Kelet-Magyarország, 1989. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-19 / 16. szám
1989. január 19. Kelet-Magyarország 3 Újabb „nulladik” ■IliH'IKIWÉii1 IIiiiHHIIMi mBtm Két nyelv — gondokkal A gyerekek jól tanulnak Eddig csak nulladik óráról hallottunk — most már nulladik osztály, illetve évfolyam is van. Nagykállóban, a Korányi Frigyes Gimnáziumban ugyanis szeptemberben megkezdődött a két- (ebben az esetben német) nyelvű oktatás, ami itt ötéves képzést jelent. Az első tanévben — tehát most, a „nulladik” évfolyamon — a diákok heti 20 órában tanulják a németet, három kezdő és egy haladó csoportban (a tanév végére azonban mindenkinek körülbelül egyforma szintre keli eljutnia). Más tárgyakból — a heti három testnevelést kivéve — csak egy-egy órájuk van. Á legtöbben szabolcsiak A diákok teljesítményét osztályozzák, rendszeresek a felmérések is, de a bizonyítványban csak énekből, rajzból, testnevelésből, magatartásból és szorgalomból lesz érdemjegy. A többi tantárgyból „részt vett” bejegyzéssel nyugtázzák az igyekezetei. Továbbá záradék tanúsítja majd, hogy a diák „kéttan- nyelvű gimnáziumban tanulmányai folytatására képes”. És akkor 1989 szeptemberétől öt tárgyat már németül kell tanulni. Erre Nagykállóban 71 gyereknek van meg az esélye, ennyien járnak a 2 kéttannyelvű osztályba. Eddig egyetlen tanuló morzsolódott le, de ő is egészségi okokból vált meg az iskolától. — A diákok többsége jó vagy jeles tanuló — mondja Lipcsei Zoltán, a Korányi gimnázium igazgatója. — Négyötödük értelmiségi szülők gyermeke, vagy legalábbis olyan családból származik, amely nemcsak szeretné a gyereket taníttatni, de ennek költségeit is állni tudja ... Tizenöt-húsz gyerek így is a kollégiumban marad minden hét végén, hiszen nem kis pénzbe kerül hazautazni teszem azt Zalába vagy Baranyába. A 41 lány és 33 fiú 14 megyéből, valamint a fővárosból verbuválódott. A legtöbben, 33-an szabolcsiak, közülük ketten nagykáílóiak. Nagyobb számban vannak még Hajdúból és Borsodból, máshonnan csak 1—4 gyerek érkezett. Három kivétellel mindannyian kollégisták. Kevés a kollégium — Kollégiumunk a volt járásbíróság emeletén van, ahol az eredetileg meglévő 70 helyet 120-ra bővítettük. Egyelőre összesen 97 bentlakónk van, de ha jönnek majd az újabb évfolyamok, természetesen itt is telt ház lesz. Olyannyira, hogy az általános tagozatra jelentkezőket később már nem fogjuk tudni felvenni kollégiumba. Szerencsére a mi körzetünkben jó a közlekedés, a bejárás remélhetően nem jelent majd gondot. Ennek persze az érintett diákok lesznek a megmondhatói. Mindenesetre tény, hogy még így sem lesz elég kollégiumi hely: 1989-ben két szolgálati lakást is át kell alakítani erre a célra. Utána viszont már nagyon kellene az egyébként megígért 300 személyes kollégium. És a hat tanteremnyi bővítés is, mert némi riadalommal hallgatom, amit még körülményeikről mond az igazgató: — A 8—12 személyes kollégiumi szobákon kívül a volt járásbíróság épületében van még égj tanulószoba és egy társalgó. A kéttannyelvű osztályok azonban nem itt tanulnak, hanem a művelődési központ emeletén kialakított négy tanteremben. A nyelvi labor viszont a gimnázium épületében van, tiszta szerencse, hogy egyelőre nem is használják ... Szintén a gimnáziumban van a tornaterem, ami az annak idején nyolc osztály számára tervezett épülethez ma már kicsi, a tornaórák egy részét kénytelenek vagyunk a folyosón tartani... Különben jövőre az általános iskolától is kapunk két tantermet. Ügy hiszem, ehhez nem szükséges a kommentár — a nagykáílóiak is a tiszalöki gimnáziumhoz hasonló cipőben járnak; mindkét helyen csak akkor van jövője a kéttannyelvű oktatásnak, ha ehhez meglesznek a méltó feltételek is. A bajok gyökere alighanem onnan ered, hogy amikor megszületett a döntés: a megye két gimnáziumában is legyen kéttannyelvű oktatás, akkor már javában benne jártunk a tervidőszakban. a pénznek rég helye volt. Bőségszarura persze a jövőben sem számíthatunk, de erre muszáj lesz kiszorítani a pénzt. Több tanár kellene Szeptemberre remélhetően beköltözhetők lesznek a vendégtanároknak szánt szolgálati lakások is. A tanács addig egy bérlakást bocsátott az NDK-ból érkezett anyanyelvi lektor rendelkezésére. Rajta kívül a gimnázium két német—orosz szakos tanára, valamint egy német* anyanyelvű, de férje révén magyarul is beszélő pedagógus tanít a kéttannyelvű osztályokban. — Ök látják el az általános tagozat németóráit is, kivéve az első évfolyamot, ahol egy középfokú nyelvvizsgával rendelkező kolléga tanít. Éppen feleannyi némettanárunk van, mint ahányra szükség lenne — közli Lipcsei Zoltán. — Most öt ilyen állást fogunk meghirdetni. Borzasztó nehéz nyelvtanárt kapni, inkább marad mondjuk Miskolcon 5200-ért, mint otthagyja a várost 6500-ért... Pedig szolgálati lakást is tudunk adni, Nyíregyháza itt van a közelben, a közlekedés is nagyon jó. Mégis tíz éve küszködünk a tanárhiány- nyal. Mindig bízom benne, hogy javul a helyzet, aztán csak rosszabb lesz ... A 38 álláshelyünkből most is 9 üres. Egyvalamire azért nem panaszkodhatnak: a kétnyelvű oktatáshoz szükséges eszközökben, könyvekben nincs hiány. Ausztriából, az NDK- ból rengeteg segédanyag, dia, könyv, hangszalag, írásvetítő, kép érkezett, és épp ott- jártamkor kapták meg az NSZK küldeményét: a feladatlapok sokszorításához nélkülözhetetlen fénymásolót, egy képmagnót, valamint egy színes, sztereó Grundig tévét. Gönczi Mária Variációk agy témára Konyhapénz „Én már lemondtam a gyerekek napközijét..." Ráálltam a szobamérlegre, még mindig öt kilogrammal mutatott többet, mint kellene. Szóval áremelés ide vagy oda, nagyon nem lehetek elkeseredve, nekem még vannak tartalékaim. Nem így áll ezzel mindenki, a gyerekeket fel kell nevelni, etetni, ruházni kell őket. Mikor az anyukákat arról faggatom a Borsodi Sörgyár mátészalkai kirendeltségén, hogyan fogják ezután beosztani a konyhapénzt, az egyikük örömmel jegyzi meg: én biztos azért jöttem, mert tudok valami jó megoldást. Sajnos, el kellett, hogy szomorítsam. Póti Endréné, aki fejtő az üzemben, egyedül neveli két iskoláskorú gyermekét. Egyszobás, összkomfortos tanácsi lakásban élnek Mátészalkán. Legelső lépése az volt, hogy kivette gyermekeit a napköziből és otthon főz. Ezután jobban meggondolja, mit vásárol majd a boltban. Két műszakban dolgozik, a gyerekek elég nagyok már, egyedül is elboldogulnak délután. Erre az évre tervezték a minőségi lakáscserét, de ez most bizonytalanná vált. Ha a vállalat nem segít, semmi sem lesz belőle. A gyerekek kezébe szakmát kell adni, mert másképp nem tudnak majd boldogulni, és a taníttatás is pénzbe kerül. Bizony minderre nem sok a havi 4500— 5000 forint, amihez azért még egy kis pótlék is járul. Egy négytagú családban az édesanya, Kovács Györgyné, adminisztrátor. Elmondta^ hogy még nem érzik az árváltozások hatását, ez majd a hónap vége felé válik láthatóvá. Bizonyos változtatásokat azonban már bevezetett. Sajátkezűleg gyúrja a tésztát, megszűnt a patyolatba járás és úgy néz ki, hogy lemond az üzemi étkezésről is. Inkább otthon főz, és este esznek majd főtt ételt. Apróságok, de valahol itt kell elkezdeni. Lánya tizenhét éves, Nyíregyházára jár iskolába. Szerencsére nagyon ügyes, ruhái nagy részét maga készíti, így az anyagokat kell csak megvenni. A kollégiumot, a kisebb gyerek napközijét így is fizetni kell. Nem olcsó a gyerekcipő sem. Nagyon sok tejet, tejterméket fogyasztott eddig a csa-- Iád, de erről most sem akarnak lemondani. Csak két példát ragadtam ki, de sokan küszködnek hasonló problémákkal, elgondolkozva azon, hogyan lehetne megnyirbálni a családi költségvetés kiadási oldalát. Nehogy jövőre hiteleink átütemezése legyen a fő gondunk! Szilágyi Zsuzsa A pénz csak a tervek dédelgetőiére elég, de... Fényeslitkének van jövője Vastag hótakaró alatt pihen minden. A litkei házak, kertek, kerítések, s oly nagy a csend, hogy aki a falun végignéz azt hiszi, a nagy csendben nesztelenül puha talpon jár az idő. Sehol se látni embert, mindenki behúzódott, de a járdát elseperték. Itt még él a hagyományos rendszeretet. A falu képe mégse kietlen. Sóik az új, érdekes ház. Van egy rész, ahol főleg fiatalok laknak. Ezt az utcát úgy nevezik, az „adósok utcája”, de a falu többi részén is sok az új ház. Ebből nem nehéz kitalálni, hogy itt nagy az igyekezet, és a szorgalom is. Itt nemigen szokás az, mint másutt, éltre rakni a pénzt és megmaradni szegényes formák között. Fényeslitkén szeretnek szépen élni, és adnak a tetszetős külsőre is. Igen, de köny- nyű, ha van miből — mondhatnánk. A falu lakóinak többsége az almából és a vasúiból él. Az almát télen szerződésre hámozzák az ügyes „késforgató asszonyok”, a férfiak pedig a vasúthoz járnak dolgozni. Innen a pénz. És a dicsekvő falukép. — Valóban ilyen gazdag a község? Kántor Józsefné a fényesünkéi tanács fiatal elnökasszonya elneveti magát: — Talán nem vagyunk gazdagabbak mint mások, ml Is kevés pénzből gazdálkodunk. Hogy mégis módosabbnak látszunk, az a fényeslit- kei emberek munkaszeretetének, igényének köszonheKutyaharapást szőrével 4 z eb, miután megharapott egy járókelőt, kereket oldott. A kárvallott elkezdett kiabálni: Segítség! Segítség! Az emberek, akik ügye kíváncsi természetűek, és buzog bennük az áldozatkészség, köréje gyűltek,'és azon törték a fejüket, mitévők legyenek. — Töröld le magadról a vért a zsebkendőddel — javasolta az egyik —, és dobd el a zsebkendőt a téren! Az a kutya, amelyik megharapott, megérzi rajta a szagodat, odamegy a zsebkendőhöz, mi fülöncsípjük őkéimét, és megnézzük, nem veszett-e ... Ha nem, semmi vész, egy-két nap alatt begyógyul a sebed. — Ha viszont több kutya is ösz- szeverödik a zsebkendő körül, honnan fogjuk megtudni, melyikük marta meg, a szerencsétlent? — kérdezte a második. — Ez bizony elég bajos — tette hozzá a harmadik —, ki tudja, mikor áll majd módunkban megvizsgálni, melyik eb volt a harapós? Ez az ember viszont itt van a kezünk ügyében, öljük meg, nehogy megfertőzzön másokat, ha az a kutya netán veszett volt... Mindez azonban a régi időkben történt, amikor még azok a ma már mitologikusnak számító erkölcsök uralkodtak, és az emberek úgy cselekedtek, ahogy ez egy demokratikus társadalomban illik: amit elhatároztak, azt végre is hajtották, úgyhogy a kárvallottnak kellett fizetnie -iaz eb bűnéért. Bolgárból fordította: Adamecz Kálmán Szökőkút a felújított iskolaépület előtt. Az „adósok utcája” köszönti a betérőt. tő. Van önbecsülésük, ez álákítja a falu arcát. A megyében elsőként itt alakult meg sajáterős vízműtársulat, a község szívében aszfaltosak az utak, tavaly megépítettük a ravatalozót. Igaz van saját óvodánk egy nagyon régi kastélyépületben, de megszüntetik a negyven férőhelyes MÁV-óvodát, ezért szeretnénk újat építeni. Semmit se tehetnénk meg, ha az emberek nem ajánlanák fel jó szívvel a saját munkájukat és idejüket, mert a pénzünk jóformán csak a tervek dédelgetésére elég... Fejkendős, nagykabátos, idős asszony lép ki a boltból. Szatyrában kétkilós kenyér, három liter tej. — Viszem az unokáknak — mondja szabódva. Szeme kíváncsi, fürkésző, de menten lesüti pilláit, amikor a nevét tudakolom. Pirulva mond-, ja azt is, hogy itt sincs köny- nyű sorsa az időseknek: — Nekem sovány a nyugdíjam, az uram még dolgozik a MÁV-nál, a fiam építkezik, őt kell segíteni. Sok mindenre már nem telik, de adunk pénzt a községnek, hadd legyen az unokáknak. Ha mi meghalunk, ne mondják azt, hogy nem hagytunk rájuk semmit... A Tisza könyökébe épült faluban egykor Guth-Keled nemzetség jobbágyai laktak. Inas, szívós, kevés szavú emberek lakják ma is a Rétköz és a Nyírség szélén lévő falut. Kétezerhatszázan vannak, és csak gyarapodnak, mert Fényeslitkét nem hagyják el a fiatalok. A tanács nemrégiben osztott el . 18 házhelyet a Váci utcán, és az okoz gondot, hogy miből adjanak telket a jelentkezőknek. — Boldog lehet az az elöljáró, aki tudja, hogy faluja nem öregszik el, hanem van jövője is. Mit terveznek ma a holnapi nemzedéknek? A tanácselnök asszony arcán borús mosoly. A mosoly a jövő nemzedéké, a ború a jelené. Az * Ifjúsági Házat nem tudják felépíteni, pedig nagyon kellene a fiataloknak. Van egy művelődési háznak nevezett moziépület, az iskolában tízezer kötetes községi könyvtár, sőt vettek zongorát is, amelyen tizenegy litkei gyermek tanul zenélni, de jó lenne mindezt egy helyen tudni. Szép, kellemes körülmények közé hozni a kultúrára vágyó fiatalokat, időseket. Ide szívesebben jönnének meghívott előadóik, művészek, esetleg együttesek ... — Gondolkodunk azon, hogy megszüntetjük a településfejlesztési hozzájárulás fizetését, mert az élet egyre drágul — mondja. — Most kevés kivétellel évente ezer forintot fizetnek erre a község lakóii. A pénzt nehezebb előteremteni, a lakosok pedig szívesen vállalják a társadalmi munkát, tehát ez a reményünk még a mai körülmények között is megmaradt. Ebben az évben határozunk a TEHO-ról, és arról, mit tudunk a két kezünkkel megteremteni abból az alig másfél millió forintból, amit a község fejlesztésére kaptunk. Fényeslitkén júliustól főállású fogorvos lesz. Van körzeti orvos, gyógyszertár, védőnői szolgálat a községben, és jó az élelmiszer-ellátás is. Jelenleg közadakozásból emlékoszlopot kívánnak felállítani a világháborúkban elesett litkeiéknek. A református és a katolikus templomot már felújították, szintén közadakozásból. A katolikus templom udvarán álló Nepo~ muki Szent János-szobrot is meg akarják menteni a jövőnek. A haldoklók és a vízen veszélybe jutottak szentje oltalmazta egykor a Tiszán halászokat, kőbe faragott alakját restauráltatják. Erre az elöljáróság harmincezer forintot szavazott meg. A» új iskolát nemrég vették birtokukba a gyerekek ... A fényesütkeiek joggal büszkélkedhetnék az eddigi eredményeikkel. Ám elégedettek nem lehetnek, hiszen feladat is van bőven: a faluban jóformán nincs belvízelvezetés, szennyvízcsatorna, kevés a telefon, és utakat is kellene még építeni... Tóth M. Ildikó
