Kelet-Magyarország, 1989. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-31 / 26. szám
1989. január 31. Kelet-Magyaiansíg 3 r ~r ~f ~r ~ Útlevél és pénz EGY ÉVVEL EZELŐTT a felszabadultság érzete töltötte el az ország népét: van útlevelünk! Am a szabad mozgást biztosító okmány valójában csak most került a birtokunkba, csak mostantól léphetjük át az országhatárt minden kötöttség, feltétel, minden bürokratikus előkészület nélkül, amikor nem kell a kilépéshez legális forrásból származó 3000 forintnyi konvertibilis valuta. A világútlevél nyomán Ausztriába induló autókaravánok hossza megdöbbentette a devizahatóságot, és — amikor már minden jóérzésű állampolgár értetlenül szemlélte, hogyan engedik kiáramlani az országból a dollármilliókat — lépni kényszerült. Megengedte, hogy ne két, hanem négyezer forintnyi konvertibilis pénzt tartsunk magunknál: hogy ha nincs legális (legalizált) pénzünk, akkor is utazhassunk; hogy utazási számlánkon lévő pénzünkből itthon is vásárolhassunk. Feltéve, hogy előbb egy évig a bankban tartjuk. Ha az a cél, — márpedig nyilván az — hogy az állampolgárok ilyen-olyan úton szerzett valutája itthon maradjon, akkor vajon miért kell egy évet várni, s miért nem lehet azonnal vásárolni az utazási számlákon lévő pénzből? Ha a devizagazdálkodás tudomásul veszi, hogy az állampolgárok sok száz millió dollárhoz jutnak, azt egyre-másra kiadják, és számlájukra újabb pénz kerül, akkor miért, hogy csak behunyja fél szemét, de papírforma szerint ma is tiltja, hogy bárminemű szolgáltatásért — hát még forintért! — idegen valutát elfogadjunk? Miért, hogy rendelkezései görcsösek, megoldásai félmegoldások? VAN EBBEN A GÖR- CSÖSSÉGBEN hatalomféltés is, hiszen a szigorúan központosított devizagazdálkodás egy embercsoport számára nem kis hatalmat jelent. De, számomra kétségkívül, van benne indokolt aggodalom is. Aggodalom a kettős valutarendszer kialakulása miatt, és aggodalom az állami devizabevételek csökkenése miatt. Való igaz, ha mind na-* gyobb számban nyílnak itthon csak konvertibilis valutáért árusító boltok, áruházak, akkor azok valósággal elszívhatják a jobb árut a forintos boltokból. Legalábbis azt a jobb árut, amiből nincs elegendő, és a jobb áruból nálunk gyakran nincs elegendő. Előállhat egy olyan helyzet, amelyben a hiányzó cikkekhez csak azok jutnak hozzá, akiknek idegen valutájuk van, s azok nem, kiknek csupán forintjuk. Bár ez részben ma is így van — hisz külföldre vásárolni is csak az utazik, kinek márkája, schilling- je, dollárja van — a ténynyel kevésbé kell szembeV ____________________________ nézni akkor, ha a vásárlás külföldön történik. És való igaz: minél több itthon is a csábító, de csak idegen valutáért kapható áru, annál értéktelenebbnek bizonyul a forint, annál értékesebbnek a konvertibilis valuta. Jogos, indokolt a központi devizagazdálkodásnak az az aggodalma, hogy engedményei nyomán csökkenhetnek a maga, tehát az állam devizabevételei. Ez súlyos veszély ilyen mértékű eladósodottság mellett. De vajon mennyivel csökkenhetnek? És ameny- nyivel csökkenhetnek, az miként aránylik az ország összes devizabevételéhez, az ország összes adósságához? (Az adósságállomány 17 milliárd körüli, az utazási számlákon lévő p>énz 100 millió dollár alatti, az otthon, illetve