Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-03 / 288. szám

4 Kelet-Magyarország 1988. decemDer a. Tanácskozik a szakszervezetek országos értekezlete December 20-ára Összehívták az Országgyűlést (Folytatás az 1. oldalról) líthatnám: tanácskozásunk legfontosabb feladata, hogy ebből a tényből, tehát egy felelős és markáns érdekkép­viselet, érdekvédelem elvál­lalásából adódó összes fontos konzekvenciát levonjuk. — Ezek sorában első he­lyen szeretném megemlíteni, mint alapvető jelentőségű kérdést: a Magyar Szocia­lista Munkáspárthoz fűződő viszonyunk alakulását. A szakszervezetek céljai egy­beesnek a párt által vállalt történelmi hivatással, ezért olyan társadalomban kíván­nak munkálkodni, amelyben a párt társadalmi vezető sze­repe érvényesül. Maguk is egy alulról építkező, demok- ratikus szocializmus megva­lósításán munkálkodnak, tá­mogatják a párt erre irá­nyuló törekvéseit. Ugyanakkor mindezt úgy értelmezik, hogy a párt és a szakszervezetek viszonya partneri viszonyt jelent, ahol nem az alá- és fölérendelt­ség, hanem a társadalmi-po­litikai egymásra utaltság a fő rendező elv. Ilyen módon minden kétséget kizáróan le lehet szögeznünk: a magyar szakszervezetek teljes önálló­ságot élvezve, véleménynyil­vánítási és cselekvési sza­badságuk birtokában fejtik ki tevékenységüket, aziaz más szervezetektől függetlenül látják el feladataikat. Ezt követően a szakszerve­zeti mozgalom megújításá­ról beszélt, s kiemelte azt: ajánljuk az országos érte­kezletnek, hogy erősítse meg: a jövőben valóságos szövet­ségi alapokon, a tagság, a tagszervezetek elhatározása alapján létrejövő önkéntes szövetség formájában mű­ködjön a szakszervezeti moz­galom a szervezet minden szintjén. Ez a felfogás feltételezi, hogy nagy önállósággal ren­delkező szakszervezetek ön­kéntes tömörülései alkotják af - szaik szervezeti mozgalom gerincét, azaz közkeletű kife­jezéssel élve az egész mozga­lom, az egész szervezet alul­ról építkező, alulról megha­tározott. Ez a szerveződési elv lehetővé teszi, hogy erő­tel je sebben érvényre jusson a tagság szakmai, foglalko­zási ágak szerinti differen­ciáltabb szervezkedési igé­nyé, egyben azt is feltételezi, hogy az önálló szakmai, fog­lalkozási szervezetek ágazati tömörüléseket alkotnak, meg­valósítva mind a szakmai, mind az adott munkahelyhez kötődő érdekek képviseletét, védelmét. A szakszervezeti mozgalom átalakulásával, az érdekkép­viselettel kapcsolatban a be­számoló megfogalmazta: — Számos a gond a fizikai dol­gozók között, akiknek jelentős része súlyos terheket vállalt az elmúlt években és tette ezt úgy, hogy túlmunkával el­lensúlyozta romló életkörül­ményeit, nem panaszolva fel napontá helyzetét. Ök azok, akik a szerkezetváltással együtt járó terhekből, a fog­lalkoztatási gondokból is a legnagyobb részt kényszerül­nek vállalni. Egyes értelmisé­gi rétegek mélyen képzettsé­gük, szaktudásuk, potenciális társadalmi-gazdasági szere­pük alatt részesülnek a tár­sadalom anyagi-erkölcsi meg­becsüléséből. A társadalmat más metszet­ben vizsgálva talán még sú­lyosabb a helyzet a fiatalok, a nagycsaládosok és az idős emberek egyes csoportjai kö­rében. Ez egyebek mellett azt is igényli, hogy az egyes tár­sadalmi rétegek, csoportok el­térő helyzetéhez, törekvései­hez alakítsuk szerveződési elveinket, gyakorlatunkat. Ebből pedig az is következik, hogy nem szabad azonos megoldásokban gondolkod­nunk. — Amikor a szakszerveze­tek véleményt mondanak a gazdaság helyzetéről, az élet- színvonal és a szociálpolitika kérdéseiről, akkor ezt alap­vető funkciójukból fakadóan o munkavállalói érdekeket szem előtt tartva és