Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-05 / 289. szám
2 Kelet-Magyarország 1988. decemjer 5. Varga Gyula szíheli kiegészítője (Folytatás az 1. oldalról) és textilipar — aránya, számos további gondunk jó része (piac, minőség, bér ...) éppen ebből származik. Az ipari szervezetek közel fele gyáregység, melyek többsége nem látja saját jövőjét a vállalati struktúrában, lehetőségük korlátozott. Csak újra megemlítem: ipari szervezeteink többsége az országos átlagnál jelentősem alacsonyabb bérszínvonallal gazdálkodik. Az országos átlagnál és sajnos a szükségletnél is lényegesen alacsonyabb az ipari szervezetekben lévő szellemi kapacitás. Különösen kevés a bonyolult közgazdasági környezetben eligazodni tudó közgazdasági és pénzügyi szakember. Ipari termelésünk jelentős része a rubelelszámolású piacra orientált, annak sok előnyével és sajnos számos hátrányával. Szabolcs-Szatmár földterületének mintegy 70 százaléka a kedvezőtlen adottságú kategóriába tartozik. A nagyüzemek mintegy 30 százaléka tartós pénzügyi problémákkal küzd. Évek óta bizonytalan az adottságoknak megfelelő tájkultúrák — az alma, burgonya, dohány, zöldség — termesztésének jövője. És visszatérően jelentkeznek a megtermelt termékek értékesítésének gondjai. Az írásos jelentésben szó van róla, de itt is hangsúlyozni kell: a megyében az- országosnál lényegesen Kiélezettebben jelentkeztek és várhatóan drasztikusabbak lesznek a lakosság- foglalkoztatásának gondjai. Máris megdöbbentő a foglalkozta» tottak számának közel 5-ezer" fős idei csökkenése, Különösen a munkaképes korúvá vált. fiatalok elhelyezkedése okoz politikai és társadalmi feszültséget. És erre egyáltalán nem kínál megnyugtató megoldásit a számukra még idegen munkanélküli-segély sem. Szabolcs-Szatmár lakossága egyre növekvő részénél hiányzik az elengedhetetlen szociális biztonság, mind nagyobb társadalmi feszültséget jelent a hátrányos helyzetű térségek fejlődésbeni elmaradása, a társadalmi esély- egyenlőség megteremtésének kilátástalansága. Varga Gyula ezt követően a kormány tervgazdasági bizottsága november 30-i ülésén elhangzottak alapján szólt arról: a Minisztertanács elé a közeljövőben kerülő javaslatok alapján minden okunk megvan a bizakodásra. A várható intézkedések sorában — rövid- és hosszú távú programok alapján — újabb központi támogatást kapunk nuinkahedyteremtő beruházásokra, amelyek hatása minden tekintetben pozitív változásokat ígér. Majd azokról a tényezőkről szólt, amelyek megyénk jelenlegi helyzetét kiváltották. Ezek: a megye induláskor is meglévő történelmi elmaradottsága; az ország mai nehéz gazdasági helyzete; a megyében dolgozó politikai, állami, társadalmi és gazdasági szervek nem eléggé célirányos és következetes magatartása, munkálkodása.” Hosszú ideig, esetenként még ma is mennyiségi, százalékos, bázisszemlélettel értékeltük a gazdasági folyamatokat. Túlzottan kiváró, megértő, esetenként elveinkkel ellentétes káder- és személyzeti politikát folytattunk, elhúzódtak a megérett kádercserék. Ez rontotta a mikrokörnyezet és megyei hangulatot. Nem szabad elhallgatnom ebben a megyei első titkár személyes felelősségét, hiszen a párton belül megkésett ká- denlépések hatása más területeken is negatívan hatott. Szólni kell arról is, amit nagyon pontosan megfogalmaztunk a XIII. kongresz- szust megelőző megyei pártértekezleten : az elmozdulás eszközeinek jelentős része nincs a kezünkben. Legalapvetőbb gondjaikon csak közös összefogással, nagyon jelentős központi segítséggel tudunk segíteni. A megye közvéleménye — benne a párttagság — egyre türelmetlenebb. A kapott segítséget csak jelzésértékűnek, igen tétovának, a hatékonysághoz messze nem elégnek tartja. Mind nagyobb erővel fogalmazzák meg elsősorban a pártbizottság és megyei tanács vezetőivel szemben, hogy hosszú ideje túlságosan megértőek a kormány mindenkori álláspontja iránt, hogy nem mások, mint a központi akarat, „buzgó” végrehajtói. Fokozódik a követelés, amit nem lehet tovább figyelmen kívül hagyni, hogy ne csak képviseljük, hanem erőteljesebben, markánsabban juttassuk is érvényre a megye érdekeit. Mit kell tehát, mit lehet tehát tenni a helyzet megváltoztatására? Alapfeltétel a reális okfeltárás. Erre törekedtünk az állásfoglalás- tervezetben. Kérjük, várjuk, s minden bizonnyal meg is kapjuk a pártértekezlet alkotó segítségét. Erre azért is szükség van, hogy pontosan tudjuk: milyen szemlélettel, milyen hibás gyakorlattal kell szakítani, mit kell kritikusain szemlélni, — s mi az, ami előremutató, amit folytathatunk. Program kell a kilábaláshoz, amely megmutatja, amit nii tehetünk- Bénító a másokra várás, a felfelé mutogatás. Újszerű politikai irányvonalat kialakítani és ennek megfelelő poltikai követelményrendszert felállítani, döntéseinket tudományosan cmega^pozni — ez tehet,,, a .rhiélyei j^érdekérvényésítés sajátos, indirekt formája is. K feladatok végrehajtásá- .mÚLkorhozillö, ésszerű munkamegosztás és felelősségi rendszer kialakítása szükséges. A párt legyen folyamatos kezdeményezője, „lelkiismerete’’ a végrehajtásnak, a korszerű ellenőrzésének a megye egészében. A politika újszerűsége azt jelenti, hogy a párttagságban a kételyt, aggódást, a cselekvési készség váltsa fel. Mégpedig úgy, hogy elsőként arról essék szó, ami ránk tartozik, amit nekünk kell megtenni, amiért mi vagyunk a felelősek: újra elemezni munkánkat — alkal- mas-e szemléletünk, személyi feltételeink egy, a jelenlegitől hatékonyabb munká- —ra‘? El- keir ezt végezni mind a gazdaságban, mind a politikában. Ezzel párhuzamosan, de csakis ezzel együtt igényelhetjük tiszta szívvel és teljes joggal, megalapozottan és következetesen az illetékes központi szervek segítését. Mert számos gyengeségünk felsorolása esetén sem leszünk képesek egyedül eljnozdulrU __a legkritikusabb területen, önmagunk erejéből nem tudjuk leküzdeni a teljesítmény növekedését gátló akadályokat, a foglalkoztatási feszültségeket, megteremteni a szociális biztonság feltételeit, a megyén belül is az elmaradott térségek felzárkóztatását, vagy akáj^ csak a növekvő különbségek meg- , állítását. Különösen kiemelt szerepet kell szánnunk a szociálpolitikának. Mert bár az emberi lét alapvető feltételeihez való jog természetes igény, az utóbbi években a szociális feszültségek fokozódtak. Ezért családközpontú és differenciáltan gondozó, segélyező szociálpolitikai gyakorlatra van szükség. Az állami, tanácsi, vállalati és társadalmi lehetőségek, eszközök célirányos összehangolásával meg kell teremtsük minden korosztály, de különösen a fiatalok létbiztonságát, elsősorban megyén belüli boldogulásukat. A pártbizottság első titkára így folytatta: — Az előkészítő viták egy másik nagy csomópontja volt a politikaiideológiai sokszínűség, az alternatív szervezetek és a hozzájuk való viszony. A politikai intézményrendszer reformjának, változásának kézzel fogható jelei a megyében is megjelentek. Üj szervezetek, mozgalmak alakultak, s minden valószínűség szerint továbbiak megjelenésével is számolnunk kell. Céljuk, törekvésük változó, retorikájuk pedig sokszor igen éles, időnként meghökkentő. Emiatt is, szokatlanságuk következtében és más okból pártszerveink, szervezeteink égy részében tanácstalanul, másutt pedig bizalmatlanul, idegenkedve nézik őket. Elfeledkeztünk volna az országos pártértekezlet állásfoglalásának elvi jelentőségű megállapításairól, mely szerint a szocializmus építésében nemcsak a párttagok érdekeltek? Számolnunk kell az eddigiektől eltérő és a korábbinál sokkal markánsabb érdek- és véleménytagoltsággal. Nem kell csodálkoznunk, ha a különféle szerveződések ennek megfelelően más programot fogadnak el, más terminológiát használnak. Ezek jó része nem politikai szerveződés, de meggyőződésem, hogy a politikaiak többsége sem ellenséges, csak