Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-07 / 291. szám

A nyilvánosság kihívása ÍRTA: BERECZ IÁKOS Ma, a magyar sajtó napján olyan hivatás művelőit kö­szöntjük, amely — napjaink mindinkább szakosodó viliágában is — az egyetemesség hordozója. A toll, a mikrofon, a kamera és a fényképezőgép mestereit kö­szöntjük, akik naponta híradást adnak a sokszínű magyar valóságról és a határainkon túli ezernyi eseményről, akik nem csupán közvetítik, de véleményükkel, gondolataikkal gazdagítják is azt a párbeszédet, amely a sok kis közös­ségből felépülő társadalmunkban jelenleg zajlik. Akiknek megszólalni napi kötelesség, ám önmaguk és olvasóik előtt megszólalásuk tartalmával és ily módon hatásával is szá­mot kell vetniük. Minél összetettebb, bonyolultabb egy közösség, vagy akár a társadalom helyzete, az újságírás annál izgalma­sabb, egyben felelősebb, emberpróbálóbb feladat. Valódit írni könnyebb, ha bővül a választók, ha tarka a kép, hi­szen annaik bármely színfoltja a valóság egy-egy részlete. Az újságíró hivatás azonban ennél többet követel olyan helyzetben, amikor felgyorsulnak az események, amikor a társadalmi közhangulat is dinamikusan változik, súlya megnő. Ilyenkor az újságírónak is naponta mérlegre kell tennie saját egyéni munkásságát, s a mérleg másik serpe­nyőjében a nemzet sorsa, fennmaradása áll. Egy, csak fé­lig vállalt -politikai alapállás, egy csak hozzávetőlegesen, felszínesen elfogadott program a szép szavak ellenére is leleplezi hamisságát. Csupán arra alkalmas, hogy megza­varja a tisztulás szellemi, etikai, politikai terepeken zajló folyamatait, türelmetlenséget, s neheztelést váltson ki, ellene hasson az egységben cselekvésnek. A magyar sajtó napja nem az ilyenkor szokásos kitün­tetésektől, gratulációktól válik igazán ünneppé. Tudnunk kell, hogy az emberek nap mint nap, vérmérsékletük sze­rinti érzékenységgel, tudati különbözőségükkel dicsérik, vagy szidják a sajtót. Ez a mindennapi figyelem talán még kitüntetőbb is, mint az évente egyszeri. Abból követ­kezik, hogy az újságíró, a nyilvánosság embere, alanya, egyben tárgya is a szólás és véleménynyilvánítás szabad­ságának, amely legitimálja rendszerünket. A mindennapi újságírás és a műsorkészítés igényessége ily módónba tár­sadalmi stabilizáció mérőeszköze, egyben azt erősíteni, vagy gyengíteni is képes erő. A ma zajló folyamatokban a tömegkommunikáció, így az újságírás is része a nép által gyakorolt hatalommá ala­kuló társadalomnak, része és egyben alakítója is a poli­tikai intézményrendszernek, tükre a jogállamiságnak. Pár­tunk ezért is foglalkozott és foglalkozik a májusi érte­kezlet óta mind mélyrehatóbban a politikai nyilvánosság, ezen belül saját működése nyilvánosságának kérdéseivel. Ezért fogalmazta meg és bocsátotta vitára állásfoglalás- tervezetét, ezért kezdeményezi új tájékoztatási törvény megalkotását. E tervezetek és dokumentumok sajtósza­badságot akarnak, amely igazán csak akkor van, ha mű­velik. Társadalmunkat a gondolat és a gondolkodás szabadsá­gának teljessége minősíti. Hogy mindez megnyilvánulhas- sék, ahhoz belső szabadságra és annak nyílt vállalásá­ra van szükség. Egy korszerű szocializmus hatékony po­litikai működést igényel. A hatékony és eredményes re­form pedig csak nyilvános társadalmi akaratként, azt tá­mogató mozgalomként számíthat sikerre, amely teljesítő­képes, tehát jobb életszínvonalat nyújtó gazdaságot te­remt. A párt májusi országos értekezletén kinyilvánította, hogy elhatározott szándéka a politikai nyilvánosság gaz­dagítása. Ebben a megújuló politikai nyilvánosságban ter­mészetesen részben mások a követelmények a párt saját sajtóorgánumával szemben, és megint más követelménye­ket érvényesítenek a lapalapítök saját sajtótermékeik esetében. Megjelennek más színezetű lapok is. A párt iránt elkötelezett újságíró közösségeknek ezért egy olyan idő­szakra kell felkészülniük, amikor nyílt politikai csatáro­zások is zajlanak a lapok hasábjain nemcsak az országos, hanem a helyi politika kérdéseiről