Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-03 / 288. szám

KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1988.- . Kis Lajos kisvállalkozótól • ön sikeres felszólaló volt küldöttként, a városi pártértekezleten, de hallatta hangját a Magyar Demokrata Fórom megyegyűlésén is. Hangsúlyosan mond­ta, hogy kisvállalkozó, aki a vállalkozói szocializmusban bízik. Nincs valamiféle kettősség ebben? — Véleményem, sőt meggyőződésem sze­rint nincs. Érezzük, hogy megtorpant az or­szág fejlődése, politikai és gazdasági refor­mot akarunk a váltáshoz. Ha ez eléri célját, akkor egy nagy vállakózás lesz az egész szo­cializmus. Vagyis érvényesül a szocialista piacgazdálkodás, aminek alapja a nagyválla­lati szféra. A De hol van ebben a kisvállalkozások w belye? — Ott, ahol a nagyipar nem tud, nem tud­hat megélni. Gazdasági bajaink leküzdésé­hez szükséges a szerkezetváltás, ami mun­kanélküliséggel is jár. Sem az ipar, sem a nagyüzemi mezőgazdaság nem képes felszív­ni a felszabaduló embereket. Szent meggyő­ződésem, hogy a kisvállalkozások azok, ame­lyek képesek a szolgáltatásban, a háttéripar­ban bővíteni a foglalkoztatást, pótolni a hiányt. Ezt ön szerint nem tudják, vagy nem “ ismerik el sem a „hivatalos"’ vonalon, sem az alternatív szervezeteknél? — Megfordítanám. Ha nem hallatjuk a hangunkat, akkor pozíciókat vesztünk, mint kisvállalkozók. Erről szerettem volna meg­győzni a napokban társaimat a Vállalkozók Országos Szövetségében is, amikor kifejtet­tem, partnernek szeretném a népfrontot, de még a pártot is. Majdnem azt mondták, hogy beteg vagyok; a társadalmi szervek­nél olyan nagy az ellenérzés, hogy lesöprik a vállalkozókat. Aztán sikerült meggyőzni a többséget, de nyilván lesznek még további viták. ^ Ugyanezt vonatkoztatja a megyére is? — Vallom, hogy partneri kapcsolatot kell kialakítani a megyei szervekkel. Egyedül ez a párt, mi párttagok nem tudunk mindent megcsinálni, ezért valamennyi progresszív embernek részt kell vállalni a munkában. Ha lesznek területek, amelyeket közösen tudunk vállalni, akkor megy a szekér. Beszélni pe- üg azért kell, mert sajnos bizonyos szinte­ken, egyes embereknél megrekedtek a re- rormújítási elképzelések. A másik célom a vállalkozók elismertetése. Sajnos nem isme- ók, de még nincs is olyan vállalkozói kultúra nálunk, hogy mindenki elfogadjon ben- lünket. • Persze, hogy van ellenérzés, hiszen a korábbi szemináriumok alapján azt mondják önökről, kisvállalkozókról, hogy mások kizsákmányolásából szerzik a magasabb jövedelmet. — Aki nálunk dolgozik, az a másutt lévő- iöz képest kétszeres munkáért kétszeres fi­zetést vesz fel, tehát egyáltalán nem gon- lolja, hogy kizsákmányolják. Ugyanakkor ehet, hogy egy vállalatnál az igazgató anél- :ül veszi fel a magas fizetését, hogy bánta- iá, miért nem hatékony a munka náluk. t.ki vállalatnál dolgozik — bármennyire nondtuk másként — bérmunkásnak érzi nagát, a mieink viszont már érzik: ha jól olgoznak, akkor a vagyonunk is gyarapodik. Igyanis nálunk, a Falkit-nál (Falszigetelést vivitelező Társaság) a jó fizetés mellett a ermelő tőke gyarapítására törekszünk új gé- ek vásárlásával, a számítástechnika beveze- ésével, vagy egy magyar találmány alapján ?gújabban a lapos tetők bontás nélküli szi- etelésével. Életrajzából tudom, hogy mozgalmi be- ™ állítottságú ember. Honnan ez az indít­tatás? — A családból hoztam, édesapám 45-ös árttag volt, aki bakterból lett főtanácsos a asúti ranglétrát bejárva. Feleségem szintén árttag, de az volt az ő kisiparos édesapja is. £ Mindez az indításnak, a vállalatnál, ta- ™ nácson történő munkálkodáshoz alap. De a kisvállalkozásnál... — Véletlenül sem fordult meg soha a fe­cniben, hogy kilépjek a pártból. Ám tenni karok, amiben látom, hogy igazam van, miben változtatni lehet, ott. A győztes csa- atban szeretek lenni. ^ A városi