más, mint az általunk megszokott. Jelenlétük valóságos igényt — és ezt is meg kell mondani — egyfajta kritikát fejez ki. Viszonyunk hozzájuk vilá- gos és elvi. Mi a-jószándékot, az ország, a megye sorsáért érzett felelősséget, a cselekvésre való közös törekvést tételezzük fel. önállóságukat messzemenően figyelembe vesszük, velük partnerségre törekszünk.. Világosan kijelentjük, hogy min- denr^alkotmányos ».rendünket és nemzetközi kötelezettségeinket tiszteletben tartó szerveződésre ez vonatkozik —• feltéve, hogy programjuk és tetteik egybeesnek. Ez persze egy elvi és csak általános megállapítás. Párttagjainknak, -szervezeteinknek maguknak kell eldönteni hozzájuk fűződő viszonyaikat. Jelenlétükkel már most számolni kell, de különösen számolni kell majd az elkövetkező tanácstagi — és képviselő választáskor, amikoris várhatóan több szervezet is állít majd jelölteket. Itt szeretném hangsúlyozni, hogy számuknál és szerepüknél is többet szóltunk az új szerveződésekről. mint a meglévőkről. Ma újból hangsúlyozni kell, hogy az olyan hagyományos tömegszervezetekhez, mozgalmakhoz való viszonyunk 'fejlesztéséhez, mint a szak- szervezet és a Hazafias Népfront — alapvető érdekeink fűződnek. A pártélet kérdéseiről szólva Varga Gyula hangsúlyozta, hogy az előkészítő vitákban méltán kapott nagy hangsúlyt a szorosan vett pártélet, elsősorban az alap- szecyezeti munka. Az elhangzott bírálatok jórészkyalóban jogosak, hiszen tavasz óta — az önállóságukra hivatkozással — az alapszervezetek kevesebb segítséget kaptak tőlünk a szükségesnél, s a párt legfelsőbb szintjén sem volt elegendő és hatékony az ez- zel-kapcsolatos tevékenység. Néhány esetben kifejezetten zavarta a párttagságot a ki nem érlelt gondolatok továbbadása. Tudomásul kell vennünk, hogy az alapszervezetek nem csupán papíron, de a gyakorlatban is a politizálás fő színterei. Az újonnan megválasztandó megyei pártbizottság egyik legfontosabb feladata is ezzel kapcsolatos. Az új helyzet új hangsúlyokat, új megoldásokat követel. A megyei pártbizottság — miként az irányító pártbizottságok — megítélésének a jövőben az lesz a legfőbb mércéje: hogyan segíti az alapszervezetek kommunistáit alkalmazkodni a megváltozott helyzethez. Itt is megerősítem: a párt nem vonul ki a gazdaságból. Nem oszlatjuk fel munkahelyi pártszervezeteinket. Szerepük, feladatuk viszont lényegesen változik. Politikai befolyásukat elsősorban a párttagokon és a kommunista csoportokon keresztül érvényesíthetik. Ügy gondolom, hasznos lesz az a gyakorlat, hogy a jövőben nem élhetünk a korábban alkalmazott direkt eszközökkel, nem számoltathatjuk be például a munkahelyek vezetőit, nem adhatunk utasításokat, nem hozhatunk határozatot a gazdasági, hivatali vezetésre. Felvetődik — és teljes joggal — a kérdés: milyen feladataink lesznek ezután ? Először is a munkahelyi stratégia megvitatása, a gazdasági döntések helyi és társadalmi hatásainak elemzése. Segíteni a tagság aktív részvételét. a munkahelyi önkor.T. mányzati szervezetekben, szakszervezeti testületekben, azokban kommunista csoporr tokát létrehozni és működtetni. Politikai eszközökkel kezdeményezni és támogatni a korszerű vezetői szemléletet, magatartást. Hasznosítható érvcyjyagot ^nyújtani a párttagságnak ä politika képviseletéhez, szervezni a társadalmi vitákat, s részt venni azokban. Üj igények fogalmazódnak meg a lakóterületi pártmunkában is, mivel a politikai tevékenység mindinkább a munkahelyen kívülre tevődik át. A politizálás ma már nem csak a párt privilégiuma. Ismétlem: többen vagyunk a politika színpadán, ahol nagyon. színes a kép. Olyan viták zajlanak majd a lakóterületen, amelyek a legtöbbször túlnőnek a helyi kereteken. Ugyanakkor megnövekszik a város- és községpolitikai kérdések jelentősége, tétje ... A várhatóan új módon történő képviselői és tanácstagi választások a közeljövő egyik nagy erőpróbáját jelentik