Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-05 / 289. szám
4 Kelet-Magyarország 1988. december S. Erősíteni az érdekvédelmet Tóth Géza, az SZMT-veze- tő titkára azzal kezdte: a szakszervezeti tagok az országos értekezletre készülve rendkívül kritikusan vélekedtek helyzetünkről. Ezért is jött jól a SZOT és a kormány legutóbbi közvetlen tárgyalása, amelynek nyomán — mint közismert — a nyugdíjasokat és a különböző foglalkozási csoportokat érintő bér- intézkedésekre kerül sor. Becsületes munkáért, becsületes bért akar Szabolcs-Szatmár megye szakszervezeti tagsága — ez fogalmazódott meg az országos értekezletet megelőző megyei tanácskozásokon. Az is elhangzott, hogy erősíteni kell a korábbi időszakban háttérbe szorult érdekvédelmet, ám ehhez csak a fegyelmezettebb munkavégzés adhat erkölcsi alapot. A politikai intézményrendszeren belül a szakszervezetek is válságos helyzetbe kerültek; erősödik az őket érő kritika, mivel a tagság évek óta tapasztalja, hogy a kibontakozás csak ígéret, de elmozdulás alig érezhető. Terheink a jövőben sem csökkennek, s ez — sajnos — Szabolcs-Szat- márt az országostól is érzékenyebben érinti. Fel kell adni a szakszervezetek eddigi transzmissziós szerepét, hogy csupán a különböző párthatározatokat továbbítják. Ha a párt a jövőben egy kezdeményezőbb, politizálóbb párt kíván lenni, a nép pártja ^a több pártrendszerben, akkor a szakszervezet partnerként támogatja ezt a törekvést. Az SZMT vezető titkára végezetül a szakszervezeti munka szükséges tartalmi és szervezeti megújulásáról szólt; arról, hogy itt is alulról felfelé kell építkezni, szakítani a látszatdemokráciával. Üj feszültséggel terhesek napjaink, ezzel jár együtt a piacgazdaság térnyerése, de nem kerülhetjük meg az új kihívásokat, azok megoldásáért ösz- szefogásra van szükség. Tényleges önállóságot Sípos István, a MÁV záhonyi üzemigazgatója: — A párttagságban van annyi tenniakarás, amely elegendő a társadalmi kibontakozáshoz, de jó vezérlő elvek kellenek — mondta a bevezetőben, majd arra hívta fel a figyelmet, hogy gyorsan, de nem meggondolatlanul kell cselekedni, ugyanis sok időt elvesztejffettünK.— A döntéseket ott kell meghozni, ahol a legtöbb információ áll rendelkezésre, s ez a helyi vezetők felelősségét nagymértékben növeli — folytatta, s azt elemezte: az elmúlt hónapok tevékeny, szenvedélyes vitái felszínre hozták gazdaságunk bajait is. Kijelentette: a záhonyi térségben dolgozó kommunisták igénylik a reformot, s tenni is hajlandók annak kibontakozásáért. Ennek feltételeként azonban a tényleges önállóságot és a valós érdekeltséget említette. Bírálta a gyakori szabályozó-változásokat és a döntések halogatását. A záhonyi átrakókörzetben rejlő és még ki nem használt lehetőségekről beszélt ezután. Adatokkal támasztotta alá, hogy sokmillió tonna áru érkezik ide, amelyek egy részét nemcsak átírni, hanem raktározni, csomagolni; résZ^ ben feldolgozni kellene, de ebben alig van előrelépés. A megye foglalkoztatási gondjairól szólva kiemelte: Záhony ma is munkaerőt vár, akár egyik napról a másikra háromszáz embernek tudnának munkát adni, köztük mérnököknek, számítástechnikusoknak, szakmunkásoknak is. Bencs Tibor tiszakerecse- nyi tsz-elnök: A beregi térség gondjaival foglalkozott elöljáróban, arra hozott fel példákat, miként szegényedik el szőkébb pátriája, majd a mezőgazdaság helyzetéről beszélt. Kiemelte: az agrárágazat akkor lesz képes betölteni stabilizáló hatását, ha önálló mozgásteret kap. Bírálta, hogy a megtermelt érték nem a mezőgazdaságban jeleníti meg hasznát, abból lényegesen több jut a feldolgozónak és a kereskedelemnek, s ez nem igazságos. Szólt arról is, hogy a jelenleg érvényben lévő adózás és kamatpolitika inkább fékezi, mint ösztönzi a kívánatos szerkezetváltást. Tovább nő a különbség Szóvátette, hogy sok bürokratikus intézmény nehezíti a mai helyzetet, s a termelő- szövetkezetek több segítséget várnak a megújuló érdek- képviselettől is. Szóvátette, hogy a pártértekezlet dokumentumai szerinte nem kellő súllyal foglalkoztak a hátrányos térségek gondjaival. Baj, hogy tovább nő a különbség az ország és Bereg között, felgyorsult a falvak elnéptelenedése. Felhívta a figyelmet, hogy környékükön a pedagógusok fele képesítés nélküli, s ezzel könnyen újratermelődhet, halmozódhat a hátrányos helyzet. Végül elképzeléseikről beszélt: a meglévő adottságok jobb hasznosításáról, a térségi meliorációról, a gázellátásáról, a határ menti áruforgalom kihasználásáról, a szakemberhiány felszámolásáról. ELLENSZAVAZAT Az állásfoglalás elfogadása ellen szavazott Csík László, a nagy- ká'llói Nyírség Termelőszövetkezet elnöke, akit alapszervezete a Pártbizottság tagjának delegált. — Mi nem tetszett az állásfoglalásban, miért nem értett vele egyet? — Szerintem nem volt karaktere a tervezetnek. Erről szerettem volna oeszélni, amikor hozzászólásra jelentkeztem. Azzal, hogy szórt, nincs Igazi kontúrja, egy ilyen állásfoglalást igazából nem lehet végrehajtani senkinek. — Vagyis a feladatok túl általánosak? — Azt tartottam volna helyesebbnek, ha előbb a személyi döntések születnek meg a pártértekezleten, s utána a megválasztott első titkár megfelelő koncepciót ad, aminek alapján már jobban lehetett volna vitatni a tervezetet. Ügy érzem, ez a pártértekezlet így lett volna igazán kovásza a megújuló gondolkodásnak és cselekvésnek. az értelmiséget Aranyosi László, az Ipari Műszergyár fehérgyarmati gyáregységének vezetője: — Kritikát kellő mértékben tartalmaznak, de a kivezető utat nem elég határozottan jelölik ki — mondta a bevezetőben a pártértekezlet dokumentumairól, de bírálta a felzárkózás érdekében készült korábbi országos programot is, mert csak tüneti kezelést jelentett, a központi támogatás pedig csak jelképes. — Nem várhatunk gyors, látványos eredményeket — ismerte el a felszólaló, de ez nem jelenti azt, hogy bele kell nyugodni a mai helyzetbe. Ezután a foglalkoztatottság gondjairól beszélt. Elmondta, hogy Fehérgyarmaton 500 új munkahelyet teremtettek, de tovább kell lépni. Ennek azonban akadálya a hiányos infrastruktúra. Elismeréssel beszélt arról, hogy a szakmunkásképzésért sokat tett a megye, ám felsőfokú végzettséggel rendelkező szakember kevés. Javasolta, hogy hatásosabban támogassák a műszaki és közgazdasági értelmiség letelepedését, főként a központoktól távoli, határszéli térségekben. Ingyenes telek- juttatást, számottevő támogatást ajánlott, amiért tíz évi helybendolgozást várna el a szakemberektől. összességében a regionális érdekek korábbinál jobb képviseletét ajánlotta az érdekeltek figyelmébe. űz oktatás: befektetés Balogh Árpád, a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola főigazgató-helyettese : — Az európai szintű gazdasághoz európai szintű műveltség és tudás kell — emelte ki a bevezetőben a felszólaló. Ennek azonban sokáig nem kedvezett a helyzet, mert az oktatás feltételei nem jók, megosztották az értelmiséget és a munkát, minthogy áz értelmiség úgymond a nem termelő szférához tartozik. Ez elavult szemlélet, amely — többék között — a gazdaság, kultúra, politika válóperéhez vezetett. Bírálta az át nem gondolt intézkedéseket, mint azt, hogy például megújulásra buzdítunk és ennek ellentmondó adót vezetnek be. A pedagógusképzés, a közoktatás fontosságáról beszélt a továbbiakban, s hangoztatta: hiba, hogy az oktatásra adott pénzt a kiadás rovatban szerepeltetjük, holott az hosz- szú távon, kamatozó befektetés. Kiemelte: a politikára is felelősség-hárul az oktatás általános leromlásáért. , »—a, (jMyanok vagyunk, mint régen*;.'? pedig az idő nem ' olyan, mint régen — mondta a felszólaló —, bátortalanul és'lassan cselekszünk, az eddigi változások csak a felületet érintették, s ennél többre van szükség. Befejezésül az értelmiség óhaját tolmácsolta: '„egy jól működő szocializmust aka-. runk”. Segíteni az életképest A megújulási folyamat társadalmi életünk minden pontjára szól — vélekedett Visnyei József, a Balkányi Állami Gazdaság igazgatója. Az országos és megyei gondokról szólva beszélt a bizalmiválságról, hogy a hetvenes évektől a fejlődés megtorpant, országunk stabilitása romlott. Vezetőink reménykedtek a helyzet megváltozásában, felértékelték eredményeinket, lebecsülték gondjainkat. Nem álltunk helyzetünk magaslatán, amikor az elérhetetlen célokat számon kellett volna kérni. A központi támogatási keretek elaprózásával a megélhetés alsó szintjére jutottak a gazdaságok. Ezért helyesli az állásfoglalás azon részét,' amelyben az erős, élesképes gazdasági egységek támogatását fogalmazzák meg. Megyénkben rabszolgamódon dolgoznak az állampolgárok, hogy megélhetésüket biztosítsák. A bel- és külpiac felmérése gyenge, a kistermelők túltermelése miatt ezért származik az elégedetlenség. Fel kell gyorsítani az elemzést, az utóbbi évek helyzetértékelését. Szükség van a múltban jól bevált vezetőkre is, de vizsgáljuk meg, milyen vezetők kerülnek az egyes irányító posztokra. Figyelem a gyáregységekre Az előző pártbizottság leköszönő tagjaként fogalmazta meg mondanivalóját Istenes Andrásné, az újfehértói gyapjúszövőgyár szövőnője. Hangsúlyozta, hogy gondjaink többségének megoldására alkalmas pártbizottságot szükséges választani. Elmondta, hogy a hetvenes évek iparfejlesztésének sok pozitív következménye volt a megyében. Azonban a könnyűipari gyárak fejlődésének gátat szab egy-két elhibázott döntés. A műszaki színvonal alkalmatlan a magas szintű exportra, az anya- vállalatok a gyáregységeket csak a végrehajtásra korlátozzák. Véleménye szerint a nemzeti jövedelem elosztásában a nem termelők gazdagabban részesülnek. Az intézmények többsége nem takarékoskodik az energiával, a költségekkel. Irritálja dolgozóinkat, hogy új székházakat építenek, olyan beruházásokra van pénz, amelyek nem a termelést segítik. A feladatok között említette, hogy találjon a megye megoldást a textilipar fejlesztésére, hogy ne a túlélés gondjaival foglalkozzanak. Ehhez nagyobb kapcsolatot szükséges kialakítani az üzemeknek egymással, a feladatoknál jobban vegyék figyelembe a vidéki gyáregységek sorsának alakulását. Alacsony jövedelem, kevés munkahely Balta József baktalóránit- házi üzemvezető a környezetében tapasztalt elkeseredett hangulatról szólt, ami az alacsony jövedelem, a kevés munkahely, az infrastruktúra hiánya miatt van. — Talán a megyei vezetés nem képviselte kellő mértékben a megye érdekeit, s ezt nemcsak a párt-, hanem a tanácsi vezetésre is értem — mondta az okokat elemezve. Két terület gondjaival külön foglalkozott. Az ipari üzemek egy része elavult műszaki színvonalon termel, hátrányos helyzetbe került. Náluk a szocialista, exportra történő termelés dominál, azonban akik ide termelnek, az idén nehéz helyzetbe kerültek a megszorítások miatt. Beszélt arról, hogy a fiatalokkal nem súlyuknak megfelelően foglalkozunk. Jogos igényük a lakáshoz jutás, az első munkahely. Az ifjúsággal való foglalkozás ugyanolyan fontos, mint a nyugdíjasok létbiztonságának megteremtése. A pártéletrol szólva kiemelte, nehéz olyan körülmények között pártmunkát végezni, amikor nincs kikristályosodott ideológia. Szükség van arra, hogy a gazdaságban jelen legyen a párt, véleménye szerint az üzemekben eddig is elvi-politikai támogatást adtak, a tagságot érdeklő kérdésekre válaszoltak. A felsőbb pártszervek viszont ott követtek el hibát, hogy nem az alapszervezeteken keresztül, hanem őiket kihagyva akarták a gazdaságot irányítani. Bánóczi Gyula,,, a megyei tanács. elnöke, kifejezte, hogy azokhoz csatlakozik, akik megújulva akarnak cselekedni, kevesebb retorikával. Egyetért azzal, hogy a múltunkat elemezni kell, ehhez az új pártbizottság küldjön ki egy bizottságot. A tanácsi munkát elemezve felelevenítette, hogy az 1985-ös pártértekezlet után a megyei testület több kérdésben közép- és hosszú távú tervet és koncepciót dolgozott ki. Oj stílusjegy, hogy ezeknél a megyei pártbizottság csak állást foglalt, de nem szólt bele a részletes kimunkálásba. Az elmaradott térségek fejlesztésének programjáról szólva vitatkozott Bencs Tibor tiszakerecsenyi. tsz-elnök- kel, hogy mennyivé tisztességgel képviseli a megyei vezetés a terület érdekeit. Az idegenforgalomról, a munkaerő-gazdálkodásról szintén hosszabb távú tervek készültek. Ezek közül egyesek az ország akkori vezetésének helyzetelemzésére alapoztak, Képviselni a megye érdekeit azonban az elvonások miatt a megyei célok teljesítésére nincs elég pénz. — Igazságtalanok lennénk, ha nem értékelnénk azokat a helyi, tanácsi erőfeszítéseket, amelyek az elvonások ellenére a tervet teljesíteni akarták — hangsúlyozta. Erre példa, hogy a lakosság közel 800 millió forint közműfejlesztési hozzájárulást vállalt, a tanácsok 1,2 milliárd forint hitelt vettek fel. Megpróbálták kedvezőbb helyzetbe hozni a kistelepüléseket. Külön szólt az elmaradott térségek fejlesztésére szóló programról, annak eredményeiről, kiemelve, hogy ez 15 éves program, három év alapján nem lehet elhamarkodott következtetéseket levonni. Véleménye szerint kedvezőbb feltételeket kell teremteni a vállalkozó tőke számára, a mezőgazdaság fejlesztéséhez egy szervező, finanszírozó, menedzselő szervezet kell. Világossá kell tenni a kormány kötelezettségeit, s megfogalmazni a helyi feladatokat, élni a kínált lehetőségekkel. Feladat a helyi tanácsok, intézmények önállóságának erősítése, az utasításokkal szakítani kell. Hárommilliárd hét megyének? Dr. Veres János, a nyírbátori pártbizottság első titkára felszólalása elején azokról az áldozatokról szólt, amelyeket a város, s a környékén lévő hátrányos helyzetű falvak lakói tettek településük fejlődéséért. Ezekhez mérte azt a segítséget, amit az ország szándékszik adni a hátrányok csökkentésére. Hárommiliárd hét megyének? — kérdezte, s mondta is véleményét fillérekkel kisemmizett koldusok vagyunk, miközben 100 milliár- dokat fizetett az ország voluntarista elképzelések megvalósítására. Emlékeztetett Grósz Károlynál; sportcsarnokban néh íny napja mondott szavaira amely szerint most a városokban halmozódtak fel a eszültségek. Igen — mondta a nyírbátori első titkár —, mert a falvakban már nincsenek fiatalok, eltűnt az értelmiség, a gond azonban megmaradt, csak tüntetni, felvonulni nincs idő, mert a tehenet fejni, a jószágot etetni kell. És egy megyei első titkár közbenjárása is kevés lenne ahhoz, hogy a fiatalok otthon munkát találjanak. A pártéletről szólva javasolta: az alapszervezetek joga legyen a tagfelvételek ügyében dönteni, legyen több a szóbeli és kevesebb az írásos előterjesztés a testületi üléseken, és végre szűnjön meg a statisztikai szemlélet mind a tagfelvételkor, mind a testületek megválasztásánál. Végezetül azt javasolta: morális kérdésekben legyen a párt kérlelhetetlen és következetes, a párttagság, a vezetők a tiszta erkölcs megtestesítői legyenek.
