Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-31 / 311. szám
am HÉTVÉGI MELLÉKLET ») Most futhatok a pénzem utált; — b) „LetCrMm a kdnnycseppet az arcodról” Van képünk hozzá! Ülünk az értekezleten. Nagy dolgok vannak napirenden -és a bőbeszédű előadó belefeledkezve retorikájába már két órája beszél. Kell róla húsz sor. Annyi manapság az esemény és még mindig nincs gumiból az újság. Lanyhán, fél füllel figyelek, nem jegyzetelek, az a húsz sor bal kézről is ösz- szejön. A^tán szünet. Már húznám el a csíkot, amCfcor elkap az előadó osztályvezetője és baráti . jóindulattal közli: — Mérges, rád' az öreg. Az idén is voltak sajtóhibáink. Most egy csokorra valót azokból közlünk, amelyek közül mégsem mind került be a lapba. Volt, amelyik menet közben fennakadt a szűrőn. Egyik városunkban csökkentették a közéleti testület létszámát, s — mint a gépiratban olvastuk — .Jjlőké- pesebb végrehajtó bizottságot választottak’’. Mi tagadás, néha valóban nem árt, ha a vb-tag ülni is tud hosz- szabb ideig, de még jobb. ha a testület ütőképes ... „Nincs elég bálozó zsineg” — írta a szerző, s bírálta, hogy emiatt a bálák szállítása késik . . . Az októberi parlamenti ülésről érkezett MTI-hírben olvastuk: „Az ©rszággyűlés létrehozta a bős-nagymarosi beruházást ellenző társadalmi bizottságot.” Ez már pikáns. Szegény kormánynak amúgy is rengeteg gondja van az ellenzőkkel. Éppen azért hozta létre a beruházást ellenőrző társadalmi bizottságot ... „Jó lenne tehát tudni, hol születnek a megye életét befolyásoló elvtársak’’ — hangzik a mondat. — Bocs’ — mondja utólag a szerző —, természetesen elhatározások a helyes szó... És végül egy, kolléganőnknek érkezet levél címzéséből: XY „kulturális rovarvezetőnek”. Melyik is lenne jobb? — meditált a címzett. Maradt a nehezebbnél: rovatvezető ... Á babaarcú Megyek a fővárosba, ülök a vonaton, kora hajnalban jólesően ölel a fülke langyos melege és a félhomályban fürkészem útitársaim vonásait. Velem szemben egy csinosnak mondható hölgy ül, mellette egy babaarcú fiúcska. A szakasz dohányzó, szó nélkül rágyújthatnék, de a velem született udvariasság engedélykérésre késztet. — Megengedi? A hölgy bólintott. — A fővárosba? A hölgy bólintott. — Kettecskén? A hölgy bólintott. — És ha nem tartja tolakodásnak, hogy hívják a kicsikét? A megújulás jegyébe« az MTI képarchívumát is kitakarítottuk. Az egyik szekrény mögött leesve néhány fotót találtunk, ezért ezek eddig még nem voltak láthatók a magyar lapokban. Sajnos, a fotókhoz tartozó eredeti képaláírásokat nem találtuk meg a szekrény mögött, ezért kénytelenek voltunk saját magunk kitalálni a képek szövegét. Mentségünkre szolgáljon, hogy mindezt már szilveszteri hangulatban tettük. A pluralizmus jegyében több képaláírással is szolgálunk minden fotóhoz, s ezzel a demokratikus választás lehetőségét is felkínáljuk. Mindenki saját szakállára dönthet, melyik tetszik a legjobban. Tessék választani! Kis híján leestem az ülésről. A hölgy helyett a babaarcú apróság szólalt meg dörgő baritonon: — Doktor Berentregi József és ha megkérhetném, ne macerálja a felségemet. Ezek után sürgős dolgom akadt az étkezőben és amilyen szórakozott vagyok, vittem a csomagom is. Vissza se mentem. — Szó szerint idézem, mit mondott: „Láttad az újságírót, hogy a nyűvek egye meg a fajtáját. Két óráig nyomtam a szöveget és semmit sem jegyzetelt. Kíváncsi vagyok, mit fog ez írni emlékezetből, amikor még, én sem tudom ::féjfeén tartani, mi mindent thöndtam.’” Ma snap'; f ejfífíVlsjitt r non. Az öreg volt. — A lényeget emelted ki — mondta —, de remélem, írsz majd róla bővebben is. Ígértem, de azt hiszem nem ez az egyetlen ígéret, amit 1988-bap nem tartottak meg. lólaám í<dioIl9s övei rr.'r .Ütőképesebb’ pi ebédet tálaltak fel, a színészek oly élvezettel vacsoráztak, hogy tőlük csak éhes lehetett bárki. .'