Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-24 / 306. szám

1988. december 24. O«

ózzátok”

Mária gyermekével

gított, hatalmas trónusemelvényen ülő, hímzett palástot viselő koronás Máriát, aki korabeli velencei nemesasszony, egyénített vonásokkal. A jobbkezét áldásra emelő kis Jézus is valóságos gyermek. Ezt a típust követi a lombard B. Montagna Madonnája a XV. század végén.

Az érett reneszánsz világhírű festői Olaszországban és Németalföldön alakítják ki Jézus születésének legáhitatosabb, feledhetetlen ábrázolásait.

rtván Gábor:

' születik

s karácsony-éj van. -Mag-héjban, ik a szépről, t. A jövő méhéből lúgra az ember an: Betlehemben.

ennünk. Hazátlan, k vajúdásban sak most születik, ieg a feszületig, nint igazsága átformálja.

Hungarológiai Központ Ungváron

Két nép együtt

Beszélgetés Lizanec Péter professzorral

A professzor dolgozószobájának könyvespolcéin Ady Endue, Lukács György, Illés Béla, Móricz Zsigmond kötetek sorakoznak. Ott van a magyar irodalom, valamint Erdély története, klasszikus orosz és ukrán költők magyarul, a bibliai kislexikon, különböző magyar folyóiratok, s még számtalan más könyv, újság. Ez a dolgozószoba pedig Ungváron, az Állami Egyetemen található. A professzor Lizanec Péter, az egyetem magyar filológiai tanszékének vezetője, s egyben a Hungarológiai Központ igazgatója.

Ungvár Nyíregyházához alig kilencven kilométerre fekszik. Magyarlakta vidék központja. Számszerűleg Kárpátalja egymillió kétszázezer lakosából százhatvanezer magyar anyanyelvű. Nem véletlen tehát, hogy éppen ebben a városban hozták létre ezt a központot. A céljáról, a feladatokról így vall Lizanec Péter.

— Elsődlegesen olyan céllal alakult meg a Hungarológiai Központ, hogy támogassa és összehangolja a tudományos és közérdekű munkát, a magyar nyelv és irodalom, történelem tanítását. Feladatunknak tekintjük létrehozni a Szovjetunióban azokat a mik- roközpontokat, ahol valamilyen formában foglalkoznak a magyar nyelvvel, vagy egyéb más magyar vonatkozású dolgokkal.

Az érdeklődés óriási, hiszen a Szovjetunió több egyetemén található finnugor tanszék, Ungváron kívül Moszkvában is tanítanak magyar nyelvet. Az ungvári magyar tanszék ez év őszén ünnepelte negyed- százados jubileumát, s az idén ősztől datálódik a Hungarológiai Központ.

— Büszkéik vagyunk rá, hogy a világon az öt hungarológiai központ után nálunk alakult meg a hatodik — folytatta a professzor. — Sőt, úgy érzem, a mienknek minden előzőitől nagyobb szerepe van, mivel itt nagyon sok magyar anyanyelvű lakik. Az MTA és a Kárpáti Kiadó gondozásában jelentetjük meg a Kárpátontúli nyelvjárások atlasza című tanulmányt, amely huszonöt év munkája nyomán készült el. Tervezzük a nyelvjárások szótárának kiadását is, valamint a Három arany nyílvessző című kárpátontúli magyar népmesék harmadik kiadását. Azután szeretnénk összegyűjteni a legendákat, mondákat,

kutatni a magyar—ukrán nyelvi és irodalmi kapcsolatok, a két nép kultúráját, hiszen ezt nem lehet különválasztani. Itt a két nép együtt él.

Van min dolgozniuk, behozni az évtizedes lemaradást ezen a téren. Így az is érthető, ha a központ munkatársai egy etnográfiai múzeum létrehozásán törik a fejüket. Itt, a Kárpátok és a Tisza közötti apró, magyarok lakta falvakban még nagyon sok érdekes, a régmúltból származó tárgyi emlék található. Csák fel kell menni a padlásokra és összeszedni. Üjfalu, Huszt, Gyula, Verbőc, Vári, Üjlak, Kaszony, Helmec és a többiek mind olyan települések, ahol még élnek a régi népi hagyományok. Beregszászon és Ungváron tábla őrzi Petőfi emlékét, Üjfalu múzeumában csodás magyar hímzéseket láthatunk, Munkács vára a magyar és kárpátaljai történelem kőbe zárt szép emléke. Ungváron van magyar skanzen is, amely bemutatja, hogyan éltek a magyarok évszázadokon keresztül békében együtt ezen a vadregényes vidéken a többi nemzetiséggel.