számunkra. A lakóhelyeken és a közélet számos területén tevékenykednek a mindinkább szaporodó mozgalmak, egyesületek. Mivel őik itt folytatják vitáikat, mi is itt tudunk velük párbeszédet folytatni, együttműködni, vitázni, versenyezni. A régi szerveződéssel, munkamódszerrel és stílusban a pártmunkát tehát nem lehet végezni. Az alapszervezeteknek időnként kampányokra, a legkülönbözőbb politikai akciókra kell majd mozgósítani tagságukat. Meg kell tanulnunk újra az élénk, a vitázó, a mozgalmi eszközökkel végzett pártéletet! A változások azt is jelent1 hetik, hogy a tagfelvétel egy jelentős része a lakóterületen történik, hogy a munkahelyi alapszervezetekből átkerül a párttagok egy része a lakóhelyi alapszervezetbe. Elképzelhető, hogy egyes intézmények, kisebb munkahelyek kommunistái lakóhelyi alapszervezetekbe tömörülnek és a munkahelyen párt- csoportonként működnek majd. Nem kerülhetjük meg e fórumon sem a kérdést: milyen követelményeket támasztanak e változások a megyei pártbizottság munkája iránt? A válasz világos: legelőször is szemléletet szükséges változtam. A gyakorlatban kell érvényesítenünk, hogy mi vagyunk a pártalapszervezetekért és nem fordítva. Másodszor: a md feladatunk egy jobb politikai munka feltételeinek megteremtése. Ami csak azt jelentheti, hogy időszerű kérdésekben, időben hozott, világos és határozott döntésekkel orientáljuk az alapszervezetek párttagságát, gyors és pontos információkkal, a tisztségviselők felkészítésével segítsük politikai döntéseik, állásfoglalásaik létrejöttét, támogassuk új kezdeményezéseiket, ismertessük jó megoldásaikat. Tiszteletben tartjuk és ösztönözzük az alapszervezeteknek azt a jogát, amely- lyel kezdeményezhetik a megyei pártbizottságnál a tagság által szükségesnek tartott kérdések megtárgyalását, vagy akár vitára bocsátását. Elsősorban a tagság igényeinek kell megfelelni, az ő „ érdekeik képviseletét tekintjük meghatározónak. E célok eléréséhez kell igazítani, korszerűsíteni a megyei párttestületek munkamódszerét, az apparátus tevékenységét, szervezeti felépítését, összetételét és létszámát. — önök joggal várhatnak most választ arra a kérdésre is — folytatta az előadó —, mire vállalkozhat mai pártértekezletünk? Olyan körülmények között, amikor nem javult a gazdaság teljesítőképessége, a lakosság hangulata, nem szűnt meg az elmúlt években kialakult bizalmi válság, érzékelhető az eszmei— elbizonytalanodás az emberek szocializmusba vetett hitének csökkenése és szétesett korábbi szocializmus-képünk? Egy szakasz lezárására, új szakasz megnyitására? Mire vállalkozhatunk ban tétlenségre kényszerít, holott a helyzet a negye párttagságától példamutatást, kezdeményezést, tettekei sürget. Szándékunktól függetlenül elkövetett hibáink ellenére sem engedhetjük át a terepet, a kezdeményezést másoknak. Nagyon nagy jelentőségűnek tartom, hogy mind több párttag vallja, amit a Taurus küldötte tett szóvá a nyíregyházi városi pártértekezleten, miszerint el kell hinnünk, hogy nagyon sok múlik rajtunk. Nem fogadhatjuk el tehetetlenségünk igazolásaként is a külső körülményekre hivatkozást. És — szerencsénkre — folyamatosan kedvezőbbé válnak a feltételek az önálló cselekvéshez. Pártunk — mint hét -évtizedes története során nem egyszer — ma is képes a megújulásra, az öntisztulásra. öt hónap telt el az országos pártértekezlet óta, s e nagyon rövid idő is világosan bizonyítja: az MSZMP bátran szakít mindazzal, ami visszahúz, ami hátráltatja a fejlődést és válik mindinkább tudatosan politizáló, demokratikus felépítésű, mozgalmi módszereket alkalmazó kommunista párttá. Természetes, hogy e bátor és nagy lépések közepette sokan elbizonytalanodtak. Sokan okkal, vagy ok nélkül félnek az újítástól, az új helyzettel való bátor szembenézéstől, a nyilvános vitáktól ^Önmagunkkal, s hangosabb politikai ellenfeleinkkel. Pedig a jövőt sehol nem másnak, de minden