Kelet-Magyarország, 1989. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-21 / 18. szám

1989. január 21. 06 évek tévéje í az égi kihívásról árunk a televízió :k, korszerű művészi :tek beáramolhassanak, lomra érthetetlen és el- Ihatatlan a jelenlegi ‘közás. Persze a világért akarok igazságtalan . Szellemi életünk leg- ainak is fel kellene ad- lenéző magatartásukat evízióval szemben. Ki tegye meg a kezde- lező lépést? Egyoldalúan ez nem De most inkább a te- ió munkatársain a sor. agyar szellemi élet al- egyéniségeit és kö- geit fel is lehet izgatni, 5 lehet csábítani, új •a is lehet vezetni a ízió többmilliós közön- íek a szolgálatára. Ne- alán jó, ha az emberek id idejük nagy részét a jldas műsorok nézésével :? Az értelmiség alkotó, olkodó képviselőinek ell ismerniük, hogy csak ?mi összekapaszkodással etjük meg helyünket és itásunkat a televíziós írókkal átszabdalt lég- n és a nézői tudatvi­m. Ez nemzeti ügy. Ezek szerint a Magyar Hzió állandó verseny­étbe került, amihez a íllása óta nem szokott í. De hát a kommersz nők áradatával szemben sek-e a nemes művészi akciók a nézőket ma- oz hódítani? A mi televíziónknak tlen esélye van a csa- ík konkurenciájában, ríjagyar kultúra és .szel­őiét* képviselőit, múhe- is versenyre készteti. Az imént összekapasz- sról beszélt. Nem mond k ellent a verseny szük­ségének hangoztatása? Mind a kettő a szellemi tás hatásfokát erősíti, i Magyar Televízió al- szerepét nem abban n, hogy minden művet on belül” állítson elő. 1 az összefogó, mind a »égi versenyre ösztönző iatát úgy teljesítheti a >bban, ha az eddiginél Al szélesebb mezőnyből íti a műsorigényeit. Ha a yar kultúra teljes alko­tógárdáját a belső munka­társának tekinti, s úgy is becsüli. S ezzel a televízió máris alapot, értelmet, tar­talmat ad az egészséges ver­senynek. Hiszen válogathat. A jobbat, az értékesebbet, az érdekesebbet juttathatja el a képernyőre. — Aligha zárható ki eb­ből a tévedés veszélye. (S) Shakespeare-komédia a Móricz Zsigmond Színházban „Mi urunk: a Pénz” — val­lotta Ady, s mondhatta volna Shakespeare is, hiszen a wind- sori víg asszonyok mókái mö­gött a tömött s a lapos erszé­nyek játsszák a főszerepet: a hajdani nemesek elszegényed­tek, a jelenlegi polgárok vi­szont tehetősekké lettek. A ka­landok hátterében a megtolla- sodás vágya munkál. Ezért oly érvényes és időszerű a mű nap­jainkban is. A darab (egyesek szerint) Erzsébet királynő kérésére ke­letkezett, ugyanis az uralkodó­nak Falstaff, a IV. Henrikbeli kövér és hetvenkedő lovag olyannyira megtetszett, hogy epekedő szerelmesként akar­ta viszontlátni. E hagyomány szerint a vígjátékot 1957 áp­rilisában mutatták be. A drá­ma így a IV. Henrik és az V. Henrik között született. Hőse, Falstaff, a kétrészes királydrámának egyik kulcsfi­gurája: harsány, nagyevő, dor- bézoló epiikureista, aki becste­len és gyáva anti-Don Quijote, ám valahogy mégis szeretetre méltó gazember. Tragikomi­kus. (A IV. Henrikben megjó­solják a halálát, amelyről majd Sürge asszony számol be az V. Henrikben: a pohos ka­landor — bűnös életmódja miatt — „izzadásos betegség­ben", azaz pestisben halt meg.) A windsori víg nők (amely Csomagolás egykoron Manapság az üzletekben négyzetcentiméterekben mér­hető papírt lehelnek a kenyér­re, azonnal kiszakadó zacskó­ban vihetjük el az illatszerbolt- ból a drága