az általa kifejezett eszme, az emberbaráti együttérzés több évszázados gondolat. Minden társadalom próbált többkevesebb sikerrel foglalkozni a szegényekkel, a deviáns magatartásúakkal. Ott keresi őket, akel élnek Mind a mai napig vitatott kérdés azonban, hogy a társadalmak milyen mértékben avatkozhatnak be e rétegek életébe úgy, hogy az egyén méltósága, szabadsága megmaradjon. A szakemberek még abban sem foglaltak egységesen állást, hogy kivel foglalkozzon a szociálpolitika. Érdemlegességi elv alapján egy kiválasztott kisebbséggel, vagy pedig egységesen minden rászorulóval. Ez utóbbi sok pénzt igényel, ezért egyfajta gazdasági fejlettségi szintet feltételez az adott társadalomtól. Ugyanakkor hiába van fejlett gazdaság, a nem megfelelő szociálpolitika előbb-utóbb a termelés fékjévé válik. Mint Szanitter Zoltán, a megyei pedagógiai intézet munkatársa elmondta, meg lehet különböztetni egy felülről és egy alulról építkező szociálpolitikát. Az első Bismarck nevéhez fűződik, s tulajdoniképpen egy szociális szelepet jelentett: a munkás- mozgalmakat igyekezett leszerelni. Az alulról építkező szociálpolitika az angolszász országokban alakult ki. A szociális munkás (sotial- woikar) a szegényeket, a problémákkal küzdőiket ott keresi meg, ahol élnek, segít megfogalmazni gondjaikat, érdekeiket. Sérülten térnek haza Az ELTE Szociológiai Intézetének szociálpolitikai ágazatán mér képeznek másoddiplomás szociális munkásokat, de számuk még nagyon kevés, közel százan vannak az országban. Épp ezért még nincs kialakult szervezetük, s bár a szociológus diplomával főállásban is dolgozhatnának szociális munkásként, erre alig van példa. A tanultakat legtöbben a korábbi munkahelyükön (pedagógiai intézetekben, családsegítő központokban), a mindennapi feladatok megoldása során használják fel. Szabolcs-Szatmár megyében Szanitter Zoltán az egyetlen képviselőjük, pedig itt a halmozottan hátrányos helyzet miatt nagy szükség lenne rájuk. Kevés a munkahely, nincs iparfejlesztés, akik más megyékben dolgoznák, lelki sérültként jönnek vissza, sokan még a jogaikkal sincsenek tisztában. Ezekkel az emberekkel személyesen kellene foglalkoznia a szociális munkásnak, s nem a hivatalban az íróasztal mellett az államigazgatásban dolgozónak. Szanitter Zoltán szerint a szociális munkás nem forradalmár, de a társadalmi bajok enyhítésében kulcsfontosságú szerepe van. Az elesettek, a szegények segítője