— A központunk nagymértékben támaszkodik a Kárpátalján megjelenő magyar nyelvű újságokra — mondta Lizanec Péter. — Ez egyszersmind a nyelv ápolásának legszélesebb körű fóruma. Működik itt József Attila Irodalmi Stúdió, s a miagyar nyelvű Kárpáti Kiadó a megmondhatója: az

ungvári egyetem magyar filológiai tanszéke is olyan fórum, amely elősegíti a műfordítást, s szabad utat enged az önálló magyar alkotásoknak is. Nagyon szeretnénk, ha a Hungarológiai Központnak saját folyóirata lenne. Ebben publikálhatnánk a legújabb kutatási eredményeket.

Végezetül elmondta az ungvári egyetem magyar tanszékének professzora, hogy a központ működését élénk érdeklődés kíséri szerte a megyében, sőt az országban ás. Ügy tapasztalták, a magyar nemzetiségiek örülnek, ha foglalkoznak velük. A Hungarológiai Központ pedig éppen erre alapozza jövőbeni munkáját.

Lizanec Péternek, az ungvári Hungarológiai Központ igazgatójának december 16- án a Pro Cultura kitüntetést nyújtották át Budapesten, a Művelődési Minisztériumban.

Egy zsákkal a zsibogóról — két forintért

Á Tanár úr könyvtára

Már az előszobában sűrűn rakott, hatalmas könyvespolc fogadja Bodor Sándor nagykállói tanár lakásában a látogatót. Nem is lepődik meg az ember, amikor aztán a nagyszobában annyi könyvet talál, ameny- nyit egy közepes könyvtár is megirigyelhetne. Az íróasztalon folyóiratok tömkelegé, legfelül a legfrissebb kiadványok, a Vigilia és a Világosság decemberi száma. A harmadik szobában féltve őrzött könyvek, az erdélyi magyar irodalom közel telje» gyűjteménye —

nem hiányoznak a népköltészeti és népművészeti kiadványok sem

a két háború közt kiadottak bó Lőrinc és Ratkó József

és a napjainkban sajnos fo- tekint vissza a képekről, gyadozóan megjelentek. A Több polcon sorozatok, mi- szoba másik oldalán a szom- vés kiadványok. Mintegy öt—

szédos országok irodalma. hatezer könyvvel dicsekedját költőkről, írókról készí- het Bodor sándor- Meglepő, tett rajzók törik meg, töb- bogy mégsem mondja magát bek között Józséf Attila, Sza- könyvgyűjtőnek.

Sípos Béla

Juhász Gyula:

Betlehemes ének

Ó, emberek, gondoljatok ma rá,

Ki Betlehemben született ez este

A jászol aknán, kis hajléktalan,

Szelíd barmok közt, kedves bambino.

Ö, emberek, gondoljatok ma rá:

Hogy anyja az Ür szolgáló leánya Es apja ács volt, dolgozó szegény S az istállóban várt födél reájulk.

ó, emberek, gondoljatok ma rá,

A betlehemi kisded jászolára,

Amely fölött nagyobb fény tündökölt, Mint minden várak s kastélyok fölött.

ó, emberek, gondoljatok ma rá,

Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz,

A kerek föld mindegyik gyermekéhez Egy üzenettel jött: Szeressetek!

Ó, emberek, gondoljatok ma rá!

rasztokhoz. De batyu- ■baejtette a templomot, ípolnát. Betért, hogy rje. bár nem mondha- 5 katolikus lett volna, noha tagja 45-től az ■ia kongregációnak. A neves nöszent ünnepimádkoztak, énekeltek, j Erzsébet- vagy Kata- keresztelővel. Anyám cipelt, mondván „lega- cikám”.

un ismerték és szeret- tessége, szavahihetősé- nkája végett. Tűző na- hidegben képes volt a He uradalmakba tíz— yalogolni. Ócska ruhák iában. Zsírozót, lisztet, ennivalót hozott ér- ielédje volt, hiszen a tek le valamicskét neje.

len mezítláb róttam a tte az alföldi nagy, la- gának úttalan, mikor útjain éhesen, fázva, retettel vették körül a tt, nehéz szagú házak- ényét „Mariska néni- ki gatyát, használt bakancsot, kombinét, levetett nadrágot, vagy téli kabátot vitt rájuk.

Anyám öt gyermeke, köztük három fia közül talán a legbüszkébb rám volt. Talán, mert tizenhat év után születtem Annuskát követően vakarákként. Ügy ítélte meg, \a legkülönbnek kell lennem, kiválni minden áron a cigányok közül. Ügy járatott iskolába, a látszatát is elkerülje, hogy cigány vagyok. Mindenre képes volt sikeremért.