kozmetikumokat, vékony selyempapírba tekerik a csipkés fehérneműt. Bezzeg hajdanán! Nagy­anyáink a tanúk rá, kultusza volt a vonzó, csillogó, díszes csomagolásnak, az aranyozott nyomású, selyembélésű, képek­kel díszített dobozoknak. A ke­reskedők mindent megtettek, hogy vásárlásra csábítsák az utca népét. Ezért aztán nem­csak a drága holmikat csoma­golták selyembe, bársonyba! Hogy milyen dús fantáziával terveztették, rajzoltatták, csi­náltatták a kisebb-nagyobb dobozokat, csomagolópapíro­kat, arról némi képet kapha­tunk az Iparművészeti Múze­um februárig látható Séta a Koronaherceg utcában című kiállításán. A Koronaherceg utca a bu­dapesti belváros szívében, a mai Petőfi Sándor utca he­lyén húzódott. A képzeletbeli sétán múzeumi vitrinekbe so­roltak kétszáz múlt századi és e század eleji dobozt, amelyek a biedermeier, a historizmus, az eklektika és a szecesszió stílusjegyeit viselik magukon. Az első, a 18. század köze­péről ismert kartondobozok még könyvkötők munkái vol­tak, s gyógyszertárak számá­ra készültek. Később, a 19. század során vált önálló ipar­rá a doboz- és kartonázskészí- tés. Az 1873-as bécsi világki­állításon színesen nyomott, aranyozott papírborítású vagy más luxusanyagokból formá­zott dobozok árasztották el a standokat. S hogy mi mindent csoma­goltak ezekbe a cifra dobo­zokba? Levélpapírt, a múlt században oly divatos emlék­lapot, társasjátékot, kártyát, zsetont, gyerekjátékot, babát. Aztán pipát, bőr borítású, se­lyem- és bársonybélésű fá­ból készült pipatokban sziva­rokat, cigarettát, „a legfino­mabb”, „különleges” feliratok­kal, a forgalmazó címével és változatos rajzokkal, arcké­pekkel díszítve. Külön műfaj a cukorkák, csokoládék csomagolására ter­vezett doboz. Gyerekek számá­ra kedves mesejelenetekkel, felnőtteknek ínycsiklandozó torták, habos sütemények raj- závaí. Át egyik doboz fából, a másik »«»Imafonatból, a har­madik bádogból készült — va­lamennyi színes vagy arany borítással, olyik fémlábakon, selyem-ripsz szalaggal átköt­ve. Köztük Kugler Henrik csá­szári és királyi udvari cuk­rász Gerbeaud feliratú szecesz- sziós díszdoboza. (A dobozt egyszerűsített változatban ma is használja a nagyhírű cuk­rászda.) Aztán az illatszerek! Micso­da gazdagsága üvegcséknek, pudriés dobozoknak, parfű- mös flakonoknak, metszett üvegből, ólom foglalattal, sár­garéz dugóval. Amúgy a praktikus holmik is magakellető dobozokban je­lentek meg — a cipők, a gyógyszerek, a női fehérne­műk, a kalapok, a kesztyűk, a gallérok, a nyakkendők, a le­gyezők, és így tovább. S mivel kiállítás qnanapság már alig áll össze szponzorok nélkül, e csomagolástörténeti tárlatot stílszerűen az ÁCSI (Anyagmozgatási és Csoma­golási Intézet), a Papíripari Vállalat, az Unipack Dobozké­szítő Szövetkezet, a Caola és a Gerbeaud támogatta. Kép a kiállításról. Shakespeare egyetlen polgári környezetben játszódó szín já­téka (Falstaff köré szervező­dik, alki jócskán különbözik az 1596-ban íródott király dráma minden hájjal megkent kato­nájától. A régebbi hős az „éjszaka rendjének lovagja”, cinikus hedonista, útonálló, „koszos zsírosbödön”, akiből viszont „sugárzik az életöröm” (Vas István). Bölcs és gyáva, kor­rupt, becstelen, de méltósága sem veszett még el teljesen; „vén oroszlán”, akit végül is száműznek az udvarból. Ezu­tán láttatja őt A windsori víg nők, amely bőséggel