Kelet-Magyarország, 1989. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-03 / 2. szám

1989. január 3. Kelet-Magyarország 3 Peti Szibériában ? zázhatvanhat évvel ezelőtt, január else­jén született a leg­nagyobb és legtisztább han­gú költő, Petőfi Sándor. A megemlékezésre mégsem ez a korántsem kerek évfordu­ló ad alkalmat, hanem az, hogy a napokban ismét fel­röppent az a hír, hogy nem a segesvári csatában halt meg, hanem több elfogott katonával együtt a cári ha­dak Szibériába vitték, ahol Petrovics a szájhagyomány szerint ismét házasságot kö­tött, sőt utódai is születtek, és még hosszú ideig élt. Ál­lítólag Barguzinban temet­ték el. Most — mint ahogy ezt megtudhattuk egy múlt hé­ten tartott sajtótájékoztatón — egy „magyar milliomos’’ támogatásával indult meg az a vállalkozás, melynek célja, hogy meggyőződjenek arról, hogy a Petrovics Alekszander nevű magyar tiszt azonos volt-e a költő­fejedelemmel, Petőfi Sán­dorral. Bevallom, nem örülnék neki, ha kiderülne, hogy nem a segesvári csatában esett el a lánglelkü poéta. A mítoszfosztás szegényeb­bé tenne. Elképzelni sem tudnék sorsába, a száműze­tésbe bélenyugvó, oroszul beszélő Petőfit, aki nem a szabadságharcban pecsétel­te meg vérével a költésze­tét. Jobban szeretném, ha a sokunk számára még min­dig a legnagyobb magyar költő halála továbbra is a legendák ködébe, ő maga pedig a köpenyébe burko­lózva, jegyzetfüzettel a ke­zében örökké a csata meze­jén bolyongana, vert hely­zetben is tovább remény­kedve a nemzet sorsának jobbra fordulásában. A Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat nyíregyházi üzemének silórészlegénél rozsot, korpát és takarmánybúzát tá­rolnak. E termékekkel innen látja el partnereit. Képünkön: a takarmánybúzát rakodják és szállításhoz készülődnek, (s. a.) (bodnár) Bírói ítélet dönt Sikkasztás vagy rágalom? a javaslatot ) Egy „NEM” háttere Viharos tanácsülés után szedelőzködtek a kisvárdai városanyták és még elégedettsé­get sem. érezhették, hogy sikerült megvétózniuk az előterjesztett döntési javaslatot, az év utolsó testületi ülésén. Sok adminisztratív napirendi javaslat melleti az idei költség- vetés tervezete, valamint az új szervezeti és működési szabályzat hozta lázba már jó- előre a tanácstagságot. Az 1988. december 29-i lap­ban megjelent „Egy sikkasz­tás utóélete” című cikkre reagálva kérem, közöljék a lap hasábjain, hogy Horváth Sándor, a termelőszövetkezet volt főkönyvelője által leír­tak nem felelnek meg a való­ságnak. Az igazságszolgálta­tás bírói feladat, mely ebben az ügyben, remélem, miha­marabb meghozza az ítéletét. Egyetértek a cikkben leírt utolsó gondolatokkal, mely szerint a társadalmunktól idegen és törvénybe ütköző áratlan ajándékot ka­pót az eldugott, arraa- madársejár kelet-ame­rikai városka, .a furcsanevű Birchonehouse. Addig csak a reklámokban láthatták az or­szágot behálózó gyorsétkezte­tő vállalat, a Picy Grill von­zó üzleteit. Ahol hamburge­rek. kolbászocskák, gépcsa­polt üdítők, rétesek kelletik magukat, s ahol egyenruhás, bóbitás lányok lesik a vendég kívánságát, a sor pedig hiába hosszú, pillanatok alatt be­kapható egy-két finom falat. És most ők is kaptak a Picy Grillböll Történetünk hőse, bizonyos John Journa­list úr sem tudta legyőzni kí­váncsiságát, s egyszer, ami­kor ebéd nélkül maradt, el- kéredzkedett főnökétől. „Le- ugranék pár percre a Picy Grillbe ...” — mondta. S úgy is tett. örömmel nyugtázta, hogy még ajtón belül elfogy a sor; habozás nélkül odatet­te magát a végére pontnak. Többször végigolvasta a fali étlapot, amikor azt vette észre, hogy még mindig ugyanott áll. Felnézett: a pult mögött senki. Hogy Jog így időben visszaérni a munka­magatartást, becsületsértést, megaláztatást, rágalmazást nem lehet sokáig büntetlenül folytatni. Remélem, hogy a korábbi cikkben és ebben a cikkben leírtak felkeltik az illetékesek figyelmét, és azon lesznek, hogy ennek az ügynek miha­marabb pont kerüljön a vé­gére. Ez szolgálja a termelő- szövetkezet és a három falu közösségének érdekét. Márton László tsz-elnök, Vasmegyer helyére? Szerencsére hamar megjelent a kiszolgálólány, John pedig örömmel látta, mert valóban kellemes jelen­ség volt, olyan, amilyet a té­vében mutatnak Picy ék. Nagysokára odaért a pulthoz. Igaz a gyorscsapoló masina nem működött, de literes üvegből azért mérték az üdí­tőt. Azazhogy mérték volna, mert — hősünk látta a tá­lalóablakon át — kiskéssel, nagyobbal hiába próbálkoz­tak a hölgyek, a palack túl­járt az eszükön. Végül mégis győzött a túlerő, önthették az emblémás műanyag poharak­ba a narancslét. Ve nem Johnnak, mert előtte pont el­fogyott. Van tartalék, látta, ezért hősünk mégiscsak rendelt egy pohár itókát. A bóbitás lány pedig visszakérdezett: fel­bontja? John Journalist úr A költségvetési terv össze­állításánál még 471 millió forint bevétellel és kiadással számoltak, ám mire a tanács­ülésre sor került, 520 millió forintra nőhetett Kisvárda 1989. évi egységes pénzalap­ja. Ám ebből 50 milliónyi ál­lami támogatást azonnal visz- sza kell fizetni mint társada­lombiztosítási járulékot. Tóth László tanácselnök a város­atyák bölcsességére apellált, mikor a fenti összeg célszerű, hasznos elosztására hívta fel a figyelmet. Híre jut 1989-ben ? A köz „tortájából” — ért­hetően — mindenki nagyobb szeletet akar vágni. Ez de­rült ki a tanácstagok javas­lataiból. (Ez érthető, hisz a választók bizalmából köte­lességük a körzetük ügyeinek képviselete). Hete Szabolcs­úé városi népíronttitkár az idegenforgalmi szempont­ból meghatározó vár és kör­nyékének rendbetételéért javasolta: az öt tanácstagi csoport alapját, a pályáza­ton nyert forintokat és a városszépítő egyesület pén­zét eredményesen használ­hatnák itt fel. Vastag Mi- hályné G A MESZ-vezető ar­ról beszélt: karbantartásra is alig futja, pedig az intéz­mények belső takarékosság­nekigyűrközött egyszer, két­szer, sokszor, de hiába. Szé- gyellte magát,. amikor egy látszólag nyüzüge fickó ki­vette a kezéből, s két teke­réssel eltávolította a kupakot. Égő arccal kért egy adag sült krumplit, rendelt a kolbá- szocskából. A krumpli meg­érkezett, a kolbászt a rende­lés után kezdték sütni ■ . ■ Várt, s némileg vigasztalta, hogy egy jóval előtte álló is csak akkor kapta meg a powerburgerjét, amikor társa régen befejezte az étkezést. Közben a Picy Grillben magasra tornyosodott az étel­és papírmaradék, s az egy- szem kiszolgálónak azzal is törődnie kellett, hogy kicsa­logassa társnőit: ugyan szed­nék le az asztalokat. így az­tán azon sem csodálkozott hősünk, hogy a borsos áron ajánlott kávéból is hiába gal (például áprilisban ve­szik meg a téli tüzelőt) igye­keznek javítani a helyzetü­kön. Albi József a körzetében tarthatatlan sáros utakról, Novák Béláné a kislakás- építésekről, Mártha Tibor vá­rosi KISZ-titkár pedig ar­ról beszélt, vajon a leg- érintettebbek, a lakosok is­merik-e a költségvetési el­képzeléseket? A költségve­tés egészében megfelelőnek ígérkezik, de a részletekben még bizonyára nagy vita lesz. Ezt bizonyítja, hogy a vár környékének rendbetételére heten szavaztak, Mártha 'Ti­bor javaslatára jegyzőkönyv­be vették, név szerint kik támogatták az ötletet. Erre a lépésre bizonyára az kész­tette a KISZ-titkárt. hogy a közeljövőben esedékes ta­nácsi választások után az új testület el tudjon számol­ni a lakosság előtt: ki mire nyújtotta fel a kezét. Aláírás — 23 névvel A légyzümmögést is meg­hallottuk volna, amikor az el­nök a szervezeti és műkö­dési szabályzatra tért át. Az kért, mert nem volt aki le­főzte volna. Mindegy. itt a kolbász, végre ehet-ihat ked­vére. Illetve — ilyen a sors! — előbb fizetni kell. John odaadta a kezében gyűröge- tett bankót, mire kiderült, hogy nincsen aprópénz. Mi­közben falatozott, akadt va­laki, aki átugrott a szomszé­dos bankba, s amikor hősünk — természetesen csak gon­dolatban — megitta a kávé­ját, kezében csörgött a visz- szajáró néhány cent is. isszálopódzott a munka­helyére. nem is vette senki főnök észre. Úgyse hitte volna el. hogy ilyen gyors egy gyorsétkező. A dolognak valami haszna mégis volt. John Journalist, aki rendszeresen publikált a tartományi lapban, az East- American News-ban, este le­ült szövegszerkesztő kompu­teréhez, és megírt egy mesét: „Váratlan ajándékot kapott az eldugott, arraamádársejár kelet-magyarországi város­ka ...” Papp Dénes államigazgatás korszerűsíté­sének szükségessége, nem képezheti vita tárgyát. Így éreztek a kisvárdai tanács­tagok is, csakhogy volt egy sarkallatos pontja az elfoga­dásra ajánlott tervezetnek: ezentúl az elnökhelyettes ne függetlenített legyen, hanem társadalmi megbízatásként lássa el ezt a posztot. A ta­nácstagok egy része, amint hírül vették a javaslatot, ar­ra következtettek, Rákóczi András elnökhelyettes sze­mélye ellen irányul a vál­toztatás. A színfalak mögött egy ideje pro és kontra sok minden történt, erre burkol­tan célzott több felszólaló. Bár Tóth László tanácsel­nök hangsúlyozta, ne szemé­lyi, hanem szervezeti kér­dést lássanak a javaslat mögött, a szenvedélyek nem csillapultak. Többen kifejtették véle-, ményüket, általában a füg­getlenített elnökhelyettes mellett szóltak. Úri Dezső, a Hazafias Népfront városi el­nöke, nyugdíjas tanácsel­nök-helyettes elmondta: 23 tanácstag által aláírt levél van a birtokában és a dön­tés tisztasága értelmében titkos szavazást javasol az új szabályzatnak az elnök- helyettesre vonatkozó kér­désében. Bodzás Árpád vb-tag, a Rákóczi Tsz elnö­ke nyíltan felvetette: azt beszélik a városban, hogy az elnök és a helyettes nem tud együtt dolgozni. Már­pedig szoros munkakapcso­latuk fontosságát nem kell hangsúlyozni. Amikor Kis­várdán úgy döntött a váro­si pártbizottság, hogy még­sem tartják meg a sokak ál­tal sürgetett pártértekezle­tet, a közvélemény csaló­dott és a mostani szervezeti változást személyi kérdés­ként, nyíltságot követelve akarja megoldottnak látni. Vollt olyan hozzászóló, aki féltette Tóth Lászlót, csupán társadalmi helyettessel mii­ként birkózhatna meg a sok­féle teendővel? Suhajda Sán- dorné vb-tag, a szakmunkás- képző igazgatóhelyettese visszautasította azt a vádat, hogy a tanács „fejbólogatójá- nosok” gyülekezete lenne. Reményét fejezte ki, hogy a két vezető elrendezi egymás közt a vitáját — ha van — és ez nem befolyásolhat testüle­ti döntéséket. Levonandó konzekvenciák Izgalmasan alakult a sza­vazás. A tanács 45 tagja kö­zül 30-an voltak jelen és 22- en kérték a titkos szavazást az elnökhelyettes társadalmi vagy függetlenített státusa ügyében. A minősített több­séghez 23 szavazatra Volt szükség, ám „csak” 22-en mondtak igent a jelenlegi, függetlenített funkció meg­tartására. Ezután az egész szervezeti és működési sza­bályzat elfogadását javasol­ta az elnök, ám most 21-en emelték fel a kezüket. Vagyis a minősített többség ebben sem jött össze és kiderült: felesleges volt kiemelni az elnökhelyettesre vonatkozó szabályt az egészből, hiszen nem fogadta el a testület az újat, tehát maradt a régi, ez­zel együtt a függetlenített el­nökhelyettesi állás. Legalább­is a következő választásig, vagy az új szervezeti és mű­ködési szabályzat elfogadá- sáig. Bár egyelőre maradt min­den a régiben, azért több ok miatt hasznos és tanulságos volt az estébe nyúló vita. Az emberek nem nézik jó szem­mel, ha a köz érdekére való hivatkozással személyi ügye­ket akarnak elintézni egy füst alatt. Bár tény, hogy 15—17 fővel csökkenteni kell az apparátus létszámát, nem mindegy, hogy mennyire gyors, hatékony és humánus az emberi sorsokat alapvető­en befolyásoló döntés. S még egy dolog: most már a fel­szólalók sem csomagolták rózsaszín papírba a vélemé­nyűiket és bíztak benne, hogy az elnöki asztal túloldalán sem hallották azt disszonáns­nak. Mert az agyonhallgatás- sal még egy ügyet sem sike­rült közmegelégedésre meg­oldani. A helyi politika ala­kításában nagy szerepet vál­laló városi tanács és annak vezető tisztségviselői bizo­nyára levonják a konzekven­ciákat: nemcsak szaktudást, rátermettséget, reformszelle­met, hanem bölcsességet is elvár tőlük a közvélemény, s azt, hogy esetleges személyes nézeteltérés semmiképpen ne befolyásolja őket munkájuk­ban. Tóth Kornélia KIS ÁRUHÁZ FÄBIANHAZAN. A debreceni Alugraflkal és Filmnyomó Ipari Szövetkezet boltot nyitott Fábiánhá- zán a Kossuth út 25/a. szám alatt. Kis alapterületen ugyan, de nagy értékben, közel kétmillió forint értékű árukész­lettel állnak a vevők rendelkezésére. Olcsó cipőből is van választék. (Baján Erzsébet tudósító) Fancsali mese a Picy QrlIIrSI Viharos tanácsülés Kisvárdán (A szerk. megjegyzése: Szerkesztőségünk ezzel le­zártnak tekinti az ügyben érintettek nyilvános vitá­ját. A jövőben csupán a bíróság döntéséről tájékoz­tatjuk olvasóinkat.)

Next

/
Thumbnails
Contents