azok ér­vényesítésére törekedve te­szik. Teszik ezt annak ellené­re, hogy talán évtizedek óta nem volt ilyen szűk a moz­gástere az érdekérvényesítés­nek. A hosszabb ideje csök­kenő életszínvonal, az ugyan­csak több éve csökkenő reál­bérek ellenére a vita még mindig nem a visszaesés meg­állításáról folyik, hanem a további csökkenés üteméről, annak lehetséges mérséklé­séről. A szakszervezetek tudatá­ban vannak az ország rend­kívül nehéz gazdasági hely­zetének. Az Országgyűlés legutóbbi ülésszakán az or­szág valós gazdasági, nem­zetközi pénzügyi terheiről nyilvánosságra hozott adatok azonban számunkra is meg­döbbentőek voltak. A reális elszámolás hiányában szem­besültünk most már évről év­re visszatérően azzal a meg­magyarázhatatlan ellentmon­dással, hogy a látható erőfe­szítések, az életszínvonal korlátozása ellenére a nép­gazdaság helyzete tovább romlik, a kialakuló gazdasági helyzet a vártnál mindig rosszabb és ez további áldo­zatokat követel a lakosságtól. Mindez meglehetősen kényes helyzetbe hozta a szakszerve­zeteket, hiszen a valóságos helyzet ismerete nélkül köny- nyen irreális követelések élé­re állhatnak vagy éppenség­gel ellenkezőleg, önmérsék­letet tanúsítanak akkor is, amikor ez nem lenne indo­kolt. A szakszervezetek megíté­lése szerint a politikai veze­tés, a kormányzat azzal, hogy a 80-as évtized elején, közepén kitért a valóságos helyzet bemutatása elől, sú­lyos felelősséget vállalt ma­gára. A parlament üléssza­kán tett bejelentés szüksé­ges lépés volt a társadalmi­gazdasági helyzetünkkel tör­ténő szembenézés útján. Szükséges, de nem elégséges. Hátra van még a felelősség megállapítása, annak feltárá­sa, hogy milyen döntési me­chanizmus, okozta, ho|y hpsz-. szú ideig iíyeii nagyságrendű terhek halmozódhattak fel. Természetesen a most fel­tárt. tények jottányit sem könnyítettek a szakszerveze­tek helyzetén. Ellenkezőleg. Még szűkebbre vonták cse­lekvésünk egyébkén is szűk mozgásterét. Ebben a hely-, zetben néhány kérdésben a szakszervezeti mozgalomnak is másképp kell megítélnie az életszínvonal jövő évi ala­kulásának feltételeit és ke­resnie kell a reális kompro­misszumok lehetőségét. A kidolgozás alatt álló szakszervezeti törvény mi­előbbi társadalmi vitára bo­csátását, megalkotását igé­nyelve Nagy Sándor kiemel- te: a társadalomnak érdeke, A vitában szót kért Né- meth Miklós, miniszterelnök is. Bevezetőben arról szólt, hogy a jelenlegi, gondokkal, feszültségekkel • terhes idő­szakban a kormány nem te­het mást, mint hogy felvál­lalja a stabilizációval kapcso­latos tennivalókat, s egyre több elemében a kibontako­zás megalapozását. Ez a tö­rekvése azonban aligha lehet sikeres a szakszervezetekkel kialakítandó együttműködés nélkül. Ezért arra kérte a ta­nácskozás résztvevőit, hogy támogassák a kormányzati munkában tapasztalható megújulást, s viszonzáskép­pen a kormány a maga esz­közeivel elősegíti a szakszer­vezetek fordulatot és refor­mot hirdető mozgalmi meg­újulását. Csak egy erős, az érdekkifejezésben világosan fogalmazó szakszervezet le­het érdemi partnere a kor­mánynak — hangsúlyozta. Az eredményes együttműkö­dés fontos feltétele mindkét részről a készség az önmér­sékletre, a kompromisszum­ra, valamint egymás tiszte­letben tartása a vitában. Eh­hogy kiszámítható, közmeg­egyezésen alapuló szabályok keretei között működjön a szakszervezet, hogy ne szub­jektív megítélés dolga legyen egyik fél részéről sem: kinek mihez van joga. — A magyar szakszerveze­ti mozgalom hosszabb távon, de már a belátható rövidebb periódusban is egy fejlődés­re, növekedésre orientált, a bérek, a szociális juttatások, a társadalombiztosítási elfu­tások reálértéke növelését biztosító gazdaságpolitika ki­alakításában és gyakorlati megvalósításában érdekelt. E követelmény nem puszta jó­kívánság, amely az illúziók birodalmába tartozik. Köz­gazdaságilag is megalapozha­tó, reális lehetőségnek tűnik —, ahogy arról az írásos do­kumentumban is említést te­szünk — egy olyan pálya, amely a belső piac élénkíté­sével, a szolgáltatói szféra, az infrastruktúra fejlesztésével — még a mai feszítő egyen­súlyi problémák közepette is — megalapozhatja a növe­kedést, forrásokat teremthet az életszínvonal-politikához, hozzájárulhat a foglalkoztatá­si gondok mérsékléséhez. Ahhoz, hogy mai súlyos gondjainkon túljussunk, hogy a gazdaság kimozdul­jon a holtpontról és ugyan­akkor a társadalom is felvál­lalja a kényszerű áldozato­kat, legalább két dologra van szükség. Az egyikről már szóltam: ez a helyzetünkkel történő nyílt szembenézés, a politikai cenzúra, a múlt hi­bás gyakorlatának egyértel­mű megtagadása. A másik feltétel nem ke­vésbé fontos: meg kell ta­nulnunk, hogy a közgazdasá­gi racionalitás, az egyensúlyi követelmények érvényesülése mellett, éppen egy teljesít­ményelvű gazdaságban van fokozott jelentősége annak, hogy párhuzamosan működ­jön a szociális igazságosság, a szolidaritás elve is. Az er­re irányuló konkrét javasla­taink, elképzeléseink az írá­sos dokumentumban megta­lálhatók, ezek részletezésétől eltekintek. Azt kívánom mindössze hangsúlyozni, hogy a fenti követelmények egy­idejű érvényre jutása a tár­sadalmi közmegegyezés fel­tétele. Szociális partneri vi- szony kialakítását ajánljuk a kormánynak, olyan kapcso­latot, melynek egyaránt ele­me a kormányzat szükséges döntéseinek támogatása és a szakszervezetek által megfo­galmazott követelések érvé­nyesülése. Meggyőződésünk, hogy ma az országnak történelmi nagyságrendű feladatainak el­végzéséhez erős, határozott, következetes kormányra, egyben a munkavállalók ér­hez kapcsolódva azonban Né­meth Miklós kifejtette: való­ban szükség van a döntési rendszer, s az ennek kereté­ben megvalósuló érdekérvé­nyesítés mechanizmusának korszerűsítésére is. A kormány — a politikai testületek döntéseinek meg­felelően — a következő hó­napokban mindent megtesz annak érdekében, hogy fel­gyorsuljanak a reform mun­kálatai. Ennek keretében a stabilizációs program bázisán — annak minden prioritását és célját megőrizve — hoz­zákezdenek egy antiinflációs karakterű gazdaságpolitika kidolgozásához, eszközrend­szerének meghatározásához, ami azonban nem szűkül le az ármechanizmus és árpoli­tika átdolgozására. Ennek szellemében a jelenleg ér­vényesülő restriktiv gazda­ságpolitikát úgy kívánják át­alakítani, hogy mind na­gyobb teret kapjanak a vál- lalkozás-élénkítő intézkedé­sek, felgyorsuljon a gazdál­kodási feltételek liberalizá­lása, visszaszoruljon a bü­rokrácia, megszűnjön a je­dekeit ugyan ilyen erősen, határozottan és következete­sen védő szakszervezetekre van szüksége. Olyan erős szervezetekre, melyek nem erejük fitogtatásával kíván­nak népszerűségre szert ten­ni, hanem azzal, hogy a partner érdekelt tiszteletben tartva és tolerálva töreksze­nek saját szempontjaikat ér­vényesíteni. A szakszervezeteknek a ko­rábbiaknál jóval tudatosab­ban, anyagi erőforrásaikat koncentrálva kell hozzájárul­niuk a' dolgozók szociális gondjainak enyhítéséhez, ne­héz élethelyzetbe került tag­társaik sorsának megkönnyí­téséhez — mutatott rá a SZOT főtitkára, majd arról szólt, hogy a mozgalom új szervezete, működése, az ér­dekképviselet új tartalma egészen új követelményeket támaszt a szakszervezeti ap­parátussal szemben is. Ez pedig a mozgalom minden szintjén a szervezet újragon­dolását, az apparátusok bel­ső struktúrájának, feladatai- nah a mozgalom fő funhció- jához igazítását, és termé­szetesen a személyi állomány minőségi cseréjét követeli meg. E minőségi követelménye­ket méginkább meg kell fo­galmaznunk a mozgalom vá­lasztott vezetőivel szemben. Felkészült, a tagság bizalmát élvező, erkölcsi, politikai tar­tással bíró, hiteles emberek­re van szüksége a mozga­lomnak. — Az országnak, a társa­dalomnak most világos prog­ramra, az ennek megvalósí­tását szolgáló gyors változá­sokra, ugyanakkor egy elemi nyugalomra van szüksége, hogy nehézségeiből önerőből ki tudjon lábalni. Olyan programra van szükség, amely nemcsak a pénzügyi egyensúlyra, de az emberek morális, lelki egyensúlyának helyreállítására is alkalmas, olyanra, amely perspektívát mutat. Egyebek mellett ehhez kell hozzájárulnia a szak- szervezeti mozgalomnak is — mondotta befejezésül Nagy Sándor, arra kérve a küldöt­teket, hogy foglaljanak állást a javasolt kérdésekben, nyis­sák meg az utat egy valósá­gos átalakulás számára. Ezt követően megkezdő­dött a vita, amelyben a részt­vevők valamennyi dokumen­tumról együttesen mondtak véleményt. A legtöbb küldött szólt a szakszervezetek meg­újulásának szükségességéről, s ezzel összefüggésben leg- fqptosabb tennivalójáról: az érdekvédelmi és érdekképvi­seleti tevékenységről. Az el­ső napon tizenheten mond­tak véleményt. lenlegi „jogszabálydzsungel”. Mindez azonban csak fokoza­tosan valósulhat meg. A re­form felgyorsításának célja, hogy minél előbb fel lehes­sen váltani az elosztáscent­rikus gazdaságpolitikát ter­melésösztönző politikával, ami megteremti a feltétele­ket a gazdaság jövedelem- termelő képességének jelen­tős növeléséhez. így lehet csak előállítani azokat a for­rásokat is, amely a lemara­dók, az önhibájukon kívül a társadalom perifériájára ke­rülők támogatásához szüksé­gesek. Németh Miklós kérte a re­formprogramhoz a megújuló szakszervezeti mozgalom tá­mogatását, s hangsúlyozta: a kormány kész és nyitott a párbeszédre, minden hasznos javaslat befogadására. Azt szeretné, ha a magyar gazda­ságban a következő években egyre erőteljesebben érvé­nyesülne a teljesítményorien­táltság, mégpedig valameny- nyi munkahelyen — mondta végezetül Németh Miklós. A tanácskozás ma reggel folytatja munkáját. • A testület az Országgyűlés következő ülésszakát 1988. december 20-án, kedden 10 órára összehívta. A Minisztertanács indítvá­nyozza, hogy az Országgyű­lés tűzze napirendjére: a mi­nisztériumok felsorolásáról szóló törvény módosítására, a Magyar Népköztársaság 1989. évi költségvetésére, a magánszemélyek jövedelem- adójáról szóló törvény módo­sítására, az illetéktörvény módosítására, a társadalom- biztosítási alapra, a szakkép­zési hozzájárulásra és a szak­képzési alapra, a Polgári Törvénykönyv módosításá­ra, a külföldiek magyaror- szági befektetésére, az alkot­mány módosítására, az egye­sülési jogra, valamint a gyü­lekezési jogra vonatkozó tör- vényjavaslatok megtárgya­lását. Az Elnöki Tanács hatályon kívül helyezte a lőfegyverek­ről és a lőszerekről szóló 1988. évi 23. törvényerejű rendeletet. — E kérdésről az Országgyűlés fog törvényt al­kotni. Az 1989. január 1-jén ha­tályba lépő, a gazdasági tár­saságokról szóló törvény tör­vényerejű módosításokat tett szükségessé. Az Elnöki Ta­nács enriek megfelelően mó­dosította a felszámolási el­járásra vonatkozó, valamint a bírósági cégnyilvántartás­ról szóló korábban hozott törvényerejű rendeleteket. A felszámolási eljárás hatéko­nyabbá válik és egyszerűsö­dik. A jövő évtől a gazdasá­gi társaság bejegyzése