merít az olasz és angol reneszánsz ko­médiák világából, vegyítve út- szélit és emelkedettet, alanta­sát és lírait úgy, ahogy a ko­rabeli néző igényelte: sok helyzetkomikummal, lélekta­nilag nem eléggé árnyalt sze­replőkkel, alpári és elemeket egyéni zamatúvá érlelő nyelv­ved. A Móricz Zsigmond Színház színpadán ez a vérbő shakes- peare-i világ kel életre — né­mileg terjengősen és itt-ott erőlte tetten. A komédia egyik tehertétele a nyelve. (Nem egy kutató épp ezzel hozza összefüggésbe azt, hogy az európai kontinensen közel sem volt akikora sikere mint Angliában.) A nyelvi öt­letekben, szófacsarás okban rendkívül gazdag szöveget le­hetetlen idegen nyelven tolmá­csolni. Devecseri Gábor négy évtizedes munkájának szépel- gései, eufemizmusai, erőtlen képei fölött eljárt az idő; a nyíregyházi társulat a fiatal és tehetséges írónak, Márton Lászlónak, a Devecseriéhez ké­pest érdesebb, helyenként vas­kosabb, egyes kifejezéseket tö­mörítő, szójátékokban, poé­nokban gazdagabb, egyszer­smind élettelibb fordításában játssza á darabot: (Á kétféle megoldásnak az eredetivel tör­ténő mikrofilölógiai egybeve­tése, nyilvánvalóan meghalad­ja ezen írás lehetőségeit; a pontos összehasonlítás elvég­zendő irodalomtörténeti, for- ráskritikai feladvány.) A bonyolult szerkezetű, sok szálon futó cselekménnyel dol­gozó, ám az egyes elemeket lazán összeszövő, mindazonál­tal dnamaturgiailag csak egy­két motívumában — néhány kritikus szerint szövegromlás következtében — megokolait" lan, a cselék-furfangoskodá- sok-ellencselác dialektikájára épülő, bravúros szerepeket kí­náló, szórakoztatva leleplező komédia, (amelyben senki sem az, aminek látszik, illetve mindenki másnak akar mutat­kozni, mint ami), nehéz fela­dat elé állította a csaknem harmincfős szereplőgárdáját. Csizmadia Tibor három és fél órás rendezése érezhetően küz­dött az anyaggal; az előadás ritmusa több helyen megtörik. Csizmadia tiszteli annyira a Shakespeare-i szöveget, hogy nem húz belőle ott sem, ahol elengedhetetlen lenne. Némely jelenet erősebb megkurtítása, esetleg elhagyása (Sir Hugó és a kis William Page egykor ta­lán szatirikus élű, mára bi­zony érdektelen epizódja pél­dául) előnyére vált volna a látottaknak. A rendező hűséges Shakes- peare-hez — talán túlságosan is az. Igaz, magában a műben rejlik a komikum legfőbb forrása, azonban a koncepció nem nélkülözheti a külön öt­leteket. A windsori víg nők így — épp a játékot tovább dúsító, a komédiajelleget még jobban hangsúlyozó papák korlátozott száma miatt — sem hat úgy, ahogy lehetne. (A szereposztás a játék hite­lét kérdőjelezi meg: Falstaff- nak, a „világirodalom egyik legnagyobb komikus jellemé­nek” megformálásához nem elég annyi, hogy az őt életre keltő színész pocakos.) A Shakespeare-korabeli szín­pad díszlet- és jelmezviszo­nyainak illúzióját Sugár János és Békés Rozi teremtette meg. A variálható, jelzésszerű, mo­bil elemek kopárságát ellensú­lyozandó a ruhák korhűséget lennyire fekete a videó-feketepiac? Szovjet házimozik m°9 elkobozzák Szovjetunióban egyes lések szerint már kétmil- ■salád birtokában üzemel a ámozi” vagyis a video, a a szám kicsit túlzott, de étségtélén, hogy az utóbbi eben rohamléptekkel fej- le a videózás. S ezzel szin- egyenes arányban növeke- a videó-feketepiac, lynek hálózata kiépült va- ennyi nagyvárosban. A »részt illegálisan