Áa harmadik egyfelvo- náspsbati egy New Yorkba szakadt testvérpár sivár magányáról esett szó. Az egyik főszereplő. Szabó Tünde már az előző darabban is játszott. Most a róla gondoskodó testvér, Bárány Frigyes valóban aszottnak látszott szendvicsekkel akart kedveskedni, amit ő rezignáltan elhárított. Hogyne, amikor egy fél órája olyan jót evett . . . Az Ebéd cím. A nyíregyházi színház stúdiójában három egyfelvonásost játszottak, ez a középső darab. Bár este volt, de nézőként ugyancsak nagyokat nyeltünk. Mert valóban egy igazi vasárnaKöszönet Rezsőnek! ki világába. Válaszomban kifejtettem: nekem a Rezsővel nincsen bajom, de az valóban nem tetszett, egy nótájában arra biztatott, hogy hógolyóval verjük ki a lámpát, mert sötétben meghittebb a.szerelem. (Ami egyébként rígaEÍ)i= ■ Magyarázatom végén biztosítottam fiatal barátomat a Soltész Rezső iránt érzett nagyrabecsülésemről. — És ezt követően mi a véleményed? — kérdeztem. — Nem is tetszik olyan nagyon hülyének lenni — summázta a legény válaszát. Megnyugodtam. Azóta köszönő viszonyban vagyunk. Így is születnek barátságok. Hülye Bürget! — kiáltotta a srác a bérház negyedik emeletéről. A felkiáltás kíváncsivá tett. Vajon miért e szokatlanul őszinte kritika? Megnéztem az ablakot, aztán kerestem egy fiút, aki tudta, ki lakik ott. ahonnan az égi hang jött. Kértem, közvetítsen, mert szeretnék beszélni a feltehetően olvasómmal. A kapcsolat létre is jött. A fiú. némileg megszeppenve jött a találkozóra, melyet az Etelközben ejtettünk meg; semleges területen. Jelen volt a közvetítő is, vélhetően azért, hogy szükség esetén barátja rendelkezésére álljon. Érdeklődve kérdeztem: vajon mi alakította ki benne a rólam alkotott nem éppen hízelgő képet. A válasz: bántottam Soltész Rezsőt! A fiatalember kifejtette, hogy egy írásomban (glosz- sza volt az istenadta) belegázoltam a népszerű énekes leli) A finálét azért még megvárom ... Káposztáspaszuly na minket, még reggel kifőzte a káposztáspuszulyt. Fogy-fogyogat az étel. a sofőr szerepére kárhoztatott kollégánk jár az élen. Habzsolja a jó vastag étket. Már valahol a Tisza-parton járunk, mikor megkérdem: — No, milyen volt a paszuly? Sofőrünk bólogat. — Finom . . . Mit finom! Fenséges. — Majd óvatosan hozzáteszi: — Hallottam, máshol füstölt csülköt is tesznek bele. — Hát mi is . . . — mondanám, de nem mondom. Mert tényleg, hová lett a hús a paszulyból?! Egy hét múlva újból Pályin keresztül vezet az utam. Apám már messziről kacag. — Azt üzeni anyád, a húst nem a pincében tartja. Ott a bor van, de eldugta a gumicsövet. Csak akkor adja vissza, ha tele a hasatok. Mert a hús természetesen ott volt a hűtőben. De kinek jutott eszébe az akkor . . .!? Ha péntek késő délután, akkor a Tisza, s akkor horgászat. S ha már a Felsö-Tiszára megyünk*. útba ejtjük Pályit is. a szülői házat. Négyünkkel szalad az autó, a munkaidőnek vége. kollégáim enyhe célzásokat tesznek, jó volna egy kupicával. Szó se lehet róla! Majd otthon, apáméknál. Ha eddig nem tudták. most megtudják: szőlősgazda lettem. Három hónapja volt a szüret, a bornak már ki kellett forrni. Első útun-k természetesen a pincébe vezet. Lent félhomály, tompán csillogó nedű. — No. még egy pohárral! — biztat bennünket apám. s mi sem kéretjük magunk. Felviszünk egy jó kancsóval is. a fényben összenézünk. Mintha sűrű birslé lenne a bor. zavaros, akár másnap az ember feje. Azért iszogatunk ... A második kancsó után megéhezünk. Sebaj! Anyánk ugyan nincs itthon, ám mintha csak várt vo!Stadinger István: Szavazásra teszem fel a kérdést megfésülködjek vagy sem? Iztukalin szovjet nagykövet: Mintha a jobb oldala dagadtabb lenne! Németh Miklós: Még mindig fáj a fejed a Lóránt utca miatt? A rajzokat készítette: KERTÉSZ SÁNDOR 1988. december 31. A szöveg