pártértekezleti hozzászólásá- ™ ban két rétegről beszélt szenvedéllyel. Az öregekről és a fiatalokról. — A családi indítást is hozhatom, miért, lert ha a következőkben úgy alakul az élet­sín vonal, hogy megkapják a megérdemelt ittatásokat a nyugdíjasok, akkor elismer­ik szüléink munkáját, akik megalapozták st az országot. Nem tűrhetjük meg, hogy ez lásképp alakuljon. Másrészt az ifjúság hely­— Mennyire kizsákmányoló egy gmk? — Befurakodtak a vállalkozók a pártba? — Egyáltalán mit keres a maszek egy városi párttestületben? — Miért lett a nyugdíjasok és fiatalok szószólója? Kis Lajos 42 éves, egy gazdasági mun­kaközösség vezetője. Építőipari techni­kumot végzett, majd munka mellett to­vábbtanult, építőipari üzemmérnök lett. Dolgozott a megyei építőipari vállalat­nál, az erdőgazdaságban, volt a vendég­látó műszaki osztályvezetője, munkatár­sa a Nyíregyházi Városi Tanácsnak, míg 1984-ben végleg önállósította magát, kis­vállalkozó lett. Aktív részese volt mun­kahelyei közéletének, előbb mint KISZ- titkár, majd 1971-től mint párttag. Fe­lesége a városi tanácson dolgozik, nagy­lánya műszaki rajzoló, a két fiú iskolá­ba jár. zetén kell változtatni, mert ha nincs meg ne­kik a biztos életkezdés, ha egyhelyben topor- gunk, akkor én, mint vállalkozó is le fogok süllyedni, mert nem kapok elég megrende­lést. Jóleső érzés, hogy olyat gondolok, ami egyezik a megye vezetőinek a véleményével. Éppen most olvastam a híradást a Tervgaz­dasági Bizottság üléséről, ahol szintén a fog­lalkoztatást, az átképzést tették szóvá, orszá­gos szinten. A A kisvállalkozóknak nincs pártalapszer- ™ vezetők, önök azok — a nyugdíjasok mellett — akik a lakóterülethez tartoz­nak. Jelent ez valamilyen más szemlé­letet? — Kezdjem a sikerélménnyel. Mert ne­kem a városi pártértekezlet azt jelentette, amikor megerősítettek, hogy igazam van a területi pártmunka erősítésében. A szerkesz­tő bizottság vagy négy javaslatomat be is vette az állásfoglalásba. Hogy pontosan fo­galmazzak, az északi lakóterületi pártbizott­ság 9. számú alapszervezetének' vagyok tag­ja. Amikor átjelentkeztem, mint „sima párt­tag” jártam a taggyűlésekre. Hozzászóltam, mert a gondolataim szeretem elmondani. Vi­takörvezető lettem — elvégeztem korábban a marxizmus-leninizmus esti egyetemét — ott is beszéltem arról, miként kell megvál­toztatni a régebbi, konzervatív szemléletet. Aztán az öregek — akiket nagyon tisztelek — azt mondták, nekem mindig vannak új gondolataim, el is merem mondani, legyek a pártbizottság tagja. A pártértekezletre úgy küldtek, hogy ők is a változást akarják. Igaz, volt, aki féltett, ne fogalmazzak éle­sen, nehéz még a váltás. Remélem, a tes­tületben is ugyanígy elmondom a vélemé­nyem, vitatkozók, ha kell, a jobbítás érde­kében. Egy másik pártértekezlet, a megyei fó- ^ rum előtt állunk. Vár-e valamit ettől a tanácskozástól? — Ha a szívemre hallgatok, akkor a tel­jes megújulást várom, az eszem azonban csak félmegoldást sugall. Ha mindkettőre, akkor azt merem mondani, lehet: egyesek­nek ez a pártértekezlet óriási meglepetés lesz. Bízom abban, hogy a megyei küldöttek hozzászólásaikban még jobban sürgetik a pártmunka megújulását. Lesznek, akik ezt csak személyi változással képzelik el, de én azt hiszem, jobb, ha nem székváltást, ha­nem szemléletváltást várunk el. Azt is lát­nunk kell, hogy most harc van. Vagyunk mi, kommunisták, meg a különböző, ellen­tétes nézetek kívülről. Közben meg kell har­colnunk belülről a konzervatívokkal is, akik szemben állnak a reformmal. Azonban van­nak, lehetnek szövetségeseink is. Számítani kell a diákságra, a fiatalokra, akik nélkül nem lehet jövőt építeni. Akkor fog eldőlni javunkra a küzdelem, ha ki tudunk törni. Perspektívában pedig ez csak a megindult gazdasági és politikai reform folytatásával képzelhető el. A Csakhogy a „nagy” reform ügyében