a külföldön tartott lakossági pénz összege ismeretlen:) VALÓS VESZÉLYEK tartják görcsben a központi devizagazdálkodást de — érzésem szerint — a veszélyérzet, a félelem túlzott. Különösen akkor, ha szembeállítjuk az állampolgároknak azzal a természetes igényével, hogy joguk legyen eldönteni, mikor, mire adják ki pénzüket. Akár forint az a pénz, akár más valuta. Ezért az elsődleges ésszerű lépés az lenne, ha nem különböztetnék meg a devizaszámlákat az utazási számláktól, hanem azokat összevonnák, és egyenlően kezelnék. Nem kötné ki az egyéves várakozási időt, mert az csak az ausztriai boltok további virágzását, s nem a hazai devizagazdálkodást segíti. Hogy ha kikötik, akkor az állam egy évig használhatja azt a százmillió dollárt; ami az utazási számlákon van? Meglehet. Ám az is meglehet, hogy ez hiú remény: az emberek nem várnak, hanem ma veszik meg, amire szükségük van. Ha itthon nem lehet, hát külföldön, s ott vagyunk, ahol a p>art szakad. Azaz mégsem egészen ott, egy kicsit előbbre vagyunk: igazi útlevelet tarthatunk a zsebünkben, és mozdultunk néhány tapodtat a devizaregulákkal is. Illetékes helyről ígéret hangzott el: két új áruházát nyitnak, melyben most már kifejezetten nekünk, s nem a turistáknak kínálnak kelendő árut konvertibilis valutáért. Én a magyar államnak és a magyar állampolgárnak drukkolok. Annak, hogy az állam felismerje: ha állampolgárai gazdagodnak, akkor az ország, az állam is gazdagszik. Ha ugyanis ezt felismeri, mindjárt más szemmel nézi mindazt ami a valuta körül folyik, és az új látásmód cselekvésre készteti. Netán arra, hogy az utazáshoz szükséges pénz hasonlóképpen a zsebükben lehessen, mint az utazáshoz szükséges útlevél. Gál Zsuzsa ___________J Ha hiány lesz, „ugrik1* a prémium Rendkívüli béremelés Teljesítménynöveléshez kötve, rendkívüli béremelést kap a Szabölcs-Szatmár megyei Zöldért Vállalat 2300 dolgozója. Az elhatározást a vállalatvezetés azzal indokolja, hogy figyelembe véve a dolgozók áremelés utáni hangulatát, az Országos Érdekegyeztető Tanács javaslatát, megvizsgálták a gazdasági lehetőségeket és ennek alapján 8,1 százalékos bér- fejlesztés mellett döntöttek. Az Országos Érdekegyeztető Tanács ajánlása szerint a minimális 3 százalékos bérnövelést minden dolgozónál alkalmazzák, de ennél is figyelembe veszik a dolgozók fegyelmezett, jó munkáját. A további bér- fejlesztésnél erőteljesen differenciálnak. Mértékadó a kiemelkedő teljesítmény,, a munka hatékonysága, de figyelembe veszik azt is, ha valaki az átlagostól nehezebb körülmények között végzi a munkáját. A rendkívüli béremelés bejelentésekor Kovács István, a vállalat vezérigazgatója hangsúlyozta: amenynyiben az 1989. évi teljesítmények és eredmények a bérfejlesztést nem fedezik, úgy a keletkező hiányt az év végi prémiumokból, mozgóbérekből ellentételezik. A teljesítménynövelő normák meghatározása után a nagyobb bért január 1-ig visz- szamenőleg, először a márciusi fizetéskor vehetik fel a dolgozók. A több bér kifizetésének alapjaként a vállalat vezetése számol a konvertibilis export növelésével, az exporttal összefüggő élelmi- szeripari termékgyártás bővítésével, a kapacitások jobb kihasználásával. Ma úgy ítélik meg a vállalatnál, hogy rendelkeznek azokkal a reális alapokkal, amelyek az 1989-re