cég­jegyzékben kötelezővé válik, módosul a törvényességi fel­ügyelet formája, amelyet már nem a minisztériumok, illet­ve a tanácsi szakigazgatási szervek, hanem a cégbírósá­gok fognak ellátni a módosí­tásra került törvényerejű rendeletben foglaltak szerint. Az Elnöki Tanács a továb­biakban a kincstárjegyről szóló törvényerejű rendele­tet is módosította annak ér­dekében, hogy a kincstárjegy a jövőben újabb, korszerűbb formában is megjelenhessen. A testület személyi kérdé­sekben határozott, bírákat mentett fel és választott meg, valamint kegyelmi ügyekben döntött. Óvatosan közlekedjünk Rapszodikus időjárás A csütörtök késő délután­tól péntek reggelig hullott ónos eső tegnap hajnalra kor­csolyapályává változtatta me­gyénk útjait, jégpáncéllal vonta be a szabadban parko­ló autókat. Reggel sok-sok bosszúsan kapirgáló autóst láthattunk az utak mentén. Pénteken reggel a hőmér­séklet mínusz 3 fok körüli volt, délutánra plusz egy fok­ra emelkedett. Az utakra fa­gyott ónos eső másfél milli­méter vastag jégréteget kép­zett,’ ez okózta a síkosságot. Az ŰTINFORM jelentése szerint az utak jégmentesíté­sén egész éjszaka 21 szórógép dolgozott, a főutak a megye területén mindenhol járhatók voltak. Az alsóbb rendű uta­kat homokkal szórták fel. A vasútnál az ónos eső kü­lönösebb gondot nem oko­zott, a váltókat kitisztították, késés nem volt. A hét végi készenlétet megszervezték. Annál nagyobb volt a fenn­akadás a távolsági autóbusz­közlekedésben. Reggel nyolc óráig 20 vidéki járat maradt ki, 17 pedig több mint fél órát késett. Nyíregyházán öt helyi járat maradt ki, általá­ban öt perc késéssel közle­kedtek a buszok. A megszo­kott rend csak a kora délelőt­ti órákra állt helyre. A közterület-fenntartó vál­lalat több mint 30 járműve dolgozott az éjszaka a me­gyeszékhely útjain, először a forgalmasabb szakaszokat próbálták mentesíteni a jég­től, és csak a délelőtti órák­ban jutottak a lakótelepi bel­ső utakra. A járdák takarítá­sa négy kisgép feladata. Saj­nos, ez a munka nem nyújt igazán gyors, látványos ered­ményt, ugyanis nekünk, gya­logosoknak és autósoknak is közreműködnünk kell abban, hogy a hó és a jég összeke­veredjen a kiszórt sóval. Csak ezután indul meg az olvadás. A KÖZTÉR egyébként most új módszerrel kísérletezik. Perlit és só keverékét szór­ják a Tanácsköztársaság té­ren. A közterület-felügyelők ar­ról tájékoztattak bennünket, hogy könyörtelenül büntetni fognak azért, ha valaki nem takarítja le a portája előtt a járdát, amit egyébként a ta­nácsrendelet előír. A meteorológiai előrejelzés szerint újabb csapadék vár­ható, változékony lesz az idő óvatosan közlekedjünk az utakon. (cs. k.) Kéz- és lábfőre» Rendkívüli nap a mentőknél Ilyen még nem volt. hallottul pénteken este a mentőszolgálat tói. Csütörtök este 6 óta egy per- nyugtuk nem volt, egyetlen ko esi se állt le egy pillanatra sem annyi „azonnali” esetük volt:; csúszós utak. a fagyóka miat sok volt a sérülés, és az időjá rás-változásra érzékeny betegek hez is folyamatosan riasztottál őket, epilepsziás rohamhoz, fül ladáshoz, szívbetegekhez. Emiat történt, hogy az előre eltervezet szállítások csúsztak, vagy elma radtak, pl. nem tudtak ktmenn kontrollvizsgálatra berendelt be tegért. Sajnos, se több kocsijuk se több szakemberük, hiába töbl a munka. Van viszont egy jó ta nács; tekintve, hogy a sérülése két nagyobb részben idősebbel szenvedték el: akinek sem mu száj. a fagyókán ne induljon út nak... . Németh Miklós: Gyorsítjuk a reform megvalósítását A Népköztársaság Elnöki Az Elnöki Tanács DIése a Tanácsa pénteken ülést tar- Parlamentben.

Next

/
Thumbnails
Contents