leg- ^ feljebb szólhat a kisember, mert „fent” dőlnek el a dolgok. Vagy lát ön helyi lehetőségeket Is? — A magunk példáját hozom. Azt tervez­zük, hogy munkaközösségünk jövőre korlá­tolt felelősségű társaságba megy át, mert a kft. a januártól életbe lépő társasági tör­vény szerint kedvezőbb lesz számunkra. Van egy másik, dédelgetett tervünk is. Politikai és gazdasági menedzserközpontot szeretnénk csinálni. • A gazdasági menedzselést, a lehetőségek felkutatását, egy számítógépes adatbázis működtetését még csak értem, mert egy kisvállalkozás keretén belül ez racioná­lis magatartás. De mit ért a politikai menedzselésen? — Előbb hadd mondjam a gazdasági me­nedzselést. Nem kell messzire menni, hogy találjunk gyengélkedő üzemeket. Biztosan le­het találni olyan embereket, akik vállalkoz­nak ezek talpra állítására, ami mégis csak helyesebb, járhatóbb út, mint a felszámolás. Persze olyan feltételeket kell teremteni, hogy akár milliomosok is lehessenek ezek az emberek, akik a saját egzisztenciájukat is kockáztatják, amikor vállalkoznak. S eb­ben a menedzselésben egy politikai státuszt is el tudok képzelni. Hallhatjuk, hogy sokan képviselőt akarnak állítani a választásokra. Olyant kell nekünk találni, akit elfogad, a köznép, akit támogatnak, aki a legjobb al­ternatívát tudja kínálni. Hogy mást ne mondjak, az elhelyezkedés, a foglalkozta­tás, az ehhez kapcsolódó átképzés legalább annyira gazdaságpolitikai tevékenység is, mint pusztán gazdasági feladat. Tehát itt vannak a lehetőségek a menedzselésre. A Amit mond, az önmagában vállalkozás. w Mégis érdekelne, mint „profi” kisvál­lalkozó, lát-e valamiféle magatartásbeli, szemléleti különbséget a vállalkozók és a gyárakban, hivatalokban dolgozók kö­zött? — Másnak a motivációit nem tudom meg­ítélni. Mi azért lettünk kisvállalkozók, mert ebben látjuk a legtermékenyebb jövőnket. Ezért említettem a korábbiakban is, hogy nem a pillanatnyi jövedelmek kivétele, a gyors gazdagodás a cél, hanem a fejlődés. Jómagam tíz évig magántervező voltam, ez is egyfajta vállalkozás volt, azonban a mai formában sokkal jobban ki tudjuk magun­kat bontani, itt tudunk napról napra újjá­teremtődni. Nálunk a kitörés lehetősége pá­rosul az anyagi elismeréssel. ^ Es ha nem értik meg? — Előfordulhat. Azért ragadok meg min­den fórumot, hogy mondjam a magamét, képviseljem a politikánkat. Bizony, ez ne­héz sokszor úgy, mint kisvállalkozónak és sokszor úgy, mint párttagnak. Mondana példát? — Egy családi benyomást elevenítenék fel inkább. Nagyobbik, középiskolás fiam né­hány dologban nem úgy reagál, ahogy az nekem tetszik. De neki is meglepő volt, ami­kor a városi televízió műsora után azt mond­ják: „Mi van, piros könyves az apukád? Láttuk, ahogy beszélt a pártértekezleten.’' S ebben volt, vagy legalábbis éreztem valami sértő lebecsülést. ^ S ez ellen védekezni kell? — A védekezés rossz kifejezés. Éppen az a bajunk, hogy magyarázkodunk. Offenzí- vába kell átmenni a párton belül is. A szó szoros értelmében vállalkoznunk, tennünk kell, hogy az általunk elképzelt szocializ­must megteremtsük. Befejezésként ez a régifajta „hurrá- w optimizmusra” hasonlít. — Ebből az optimizmust vállalom, min­denfajta hurráhangulat nélkül. Én igenis bízom a változásokban, azért dolgozom, hogy ezek révén előbbre jussunk. ^ Köszönöm a beszélgetést. Lányi Botond ... nem minden tanulság nélkül való, hogy a tollat jól-rosszul forgató ember milyen észrevételeket kap egy-egy írá­sára. Névvel, név nélkül, telefonon és levélben például vagy tucatnyian rea­gáltak egy tévedésemre. Október 31-én jelent meg egy információ, amelyben azt írtam le, hogy ma van mindenszen­tek, holnap halottak napja. Nyilvánva­ló a hiba, amit még az sem mentesít, hogy mielőtt megírtam volna a cikket, körbejártam nálam okosabb kollégái­mat, nehogy rossz dátumokat használ­jak ... Szégyellem és bosszant, hogy mégis így jártam. Annál inkább, mivel szobám falán ott egy naptár, amin ez szerepel: november 1. — mindenszen­tek. A tévedésért elnézésüket kérem, bár egy haszna biztosan van a dolognak: amíg működik az agyam, többet nem. felejtem el. Akadnak persze más jellegű reagálá­sok is. Szándékosan homályosan, mese­szerűen megírtam egy esetet, amit so­kan pillanatok alatt „beazonosítottak”, s nem voltak pestek újabb információk­kal kiegészíteni a leírtakat. Akik meg­kerestek, azok nekem adtak igazat. Az érintettek viszont — nem tagadom: bölcsen — nem jelentkeztek, nem is­mertek magukra. Egy hátránya mégis van hallgatásuknak; így szinte biztos vagyok abban, hogy valami valóban nem stimmel a társasház építése körül. Remélem lesz elég energiám, hogy im­már tényszerű adatokkal támasszam alá a mese igazát. Az utóbbi időkben azonban az Érpa­tak rendőrért kiált! című írásom kavar­ta fel legjobban a kedélyeket. Sokat ví­vódtam, mielőtt hozzáfogtam volna. Használok-e az ügynek, ha nyilvános­ságra hozom az információimat egy fa­lu már-már tűrhetetlen közrendjéről. Nincsen minden egyes momentum meg­nyugtatóan alátámasztva, hanem — bár elismerem, nem lenne illdomos — egy az egyben leírtam, amiket hallot­tam. Nem nyomoztam nem bizonyítot­tam mindent, de több emberrel is be­széltem, így majdnem biztos lehettem abban, hogy igazat írok. Szándékosan vállaltam ezt a helyzetet, mert féltem, ha hivatalosan érdeklődöm, akkor be­zárkóznak az emberek,, a hivatali tiszt­ségük viselői. ' »Ol Az első reagálás egy telefon volt, a cikkben felidézett egyik szereplő hozzá­tartozója keresett. Haragudott rám, nem is titkolta, de fél délelőttnyi beszélgetés után — diplomáciai nyelven — jelentő­sen közeledett a kétféle álláspont. Ugyanebben a dologban kaptam egy fel­jelentéssel fenyegető lapot is, igaz ezt senki nem írta alá . . . Hamarosan lekö­zölhettük a városi rendőrkapitány kor­rekt válaszát is a lapban. Véleménye szerint néhány konkrét esetből vontam le túlzott következtetéseket. Ettől füg­getlenül, — mint írta — Érpatak lakói a jövőben is megkapják az indokolt és szükséges segítséget, ha bejelentésükkel a rendőrséghez fordulnak. Volt egy el­gondolkodtató passzusa is a válasznak: ..Érpatak a bűnelkövetések, egyéb jog­sértések számának tükrében nem fertő- zöttebb az azonos adottságokkal, lehe­tőségekkel rendelkező területeknél”. Ebben aztán, mint kiderült, nagyon nagy igazság van, hiszen más települé­sekről is kaptunk-kaptam azóta hason­ló jelzéseket. Sajnos, nem Érpatak az egyedüli, ahol korántsem megnyugtató a közbiztonság. Igaza van a rendőrség­nek, hogy ők alig-alig tehetnek vala­mit, különösen ha nem érkezik bejelen­tés a konkrét esetekben. Ugyanakkor megértein a helyieket is, akiknek a nagy része nem mert ujjat húzni a magukat erősnek, hatalmasnak érző, s ezt sajnos nemegyszer bizonyító alakokkal. Érpatakról is érkezett két újabb le­vél. Ezekről is hiányzott az aláírás. Az egyik írója elnézést kér a névtelensé­gért, de nem akarja, hogy családját kel­lemetlenségek érjék. Megerősíti azt, hogy amit leírtam, az mind tény, sőt nagyon sok más is megtörténik, ami hátborzongató esemény. „Ahogy a cikk- ben is írva, volt: sem önálló tanácsa, sem önálló körzeti megbízotti csoport­ja, illetőleg körzeti megbízottja nincs falunknak. Sajnos!” A másik levélíró pedig egyenesen úgy fogalmaz, hogy az ott történt dolgoknak csak a töredékét írtam meg, s hozzáfűzi: „Nagyon kérem, tegyenek tőlük telhetőén a segítségün­kért, mert itt az élet különben po­kollá válik.” A tragikus szí­nezetű sorok meg­erősítenek abban, hogy valamit még­is csak tenni kell Érpatak és a töb­bi hasonló telepü­lés érdekében. És ez nem újságírói, még csak nem is egyedül rendőri \^feladat. _________________Papp Dénes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents