Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-31 / 311. szám

2 Kelet-Magyarorszac 1988. december 31. Vári Lajos pék a nyíregy­házi kenyérgyárban: — Nem olyan sok vágyam volt, ami teljesülhetett volna, de egyet ■azért elértem, megvettem a családnak a vágyott színes tévét. Ami nem sikerült: a helyzet nem úgy alakul, ahogy az árak változnak, az adó túl sok, nehezedik az életünk ... Gergely Jánosné, a nyír­egyházi, Sóstói úti kórház bőrosztályán fönővérhelyet- tes: — Sajnos, nagyon keve­sen vagyunk az egészségügy­ben és kevés a fizetésünk. Sok mindent . várunk az új évtől, például elfogadható bé­reket. örülök, hogy a fiam­mal kapcsolatos vágyam tel­jesült, felvették a főiskolára. De az továbbra is álmom* hogy elmehessek a családdal üdülni. Király József, a nyíregyhá­zi Nyírfa Áruház igazgatója: — Remélem, hogy teljesít­jük az évi áruforgalmat és nyereségtervünket. Nekem teljesült az a vágyam, hogy a drága, majd’ hetven éves édesanyám és a kilencven­éves nagymamám megúszta betegség nélkül az évet. Nem teljesült viszont, hogy a csa­ládommal elmehessek nyu­godtan üdülni ... Kiss Sándorné, a Ságvári Termelőszövetkezet tagja: — A legnagyobb vágyam telje­sült, a gyermekemet felvet­ték a kereskedelmi szakkö­zépiskolába. Anyagilag vi­szont nem tudtunk előbbre jutni, hiába dolgoztunk. Markovics Mihály, a Sza­bolcs Volán Vállalat autó- buszvezetője : — Amit én er­re az évre terveztem, az minden sikerült. Még az is, hogy a legjobb időpontban, nagyon jó társaságban el­mentünk a családdal ország­járásra ... Bereitest Attila, az MHSZ Repülő Klub titkára: — Eb­Hol telepedjenek le? Bécs és Nyíregyháza csak a térké­pen nem távolság. Előbb az ifjú asszony követte a férjét. Bécs belvárosában havi 4 ezer schillingért béreltek egy garzont. Mária a diplomáját nem vehette elő, örült,, hogy fizikai munkát kapott. Volt élelmiszereladó, reklámcso­magoló, s mindenekelőtt há- ziasszonykodott. Közben né­met nyelvtanfolyamra járt. A férj, hogy hamarabb jus-' sanak ötről a hatra, másod­állást vállalt, taxizott, bizto­sító ügynökként tevékenyke­dett. . — Bár anyagilag kijöttünk, mégsem éreztem magam fel­hőtlenül nyugaton — ma­gyarázza Schramm Mária. — Nem tudtam senkivel kibe­szélgetni magam. Két-há- rom hetente jöttem haza, vé­gül egyre hosszabb időt töl­töttem itthon. Két évig él­tünk Bécsben, amikor végle­gesen eldöntöttük Helmuttal: Nyíregyházán teremtünk ott­hont magunknak. Most a férjnek kellett szembenézni a nehézségek­kel. Bécsben dzsesszklubba, golfozni járt szabadidejében; itt ezt nem tehette. Tanult szakmája szerint kereskedő és a felesége üzletében se­gítő családtagként jelentet­ték be. Fizeti az SZTK-t, megilleti a táppénz, a sza­badság. Itt legfeljebb az ösz- szecsukható pingpongasztalt veheti elő, ha sportolásra vá­gyik. Helmut magyar nyelv- tanfolyamra iratkozott be Debrecenbe. Már sok min­dent megért és ki tud fejezni a nem éppen könnyű nyel­vünkön. Azért a családban németül beszélgetnek, bár Mária szerint a tartalmi ár­nyalatot nem mindig tudja pontosan visszaadni. — A csillogó Bécsből a kávéházak hangulata hiány­A nyíregyházi butikban zik. De számomra többet je­lent itthon egy ismerős mo­soly, a biztonság légzése. Ne­kem még Szegedet is nehéz lett volna megszoknom. A magyarok érzelmi kötődése rendkívül erős, erre akkor jöttem rá, amikor láttam: Bécsben is kolóniákba tömö­rülnek, magyar szakács főzt- jéért messzire elutaznak. Egyébként a bevándorlókkal szemben bizalmatlanok Nyu­gaton, még akkor is, ha vala­ki nem disszidált, hanem csa­ládegyesítés címén akar meg­telepedni. Én például reggel­től estig álltam a pult mö­gött, s ha nem volt vevő, pu­colnom kellett a tiszta abla­kot. S olyan nem fordulha­tott elő, hogy akármilyen munkát vállvonogatással csi­nálhattam volna. Ott jöttem rá, hogy a pénz nem minden, az ember életét olyan titkos érzelmi szálak szövik át és olyan láthatatlan belső pa­rancsok kormányozzák, ame­lyet kizárólag idegen földön érezhetünk. A honvágy olyan lépésre készteti az embert, amit a szülőföldjén élő. racionálisan gondolkodó, anyagi gyarapo­dásra vágyó soha nem ta­pasztalhat. Ügy érzem, kiala­kult a baráti körünk, a csa­lád meleg fészket jelent és a szülőhaza biztonsága nélkü­lözhetetlen a boldoguláshoz. Karácsonykor megérkezett Bécsből Helmut anyja és iga­zi osztrák ételeket, szószos húsokat, habkönnyű sütemé­nyeket varázsolt az ünnepi asztalra. A vegyesházasságot, a magyarországi letelepedést Helmut szülei is elfogadták.. Egyértelművé vált: az érzel­mi kapocs legyőzi az ország­határt. Tóth Kornélia „Utálom az erőszakot..." Nyíregyházán jelenik meg a Néma Nicolette! Síkérült Nyíregyházán kapcsolatba kerülni Samuel d’Etbourg-ral, a bűnügyi re­gények írójával. Első kérdé­sünk azt firtatta, miért ép­pen itt tölti az év utolsó napjait. — Bűnügyi regényem ma­gyar kiadását készítettem elő. A Stádium Kisszövetkezet vállalkozott arra, hogy rövid időn belül megjelenteti a Né­ma Nicolette című krimimet. Megkötöttük a szerződést, és már a nyomdai szerkesztés stádiumában van a könyv. — Mi a tárgya a Néma Ni- colette-nek? — Könyvem Párizsban ját­szódik, de van magyar vo­natkozása is. A történet alapja egy valóban megtör­tént bűneset. Hogy miről szól, azt nem mondom el, vélhetően az év első negye­dében már kapható lesz, s akkor bárki megtudhatja Nicolette históriáját. — A krimi melyik irány­zatát kedveli? — Utálom az erőszakot. Könyvem hőse egy igen ér­telmes és rokonszenves nyo­mozó. A logika, a különböző nyomozói szakágak együtt­működése az, amit be aka­rok mutatni. Második köny­vem, a Holttest a trezorban, bár címe kissé morbid, a vik- timológia módszerét alkal­mazza. Ezt a könyvet is Nyíregyházán kívánom ki­adatni. — Felfedné kilétét? — Nem azért, mert kimi- író vagyok, hanem azért, mert eredendően kedvelem a titokzatosságot, nem. Remé­lem lesz alkalom, hogy a könyv megjelenését követő­en olvasóimmal találkozzam. — További tervei? — Mint mondtam, írom a második bűnügyi regényt. De példaképem, George Simeon, aki az ilyen jellegű írásai mellett minden évben talált módot arra, hogy más jelle­gű irodalommal is foglalkoz­zék. Én is ezt tervezem, már két éve írom kisregényemet. — Meddig marad Nyír­egyházán? — Ameddig szükséges. Ve­lem van a Remingtonom, így tudok dolgozni. Remélem, örömöt szerzek majd olvasó­imnak. Különben kérem, ad­ja át lapjuk minden olvasó­jának újévi köszöntésemet. Szeretném biztosítani Önö­ket, a könyvvel kapcsolatos valamennyi információ első közlését a Kelet-Magyaror- szágnak tartóm fenn, úgy ér­zem, ezzel tartozom annak a területnek, mely könyvemet felvállalta. (fc 9.) Jó BÖK... Az Egervin Borgazdasági Kombinát nyírségi üzemének bortárolójában a kistermelők borának minőségét ellenőrzik. Képünkön: a szakemberek a bor tisztaságának vizsgálatára készülődnek. (S. A.) Mit remélt? Mi sikerült? Válásul a színésznő, igazgató, pék Az év legutolsó napjaiban önkéntelenül is számba vesszük, mit értünk el ebben az esztendőben, mik telje­sültek álmainkból, vágyainkból. Ebbe a belső naptárba lapozott bele előttünk néhány olvasónk: Zubor Agnes, a nyíregyhá­zi Móricz Zsigtmond Színház fiatal színművésznője: — Na­gyon szép szerepéket ját­szom, azt hiszem, sikerült a József Attála-műsorom is. Eb­ben az évben teljesült egy ré­gi vágyam is, új, és a régitől nagyobb lakásba költöztünk a férjemmel együtt. De nyo­masztóan hat rám ez az egész helyzet, amiben élünk. Elég kilátástalannak tűnik a jövőnk. Űj esztendőre kívá­nom, hogy ebből lábaljunk ki, találjunk valamilyen meg­oldást ... Munka mellett tanulás Nagy Imre, a vásárosnamé- nyi tűzoltóság parancsnoka: — Sikerült harminchat éve­sen is helytállnom a tanár­képző főiskolán, ahol másod­éves vagyok. Ez bizonyítás volt önmagámnak és ismerő­seimnek ds, hisz munka mel­lett nem könnyű a tanulás. Nagyon boldog családi életet élünk a feleségemmel, két szép gyermekünk van, befe­jeztük a házépítést is. Harascsák Györgyné, a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóság titkárnője: — A ■nagyobbik fiam végzett a ta­nárképző főiskolán, és most kezd dolgozni a művészeti szakközépiskolában. Szá­momra nagy boldogság, olyan, mint a lottónyere- mény, hogy Nyíregyházán ál­lást kapott. Még egy álmom teljesült, családi házat kezd­tünk építeni. Nehezedik... ben az évben változtattam munkahelyet, most végre az eddig legkedvesebb sporto­mat hivatásszerűen csiná­lom. Nagyon jól (sikerült a Nyírség Kupa, amit az MHSZ Klub rendezett. Vannak nem teljesült vágyaim is, például szerettem volna sokat járni a két fiammal az uszodába. Tóth M. Ildikó Est la gyakorolni kell. Négyzetméterenként 8 ezer forint knliiabség... Határ a csillagos ég? Felháborodott hangon pa­naszolta olvasónk a minapi sérelmét. Nyíregyházán, a Rákóczi utca 23—29. alatti házban vásárolta vissza az ®TP a lakását, négyzetméte­renként 17 ezer forintért. ©1- vasónk a közelben akart na­gyobb lakást vásárolni, talált is alkalmasat a Kossuth és a Dohány utca sarkán most épülő panelházban. Elször ­nyedt, amikor hallotta, hogy ott egy négyzetméterért po­tom 25 ezer forintot kellene leperkálnia. Gyors fejszámo­lás után a végösszeg: a 70 négyzetméteres két és fél szo­bás otthon ára egymillió 750 Vánmeites boldogság Aki a Mariahilferről hazajött Német tagozatos osztályban érettségizett a Kölcsey gimnáziumban, utána biológia—földrajz szakos tanári dip­lomát szerzett a fiatalasszony, öt évig tanított, majd a családi hagyományokhoz híven — anyja, nővére is keres­kedő — Mária is nyitott egy parányi butikot. Aztán egy szép balatoni nyaraláson megismerkedett a bécsi születésű Helmuttal és rövidesen rájöttek: nekik össze kell kötniük a sorsukat. Hamarosan németül és magyarul esküdtek egy­másnak örök hűséget Nyíregyházán. 4 z ördög vigye ezt a boxos dobozt. Egy örökkévalóság telt el azóta, hogy próbálom kinyitni. Régen kis kurbli volt az oldalán, és addig teker­hettem, míg kinyílt. De nem ez ! ! ! A doboz tetején horpa­dás, fölötte kis nyíl: „itt nyomniNyomom én! Semmi. Erősebben nyo­mom. Semmi. Ki az az örült, aki el akarja hi­tetni velem, hogy pont at­tól fog kinyílni egy doboz, ha rányomom a fedelét?! De azért nyomom, mert vigyorog rám a tetőre rajzolt figura. Most mint­ha még kacsintana is! Mit vigyorog, mikor rögtön lekésem a buszt? A csiz­mám bánatosan kuksol a sarokban, fájdalmasan húzza az orrát, amelyre kiült a só. Na, várj csak, most már csak azért is kinyitom. Megfogom az alját, kör­mömmel feszítem a tete­jét. Az úristennek se en­ged. Tekergetem körbe- körbe, nyomom, húzom, és semmi. A busz már elment. Ha most valaki azzal jön. hogy miért nem pucoltam meg a csizmámat este, le­lövöm. Nem igaz, hogy nem tu­dom kinyitni! A körmöm már beszakadt. Talán a konzervnyitóval! De az meg miért pont erre len­ne jó? Az idegbaj kerülget. Ilyenkor szokás valamit jól odavágni. Hát teljes erőből földhöz csapom a boxos dobozt... Es akkor csoda törté­nik! A tető feladja, kinyí­lik, messze repül. Hála is­tennek, most az egyszer nem volt összeszáradva a doboz tartalma. Követke­zésképpen a csempétől a fülemig minden csupa me­rő fekete box. Kivéve a csizmámat... (csk.) ezer forintra rúg ... Igazsá­gosnak tartják, hogy egymás­tól 200 méterre levő házban ekkora különbség legyen a lakásárak közt? — szegezte nekünk a kérdést. Panaszosunk gondjával Soltész Lászlónál, az ©TP la­kásépítési és értékesítési osz­tályvezetőjénél kopogtattunk. Elmondta: a 8 ezer forintos négyzetméterenkénti árkü­lönbség úgy fordulhat elő, hogy az ©TP használt lakás­ként vásárolhatja vissza a leadottat. Magyarul, megné­zik, mennyire lelakott, mi­lyen lakókörzetben található, hány éve épült, milyen a la­kás, illetve az épület állapo­ta. A másik,, most épülő ott­hont nem az OTP, hanem a városi tanács, mint vállalko­zó építtette, úgynevezett pi­acra készített ház. Vagyis a tanács annyiért adja el, amennyiért tudja. Hogy ez aztán mennyire sérti a vevő igazságérzetét, az más kér­dés. Szigorúan a piaci törvé­nyek szabják meg, ki meny­nyit kér egy lakásért. Más­részt a tanács hitelből épít­tette meg az említett házat, ezért szeretné mielőbb ren­dezni a tartozását. Elmúltak azok az idők, amikor mindent „fentről” szabtak meg a városoknak és az intézményeknek. Most ta­núi lehetünk egy újabb je- • lenségnek, amikor a városi tanács első alkalommal áru­sítja a saját maga által, a pi­acra építtetett házat. S amíg a lakásra várók közt nem ritka a pénzes vevő, nyugod­tan árusíthatják. Ám ha va­lami csoda folytán a leendő vevők bojkottálnák az új la­kásokat ebben a házban és mindenkit elriasztana a csil- laeászati ár. bizonyára ol­csóbban lenne kénytelen kí­nálni a tanács. Amíg ez be­következik. uralkodik a piac törvénye . .. (t. k.)

Next

/
Thumbnails
Contents