Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-05 / 289. szám
>eu?uiDer o. Kelet-Magyarország 3 Vita a dikunentumokrál A szóbeli kiegészítőt követően megkezdődött a vita: nyolcvanan jelentkeztek szólásra, akik közül huszonnégyen kaptak lehetőséget, hogy a több órán át tartó vitában (ejtsék ki véleményüket. Elsőként Petis Mihály nyírbátori tsz-elnök a Dél-Nyírség kommunistái, a városban és vonzáskörzetében élők nevében arról szólt kritikusan: a kormányprogram hatása azért nem érződik, mert az irányítás következetlen, félmegoldások születnek, gyakori és irritáló a kivételezés a gazdálkodó egységek között, s ennek főként a vidék látja kárát. Egy-egy ráfizetésesen termelő országos nagyvállalat megmentésére lényegesen nagyobb összegeket adnak, mint egész Szabolcs-Szatmár- nak, s ezzel tovább mélyül az esélyegyenlőtlenség. Megemlítetté : a Nyírbátorban dolgozó és nagyon nehéz helyzetbe jutott Aurora Cipőgyár — mely 15 év alatt hagyományt teremtett, sok embernek ad munkát — most egy hosszadalmas szanálási eljárásban küzd a megmaradásáért. Ugyanakkor a jogelőd MINŐ gyárat — bár tízszer több a hiánya — mégsem számolják fel! Lehetőséget kell teremteni a jó teljesítményhez, s akkor a szabolcsi munkás is megmutatja, mire képes — hangoztatta, igazi érdekeltséget sürgetve. Javasolta: a pártértekezlet foglaljon állást az agrárolló további nyílása ellen, mely a magyar mezőgazdaság lezül- lesztéséhez vezethet. Ugyanakkor elmondta: ha a feltételek javulnak, helyben is sokat lehet és kell tenni azért, hogy sokkal hatékonyabban működjék a mezőgazdaság. Segítem az alapszervezetnek Vereb Géza, a Taurus nyíregyházi gyára kommunistáinak küldötte elöljáróban a manapság gyakorta emlegetett megújulás tartalmi és formai kérdéseiről szólt. Elmondta: újra kell gondolni ideológiánkat, a párt viszonyát a gazdasághoz, szerepét a politikai intézményrendszerben. Lépni kell a demokrácia, a nyilvánosság szélesítésében és javítani szükséges a kádermunkát. Kötetlenebb, őszintébb és hangulatosabb párttagsági gyűlésekre is van szükség — mondta a formai követelményeknél. Mint szólt róla: náluk már gyakori az olyan taggyűlés, ahol nincs elnökség, csak körbeülnek és megbeszélik a legfontosabb dolgokat. Mindez azonban még csak tapogatózás, és sokfelé tapasztalni, hogy a régi módszerrel kívánják megoldani az új feladatokat. Szükséges, hogy — az önállóság fokozása közepette is — nagyobb módszertani segítséget kapjanak az alapszervezetek, mert jelenleg a magárahagyottság érzése bénítja a munkát. Sokan vélekednek úgy: a pártélet két pólusa, a Központi Bizottság és az alapszervezet között igen nagy űr tátong. Sürgette, hogy ne változtat- gassuk véleményünket indokolatlanul és túl gyakran. Legyünk nyíltabbak, őszinték dolgainkban, mert így szerezhetjük vissza ma a párt iránti bizalmat. Az egészségügy politikai kérdés Az egészségügyi ellátás a politikai hangulatot közvetlenül érinti — hangsúlyozta dr. Molnár Sándor orvos, a, kis- várdai kórház küldötte. — Bár imponáló fejlesztések is történtek megyénkben, ennek ellenére ma senki sem elégedett az ellátással, amelynek — állítólag — magas színvonalúnak, ingyenesnek és hozzá- férhetőnek kellene lennie. Ugyanakkor ez a hármas egység szinte sohasem valósul meg, mert ha ingyenes és hozzáférhető, akkor nem magas színvonalú, ha magas színvonalú, akkor nem ingyenes és nem mindenki számára hozzáférhető. A továbbiakban megrendítő tapasztalatokkal vázolta, hogy a halmozottan hátrányos térségekben élők körében egyes betegségfajok közelítik a fejlődő országok szintjét. Az egészség, az egészséges életmód, mint érték devalválódott, az