Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-22 / 304. szám
2 Kelet-Magyarország 1988. december 22. Folytatja munkáját az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) Szalai Gyula, az Alba Regia Építőipari Vállalat kőműves brigádvezetője az ország jelenlegi gondjait boncolgatva elszomorítónak nevezte, hogy bár mindenki a kétkezi munkásemberek képviseletében lép fel, valójában sokan kiszorításukra törekszenek, s csupán annak a rétegnek az érdekeit próbálják előtérbe állítani, amelyhez tartoznak. Ezzel szemVörösné Csuka Mária, az Ácsi Cukorgyár műszerésze kemény szavakkal bírálta a jelenlegi pénzügyi politikát, amely arra biztatja a vállalatokat, hogy termeljenek többet, ugyanis így az elvonás mértéke is növekedhet. Nehezményezte, hogy a bürokratikus apparátus leépítése változatlanul igen lassan halad. Egyetértett azzal: a költségvetés legkényesebb pontja a további eladósodás megakadályozása, azt viszont kifogásolta, hogy ennek érdekében fokozzák az elvonásokat a vállalatoknál. Kifejezésre juttatta azt a meggyőződését: egyetlen kormány sem engedheti meg magának, hogy elveszítse az állampolgárok bizalmát, s ehhez a gondolathoz kapcsolódva szólt a lakosság élet- körülményeinek folyamatos romlásáról. Reidl János, a Videoton Elektronikai Vállalat tabi gyáregységének csoportvezetője elmondta, hogy ez év nyarán felhívta a pénzügy- miniszter figyelmét az 1951 óta változatlan összegű napidíj tarthatatlanságára. Akkor azt az ígéretet kapta, hogy az 1989. évi költségvetés tárgyalásakor konkrét választ kap kérdésére. Mivel azonban sem az előterjesztés, sem a miniszteri expozé nem foglalkozott a napi- díiak kérdésével. indítványozta. hogv a groteszk helyzet megoldása érdekében a ben a magyar munkásosztály, a parasztság, a dolgozó társadalom eleddig összességében minden rétegnek az érdekét megpróbálta képviselni. A költségvetés tervezeteivel kapcsolatban kérte a pénzügyi kormányzatot, tekintse át: valóban szükség van-e a 20 milliárd forint deficitre. Egyébként bizalmát fejezve ki a kormány iránt, leszögezte: aláveti magát annak a költségvetésnek, amelyet az Országgyűlés elfogad. pénzügyminiszter az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatallal közösen dolgozzon ki megoldást, és erről tájékoztassa az Országgyűlést. Horváth Ferenc, csurgói körzeti főállatorvos arról beszélt, hogy a költségvetés — a központi irányítás természetéből adódóan — a nemzeti jövedelem döntő hányadával gazdálkodik. Ezt azonban szubjektív, nem egyszer protekcionista célokat támogatva osztotta szét. Jó néhányszor az ideológiai szempontok érvényesülése okozott értékzavart például a piac szerepének tagadásával. A nehéz gazdasági helyzetben is szaporodnak a közpénzekén épülő, szuperluxus igényeket kielégítő üdülők, vadászházak, ahová nem ritkán személyi használatú helikopterrel érkeznek a hazai vendégek, nagyhatalmú, befolyásos emberek. Mindez sokakban kérdéseket vet fel: hogyan gazdálkodnak a köz pénzéből? A kormányzat vajon jó helyre teszi-e a személyi jövedelemadóval kiiz- zasztott forintokat? Kiss István, a tataházi Petőfi Mgtsz elnöke elmondta: a dolgozók meglepetéssel olvassák, hogy ebben az évben sikerágazat lett a mezőgazdaság. hiszen Bács-Kiskunban nem ezt tapasztalják, a gazdaságok ió részének még szűkös tartalékait is fel kell élnie. Nem tartják valősághűnek azt a tájékoztatást, hogy az ágazatban 1989-re meghirdetett felvásárlási áremelések fedezetet nyújtanak a költségnövekedésekre. A mezőgazdasági szövetkezetek szegényednek, s