meghatározott gazdasági feladatok teljesítését lehetővé teszik. A Zöldért idén 3 milliárd forintos árbevételre számít és a feldolgozott termékek 70 százalékát külföldön értékesítik. A tervezett tőkés export értéke meghaladja az 5 millió dől-1 lárt. A vállalati tevékenységben fokozzák a friss zöldség- és gyümölcsfélék (paprika, uborka, káposzta, egres, meggy, görögdinnye, téli alma) exportálását. Az élelmi- szeripari termelés mértéke meghaladja az 1 milliárd forintot. Az almasűrítmény, az aszalványok, a zöldség és gyümölcskonzervek nagy része szintén export lesz, főként a nyugati országokban. A bérfejlesztés és a hozzá kapcsolódó gazdasági követelmény első lépés a kormány által is hangsúlyozott liberális bérgazdálkodásban. Ha egy vállalat termelői tevékenységével alapot teremt ahhoz, hogy nagyobb arányú béremelést hajtson végre, megteheti, de vállalnia kell ennek nemcsak az előnyeit, de az esetleges hátrányait is. ____________________ Egy éve kezdték Köntöst vált a húsipar Petró András és Molnár Imre épfiletburkolók az ntolsó simításokat végzik a készülő gépteremben. Már két éve annak, hogy gazdálkodását tekintve külön utakon jár a Szabolcs Húsipari Vállalat. Az azóta eltelt időszak igazolta a vállalat önállósulási törekvéseit. Javultak a termelés tárgyi feltételei, a nyereség pedig megduplázódott. Termékeik a megyehatárokon túl is keresettek... Ahhoz, hogy a vállalat eleget tudjon tenni a minőségi követelményeknek, a szabolcsi húskészítmények kelendősége ne változzék, elengedhetetlen a megújulás, a fejlesztés. Felmérve a helyi lehetőségeket, előkészítettek egy átfogó húsipari rekonstrukciót. Tamás Imre a vállalat igazgatója ismertette, hol is tart az egy éve kezdett fejlesztési program. Érlel a baktérium Az első szakaszban elkészült egy modern húsüzem, idén pedig várhatóan január végén — átadják azt az üzemcsarnokot, ahol egy pácüzem és egy gyorsérlelőüzem kap majd helyet. Ez utóbbi nagy pontosságú, szigorú technológiai fegyelemmel bíró üzemrész lesz, melyben a mikroelektronika vezérli a hőmérsékletet, a nedvességtartalom alakulását. Elkészülte után sp>eciális érlelőbaiktériumokjkal kezelik majd benne a 'készülő szalámiféléket, félszáraz húskészítményeket. A beruházás teljes költsége 450—500 millió forint. Kifizettek 38 milliót Nem maradhat el a feldolgozási folyamatok korszerűsítése mellett a vágási alaptevékenység fejlesztése sem. Ettől az évtől a húsipari vállalat tulajdonát képezi a Mátészalkán korábban húsüzemi társulás formájában működő vágóüzem is. Kifizették a társulás tagjainak vagyoni részesedését 38 millió forint értékben. Évente 40—50 ezer sértés feldolgozására volt itt lehetőség, de a tervek szerint átalakítják az üzemet. Magas színvonalú, a higiéniai követelményeknek megfelelő vágásért alakítanak ki benne, ahol évente 30 ezer szarvas- marhát tudnának előkészíteni a további feldolgozásra. A nyíregyházi központban ezáltal megszűnne a zsúfoltság, csökkene a környezet- szennyezés, és csak kis testű állatok vágására szakosodná- nak (sertés, juh, birka). Nagy teljesítményű ko- csányozó gépsor kezdte meg a termelést múlt évben a nyíregyházi dohányfermentáló vállalatnál. A dolgozók a szeletelőgépet szolgálják ki. (S. A.) Dollárpályázat A korszerűsítés harmadik részterülete megtakarításokat eredményez. Még a múlt évben pályázatot' írt ki a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium külföldi szervezők igénybevételére. A vállalat elnyerte a pályázatot és az azzal járó negyvenezer dollárt. Ennek nyomán a FONS osztrák szervezőiroda munkatársai nagyító alá vették az egész üzemet. Munkájuk három területet ölel fel: a karbantartási rendszert, a húsáruk béltartalmát (fehérje, zsír ...) szabályozó mikroelektronikai rendszert és a költséggazdálkodást. Az iroda szavatolja, hogy a karbantartás jelenlegi rendszerét átreformálva mintegy 6 millió forint, a beltartalmi vizsgálat elektronizálása, további 1 millió forint megtakarítást eredményezne évente. Pektin, pálinka, eledel Hegyet alkot az almatörköly Fültanúja voltam egy telefonbeszélgetésnek, mely szerint a gazdálkodóegység vezetője közölte a léüzem vezetőjével, hogy szükség lenne néhány tonna almatörkölyre. Hallottam továbbá a soron kívüli igény indoklását, miszerint a korábban betárolt törköly megpenésze- dett, megromlott, etetésre alkalmatlanná vált. Számomra is megnyugtatóan zárult a beszélgetés; küldje a kocsit a gazdálkodóegység vezetője, van törköly bőven, örül a léüzemvezető, ha megszabadulhat a melléktermékektől. A kettős gond tehát megoldódott. Az érintettek (a gazdálkodó és az üzemvezető) talán már rég el is felejtették a telefonbeszélgetés tartalmát, de engem ez a törkölyügy továbbra is foglalkoztatott. Mai napig is kérdőjel számomra, hogy a léalma származéka, az almatörköly, mint melléktermék mennyire mellékes. Itt a megyében jó években 500—600 ezer tonna alma terem. Ennek 20—30 százalékát (néha kevesebbet, máskor többet is) gyümölcslé készítésére használják fel az üzemek. Az alma fajtájától függően, a lé 74—76 százalék, a visszamaradó törköly tonnánként 240—260 kilogramm. Ha tehát 150—180 ezer tonna almából almaiét préselnek, a törköly 35—40 ezer tonna körüli, összehordva hegyet alkothat. Az almatörköly teljeskörű hasznosítása lassú, de meg-megújuló folyamat. Tudjuk, hogy ebből a melléktermékből konzervgyár- táshoz szükséges pektin készíthető, pálinkafőzésre is alkalmas, de a legnagyobb hasznosítható, a beltartalmi értéket tekintve (szénhidrátot, főként cukrot, keményítőt és ligmint tartalmaz) az állattenyésztés lehet. Folynak ilyen kísérletek, sőt gyakorlat a kísérlet nélküli etetés is. Az eredmény: a keletkező almatörköly felét vagy több mint felét hasznosítják, másik fele mint hulladék, megsemmisül. A megsemmisülés módja lehet a telefonbeszélgetésnél hallott tárolási hiba: a megpe- nészedés, elrothadás, de gyakoribb, hogy a léüzemek a mellékterméktől egyszerűen csak megszabadulnak. Az almatörköly, ha mellék- termék is, érték. Hordozója, eredménye az almatermesztés nehéz munkájának, a munkaköltségnek, és mert hasznosítható lenne, minden kilogramm megsemmisülését sajnálom. Erősen óhajtom, hogy az almatörkölynek legyen nagyobb becsülete, de mindennek, ami melléktermék, szalmának, tuskónak, gallynak, hiszen nem vagyunk gazdagok. A sok kicsi sokra megy elv alapján ha filléreket fogunk, forintokat kapunk. Talán, ha egy telefonhívásnál többe kerülne az almatörköly beszerzése, ha nem lenne belőle pocsékolásig, lehet hogy jobban becsülnének? Ki tudja? Mindenesetre a többrebe- csülést el kellene kezdeni. Seres Ernő