alapellátási feltételek rendkívül hiányosak, az egészségügyi dolgozók elégedetlenek, mert erkölcsi és anyagi megbecsülésük elmarad a végzett munkától. A pártnak alapvető érdeke az egészségügyi feszültségek oldása, hiszen megújulni csakis egészséges társadalom tud. Ezután az egészségügyi pártalapszervezetek munka- módszeréről szólt, hangoztatva, hogy joguk és kötelességük á kezdeményezés. Szükséges, hogy felkészültebb, jobb vitakészséggel rendelkező legyen a párttagság, s ehhez ideológiai fogódzók kellenek. Nem arra van szükség, hogy a gyakorlatot utólag igyekezzék igazolni az ideológia. Végezetül a vezetői tekintélynövelés elengedhetetlen követelményeiről szólt. Szemléletet váltani nem elég, át kell alakítani a gyakorlatot — hangsúlyozta Berecz János,a Központi Bizottság titkára Berecz János bevezetőben tolmácsolta a Szabolcs-Szat- már megyei pártértekezlet résztvevőinek, rajtuk keresztül megyénk kommunistáinak és lakosságának a Központi Bizottság üdvözletét, s kifejezte meggyőződését: e tanácskozás is hozzájárul ahhoz, hogy az elkövetkező nehéz időszakban a megye kommunistái egységben dolgozzanak az ország erősítésén, területük fejlesztésén. Ezt követően hangsúlyozta, hogy alig egy hónapja találkozott Nyíregyházán a párt- aktivistákkal, de az élet gyorsan változik. December 16-án újra összeül a Központi Bizottság, ahol ismét napirendre tűz néhány fontos belpolitikai kérdést. Bízhatunk benne, hogy a KB elégséges útmutatást ad az ország pártszerveinek és -szervezeteinek egy hosszabb időszakra a hatékonyabb politizáláshoz. Szükség van erre — említette a továbbiakban —, hiszen jó néhány dolog tisztázásra vár. Például, mit jelent pártunk főtitkárának a Politikai Főiskolán tett- kijelentése, amely szerint az MSZMP- nek értelmiségi párttá kell válnia. Világossá kell tennünk, hogy minden vezetőnek és beosztottnak gondolkodó, felkészült és tapasztalt embernek kell lennie. Vagy itt van például a felmérés, a december 2-i Kelet-Magyar - országból, ahol egy közvélemény-kutatás eredményét közölve arra a kérdésre, hol születnek a megye életét döntően befolyásoló elhatározások, a válaszadók kétharmada szerint a budapesti központokban. Ha most hozzáteszem azt a mondatot, hogy az elmaradás az országostól minden területen és minden mutatóban benne van. akkor ez a megállapítás elsősorban az országos szerveket marasztalja el. A szóbeli bevezető — folytatta — markánsan foglalkozott azzal, milyen történelmi körülmények, konkrét adottságok, s milyen személyes figyelmetlenségek járultak hozzá, hogy az a társadalmi különbség, amely Szabolcs- Szatmár megye és az országos átlag között ma is fennáll, lényegében nem csökkent. Szeretném hozzátenni, hogy egy Szabolcs megyéből származó országos vezetőnek sem könnyű a helyzete. Nem könnyű azért, mert részérdekeket állandóan nem képviselhet. Ha képviselőnek megválasztják, a részérdekeket akkor is egyeztetnie kell az országos érdekekkel, még ha alaposabban és következetesebben is kell képviselnie vá-. lasztóit. „Forgatom a megye nagy szellemiségeinek írásait, s a következő útmutatást kaptam Kölcsey Ferenctöl, aki a szatmári adózó nép állapotáról szólt a pozsonyi országgyűlésen jó másfél évszázada. A sok sóhaj mellett egyetlen nagy sóhajt olvasnék fel belőle: nem titkolhatjuk el azon ónajtást: bár egyszer, ezen temérdek bajokkal küszködő tartomány oly pártfogókra találna, kik nékie a közterhek viselésében érdemlett enyhülést szereznének! Ez — gondolom — egy mai képviselőnek sem lehet rossz ars poetica, hiszen Kölcsey nem akármilyen képviselője volt ennek a tájnak. Tagadhatatlan, hogy ő az egész magyarság nagy szülötte. Mindezeket figyelembe véve is azt mondom: a következő néhány évben, amire ez a pártértekezlet, s az itt megválasztandó pártbizottság készíti most fel a párttagságot, gyors fordulatot — figyelembe véve az egész ország helyzetét — valószínűleg nem tudunk elérni. Viszont különleges központi gondoskodással, még nagyobb helyi erőfeszítéssel minden bizonnyal előre tudunk haladni.” A vitával kapcsolatban Berecz János kifejtette, hogy a három évvel ezelőtti megyei pártértekezleten azt mondta: Szabolcsban a sajátos körülmények folytán még az ex- tenzív fejlődésnek is helye van. Sajnos, azóta olyan mértékben változott a nemzetközi munkamegosztás, az ország helyzete, hogy az ex- tenzív fejlesztés egyszerűen visszafelé sül el, egy-két év múlva az adott területre nézve is káros. Tagadhatatlan, hogy itt foglalkoztatásra is szükség van, s a foglalkoztatáspolitika a pártpolitikának központi része kell legyen. Mégis: a hatékonyság ma az első számú követelmény. A megye fejlesztésénél figyelembe kell vennünk ezeket a követelményeket. Ügy gondolom — folytatta felszólalását —, hogy nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk helyben, kutatni, keresni minden lehetőséget, amelynek nyomán valamilyen nyersanyag, vagy termék értékesebbé válik és hasznos a lakosságnak, a tár- tásadalomnak. — Üjra kell gondolnunk Záhony jelenlétének jobb megyei kihasználását. A határ menti zónákkal való gazdasági együttműködés nem csupán a kölcsönös fejlesztéshez járulhat hozzá, de az egymás mellett lévő népek együttélésének, barátkozásá- nak tartós mélyítéséhez. Mi nem szeretnénk berendezkedni a népek ütközéseire, konfliktusaira, ehelyett közös nagy érdekünk megtalálni és javítani az egyetértést. Ügy hiszem, hogy Szabolcs-Szatmár gazdálkodó szerveinek önállósága is nagy tartalék lehet. Nem feltétlenül a nagyvállalattól történő elszakadásra gondolok, de például az önelszámolásra, hogy mindenki pontosan tudja, s róla is pontosan tudják, mennyivel és hogyan járul hozzá a közösségi értékek gyarapításához, hogy e tények birtokában jobban tudjon gazdálkodni, hogy ne csak utasításokat hajtson végre. Javítani kell az egyik legnehezebb és legfájdalmasabb ponton — nélküle előrehaladni nem tudunk: az infrastruktúrán. Mert ennek híján még hazai működő tőke sem várható a megyébe, nemhogy külföldi. Egy fejlett hírközlő hálózat nélkül gazdálkodni ma már nem lehet. Ezt követően a mezőgazdaság helyzetéről, kilátásairól szólt a Központi Bizottság titkára. Mint mondta, elsősorban azért, mert ez mindig közel állt a szabolcsi ember szívéhez, aki becsülte földjét és termékét. — Ma nagy a tét. ©lyan fenyegető tényről van itt szó, amely szerint a 127 mezőgazdasági nagyüzem 87 százaléka gyenge adottságúnak mondható, s 25—30 olyan termelőszövetkezet van a meggyében, amely néhány éven belül'feléli a vagyonát, szinte önmaga magától megszűnik. Ezért is kell itt szólni stratégiai feladatunkról, agrárpolitikánkról. Nem mindegy, sikerül-e a ma és a holnap körülményeihez alkalmazkodnia mezőgazdaságunknak, sikerül-e megoldania a belső ellátást, s teljesíteni a külpiac igényeit, korszerűsíteni a gazdálkodást és az irányítást, megfelelő együttműködést kiépíteni a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a kereskedelem között. Változtatás kell, egy új gyakorlat kialakítása. A mezőgazdaság szocialista átszervezése idején és később sokan az üzem nagyságától tették függővé, hogy az mennyire szocialista. Ezen is változtatni szükséges, hiszen a termelőszövetkezetekhez integrált háztáji és kisegítő gazdaságok sikere is bizonyítja, milyen fontos az állandó útkeresés, a keresletnek megfelelő kínálat, a szervezés új modellje, a szerkezetváltás, a termékfeldolgozás, a minőség, a jövedelemtermelő képesség, a szabályozókhoz, a természeti, gazdasági és társadalmi sajátosságokhoz igazodni tudás. A küldöttek a hozzászólásokat hallgatják. Nagy jövője van a mezőgazdasági önszerveződésnek. Meg kell találni a termelés, a feldolgozás és az értékesítés ösz- szefogására alkalmas új formákat. Az állami gazdaság, a tsz, a szakszövetkezet, a háztáji és kisegítő gazdaságok együttműködési kereteit, az új integrációs szervezetek — mint a kistermelői szövetkezetek szövetsége — alakítása lehetőségeit, egyáltalán: az érdekképviseletek új formáit. Berecz János felszólalása további részében egy új agrárpolitika megalkotásának szükségéről szólt, amely számba veszi a lehetőségeket, vállalkozik a stratégiai feladatok megoldására. Kettős a feladatunk — mondta. — Gazdaságossá tenni a termelést, az exportot, keményen érvényesíteni a kereslet és kínálat törvényeit. Ehhez mindenekelőtt az szükséges, hogy tegyük szabadabbá a gazdálkodást, senki más ne döntsön az adott gazdaság helyett. Az irányítás pedig gondoskodjon azokról, akik rendkívül hátrányos helyzetben dolgoznak. Arra kellenek a központi alapok, hogy konkrétan segítsenek a termelőegységeknek. A formák kialakításánál semmilyen megkötöttség ne legyen. Számolni kell a mezőgazdaságban is a társasági törvény adta lehetőségekkel, fel kell tárni, hogyan tudják jobban kihasználni az adottságokat. Arra kell törekedni, hogy a feldolgozás ott történjen, ahol a termelés. Szükség van a mezőgazdaságban az újabb és újabb kezdeményezésekre. Szó esett itt is a felvásárlómaffiákról. A maffiáknak az az érdekük, hogy meggazdagodjanak, azokat kizárólag törvényes esz- közökkél megsz'üntétn'i nem lehet. Ölya^ foirmábE^ JteljLte- hát törekednünk, amelyek összekötik a nyersanyagtermelőt, a feldolgozót, a forgalmazót, amelyek nem hagynak réseket. Az igazi érdek- képviselet megvalósulása még csak most kezdődik a mező- gazdaságban. El tudok képzelni egy-egy ágazatot összefogó, tehát szövetkezeti, szakszervezeti, kamarai érdekképviseletet, s ezenkívül a legkülönbözőbb formákat. A lényeg: a párt arra törekedjék, hogy az agrárszektor jobban dolgozzon, az ország népe pedig becsülje a mezőgazdaságot. Ezt követően így folytatta: — Meg kell keresni a megye lehetőségeit. Ehhez egy kicsit többre van Szükség, mint amit az állásfoglalástervezet tartalmaz. Számolni kell az észak-magyarországi régióban való együttgondolkodás lehetőségeivel, fejleszteni kell a feldolgozó vertikumot, foglalkozni szükséges a mezőgazdaság közvetlen kereskedelmi tevékenységével is. Országos megítélés szerint is van még fejlesztési lehetősége a megyének. A konzerv- gyártás, a tej feldolgozása mellett a fafeldolgozással is jóval többet lehetne foglalkozni. Az . szükséges, hogy törjük a fejünket, és a megtalált lehetőségeket következetesebben valósítsuk is meg. Végezetül Berecz János kifogásolta, hogy kevés szó esett az értelmiségről. Hangsúlyozta: több szóra és több jó szóra van szüksége a megyénkben dolgozó értelmiségnek, amely Szabolcs-Szatmár fejlődésének egyik nem eléggé kihasznált nagy tartaléka. Ahhoz, hogy a megye kibontakozási programját teljesítsük, keressük és találjuk meg az értelmiségiekkel a közös szót, a munkában való közös részvételt. Nem mindig csak az anyagi elismeréssel lehet ezt elérni. Keresni szükséges az együttműködést azokkal is, akik az új szerveződésekhez tartoznak. Ez nem választhat szét minket, amikor fejlődésünkről, az emberek jövőjéről van szó — jelentette ki. Esélyegyenlőséget,