közben az általuk előállított termékekkel kereskedők belföldön 35 milliárd forinttal, a külkereskedők 9 milliárddal jobban zártak a múlt évinél. Ennek egy részét vissza kellene juttatni a termelőkhöz. A képviselő kiemelte: egyre erőteljesebb az agrárágazat jövedelmének átszivattyúzása az állami költségvetésbe, illetve más ágazatokba. Dr. Horváth Miklós, a Fejér Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás állatorvosa szerint alapvetően változtatni kell a gazdaságpolitika és a költségvetés szerkesztésének gondolat- menetén. A mostani gazdasági szerkezetben a . bevételek sem a lakosságtól, sem a vállalatoktól történő elvonásokkal nem növelhetők tovább. A lakosság nagy rétegei a létminimum küszöbén élnek, s a vállalatokat sem lehet további terhekkel sújtani, mert gazdálkodásuk lehetetlenné válik. Király Zoltán, az MTV szegedi stúdiójának szerkesztőriportere négy képviselőtársa nevében is szólva a költség- vetési tervezet második vagy negyedik változatát tartotta elfogadhatónak, azzal a megkötéssel, hogy a tervezett pótadó mindössze 3 százalékos legyen. Szorgalmazta a társadalmi szervezetek állami támogatásának radikális — 50 százalékos — csökkentését, ami azt jelentené, hogy a 4,2 milliárdos tervezet legfeljebb 2 milliárdra zsugorodna. További lehetőségeket kínál a társadalmi és tömegszervezetek vagyonának „újratársa- dalmasítása”. Ennek lényege, hogy párhuzamosan kiépült, nagy költséggel üzemelő intézményeiket ne egyszerűen értékesítsék, hanem adják át a krónikus gondokkal küszEbből az ördögi körből csak úgy lehet kitörni — mutatott rá a képviselő —, ha csökkennek az adóterhek, az elvonások mértéke, s mérséklődnek a kiadások. Szükséges, hogy a kormány következetesen hajtsa végre a veszteséges vállalatok felszámolási programját, radikálisan csökkentse az államigazgatási apparátust, s racionálisan mérsékelje a védelmi kiadásokat. Lásztity Radomir, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára szerint a kormány által előterjesztett második változat fogadható el a költségvetés kompromisszumos alapjaként. Felhívta a figyelmet arra, hogy a jelenlegi adórendszer és az ehhez kapcsolódó egyéb intézkedések mindeddig nem hoztak fordulatot a termelési feltételek javításában. Csatlakozva az Országgyűlés kulturális bizottságának állásfoglalásához, Lásztity Radomir javasolta: a kulturális szféra támogatásának reálértéket a következő költségvetési évben is maradjon változatlan, tehát ne csökkenjen a kormányzat által előirányzott egy százalékkal. ködő ágazatoknak, az oktatásnak, az egészségügynek. A képviselő üdvözölte a védelmi kiadások tervezett mérséklését. Javasolta a Magyar Honvédelmi Szövetség költségvetési támogatásának jelentős mérséklését, a szervezet központi apparátusának leépítésével. Véleménye szerint a Munkásőrség, miután történelmi hivatását már betöltötte „a diktatórikus szocializmus” intézményévé vált. Ezért azt javasolta, hogy a Munkásőrség kiadásaira fordítandó 1 milliárd 43 millió forintot adják át a Belügyminisztérium közbiztonsági intézményeinek, a bíróságoknak, az ügyészségeknek. A képviselő indítványozta továbbá az állami vagyon egy részének, benne a kiskeHi lesz a napidíjjal? 