is. A lapok tartalma a kibontakozó demokratikus viszonyok között a műhelyekben dől el. A pártnak ezért alapvető érdeke, hogy az újságíró társadalommal partneri. viszonyt építsen ki és tartson fenn. Nem arról van szó, hogy egy korábbi sajtóirányítási gyakorlatot, az adminisztratív irá­nyításit annak ellentétével, a parttalan magárahagyatott- sággal cseréljük fel. Sokkal inkább arról, hogy a saját politikánkat képviselő sajtó súlyának megfelelőbb hely­zethez, szerephez jusson a kibontakozó demokratikus köz­életben. Ennek egyedüli módja a partnerség, a rendszeres politikai párbeszéd, a kölcsönös felelősségvállalás. Hogy sikerül-e megteremteni a nemzeti méretű köz- megegyezést, hogy az élet minden területére kiterjedő re­formok milyen társadalmi támogatásra találnak, hogy a párt súlya, ereje mekkora lesz a közéleti vitában és a re­formok valóra váltásában, ezek a kérdések elsősorban nem az országos fórumokon dőlnek el. Politikánkat annak gya­korlati megvalósítása minősíti, aminek pedig a terület, az alapszervezet a színtere. A megyei pártlapok e helyi nyilvánosság fontos fóru­mai, egyben a helyi demokrácia kifejeződési formái is. Olyan döntéseknél lehetnek jelen, sőt lehetnek azok ré­szesei, melyek a legközvetlenebbül érintik az olvasókat. Olyan eszköz a megyei lap, melynek segítségével a dön­tések ellenőrzése is lehetővé válik. Ha a jogállamiság út­ján továbbhaladva maguk is mernek bátrak lenni, ha vál­lalják a mai állapotokat meghaladni akarók melletti elkö- \ telezettséget, a vitatkozó szellemű eszmecserét, a fürge, í rugalmas és önálló gondolkodást, akkor a megyei lapok magabiztosan vállalhatják azt a kihívást, amit számukra a plurálissá váló nyilvánosság jelent. Nem feledhetik el ugyanakkor, hogy a nemzeti érdekeket szolgáló, a szocia­lista Magyarország építését vezető párt felelős képviselői. XLV. évfolyam, 391. szám ÁRA: 1,80 FORINT 1988. december 7., szerda A jövő évi tervek szerint Csökkennek az adóterhek és a teljesítmény-visszatartó hatás Ülést tartott a megyei képviselőcsoport A jövő évi költségvetés, az egyesülési és gyülekezési jog, a külföldiek magyarországi beruházásai és az Országgyű­lés ügyrendje szerepelt ked­den a Szabolcs-Szatmár me­gyei képviselőcsoport Kisvár­dán megtartott ülésének na­pirendjén. A tanácskozásnak helyet adó (672 ágyas, közel ezer dolgozót foglalkoztató, évente 13 500 beteget gyógyí­tó) kórházat Fekete Imre igazgató főorvos mutatta be a képviselőknek, majd Tóth László tanácselnök tartott rö­vid ismertetőt Kisvárda fej­lődéséről. Büszkén mondta többek között, hogy a város min­den utcájában jó ivóvíz van, jó, 76 százalékos az utak ki­építettsége, de kevés a szennyvízvezeték hossza, a telefongondok megoldására még esélyt sem látnak és a felüljáró megépítése is aka­dozik, noha a tanács saját erőből hozzákezdhet a terület előkészítéséhez. A jövő évi költségvetés ter­vezetéről Németh Zoltán, a Pénzügyminisztérium főosz­tályvezetője adott tájékozta­tást. Elmondta, hogy a gaz­dálkodó szervezetek az idén jobb pozícióban vannak, mint ahogy az év elején látszott, több nyereség képződött, mint remélték. Sajnos, a költségve­tésben ez az arány nem jele­nik meg, mert a megszűnő adókat nem tudták pótolni, és nőttek a kiadások is. Nagy problémája a jövő évi költ­ségvetésnek a lakáskamatok ügye. Most 260 milliárd a ki­helyezett hitel, s mivel a be­tétek után fizetett kamatokat megemelték, a lakásépítésre adott kedvezményes hitelek kamatait a költségvetés egé­szíti ki. A múlt évben 11 milliárd, az idén közel 30 milliárd, jö­vőre pedig csaknem 60 mil­liárd ez az összeg, s ez olyan magas, amely nem terhelheti a költségvetést. A jövő évi terv tehát úgy készül, hogy a bevételeknek ki kell egyenli- teniük ezt a hiányt. Három változatot dolgoztak ki. Az első lényege, hogy a vállalati szférából kívánja előteremteni a forrásokat. Egy lakásalap létrehozását terve­zik, amely körülbelül 30 mil­liárd forint bevételt jelente­ne, és az állami vagyon után osztalék jellegű befizetést ír­na