Imát mormolt évtizedekig fülem hallatára. Titkon éhezett, félretette a legfinomabb falatokat. Virrasztott éjszaka, kikelt az ágyból, ételt melegített, s nézte amíg ettem. Fillérjeit kuporgatta össze kebelében az álmodott szilvakék öltönyre. Etetett a trafikosok konyhájában, s batyuval hordta télen haza disznóölésekkor a hurkát, tepertőt, káposztát. ..

Édes álmot lábánál aludtam. Imára kulcsolt kézzel tanított könyörgésre Krisztus fenséges tekintete előtt. És a legbüszkébb Ökrös Mari volt Csesznyikóban, amikor a fia a városházára került tisztviselőnek, s kinevezték jegyzőnek. Csisznyikó büszke volt rám. Anyám féltett, óvott. Legfőképpen a cigányoktól, akik közül sokan reggelente már ott várakoztak irodám ajtaja előtt segélyért, munkáért.

Csak anyám nem jött. Soha. Talán még azt sem tudta — ha csak titkon nem —,

melyik szobában dolgoztam. Szerdán,

szombaton volt a nagypiac. Ilyenkor lejártam hozzá dél körül a part alá az ócskapiacra, ahol árult.

— Éhes vagy fiam? — kérdezte, hiszen tudta, érezte miért megyek. A kebelébe nyúlt, pénzt kutatott a nyakába hordott vászonzsacskóban. Óvatosan, mint aki attól fél, hogy valaki meglátja, körülnézett, s a kezembe csúsztatta a pénzt.

Nem akarta megalázni, megszégyeníteni a jegyző urat. Cigányasszonyok, ősi törvények szerint élnek. Életfogytig hallgatnak, őriznek titkokat. Anyám is. Egyik őszi. borongás reggel csak annyit mondott, későn jön haza. ömlött az eső, mintha kannából zúdult volna. Ott gubbasztottam a pislákoló vaskályha mellett a nagyszobában és egyre csak ismételgettem a falra rajzszeggel kifüggesztett lapra írt matematikai képleteket. Ki tudja, hányadszor mormoltam már el a kúp, a gúla, a gömb köbtar tál mának képleteit, amikor a keresztfás apró ablakon át megpillantottam anyám apró. görnyedő alakját.

A szakadó esőben megfeszülve tolt egy talicskát, amelyen valami nehéz, zsákba bugyolált tárgy nyúlt ki egészen a kerék fölé.

— Égetett kőből faragták. Nézzétek, milyen szép a Szűzanya. Csupa áhítat — mondta, s mintha glória lebegett volna meg apró kontya fölött. — Állj mellé Ka- mucikám! — Odaálltam a Mária-szobor mellé. — Olyan nagy, mint te vagy — áradozott, amidőn a gang tégláira állítottuk a szobrot.

Zuhogott az eső. Mi a szobrot bámultuk. Nem tudtunk betelni látványával. Becipeltük a szobába. Odaállítottuk anyám feje mellé az éjjeliszekrényre.

— Lesz már ki előtt imádkoznod, kisfiam — jelentette ki anyám és gondosan megtörölgette az esőkönnyes Mária-szobrot.

E naptól gyóntatószékemmé vált. Esténként előtte ereszkedtem térdre. Kértem, mikor ne feleljek matekból vagy magyar nyelv és irodalomból. S ha mégis felszólít Szokolay tanár úr, akkor mit kérdezzen tőlem. Bifláztam a leckéket, közben könyörögtem egész esztendőben a Szűz Máriához és kértem, segítsen, ha elcsavarogtam az időt, s nem tudtam felkészülni.

Soha nem fogyott el a friss virág a Szűz- anya előtt. Anyám távoli útjairól is hozott egy-egy csokor vadvirágot, örült a lelke, ha véletlenül úgy érkezett, hogy ott látott térdepelni, imádkozni.

— Meglátod kisfiam, megsegít az én Szűzanyám, Máriám! — kulcsolta ilyenkor imára a kezét, s keresztett vetett.

Ökrös Mari, az analfabéta cigányasszony szentül meg volt győződve: könyörgéseinek, s az én fohászaimnak köszönhettem, hogy elvégeztem a polgári iskolát. Bár azt tudta: a városházára csak az MKP segítségével juthattam be. Ö ebben is a Szűzanya gondoskodását vélte.

