Kelet-Magyarország, 1989. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-02 / 1. szám
2 Keiet-Magyarország 1989. január 2. ..... 11 ■" .................." ■ ............... ■ 11 ■ Szilveszter a rádió mellett Nyakig a glasznosztyban Az amúgy is egyenlőtlen versengésben az idén talán még hátrányosabb helyzetben küzdött a 'hallgatók kegyeiért a rádió; végül is alighanem csak maroknyi lehetett azoknak a tábora, akik az esztendő utolsó estéjét nem a televízió előtt, hanem a rádió mellett töltötték. Ugyanis a szilveszteri műsor nagyágyúi közül Hofi például csak a televízióban szerepelt; Gálvölgyi, a Markos— Nádas kettős, vagy Nagy Bandó András ugyan mindkét helyen fellépett, de ha az emberék nemcsak hallgatják, hanem láthatják is kedvencüket, nem lehet kétséges, mi mellett szavaznak. Mivel a tévében jóval hamarabb kezdődött a szilveszteri vigasság, így Gálvölgyi János esetében mind az ottani, mind pedig rádióbeli szi- porkázását élvezhette, aki kedveli (és ki nem kedvéli?). Mindkettő remek volt, és ami külön méltánylást érdemel: nem felcserélhető. A Gálvöíl- gyi-show a látványra épített, a rádiós produkció pedig a művész briliáns, „képtelenül” is kiváló megjelenítő képességét gyümölcsöztette az olimpia ürügyén. Nagy Bandó András esetén voltaképpen mindegy, látjuk-e műsorát vagy sem. Nem az a fontos, ahogyan mondja; hanem amit mond. Érthető, hogy a tévé és a rádió egyaránt úgy gondolta, nincs szilveszter Nagy Bandó nélkül. A jeles humorista műsora szinte egyidőben ment mindkét helyen. Hogy színvonaluk is egyformán magas volt-e, nem tudhatom. A rádióbeli Nagy Bandó-ka- baré mindenesetre újfent tanúsította a szerző-előadó igényességét, még ha egy kicsit fáradtnak is tűnt most Nagy Bandó fanyar, intellektuális humora. Legjobb hagyományaihoz híven a rádió politikai kabarét sugárzott, ezúttal talán még keményebbet, csípősebbet és kissé keserűbbet is a szokásosnál. Mindezt — mint a most is kiváló Verebes István mondta — „nyakig a glasznosztyban”. Nem tudom, egyáltalán akad-e a kormányzatnak olyan tagja, akit így vagy úgy ne emlegettek volna ... Szóba került minden és mindenki, aki és ami téma volt a viharos év során: az alternatív mozgal- máktól a tüntetésekig, Farkas Vladimírtól a szegedi (tiszalkécskei, zalaegerszegi stb.) tanácselnökig. Közkívánatra még az időközben nyugdíjazott „Illetékes elvtárs” is visszatért, hogy kifejthesse véleményét a vízlépcsőről, Tengizről, kereskedelmi tanácsosunk romániai kiutasításáról és számos egyéb dologról, ami „hozzá tartozik” (pardon: tartozott). Más, úgyszintén nyugdíjazott „illetékesek” is elmondhatták utolsó kívánságukat: Hetényi István ex-pénzügy- minisztertől Somogyi Jenőig, az MLSZ volt elnökéig. De ki ne felejtsük a prominens vendégek közül Marosán Györgyöt, a kormány szóvivőjét és lengyel kollégáját, Jerzy Urbant sem. Szívesen szólnék még a rádiókabaré más szereplőiről is (a most is nagyszerűt nyújtó Kern Andrásról, Darvas Ivánról, Bárdi Györgyről, Garas Dezsőről, Kállai Ferencről, vagy az illetékes elvtársiként már említett Koltai Róbertról, az újra magára tálált Markos— Nádas kettősről, a Defekt duóról és a többiekről), de hely hiányában inkább azt ajánlom: az ismétlést már ne mulasszák el. Gönczi Mária illő hangulatot kicsit lassan sikerült megteremteniük. Rendkívül jól szórakozhattunk viszont a Tv-híradó szilveszteri esti híradásán, a pártot és a kormányt képviselő politikusok és tévériporterek focimeccsén, ahol áz újságíróknak a kaján Király Zoltán képviselő szurkolt. Később a politikusok adták fel a labdát a híradósoknak, akik meglepő biztonsággal és sok poénnal csaptak le a nem mindennapi lehetőségre. Ismét' bebizonyosodott, hogy Gálvölgyi az egyik legjobb parodistánk, Nagy Bandó András pedig szókimondásával szerzett örömet. Árkus József a Szuperbolában a fedetlen keblű hölgyek között Cicciolinát is felvonultatta, miközben a 2-es csatornán megkezdődött az Ez igen! című film, mintha csak Árkusnak a politikusokat csipkedő humorára rímelne. (A butuskán csacsogó Cicciolinát később Szilágyi János társaságában közelebbről is megszemlélhettük, még szerencse, hogy a televízió nem őt kiáltotta ki az év asszonyának.) A színészbuli-bejátszások alatt enni és inni is lehetett. 11 óra után flofi következett, csípős megjegyzései a szomszédainkat sem kímélték. Bár műsora kicsit váratlanul ért véget, amikor a képernyőn máris megjelentek a pezsgőért érkező rendőrök. Éjfél utánra is maradt a szilveszteri tálból. Aki az egész napos tévézés után még bírta, az Kabos László, a Markos—Nádas duó és Körmendi János műsorát élvezhette. És a vidám zenés műsor folytatódott kivilágos kivirradtig.,.. Bodnár István Háramlói háromig a tévá előtt Jól szórakoztunk Kora délutántól hajnali háromig, a két csatornán tizenkét óra alatt huszonnégy óra műsort ígért szilveszterkor a televízió, és bizony számítógépre lett volna szüksége annak, aki a két adó legjobb műsorait szerette volna egyeztetni. Mindazonáltal, aki arra szánta el magát, hogy kedve szerint mazsolázzon, a véletlen kapcsolások folytán olykor különös összecsemgésnek lehetett tanúja. Mert például, amikor az 1-es csatornán Dévényi Tibor nem túl bőkezű torpedójátékán egy riadt kislány egy hajót lőtt ki, a kettesen sugárzott angol kalandfilmben a Mátészalkát is megjárt Tony Curtis csónakja éppen akkor süllyedt el. Vagy Egy pillanatkép a színházi buliból. például, amikor Sas József politikánk szennyesét teregette, Csehák Judit miniszterasszony arról beszélt, hogyha lenne szabad ideje, nekikezdene vasalni. A három órától feltálalt szilveszteri műsorok már délután is több csemegét kínáltak. Kicsit erőltetettnek tűnt ugyan a Ki ölte meg Carment?'— című paródia, de bizonyára több nézője akadt a házaspárbajnak, vagy az örökifjú Julio Iglesiasnak. A jóízűen főző főszakács- műsorvezető Antal Imrétől és kuktájától, Kudlik Júliától hét órakor Berkes Zsuzsa és Déri János vette át a főzőkanalat, de az alkalomhoz Csűrdöngölő a téren Nulla óra 32 perc, elköszönök barátaimtól. Mögöttem, a Vasvári Pál utcán petárda pukkan, trombita szól. Egyébként az időjárás nyálkás, ködös. A házakból egyre több fiú és lány jön ki, irány a városközpont. A dudáláshoz füttykoncert társul. A Kelet Áruház előtt már tömeg hömpölyög. Az Október 31. téren Wartburg —„ha nem állsz félre, elgázollak” fenyegetéssel — száguld végigBoldog új évet, főnök! — kiált felém egy srác. — Magasba tartott kézzel jelzem: kösz öcsi, viszont... A Tanácsköztársaság téren találkozó fiatalok puszilkóz- nak. Az egyik fiú teli üveg Egri bikavért tart a levegőben. — Hogy mi, hogy nézünk ki?! — kérdezi kiáltva... Látszólag még semmi baj, haver, mondom magamban. A Bizományi Áruház előtt félreugrok. Autók jönnek elsöprő tempóval, s ki tudja, melyik volánja mögött ül fátyolos szemű, ittas ember? Fekete macska szalad át az úton. Nem lesz szerencsém? A Kossuth téren embertenger. Egyszerre vidám, vonzó és ijesztő. A római katolikus Főként szovjet és lengyel vendégek voltak a nyíregyházi Koronában, ahol 500 személyre terítettek. A képen: pillanatfelvétel a bárműsorból. (Suri Attila felvételei) templomnál megálló Skodából fiú ugrik ki, és tárt karokkal, szalad a tömeg felé. Január 1., egy óra 5 perc. No, de most már gyerünk a „tűzbe”, az emberrengeteg közepébe. A sétálóutcában a három grácia biztosan abbahagyta a fürdést, mert körülöttük any- nyian és annyira dudálnak, fütyülnek, sípolnak. Tavaly január elsején Jávor László kollégám a randalirozás után összetört beton virágtartókat kaphatott lencsevégre. Most a Zrínyi Ilona utcában rendőrök békésen szemlélik a forgatagot, de azért résen vannak — szerencsére nem volt szükség beavatkozásra. Középkorú nő és férfi közeledik. — Hát maga mit csinál? — kérdezi a hölgy tőlem. — A kifogyott filctollamat melegítem — válaszoltam, de ha már „lebuktam” beszélgessünk. Elmondták, hogy a Koronában szilvesztereznek és mennek is vissza. A Korzó presszó felett laknak és hazaszaladtak a gyerekeket megnézni. Valamennyien nagyon jól érzik magukat. Boldog új évet kívánunk egymásnak. Egy óra 20 perc. A tömeg mintha kisebbedne. Álarcos srácot látok. Le akarom fényképezni. — Egy igazolványt ha mutatnál — szól. — Nyúlok érte. Nem várja meg. — No, Tavaly nyíregyházi sétám után — ÁU-e a bál? címmel — álmos, eseménytelen szilveszteréjszakáról számolhattam be. Vajon most mi lesz? Éjfél utáni forgatag a nyíregyházi Kossuth téren. fotózz, de siess — teszi hozzá. Valaki megveregeti a vál- lam, majd eltűnik ... A talpam alatt borosüveg- szőnyeg ropog, amott konyakot locsolnak a járdára, odébb forralt bort mérnek. Távolabb egy siheder kürtöt akar fújni, de már oda a szufla. A Kossuth szobor előtt magas rendőrrel találkozom. — Eddig nem volt semmi — szól. — Olyan ez, mint a vásár, ha az egyik pakol, megy a többi is. Két óra. Két hegedűs zen- dít rá, s velük együtt több- tucatnyian: „Kossuth Lajos azt üzente...” Idősebb ember nézi őket. — A gyerekek ugyanazokat a dalokat éneklik, mint mi fiatalkorunkban — mondja. — ... csepp esik rája, annyi áldás szálljon rája ... a ... — csatlakozik ő is. — Itt születtem, itt dolgoztam harminc évig — vált az énekről beszédre. Négyezer forint a nyugdíjam, nem vagyok elégedett. Az elnöknek hogyan lehet húsz? — kérdezi, majd a dalolók- kal elsodródik. A törvénnyel sose volt bajom — még any- nyit hallok a beszédéből. A fiúk, lányok alkotta kör közepén egy srác táncol. Ám nem csak úgy ... Profi módon. Sokan követik példáját. A mozgásukon látszik, ők sem alkalmi táncosok, muzsikusok. Megtudtam: a Nyírség táncegyütteshez, valamint Bíró István prímáshoz és Fehér Csaba kontráshoz, a debreceni Csűrdöngölő együttes tagjaihoz van szerencsém. Egy fiatal (talán gimnazisNégy óra 27 perc. Amikor e sorokat rovom, az ablakom alatt lovasszekér kocog. BUÉK! — kiáltja a platón ülő társaság. Mit lehet ehhez hozzátenni? Csak azt: úgy legyen!!-! Cselényi György KISVÁRDÁN az idén a korábbinál csendesebb volt az ünneplés — közölte tudósítónk, Vincze Péter. — Dudaszó, újévi jókívánságok fogadták az utca járókelőit. Az egyetlen crossbar telefon előtt sorbanálilás volt, ez árulkodott róla, milyen sokan köszöntötték távol lévő rokonaikat, ismerőseiket. Telefondrót, távirat vitte a jókívánságokat a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, Romániába, az NSZK-ba. A szórakozóhelyeket vi szont kevesebben kérést, fel, mint az elmúlt évben. Várda étteremben csak mi egy 150-en voltak, ? együtt búcsúztatták az é tendőt, és köszöntötték az évet. Az élő kismalacot Farkas Mihály gyulaházi Iákos nyerte. ZÁHONYBAN szép számú résztvevőt vonzott a Randevú Étterem zenés, óévbúcsúztató mulatsága az év utolsó napján. Fiatalok, idősek egyaránt jöttek, hogy kellemesen, baráti társaságban töltsék az estét. Néhány perccel 19 óra után elkezdődött a vigadalom, mialatt, ínyenc étélek kerültek az ünnepi asztalra. Hortobágyi palacsinta, szabolcsi-titok, son- katekercs, szilveszteri bőségtál. A sóstói szociális otthonban hangulatos, baráti társaságban búcsúztak az óévtől. ta?) Takács Tünde Zirc, József Attila utca 4. szám alatti lakos lép mellém. — Ebből a fotóból kaphatnék? — kérdezi, majd elmondja, hogy Nyíregyházán, a barátainál szilveszterezik, és kitűnően érzi magát. Néhány napot töltött itt, elsején már utazik haza. A képeket várja... A kérésnek lehet nem eleget tenni? Vége. Tokba kerül a hegedű, egy búcsúintés, taps, majd irány hazafelé. Záhony utcáira is kiült a szilveszteri hangulat, vidám, játékos kedvű, fáradhatatlan fiatalok személyében. A MÁV Üzemigazgatósági Szá- mításteohnilkai Központja is helyet adott egy hangulatos óévbúcsúztatónak. Itt dolgozó fiatalok népes csoportja köszöntötte a várakozásokkal teli esztendőt, zene, sok-sot tánc, videó és mókázás kiV rétében. (eszi Telefonos játékkal szód rakoztatta hallgatóit szil-l veszteri műsorában a 1 Nyíregyházi Rádió. A hall- \ Katókat mozgósító szil- l veszteri vetélkedésnek I természetesen tétje is volt: egy tízkilós, konyhakész, újévi malac, amit a nyíregyházi Csillag Csemege Áruház ajánlott fel. A szerencsés nyertes végül j Mészáros Mónika apagyi lakos lett, aki Gajdos Lász- lótól, a műsor szerkesztő- / jétől vehette át a pecsenyének valót. (HudivókJ Róbert felvétele) Séta az éjszakában