munkahelyen, lakóhelyen nekünk kell kikísérletezni és kikínlódva megalkotni. Ügy gondolom, hogy jó alapot nyújt ehhez pártértekezletünk állásfoglalástervezete, párttagságunk jelenlegi állapotának ismereté és a mai nap vitára hívó le- ^«sé^lgyetlen nap persze nem alkalrftas arra, hogy megoldjuk gondjainkat, hogy előteremtsük a legtöbb helyen oly magyon- szükséges anyagiakat, hogy akárcsak bőven kifejthessük szőkébb és tágabb környezetünkről szóló véleményünket, vagy akár, hogy szembenézzünk munkánk rossz beidegződéseivel, megcsontosodott mód- szereinkkel. Önök' talán egyetértenek velem abban, hogy csodát nem-várhatunk. De csodára sem várhatunk! Mit akarunk tehát? Erős, önálló, jól dolgozó — éppen ezért tekintélyes, a tömegek bizalmát élvező párt- szervezeteket. Magabiztos aktívan politizáló és cselek VŐ .pácUsig&ASUl. ----------Olyan pártbizottságokal mindenekelőtt olyan megye pártbizottságot, amelyik idő ben felismeri a szükséges lé péseket, képes szakítani gya korlata hibás, vagy nem haté kony elemeivel, meg tudji őrizni — továbbfejleszten munkája pozitív módszereit s képes a megye legfontosabt feladatainak megvalósítását maga politikai eszközeivé “kezdeményezni, szervezn megválósítáSábaTi részt Venn Olyan célokat és módszere két szükséges itt és ma kiala kítanunk, amelyek mögé fel sorakozik megyénk több mir 30 ezres párttagsága, amely lyel egyetértenek a társada lom más erői, szervezetei- Só digi küzdőtársaink és a mos tanában alakulók egyarán mindenki, aki számára fon tos az ország e sok minden ben hiányt szenvedő részéne sorsa, jövője. Folyamatosan meg akarju fogalmazni és következetese képviselni a kormányzat elő is megyénk érdekeit, mei meg vagyunk arról győződv hogy ez hosszú távon egybt esik az egész ország érdeke vei. Támogatjuk pártunk Kő; ponti Bizottságát, a párt mes újulásáért a társadalom pol tikai intézményrendszeréne megreformálásáért folytató tevékenységében. , Ezeket akarjuk, s mindeze alapján egy politizáló ma: xista pártot, jól működő sz< cializmust akarunk. gyémk lakosságát a megalapozatlan reményektől-, az illúzióktól. Ma egyetlen felelős testület, vagy tisztség- viselő sem ígérheti körülményeink közeli és számottevő javulást. Ugyanakkor vállalkoznunk kell arra, hogy pártunk XIV. kongresszusáig megfogalmazzuk - a tovább lépni akarás, a fejlődés szándékát, kialakítsuk az ehhez nélkülözhetetlen, korszerű felfogású pártmunka módszereit, felgyorsítsuk és szervezzük a társadalmi re- Jormfolyamat helyi feltételeinek megvalósítását. Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy a politika eszközeivel szükséges segítenünk a sajátos szabolcs-szatmári gondok megoldását, a gazdásági alapok erősítését. Egyszerűen nem tehetjük meg, hogy ne vállaljuk fel a megyei érdekek tudatosabb és markánsabb meg jelenítését mind a megyén belül, mind a kormányzati szerveknél. Nem várhatunk tovább a jobb •munkához nélkülözhetetlenül szükséges személyi feltételek megteremtésével sem. Nem olyan időket élünk manapság, amikor megengedhetjük űzi a íúxust, hogy ne nézzünk szembe önmagunkkal. Szembe kpll néznünk azzal a jelenséggel is, hogy a nehézségek fokozódásával, a szélsőséges vélemények felszínre kerülésével a megye párttagsága körében is igen jelentős az aggódás, a keser- gés, a pessszimista hangnem. Nem kevesen vélekednek úgy, hogy tehetetlenek vagyunk gondjainkkal szemben, hogy bármihez nyúlunk, az balul végződik. Kialakult egyfajta bűntudat, amit egyes, irántunk barátságosnak nem nevezhető csoportok oly előszeretettel fel is erősítenek. Tisztelt Pártértekezlet! Mindannyiunk megingathatatlan hite, meggyőződése lehet, hogy ez az önmarcangoló felfogás téves és veszélyes. Téves, mert nem lehet a párttagság egésze felelős a korábbi években, évtizedekben született hibás, a nyilvánosság, a pártdemokrácia híján hozott döntésekért. És veszélyes, mert ez az úgynevezett kollektív bűntudat való-