4 Konszolidációs csomagterv Bánfalvi András: Milliós magánjövedelmek és tönkrement szövetkezetek A költségvetés vitájában a szabolcsi képviselők közül először Bánfalvi András, a megye 4-es számú választó- kerületének képviselője kapott szót. Bevezetőben a közvéleményt régóta foglalkoztató feszültséggócokra irányította rá a kormány figyelmét. Egyik ilyen pontnak a ma sok kritikát kapó elosztást tartotta, amelyet méginkább kiélezett az év elején bevezetett személyi jövedelemadó, amely szándéka ellenére nem képes biztosítani az arányos közteherviselést. Ezért ingerli a közvéleményt, hogy miközben a társadalom nagyobb hányadának életszínvonala egyre inkább romlik, a kiskeresetűek, de főként az alacsony nyugdíjban részesülők élete lassan már elviselhetetlenné válik, egy szűk réteg anyagi helyzete napról-napra javul. A társadalomnak ebben a rétegében nem a konkrét értéket előállító honpolgárai vannak. De megtalálhatók az igen szolid végzettséggel és felkészültséggel rendelkező seftelők, akik korántsem a társadalmi hasznossággal arányban álló anyagiakban részesülnek. Egyre inkább növekszik azok száma, akik a magán- gazdálkodás leple alatt — kihasználva a kereskedelem gyengeségeit — az általuk felvásárolt mezőgazdasági termékeket magas felárral adják tovább. Éppen ezért nagyfokú társadalmi igazságtalanságnak érzem, hogy például egy háromgyerekes kombájnos több adót fizessen, mint az ügyeskedő, mert jövedelmének kimutatása ma még nem követhető, így nem is adóztatható. Egy ügyeskedő mondta el évekkel ezelőtt, hogy ha a karácsonyi ünnepek előtti fenyőfaárusításnál nincs 100 ezer forint haszna, akkor az számára nem is szezon. Akkoriban a mi téeszünkben egy átlagos tag évi jövedelme a közösből 60 ezer forint körül alakult. Szólt a ma már több milliós vagyonnal rendelkezők ügyeskedéseiről, akiknek vagyonát most „tisztára mossák” az új vállalkozások befektetései, amelyet a társasági törvény elfogadásával legálissá tettünk. Nem irigyli itt senki a másik tisztességes munkával szerzett jövedelmét, ha az arányainak megfelelően adóztatott, és úgy járul hozzá a költségvetés egyensúlyának megteremtéséhez. Mégis csak bosszantó, hogy az ország 1250 téesze közül már több mint 700 alacsony hatékonyságú, vagy veszteséges, mert a kedvezőtlen közgazdasági hatásokat nem képesek elviselni. Itt folytonos az élethalálharc, nincs lehetőség fejlesztésekre, a jövedelmek növelésére, sokszor még az egyszerű újratermelés feltételei sincsenek meg. Mégis ezekből akarjuk kisajtolni a költségvetés többletkiadásait. Pedig ezekben a szövetkezetekben nagyon sok rendes. becsületes ember keresi a megélhetés lehetőségét, s nekik is köszönhető a bőséges és minőségi áruellátás, a jól fizető exportáru- alap. Ennek az ellentmondásos helyzetnek a feltárását a kormánynak a legsürgősebb rendezetlen adósságai között kell nyilvántartani. Részletesen szólt ezután a munkakerülőkről, sajnos közülük kerülnek ki döntő hányadában a sokgyermekes családok. Megisszák a tanács által nyújtott rendszeres és nagyobb összegű szociális segélyeket, a havonta rendszeresen folyósított családi pótlékot. Egyetértek dr. Lakos László képviselőtársammal, amikor azt javasolja, hogy a családi pótlék csak öt gyermekig legyen a mai rendszer szerint folyósítva, attól több gyermek esetében a pótlék összege erősen csökkenjen. Javaslom, hogy azon tanköteles gyermek után, aki nem jár rendszeresen iskolába, vagy tanulmányi kötelezettségének nem tesz eleget, ne folyósítsanak családi pótlékot. Nem azokról a kényszer- helyzetben lévő munkanélküliekről beszélek, akik objektív okok miatt nem tudnak elhelyezkedni, nem azokról van szó, akik tisztességgel végezték feladatukat, de a szerkezetátalakítás miatt egy bizonyos ideig gondot okoz foglalkoztatásuk. Sajnos megyénkben a nagyszámú ingázók jelentős része ilyen okok miatt kerül kényszerpályára. Ezek az emberek nem szociális és munkanélküli-segélyből akarnak megélni, tisztességesen dolgozni akarnak. Csak az a kérdés, hogy hol és mennyiért? Az ország gazdasági csőd szélén áll. A megalapozatlan beruházások, a kidobott pénzek, az átláthatatlan bürokrácia költségeit végül is az eredményesen dolgozó vállalatok és szövetkezetek az ott dolgozó kollektívák izzadják ki. Eközben szerte az országban épülnek a pénzintézeti paloták, hatósági székházak, luxusirodák, a nemzeti jövedelem újratermelő szférája pedig gyertyalángként állandóan fogy. Bízom abban — mondta végezetül Bánfalvi András —, hogy az általam felvetett problémák a jóérzésű, gondjainkat magukénak tekintő, azok megoldásában tevőlegesen is tenni akaró emberek véleményével találkozik, így az általam felvetett kérdések megítélésében képviselő társaimmal és a kormány tagjaival is elv társ lehetek. reskedelemnek az értékesítését is, azzal, hogy az így felszabaduló eszközöket célszerű lenne egy vagyonkezelő szervezet rendelkezésére bocsátani. Végezetül — a költségvetés jóváhagyásának feltételeként — egy konszolidációs csomagterv kidolgozását javasolta. Ez a többi között intézkedne egy ad hoc bizottság felállításáról, amelynek feladata lenne az állami költségvetési támogatások leépítésének szorgalmazása, ellenőrzése. A konszolidációs csomagterv tartalmazná az Állami Számvevőszék felállítását is, amely az állami tulajdon kezelésbe adásárá jogosult legfelsőbb állami szervezet lenne. Indítványozta azt is, hogy a kormány a jövő év vége felé terjesszen elő négy átfogó türvénykoncepciót a társadalombiztosításról, a szociálpolitikáról, a költség- vetés reformjáról, illetve a népgazdasági tervezésről. Új szólamok — régi helyzot Bozsó Lajosné, a Duna Cipőgyár műszaki kalkulátora azt javasolta: a képviselők egyik változatot se fogadják el, hanem a kormány dolgozzon ki újabb költségvetési tervet. Villányi Miklós pénzügy- minisztert arra kérte, hogy adjon tájékoztatást a 10 milliárd forintos költségvetési tartalék sorsáról. Meglepetéssel hallotta ugyanis a képviselő a televízió Hírháttér című műsorában Békési László pénzügyminiszter-helyettes tájékoztatását, hogy a tartalékból már 6—7 milliárd forintot felhasználtak, holott a törvény ide vonatkozó rendelkezése szerint a 10 milliárd forintos költségvetési tartalék felhasználásáról döntést kizárólag az Országgyűlés hozhat. Kállai Ferenc színművész érzelmi indíttatású felszólalásában felhívta a figyelmet arra: társadalmunk morális állapota sok kívánni valót hagy maga után, s ezt a helyzetet csak súlyosbítja, hogy újabban a megfontoltságot nélkülöző, beolvasó hangnem vált elterjedné. Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a kormánynak sürgős, gyakorlati teendőiről is tájékoztatnia kellene a közvéleményt, mert fontos lenne, hogy a hitüket vesztett, pesszimizmusira nevelt emberek a bajok orvoslásának módjáról is halljanak, ne csak az unos-un- talan ismételt gondokról. Kovács László a Dunai Kőolajipari Vállalat műszakvezetője arra keresett választ, hogy mi vezetett a költségvetési eevensúlyi- folyamat megbomlásához. Véleménye szerint ennek okai: a hitelforrások kevésbé eredményes felhasználása, az • intézményrendszer merevsége, a torz értékrend miatt kialakult érdektelenség, a gazdaság teljesítőképességének alacsony szintje. A keletkezett költségvetési hiányokat — mutatott rá — elsősorban rövid távú pénzügytechnikai eszközökkel próbálták mérsékelni: fokozták a jövedelemcentralizációt és a támogatásokat. Felszólalásában javasolta, hogy a májusi nyugdíjkompenzációkor éljenek a differenciálás lehetőségeivel. A 4000 forint alatti nyugdíjaknál 200, a 400Ö—6000 forint közöttieknél 150, illetve a 6000 forinton felettiéknél pedig 100 forintos emelést hajtsanak végre. Mayer Bertalan a csepregi Győzelem Mgtsz elnöke szerint a tervezet nem tudja kellő hangsúllyal kezelni a termelőszférát, mint mondotta: a szólamok újak, a helyzet a régi. Javasolta, hogy a nem kellően kihasznált továbbképzés- és üdülési búzásokat adják át az oktatásnak új iskolák építése helyett. A mezőgazdaságról szólva elmondotta, hogy anak pozíciója jobban romlik, mint a gazdaság más területeié. Sürgette, hogy a kormány már 1989-ben dolgozzon ki az agrárgazdaságra vonatkozó új téziseket, s azt mihamarabb hozza a Parlament elé. Javasolta azt is, hogy az Országgyűlés már az első fél évben tűzze napirendre a kereskedelem, s külön hangsúllyal a KGST-kapcso- latok vizsgálatát. Ezt követően Somogyi László építésügyi és város- fejlesztési miniszter kért szót, elsősorban azért, hogy reflektáljon a külföldi működő tőikével kapcsolatos képviselői hozzászólásokra. Mint mondotta: elhangzottak a vitában olyan megjegyzések, hogy a külföldi működő tőke az ország állapotát látva, hátat fordít és menekül, vagy a bürokráciát látva be se lép. A miniszter — személyesen szakmai tapasztalataira hivatkozva — hangsúlyozta, hogy ez nem így van. Mint mondotta, a külföldiek valóban észreveszik a bürokratikus ügyintézést, a hiányos infrastruktúrát, az elavult gépeket, gyárakat, a magas kamatot, s az inflációt, egyszóval a magyar valóságot. De a külföldi konstatálja azt is, hogy a szocialista országok között példa nélküli társasági örvényt alkotott a Parlament, amelj mindenki számára lehetővé teszi, hogy valódi vállalkozásokba fogjoh Magyarországon. Nyilvánvaló lehel a külföldiek számára az is hogy a kormány szándéké tisztességes, s a külföldi, ak itt fekteti be tőkéjét, a nyereségét szabadon kivihet az országból, s nem éri ká rosodás. Sok lehetőséget kínál a tőkebefektetésre a magyar gazdaság, s kellő garan cia lehet a haszon megtermelésére a magyar szakemberek hozzáértése, a nagj hagyományú szakmai kultúrák megléte, a tenniakarás szándék erősödése. Áz állami gazdaságok kórlapja Brezniczky József a pécs- váradi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézet igazgatója több képviselőtársához hasonlóan utalt arra, hogy az oktatás anyagi feltételei évről évre romlottak, s mára már megoldhatatlannak tűnő gondok halmozódtak fel. A pedagógusok anyagi megbecsülése igencsak szegényes, így rá vannak kényszerítve a túlmunkára, amit legtöbbször az iskolán kívül végeznek. A képviselő rámutatott: az oktató-nevelő munka fejlesztésének égjük legfontosabb láncszeme, hogy a tanárok az Iskolában juthassanak megfelelő keresethez. Nem lehet tovább elodázni a pedagógusbérek rendezését. Balogh András, a Tokaj éi Vidéke Áfész autó-motorsze relője — soron kívül szó kérve — a Munkásőrséggé kapcsolatos, a vitában ko rábban elhangzott állításokr: reagált. Először is megjegyez te, hogy a Munkásőrség nen a párt fegyveres testületé. A Munkásőrség önkéntesen, tár sadalmi alapon alakult testű let, amely még nem fejezti be történelmi küldetését — hangoztatta. A képviseli utalt arra, hogy ez a testüle munkaidőn kívül, ingyenesei lát el karhatalmi feladatokat segíti a rendőrséget funkció ellátásában, valamint rész vesz árvizek és más katasz trófák esetén az anyagi javai mentésében. A védelmi ki (Folytatás a 3. oldalon