az or- jba érkező kazettákat és .plemezeket lefordítják, rfómdjélk, sőt, legújabban szövegezik is, és jó pén- másolják, terjesztik. Egy- sikerfilm feketepiaci át- olási ára jelenleg 20—25 sl között mozog, amely a • rubeles átlagkeresethez est elég borsosnak mond- i. Természetesen ilyenkor cuncsaft adja a kazettát, :ly további 80 rubelba ke­lgaz, választhatná az 50 eles hazait is, de annak őségé sok kívánnivalót y maga után. A videoka- k rendszerint terjedelmei listával is szolgálnak, az ille­gálisan terjesztett filmek szá­ma meghaladja a tízezret, míg az állami videotékák sze­rényen csak ezer alkotást tud­nak ajánlani. Hogy melyek a legnépsze­rűbb „tiltott” filmek jelenleg a Szovjetunióban? Nem is kell csodálkoznunk azon, hogy a tiltott toplistát szovjetellenes akciófilmek, horror- és pornó- filmek vezetik. Mindenesetre érdekes az a, pszichológusok által készített felmérés, misze­rint a pornó csak azok köré­ben áhított csemege, akiknek mindössze egy éve van videó­juk, később az ilyesfajta ér­deklődés fokozatosan csökken. Az még többet mond, hogy a sikerfilmek között szép szám­mal szerepelnek Walt Disney- rajzfilimek is, amikre végképp nem mondhatjuk, hogy ízlés- rombolók. A videopiacon ki­alakult fura helyzet főleg an­nak köszönhető, hogy az álla­mi videózás egy kézben, a „Vd- deofilm-nél” összpontosul. A jelenlegi ezer film 90 százalé­ka szovjet alkotás, nyolc szá­zalék a szocialista országok al­kotásai, és mindössze 'két szá­zalék a kapitalista filmek ará­nya. Igaz, ezek között szere­pelt olyan is, mint a Konjov, vagy legújabban az Elfújta a szél című film is. A videoté­kák kölcsönzési díjai is sok mindenről árulkodnak: a szovjet film egy napra átlag másfél rubel, a szocialista film három, míg a kapitalista már öt rubelbe kerül. A szovjet videózás napja­inkban elég ingoványos tala­jon áll. Jogilag nem tisztázott, hogy mi számít például por­nográfnak és szovjeteűlenes- nek. A terjesztők elleni fellé­pés sem tökéletesen rendezett. Az meg szinte nevetséges, hogy a videoközízlés formálá­sára olyan bizottságokat hoz­tak létre, amelyeknek tagjai között nőgyógyászok, könyv­tárosok és rendőrök találha­tók ... Az elbírálás inkább a filmrendezők, kritikusok, eset­leg a szociológusok dolga len­ne. Most azon is gondolkod­nak, hogy esetleg közölnék a tiltott forgalomban terjesztett filmek címlistáját, de ezzel még inkább felhívnák ezekre a fi­gyelmet. Hát akkor mi lehet a feketepiac elleni legsikeresebb küzdelem? Minden bizonnyal az érdeklődési kör felmérése után az állami választók szé­les körű bővítése. Mint az előbbiekből gondol­hatjuk, ez nem kizárólag pénz kérdése, hanem a szemlélet­változásé is. Szerencsére itt is megmozdult valami, így a vi­deotékák siker darab ja már a kojábban tiltott, két Forman- afkotás: a Száll a kakukk fészkére, valamint az Amade­us. Az Elfújta a szél állami forgalmazásával pedig egyene­sen lekörözték a feketepiacot, mert a videotékák a könyv megjelentetésével egy időben dobták piacra a kazettát. Va­lószínűleg ez lesz az igaz megoldás a jövőben is, de ad­dig a magyar turistának el­adási céllal nem érdemes a Szovjetunióba magával vinnie pornó- és horrorkazettát, mert azt ma még elkobozzák! imitálók, egyben jellemző ere­jűek is: Falstaff on nyomt sincs már a hajdani lovasság­nak; Brook csíkos selyem bu- gyogója, Oaius