Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-31 / 311. szám
XLV. évfolyam, 311. szám ÁRA: 2,20 FORINT 1988. december 31., szombat • • W J dvözlő lapot ír- U nék újévre, ugyanúgy, ahogy minden esztendő fordulóján tettem eddig, viszonozván mások kedves sorait. Most azonban az első betűnél megáll a toll a kezemben, mintha egy láthatatlan erő fékezné le, figyelmeztetve, csínján bánjak a szavakkal. Üjra és újra nekirugaszkodom, de sehogy sem áll össze a szívem szerinti kívánság, mert minden szónál eltöprengek. Boldog új évet kívánnék, de ahogy végiggondolom: ezzel a boldog- ■ sággal pontosabban mihez is szeretném juttatni szeretteimet — válasz nélkül hagyom magamat. Bonyolulttá vált helyzetünkben, viszonyainkban ugyanis új tartalmat és értelmet kaptak a korábban agyonkoptatott kifejezések. Némi szégyenérzet kerít hatalmába, ha rágondolok: sok-sok : éven át megszokásból hányszor kívántam ki- : üresedett szavakkal ból- j dogságot szeretteimnek, s azoknak, akiket tisztelek. Akár ha felpántlikáztam volna, hivalkodó csillogással láttam volna el a legmeghittebb érzések közvetítésére szolgáló szavakat: boldogság, gazdagság, békesség. Persze, nekem is érkeztek ilyen szándékkal írt szokványos jókívánságok, s nagyon hosszú időn át magam sem gondoltam végig ; ezek igazi lényegét. Sőt, néhány pillanatig örö- '■ met is éreztem, hogy . gondolnak rám, s mert i a felszínen a helyzet, j amiben éltem, éltünk j alapjában véve elfogadható volt, ezek a bol- j dogságüzenetek még ké- ; telyt sem ébresztettek bennem. Mit írjak hát most, mit üzenjek ezeken a kedves lapokon mindazoknak, akik korábban megszokták, hogy az én üdvözletemmel is kopog a postás? Hiszen egy ilyen, nemzetet önmagára ébresztő, sokakat megrázó, a tényekkel szembenézni kényszerítő esztendő, mint amilyen 1988 volt, minden történésével tiltakozik a szokványosság ellen. Mert akinek magas ugyan a bruttó, de bosz- szantóan alacsony a nettó keresete, s úgy gondolja, hogy az új adóforma megkeseríti az életét, annak felér egy sértéssel, ha boldogságról beszélünk. Bántónak tűnhet ez a jókívánság annak a számára is, akik az ismert társadalmi- mozgalmi változások (forrongások) idején ébredtek rá, hogy a korábbi fények megkoptak, rendíthetetlennek vélt státusok roggyan- tak össze, s május óta teljesen másfajta légkörben egy másképpen berendezett ország formálódik, ahol sok még a kétely, a kérdőjel, de legalább annyi a remény, a •bátorítás is. Hogyan kívánhatnék én most ilyen különösen nehéz politikai viszonyokban megnyugtató boldogságot annak, aki — bár jószándékú — de nem érti a körülötte zajló világot; aki meglopva és megcsalatva érzi önmagát, mert összeomlott egy általa és magában felépített kép elvekről, eszmékről, helyzetről, haladásról. Aztán mégiscsak újragondolom mindezt, hiszen bennem is fájdalmasan kavarognak megválaszolatlan kérdések és erőtlen remények állapotainkról. De valahol, a tudatom legmélyén mégis olt találom azt a kis feszültségoldó pontot, ami nem engedi, hogy csak a kétkedés, a kedvtelenség kerítsen hatalmába. Mert igaz, valamennyiünknek nehezebb, mint korábban volt; mindannyiunkat sújtanak a közismert gazdasági feszültségek; bőrünkön érezzük, idegeinkben hordozzuk a megnehezült valóságot. Mégis élünk, megvagyunk, lélegzünk és látunk. S aki lát, csak rossz indulattal nem tudja észrevenni azt az egyre terebélyesedő erőfeszítést, amely sok szinten és sok formában keresi a kivezető utat. Nem találtunk még rá erre az útra, legfeljebb sejtjük, merre kel- : lene mennünk. Aztán az | is sürgető igény, hogy \ véget kell vetnünk a \ hosszúra nyúlt tanakodásnak, meditálásnak és végre meg kell tennünk ] az első lépéseket azon ‘ a bizonyos úton. Mert , aki csak egyhelyben to- ! pörög, és szünet nélkül i évődik elkövetett hi- \ bák, rosszul megcélzott j irányok fölött, az nem \ tud szembesülni az új követelményekkel. Megméretni tehetségünket, j megmaradt erőnket csak akkor tudjuk, ha láthatóvá válnak a tett ered- i ményei, s hogy ezeket miként ítéli meg a világ. WJ dvözletek milliói ÍJ hullottak postaládákba, s nincs okunk kételkedni, hogy a szavak jószándékot közvetítettek. Csak any- nyit kell hozzátennünk: a szándék még nem valóság, s a valóság csak akkor ajándékozhat meg apró örömökkel, kis boldogságérzetekkel, ha nem adjuk fel a küzdést. citunfai Sándor A könyvárak emelkedése ellenére az 1987. évihez képest hatszázalékos forgalomnövekedést könyvelhet e] az idén az Állami Könyvterjesztő Vállalat. A kimutatások szerint 1988-ban összesen 1 milliárd 790 millió forintért vásároltak könyveket, s ez mintegy 100 millió forinttal több, mint az előző évben. Ezért az összegért mi gköze- lítően 23 millió köte' könyv kelt el. Egy vásárlás során átlagban 160 forintot hagytak a ikönyvüzletekben, igaz, egy könyv átlagára 1988-ban 90 forint volt. Érdemes megemlíteni, hogy tíz esztendővel ezelőtt átlagosan még csupán 39 forintot kellett egy könyvért fizetni. Gyógyszer: Egyeseknek olcsóbb Sokkolta a közvéleményt a gyógyszerek árának küszöbön álló emelése. Tegnap délben jó hírt közölt dr. Leltárt Gyula, a megyei gyógyszertári központ igazgatója: január 2-ától egyelőre nem változnak az árak, viszont a napokban sajtótájékoztatót tart e témáról Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter és Szikszay Béla, az árhivatal elnöke. Ekkor közük részletesen, hogy az egyes rétegekhez és betegségcsoportokhoz tartozók mennyi térítési díjat fizetnek majd a készítményekért. Már most egyértelmű, hogy az árváltozás egyeseknek nem jelent majd áremelést. A megyében a gyógyszer- tárak két lépcsőben, az éves leltározással egy időben árazzák át a szereket, arra törekednek, hogy két szomszédos patika egy időben ne zárjon be. A kisebb településeken az egyetlen gyógyszer- tár legfeljebb három napra zár be és utána zavartalanul fogadja a betegeket. Leányvállalat Két megye határán, két megye erdőiben nevelt fa feldolgozására alakul át január elsejétől és viseli a Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság Hajdúhad- háztéglási Fafeldolgozó Leányvállalata nevet egy eddig is termelő, de a kapott önállósággal minden bizonynyal eredményesebben gazdálkodó üzem. A mintegy négyszáz embert foglalkoztató leányvállalat közel százmilliós vagyonnal indul, az anyavállalattól mintegy 26 ezer köbméter fát vesz át, valamint további nyolcezer vásárlásával, s ennek feldolgozásával 162 millió forintos árbevétel elérésére törekszik másfél milliós ^nyereség mellett. Bezárt a bazár Éppen ma zárná kapuit a nyíregyházi ajándékudvar, ha nem pakoltak volna össze korábban a kereskedők. Ügy tűnik, nem igazán jött be mindenkinek az üzlet, ugyanis a vásárlók érdeklődése eléggé hullámzó volt. Másrészt mintha éppen az állami kereskedelem nem vette volna elég komolyan a vásárt, a kezdeti felbuzdulás után napokig tartották zárva fűthető pavilonjaikat. S mivel karácsony után sátrat is csak imitt-amott láttunk, eszünkbe jutott, mi van akkor, ha valaki szeretné becserélni az ott vásárolt ajándékot.' Megnyugtattak bennünket, hogy a piaciroda, a KIOSZ és a KISOSZ segítséget nyújt ebben. És még valami: Szilveszter éjszakáján helyreáll Nyíregyházán, a Tanácsköztársaság téren a megszokott forgalmi rend. ' 23 millió Váltezásokat. mielőbb! — Nem bátorítjuk eléggé a sikert kereső vezetőket, kollektívákat és ez nem tartható. A változáshoz vezető út egyik ösvénye a korábbi hibákkal való bátor szembenézés és szakítás — olvashatjuk a Gyuricsku Kálmán megyei első .titkárral készített beszélgetésben a 3. öl(lofnj Határ a csillagos én ? Természetesen nyíregyházi lakásárakról van szó. Egyik olvasónknak az jutott eszébe, hogy megkérdezze: ha visszaadja la- kssít, k^p érte tnégyzöt"' méterenként 17 ezer . forintot, ha venni akar, akkor 25 ezret kel! fizetnie? (Az illetékesekhez továbbítottuk a kérdést, a részletek a Z. oldalon.) Mii remélt? Mi sikereit? Körkérdésünkre kilencen válaszoltak, köztük Zubor Ágnes színművésznő is, aki így látja 1988- at: Nagyon szép szerepeket kaptam, sikerült a József Atilla-műsorom is. ÜJ és » végitől nagyobb lakásba költöztünk ... (További részletek a Z. oldalon.)