elő a terv, ami 3 százalék lenne. A második változat csökkentené a gazdálkodási szféra terhelését és csökken­nének a védelmi, a központi költségvetési és a tanácsi ki­adások. Csökkentenék az ex­porttámogatást és a fogyasz­tói árkiegészítést, ez utóbbi áremelést jelentene. A har­madik változat az előző ket­tő keveréke: a kiadást mér­séklő javaslatok mellé a la­kásalap létrehozását jelent­hetné. ■■■ Székács Anna, a Pénzügy­minisztérium főosztályvezető­helyettese a személyi jöve­delemadóról szóló törvény módosításáról adott tájékoz­A Nyíregyházi Dohány- fermentáló Vállalatnál az év legnagyobb sikere a tőkés­export megnövekedése volt. Legutóbb november végén közel kétmillió dollárért vá­sároltak Hevesi dohányokból készült sepeciális keveréket az amerikai Philip Morris cég dohányátvevői. A keve­rék gyártásához szükséges alapanyagot a vállalat deb­New Yorkban Mihail Gorbacsov, a leg­felsőbb tanács elnöke, az SZKB KB főtitkára kedden, közép európai idő szerint a koraesti órákban megérke­zett New Yorkba. Négynapos látogatása idején a szovjet ENSZ-képviselet épületében száll meg. Hivatalos prog­ramja szerdán reggel, az ENSZ-ben kezdődik, ahol ta­lálkozik Javier Perez de Cuellar főtitkárral, majd megtartja nagy érdeklődés­sel várt beszédét a közgyűlés ülésén, Ezt követően kerül sor ta­lálkozójára Ronald Reagan elnökkel, s annak januárban hivatalba lépő utódjával, Ge­orge Bush-sal. A mintegy két­órásra tervezett munkaebé­den 7—7 személy vesz részt. A színhely — biztonsági okok­ból — a New York-i öbölben fekvő kormányzósziget. Az amerikai sajtó, a tévé igen bőségesen és általában elismerő hangon foglalkozik Mihail Gorbacsov személyi­ségével, politikai törekvései­vel. A kommentárok szinte egybehangzóan mutatnak rá, hogy az amerikai diplomá­cia ismét védekezésbe és egyfajta lépéskényszerbe ke­rült: a szovjet vezető magá­hoz ragadta a kezdeménye­zést fellépését, javaslatait nagy várakozások előzik meg. John Brown (balról) és Cli­ve Gladman angol szakem­berek az I-es osztályozó fo­kozatból kikerülő kocsá- nyozott dohányt ellenőrzik a nyíregyházi fermentálóban. receni üzemébe szállították a beváltóhelyekről és a válo­gató bázisokról. A feldolgo­zás befejeztével december (Folytatás a 4. oldalon) (Folytatás a 4. oldalon) Daháayexport dollárért Sajtónapi megemlékezés Nyíregyházán A Szabolcs-Szatmár me­gyében dolgozó újságírókat, a Kelet-Magyarország, a nyíregyházi rádió, a Nyíregy­házi Városi Televízió, az üzemi lapok munkatársait, tudósítóit, a posta, a nyom­da dolgozóit köszöntötték kedden délután a megyeszék­helyen a megyei pártbizott­ság székházában a magyar sajtó napja alkalmából. Kiss Gábor, a megyei pártbizott­ság titkára üdvözölte a meg­jelenteket, s szólt röviden társadalmunk mai helyzeté­ről, a politika és a tömegtá­jékoztatás mai viszonyáról. A legfontosabb — emelte ki —, hogy közösen munkálkod­junk az ország nyugalma. szerves fejlődése elősegítése érdekében, a politikai vezetés és a tömegtájékoztatás le­gyenek partnerek — kritikus, tisztességes együttműködést valósítsanak meg. Gyúró Imre, a megyei ta­nács elnökhelyettese köszön­tötte ezt követően az ünnep­ség résztvevőit. Megemléke­zett a hetven esztendővel ez­előtt megjelent Vörös Újság­ról, annak alapítóiról. Ezután az újságírás, a tömegtájékoz­tatás mai feladatairól többek között hangsúlyozta: a sajtó, a rádió, a televízió ma már ott van minden otthonban, a családi élet részévé vált, igen felelősségteljes a szere­pe abban, hogy formálja, elősegítse az alakuló új köz- megegyezést. A nyilvánosságról sok szó esik manapság, mondta, s en­nek alapvetően fontos része a szabad véleménynyilvání­tás, a sajtó szabadsága épp úgy, mint a nyilvános össze­jövetelek szervezése vagy az egyesületek létrehozása. Be­csülni kell a becsületes el­lenvéleményt is — emelte ki —, ez is része a közmeg­egyezésnek. Megyénkben kü­lönösen fontos szerepe van a (Folytatás a 4. oldalon) Kiss Gábor, a megyei pártbizottság titkára üdvözli a résztvevőket.

Next

/
Thumbnails
Contents