doktor fekete- vörös ruházata, torreádoros külseje is beszédes. (Ellenben zavaró, hogy a színpadon jól látni a díszletek helyét bejelö­lő kereszteket, illetve, hogy a jelenetek közötti átrendezés félfényben történik...) Falstafíot, az egykori gátlás­talan, öntelt, nagyokat lódító ■korhely szélhámost, az önmags hájasságával is élcelődő ellen Cyranót, a képmutató hőskö­dőt Simor Ottó jeleníti meg Felfogásában a pöffeszkedő lo­vag szánalmas pojáca; Simoi az összetett jellemet lefokozza egydimenzióssá teszi. Általa nem sejlik fel a figura tragi­kus arca. A pénzszerzés vá­gyától hajtott udvarlásai é felsülései nem kapnak meg (Herne vadászként pedig egye­nesen taszítóan bugyuta lesz. Simor Ottó legfeljebb alkati­lag emlékeztet valamelyest ; puffiadt, cséícsap vitézre; rég­ről ismert stílusa aggaszt óar önismétlő, a p-b-f hágok mo­doros kiejtésben valószínű­leg. poént sejt. Meghódítandó ellenfelei — Page-né és Fordné — Zuboi Ágnes és Varjú Olga azonbar kitűnő. Zubor Ágnes életszerű tisztességes asszonyt forrná' meg, akitől nem áll távol t Falstaff arcátlansága miat fellobbanó bosszúvágy, vala­mint a cselszövések kiötlésé- hez szükséges jóadag kópéság sem. Varjú Olga a Falstaffol és a férjet egyaránt megleckéz­tető nő szerepében kiválóan komédia zik. Csíkos Sándor békebírája telitalálat: képéé negyven évet öregedni a sze­nilis Kevés bíró alakításához Szintén szerencsés Báróni Frigyes Caius doktora: a he- vülékeny francia bőrébe bújva ismét meggyőz komikus tehet- * ségéről. (Kár, hogy a walesi pap nyelvi idegességét hang­súlyozandó Szigeti András kü­lönös hanglejtést kreál magá­nak; Oaius és Sir Hugó kétfé­leképpen «.töri az angolt« (a magyart), így e poénok inkább kioltják, mint erősítik egy mást. E jelenség valódi meg- idézése nyílván csak anyanyel­vű előadásban lehetséges.) Safranek Károly már-már pa­tologikussá fokozza Ford őrüli féltékenységét. Mellette Földi László nyugalma, magabiztos­sága érdemel figyelmet. Stett- ner Ottó mézes-mázas fogadó­sa és Máté Eta gyakran túl­csorduló, sokszor negédes, bő­beszédű kerífőnője az ármány­kodások fontos háttéríigurája. A darabban Shakespeare a reneszánsz erkölcs szabad párválasztása mellett tör lánd­zsáit, noha Fenton (Juhász György) is előbb Anna (Szalal Kriszta) remélt vagyonába szeretett bele. Nekik is, mi­ként Gados Bélának, Vajda Jánosnak, Hetey Lászlónak, Tóth Károlynak és Horváth László Attilának csak kevés lehetőségük marad karakterte- remtésre. A windsori víg nők a klasz- szikus drámairodalom egyik viszonylag ritkáboun felújított darabja, amelyben • valahogy mindenki pórul jár. A Térd- szalagrend jelmondata, a „Huncut, aki rosszra gondol" (más fordításban „Az a rossz, aki, rosszra gondol”) igazsága teljesedik be a hősök sorsában, akik a vígjáték végén, a Szentiván éji álomra emlékez­tető masque-játék, tündérjá­ték után végleg hoppon ma­radnak, ám a megszégyanü- lések feloldódnak, az ellenté­tek elsimulnak, a fiaitalok egymáséi lesznek. Mi pedig, noha nem érezzük az előadás megtisztító erejét, eltöprenghetünk a látott ala­kokon, akik között alig akadt tiszta ember. S miután a Móricz Zsigmond Színház ismét bizonyította, hogy képes Shakespeare-víg­játékot játszani, remélhetjük, hogy egyszer majd sor kerül­het a nagy tragédiákra is. Karádi Zsolt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents