Kelet-Magyarország, 1989. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-14 / 12. szám
Termelési kooperáció keretében az NSZK-beli Gaeslen-Völter cég technológiája alapján készítenek tiszta gyapjú fonalat és szövetet a Magyar Posztógyár nagykállói üze mében. Az olasz gépekkel a fonalakat állítják elő. németeket, az együttműködésre vegyes vállalat létrehozását tervezik. Remélhetően mielőbb megköthetik az üzletet, ami alapvető változásokat hozhat a káliéi üzem életében. o Az ÁFÉSZ tavaly szeptemberben 400 forint nettó átlagbéremelést adott, két alkalommal összesen 6 ezer fortint átlagjutalmat — ez együtt 8—9 százalékos növekedésnek felelt meg — ■bértömegben ez két és fél százalékos fejlesztésként jelentkezett. Rászoruló nyugdíjas tagjaiknak 800 forintos segélyt utaltak ki. Sikeres az ipari tevékenységük, a bőrdíszmű- és a paplan- részleg. Ezzel kapcsolatban Kujbus Károly ÁFÉSZ-el- nök arról tájékoztat, hogy most fontolgatják a nem kereskedelmi tevékenységet folytató részlegek átszervezését leányvállalattá, azáltal mentesülnének a bérszabályozók hátrányaitól. összességében jó eredménnyel zárták az évet az ipari szövetkezetek, különösen kiemelkedik az a kettő, amelyik áttért a kisszövetkezeti gazdálkodási formára. Kálltex néven működik tovább a textilipari Radeczkiné Pór Zsuzsa óvónő is, aki a napi gyakorlatban a gyerekek között élve gyűjthet bőséges tapasztalatokat a családok helyzetéről: — Két véglet tapasztalható a mi gyerekeink, illetve családunk körében: az egyikről mi úgy fogalmazunk „a kitermelt úri réteg” — ők az újgazdagok, akiknek mindenük van és semmi gondjuk. A másik pedig a kimondottan szegény, és még tovább szegényedő, a hátrányos helyzetűeké. A legfőbb problémát abban látom, hogy országos gondjaink megszaporodásával e két réteg között a távolság egyre inkább nő, a köztük lévő szakadék egyre jobban "mélyül. Egy fiatal házaspár két gyerekkel — tételezzük fel, hogy esetleg van mér lakásuk — fizeti az OTP-t, a villanyt, a sajtót, a tv-t, a legújabb és szerintem elhibázott döntés szerint a fizetéstől függetlenül az azonos óvodai, iskolai térítési díjtat — ma már egyszerűen nem tud megélni. Vagy ha meg akarják keresni azt a pluszt, amli a megélhetést biztosítja, akkor: nem találkoznak a gyerekeikkel. Előfordul, káliói üzemeket, és amihez a gazdálkodó cégek 5 és fél milliót adtak össze. Folytatódik a városiasodás folyamata a közművek kiépítésével. Átadnak 6 új szolgálati lakást. Meglesz a műholdas antennarendszer. Megvásárolnak a Mezőgéptől és a dohánygyártól 38 telket, ami iránt nagy az építkezők érdeklődése. És természetesen továbbfejlesztik az idegenforgalmi centrumot Harangodon. S mert a meglévő pénz mindenre nem elég, minden alkalmat megragadnak, hogy újabb összegekhez jussanak, és sorra adják be a pályázatokat, ahová csak lehet. Így nyertek a Soros- alapítványból a különböző közművelődési, sport, egészségnevelésli, idegen- forgalmi pályázatokon — már vagy kétmilliót. Ez segít Harangod további fejlesztéséhez: a recepció Makovecz-stíiusú lesz, a tóra gyalogoshíd és kompjárat kerül; a szauna, a büfé, a konyha kiépítése után a vízisport fejlesztésével foglalkoznak; és ha jön a jó idő, fel lehet majd menni a kilátóba. Ahonnan mesz- szire és sok mindent lehet látni... Baraksó Erzsébet A Nyírség Termelőszövetkezetben a közelmúltban helyezték Szembe a térség legnagyobb gyógyszerraktárát. A Biogál és Alkaloida gyógyszergyáraktól ide szállított termékeket a Gyógyért Vállalat megbízásából húsz nő előkészíti és csomagolja a megrendelők kívánsága alapján. (Elek Emil felvételei) leahelyeken rendszerint siker kísérte. A megye legnagyobb tsz- e a nagykállói Nyírség néhány év alatt jelentősen, 'több ezer forintokkal emelte a bérszínvonalat, ma 80 ezer körül van az átlag. Komoly gépesítést hajtottak végre, lóüzemeket létesítettek, a Biogállal Gesz- teréden és Bökönyben rendeztek be gyógyszerészeti részleget — ahol fehér köpenyben dolgoznak az asz- szonyok. Ügy beszélik, 60 millió körül alakul a nyeresége a múlt évre — ez .majd kidéiül a márciusi 3 záriad ásón — és annyit céloznak meg erre az esztendőre is. . A Magyar Posztógyár helyi üzemének termelése iránt egy NSZK-ibeli partner már két évé érdeklődik, ám az üzlet megkötését eddig némi pénzügyi akadály késleltette. Az itt készülő szövet érdekli a szövetkezet, amelyik ma •már teljes egészében tőkés piacra termel. O Mennyire jellemző Nagy- kállóban a jövedelemkiegészítés a háztáji gazdaságokból? — a kérdésre Ono- fer Sándornétól, a tsz háztáji főágaza tvezető jétől kapjuk a választ: — Nagyon jellemző. Főleg a dohány, de foglalkoznak paradicsommal, paprikával, van egy kis alma is. A kistermelés egésze 30 millió forintos bruttójövedelmet hoz. Szinte minden család termel eladásra, egy-egy családnak egy szezonban 50—70 ezer forintot jelent ez a pluszjövedelem. Egy másik fizetés ... Amire — úgy látszik a hatalmas érvágásnak számító legutóbbi áremelés miatt — még inkább szüksége lesz majd minden családnak. így fogalmaz hogy az óvoda szabad szombatokon is a családok rendelkezésére áll, és fogadjuk azokat a gyerekeket, akiknek a szülei akkor is műszakot vállalnak. Ez sokszor üzemi érdek — de mégis csak a családok együttlétére találták ki a szabad szombatot... Egyszóval: nagyon nehéz ma a fiataloknak megélni. Es az édős embereknek könnyű? Nagy József: — 1977-ben mentem nyugdíjba, akkor utána vettem egy kabátot, azóta másikra nem jutott Ez a zakó, ami most rajtam van, 25 éves. Még jó. El kell menni dolgozni, a nyugdíj mellett, mégis azt mondom: becsületes munkával elő lehet teremteni azt a darab kenyeret, meg a rávalót is, csak vállalni kell érte a nagyon sok munkán O A legnehezebb talán azoknak az élete, akik ezt nem tehetik meg, és akiknek megélhetése nem volna biztosított a közösség segítsége nélkül. Nagykállóban 60-an kapnak rendszeresen segélyt a tanácstól — és csak egyharmaduk cigány. Rendkívüli segélyt tavaly 168 személynek utalták ki — ez együtt 2 millió 772 ezer forint a tanács kasszájából. . . . ■: D esn* De nézzünk bele alaposabban ebbe a kasszába, mire mennyi telik ebben az esztendőben? Húsz és fél millió áll rendelkezésre településfejlesztésre. Ebből készül el a 120 személyes óvoda, kiépül a Crossbar- telefon, ami az ország és Európa információs vérkeringésébe kapcsolja be a NAGYKÁLLÓI Mekkora szelet kenyérre telik 1989-ben, jut-e majd rá egy-egy darabka ▼aj is? Milyen anyagi biztonságot kínálnak dolgozóiknak a helybeli munkahelyek, egyáltalán, milyen a hangulat Nagykállóban, ha előretekintünk az idei esztendőre és azt kérdezzük: miből élünk? — Közel azonos darab kenyeret tudunk adni, mint tavaly — mondja Fodor János tanácselnök —, még egy csepp vajat is, bár az utóbbi napokban azt beszélik a kállóiak, hogy az áremelésekhez adjanak teflonkést is, mert arra nem ragad a vaj... Milyen lehet ez a képzeletbeli „kenyérdarab”? Kállói munkahelyeken dolgozók számára ma elérhetetlen álom, hogy vannak az országban, a megyében százezer forint feletti átlagbérszínvonalak is, vagy az infláció mértékét meghaladó jövedelemgyarapodás a főállásból.. Itt az alapfizetés a legtöbb embernek a megélhetésre ha elég. És noha gazdálkodási problémák csak a Mezőgép helyi üzemében jelentkeztek — ráadásul nem is a kallói részleg hibájából, ezért is gondolkodnak most az önállóbbá válás lehetőségeiről —, komoly bérfejlesztésre a jól gazdálkodók sem képesek, mert akkora adóval sújtanák őket a szabályozók, ami miatt nem éri meg... Kállóban is dúltak-fúltak az emberek a legutóbbi nagy áremelés miatt, de a hangulatot az is befolyásolja, hogy munka van, így a kenyerük, ha vékonyka is, szerény, de azért biztos. Az üzemek többsége nagyot fejlődött, komoly gépi rekonstrukciókat terveznek néhány céginél, többen tőkés kapcsolataikat erősítik, nincsenek foglalkoztatási gondjaik. Nagy szó ez manapság, amikor tízezerek vannak munka nélkül: Kállóban inkább munkaNaponta 800 pár férficipő készül a Kallux Nagykállói Cipőipari Szövetkezetnél. A divatos modellekből a Topán, a Cipőbolt Vállalat, Corsó és a Dunántúli Nagyker. Vállalatnak 12 ezer pár cipőt szállítanak. Képünkön Scbleísz Ferenc minősíti, Por Mihályné csomagolja a szalagról lekerülő cipőket. eröhiány van, a Kallux (cipőipar) 30 dolgozót még alkalmazna, a Posztó is keres nőket ikétműszakos munkára. Komoly eredmény, hogy a munkaképes korúak 80 százaléka helyben dolgodat. Gondoskodtak szociális foglalkoztatásról is — a csökkent képességűek, illetve a nyugdíjasok közül most 80-an keA Kallux (cipőipar) az egyik munkahely, ahol a legtöbb gonddal küzdöttek az utóbbi időben: rossz minőségű bőrök, szovjet ár, belviszályok, belülről már-már szabotálták a termelést, kívülről „leírták” a céget, „úgyis belebuknak” jel-t szóval. Mendemondák' jártak félmilliós raktári hiányról, aminek végül is az ügyészségi vizsgálat vetett véget: megállapították a felelősséget, de szó sem volt enyveskezű vezetőkről, hanem dokumentációs fegyelemsértés történt — máshová könyvelték a tételt Most Bakó Sándor műszaki vezető biztató jelekről számolhat be: — Tavaly 420 ezer párat adtunk át, 100 ezret a belkernek, a többit * szovjet piacra. Az idei éves kapacitásunk kétharmad részét már lekötötték. Tárgyalásokat folytatunk felsőrész értékesítéséről szovjet és nyugatnémet partnerekkel, a nyugatnémet cégnek bérmunkában dolgoznánk. Tavaly belső átszervezésekkel, túlórákkal minden megrendelésünket határidőre teljesítettük, remélhetőleg így lesz ezután is. Most dőlt el; lehetőségünk van a tavalyi eredmények alapján 1988. november 1-jével visszamenőleges béremelésre, aminel^az átlagát még nem timnám megmondani — de azt hiszem, némi kis bizakodással nézhetünk az év elé. reshetnek, nekik megfelelő munkával o •w Ma az a jellemző a nagyközségre, hogy a mostani vezetőség sokkal többet tesz érte, mint a régi, pedig az konszolidáltabb helyzetben volt — halljuk Mészáros Sándortól, a tsz 'termelési főmérnökitől — és ez bizalmat ad a lakosságnak. Még ha felemelték tó a tej árát, más a hangulata, ha nem jár bokáig a sárban, ha jól érzi rriagát a munkahelyén és látja az előrehaladás szándékát... Jelentős személycserék az utóbbi 3—4—5 évben szinte majdnem mindem gazdálkodó cégnél történtek, s amint Engedi Sándorné, a nagyközségi pártbizottság titkára fogalmaz, senkit nem „söpörtek le”, tisztességes távozások voltak. Az új „hullám” nyomában is támad időnként hangulat- keltés, többször fordultak a párttagok a pártbizottsághoz, tegyenek rendet a vi- szálykodó vezetők között. Több ma az indulat — ám attól nem lesz több a forint, általában sikerült az ellenségeskedést azzal az érvvel megfékezni, hogy az energiákat fölösleges ilyesmire pocsékolni. És az új vezetés működését a munAz építőipari kisszövetkezetet mint valami csudabogarat emlegetik, a tavalyi eredményei alapján. Erről Nagy Gábor főkönyvelőtől kaptuk a következő tájékoztatást: — A mostani szabályozók a kisebb cégeknek, a 20 milliós bértömeg alatt gazdálkodóknak kedveznek. Nekünk 6 millió 200 ezer a bértömegünk, tavaly a kisszövetkezeti formára áttéréssel kéthavi részjegyet adtunk ki a tagoknak, Így 61 ezerről 70-re tudtuk emelni a bérszínvonalat, több mint 10 százalékkid az átlagfizetéseket. Ml ennek a munkamódszerei Azt mondom 4 embernek: itt van 50 ezer forint, rajtatok múlik, hogy 4 nap alatt végeztek a munkával, vagy hetekig tart. Sajnos, ennek az az ára, hogy nem 8 órát dolgoznak, hanem napi 16-ot. .. Ehhez kapcsolódik Szabolcsi László fejtegetése, aki a költségvetési üzem Igazgatójaként szintén az építőiparból hozza a példát: — Tavaly többet kerestek a kőművesek, mint az Idén fognak, jó, ha meglesz az 5— 6 ezer bruttó. Most fagyszabadságon vannak, egyébként- meg a szabályozók miatt a teljesltményvlsszatartás érvényesül. A Nyírség Tsz talán meg tudja tenni, hogy a 60 milliós nyereségből 30-at bérre áldoz, legyen az ö dolgozója a legmegbecsültebb, de ml nem tudunk differenciálni. Kérdezhetjük: akkor miből tartja el a családját? Nem ebből. Hanem a mellékesből, amit vagy a saját szakmájában, vagy a kiskertben keres meg. Es a munkások 80—90 százaléka borzasztóan el van nyűve — a „menü”: este egy feles, egy sör; reggel munka előtt egy feles, egy sör — így bírja ki... HÉTVÉGI MELLÉKLET 1989. január 14.