Szűk lett számomra a Csisznyikó világa. Értelmem kitágult, megnyíltak előttem az érvényesülés lehetőségei. A Csisznyikót, anyám nádfedeles házát, a friss vadvirágtól illatozó hűvös," mázolt szobát, amelynek sarkában ott vigyáz a Szűzanya, s talán éppen anyám térdepel előtte, soha nem felejtettem el. Valahányszor átléptem a gangon, s benyitottam a konyhába, könnyező szemmel hajoltam le, csókoltam meg a földet és borultam anyám nyakába.

Később marxista—leninista lettem, filozófiát oktató tanár. Valami ősi ösztön, valami megfoghatatlan démon mégis mindig odakísért a szobra elé. Már nem imádkoztam. De térdre kényszerültem előtte. És odapillantottam a falra, ahol diákkoromban a matematikai képleteket olvastam.

Anyám, ökrös Mari állt mögöttem.

Debrecenben a Kossuth Lajos Tudományegyetemen végeztem 1951-ben — magyarázkodik. — Természetes, hogy egy magyartanárnak ismerni illik a klasszikus és a modern irodalmat. Számomra a könyv munkaeszköz.

Ezek után elmondja, hogy az ötvenes évek elején meglehetősen olcsón lehetett régi könyvekhez jutni. A debreceni zsibogón például a szerencsésebbek olykor két forintért vásárolhattak egy egész zsák könyvet, és ezek között néha könyvritkaságok is akadtak. De sok könyv került hozzá például Polinszky Károlytól, Nyíregyháza egykori kultúrtanácsosától is. Bodor Sándor mutat is néhányat : Karinthy Frigyes

első kiadású könyveit, Balázs Béla máshol soha nem látott, gondosan megőrzött kiadványait vehettem kézbe. A könyvtár büszkesége a József Attila-ikötet is, a híres Cserépfalvi Kiadó gondozásában.

A gyűjtők büszkeségei a dedikált példányok. A házigazda talán Veres Péter ajánlására ä legbüszkébb, amelyet 25 évvel ezelőtt Kisvárdán kapott Péter bácsitól. A szerző Olvasónapló című könyvében ez olvasható: „Azon tréfálkoztam az idén, hogy ebből a könyvemből aligha kerül ide egy is. íme tévedtem, egy már biztosan van, • Bodor Sándor adta a kezem alá.” Aláírás: Veres Péter. Tamási Árontól két évvel később,' 1965-ben szerzett dedikálást, de Illyés Gyula, a költőfejedelem is szeretettel és őszinte rokon- szenvvel ajánlotta új verseit a könyv tulajdonosának. Váci Mihály töbljször is iivezfe a házigazda vendégszeretetét, s így nem véletlen, hogy valamennyi könyvét dedikálta. De például Nagy László, Juhász Ferenc, Galambos Lajos és Sipkay Barna bejegyzése sem hiányzik.

Félve kérdezem a tanár úrtól, hogy vajon könyvei közül hányat olvasott el. A válasz megnyugtató: ha nem is mindet, de a többségét, ízlése iránt érdeklődöm. A népi írókat kedveli leginkább. A költők közül Ady és Babits áll hozzá a legközelebb: Ady őszinte, elementáris önkitárulkozásáért, Babits egyetemességéért, katolicizmusáért.

A beszélgetés során kiderül: Bódor Sándor számára valóban munkaeszköz a könyv, amelyből fogékony tanítványai is eredményesen profitálhattak. (Előbb a nyíregyházi Kossuth, majd 1960- tól a nagykállói Korányi Gimnáziumban tanított.) A tanár úr minden új szerzeményét megmutatta diákjainak, felkeltve ily módon érdeklődésüket, olvasási kedvüket. Módszerének eredményes és szemléletes példája, Kulcsár Szabó Ernő kritikusnak az egyik folyóiratban megjelent vallomása: „Még csak irodalommal sem akartam foglalkozni, majdnem kosaras lettem. Véletlen: a magyartanárom volt az egyéniség az iskolában. Lehetne mitizálni, pedig csak ennyin múlott. Az egyetlen értelmiségi volt a környezetemben — Bodor Sándornak hívták.”

Az olvasási kedv hanyatlásáról beszélgettünk és a televízióról, amit a házigazdái ritkán néz. Inkább olvas tévézés helyett. Erre mostanában több ideje van, hiszen ősztől kezdte el nyugdíjaséveit.

— Ez a könyvtár számom- | na a világra nyíló ablak. Tá- ! jékozódást, tudást szereztem általa. Rendkívüli esztétikai örömöt, a szépnek, az igaz szónak az örömét.

Bodnár István