Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-17 / 300. szám
1988. december 17. ^gjj KU HÉTVÉGI MELLÉKLET Hollán Zsuzsa professzortól 0 Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO döntése alapján december 1. idén első alkalommal az AIDS elleni világnap volt. Miért született az ötlet? — Elsősorban abból a célból, hogy felkeltse az emberek figyelmét az AIDS elleni nemzetközi összefogás szükségességére, valamint arra a megállapításra, hogy az AIDS ellen az emberiség nem tehetetlen, megállíthatja annak terjedését. A világszervezet bízik abban, hogy a világnap révén növekszik azoknak a száma, akik tenni akarnak a szörnyű kór ellen. Ennek érdekében szeretnék elérni, hogy minél többet beszéljünk az AIDS-ről, hogy tudjuk, mit tehetünk ellene, s hogy a világméretű erőfeszítéshez mind többen csatlakozzanak. • Másik nevezetes dátum november 27, amely szintén idén először a véradók napja lett. 1954-ben, ezen a napon kapott először elnöki tanácsi elismerést a magyar véradás. Ugyanakkor az AIDS veszélyének egyes korábbi vélemények szerint leginkább a véradók vannak (kitéve. Ennek is betudható, hogy ag utóbbi időben valamelyest megcsappant számuk. , — Van ebben igazság, ami azért is szomorú, mert az orvostudomány fejlődésével, a balesetek számának növekedésével egyre több vérre, egyre több vérkészítményre van szüksége az orvostudománynak. Ugyanakkor örvendetes, hogy a magyar véradás eredményei a világban is egyedülállóak. Nagy eredménynek tartjuk, hogy a vérellátásban évek óta nincs fennakadás, az egészségügynek szükséges vér biztonsággal rendelkezésünkre áll. Évente átlagosan 600 ezer liter vért veszünk, s ez pillanatnyilag elegendőnek látszik. A véradók biztonságával kapcsolatosan fontos megemlíteni: kétségtelen, hogy az AIDS felbukkanása, elterjedése igen nagy riadalmat keltett, átmenetileg megzavarta a véradás korábban megszokott, kiegyensúlyozott menetét. Ma már tudjuk: aggodalomra semmi ok, a megfelelő óvintézkedések megtartása mellett véradó, vérvevő, valamint a beteg is védve van. 1986. július 1-től minden levett vért megszűrünk, azóta több mint egymillió esetben vizsgáltunk meg véradóktól levett vért. Nyugodtan mondhatom, a kidolgozott rendelkezések nyomán lehetővé vált, hogy ma már teljes biztonsággal folyhatnak a vérvételek, és csak vírusmentes vér kerülhet feldolgozásra. A Az AIDS-betegek kiszűrését 1983-ban w indították, majd 1985-ben országosan is kiterjesztették. Mennyiben vagyunk felkészültek erre, ha figyelembe vesz- szük, hogy hazánk ezúttal előnyt kovácsolhat abból a tényből, hogy hozzánk a világhoz viszonyitva csak késve érkezett a kór? — Örömmel mondhatom, nagyon jól állunk. Ma még kevés a fertőzött egyén. Épp emiatt tartjuk rendkívül fontosnak a felvilágosítást, amelyre igen nagy hangsúlyt helyezünk. Csak így remélhetjük, hogy útját tudjuk állni a kórnak, bár nem hallgathatom el azt sem: a mindkét irányba, óriás léptekkel fejlődő turizmus sok problémát okoz számunkra. 0 Egyik előadásában igen szemléletesen érzékeltette a vérpazarlást. A képen látható nyitott csapból szinte zubogott az életet jelentő vér. Mire akarta ezzel hallgatóságának figyelmet felhívni? — Elsősorban arra, hogy mint a világon mindennel, így ma a vérreJ is gazdálkodni kell. Ez azonban mindennel bonyolultabb, nehezebb feladat. A mi intézetünk korán ráébredt erre az igazságra. 1 . . y,en az ésszerű gazdálkodás számunkra. rncsak a betegek, hanem a véradók irá u kötelesség is. A betegek érdekében maxin;: i-isan ki kell használnunk a rendelkezésünkre álló eszközöket, lehetőségeinket, így - tehát a vért is. Nemcsak a betegeknek tartozunk ezzel, hanem azoknak az önkéntes véradóknak is, akiknek adománya semmi mással nem pótolható. Magyarország úttörő módon járt el a vér alkotórészekre történő bontásában is. Ez pedig azt jelenti, hogy a betegnek csak azt a véralkatrészt adjuk, amelyre leginkább szüksége van, ami az ’ ő szervezőiéből hiányzik, illetve csak csökkent mennyiségben, vagy működésképtelen formában van jelen. — Intézetünkben a vérplazmát is hosszú idő óta alkatrészeire bontjuk, és alkatrészeit a betegségektől függően adjuk a pácienseknek. A vérkészítményekkel történő korszerű gyógyítás elsősorban o betegeket védi, mert így megelőzhető a teljes vér- transzfúziónál elkerülhetetlen számos veszély. A teljes vér adása nemcsak káros, hanem felesleges és gazdaságtalan, is. — A készítmények előállítása eszköz- és munkaigényes. Azt hiszem kevesen vannak tisztában azzal, hogy egy vérkészítmény árában az önkéntes véradók nélkülözhetetlen adománya csak viszonylag jelentékte— Pazarolják-e a vért? — Miért kell AIDS-világnap? — Hasznos-e a Homoszexuálisok Egyesülete? len összeg a műszerek, vegyszerek és a készítmények biztonságos felhasználásához elengedhetetlen minőségi ellenőrzés és a tesztsavók árához képest. A Az Országos Heamatológiai Intézet saját betegeinek gyógyítása mellett az ország más intézményeinek betegeiért is felelős, hiszen az önök készítményeit kórházak, klinikák használják. — Intézetünkben két fekvőbetegosztály található, egy haematológiai és egy sebészeti osztály. Ugyanakkor a legbonyolultabb vérkészítményeket is előállítjuk, s jóval az előállítási ár tizedéért, századáért adjuk tovább a kórházaknak. Van olyan vérkészítményünk, amelynek előállítása tizenötezer forintba kerül, s mindössze néhány száz forintért veszik tőlünk az intézmények. A Az AIDS-fertőzéstől egyre többen félnek, és nem oktalanul. Befolyásolta ez a véradók viselkedését? Maradt, vagy csökkent a számuk? — Csökkent, de szerencsére csak igen keveset. Hozzátartozik azonban az igazsághoz, hogy ehhez a korábbinál sokkal hatékonyabb propagandára volt szükség. El kellett magyarázni, hogy véradással nem lehet AIDS-fertőzést kapni. A világon több helyen, így sajnos nálunk is előfordult, hogy egyetlen hibás tévényilatkozat, egy apró nyelvbotlás — amikor transzfúziő, tehát a vér kapása helyeit véradást mondott áz illető — hosszú időre visszavetette’ az egész ügyét. Holott mint általában mindenütt — így Magyarországon is — a véradás volt az első terület, ahol a hatvanas években alkalmaztuk az egyszer használatos steril tűket, fecskendőket, eszközöket, mondván, ha valaki a vérét önként adja, cserébe teljes biztonságot kell kapnia. Hazánkban 1981-ben észlelték az első AIDS-megbetegedést, s csak 1985 óta van lehetőség a betegség laboratóriumi kimutatására. Hány beteg van ma? — Magyarországon jelenleg 164 nyilvántartott fertőzött egyén van, olyanok, akikben az AIDS vírusával szembeni ellenanyagot kimutattuk. Túlnyomó többségük ma még teljesen egészséges. AIDS-betegünk eddig tizenöt volt, közülük nyolcán haltak meg. A fertőzöttek 90 százaléka homoszexuális férfi. Szerencsére a kemény drog nálunk még nem súlyos probléma, így kevesebb az ilyen fertőzött is. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert az USA-ban a kábítások 60 százaléka már pozitív AIDS-beteg, s számuk egyre nő. 0 Hazánkban is megalakult a Homoszexuálisok Egyesülete. Hogyan fogadta a hírt? Véleménye szerint segíti, vagy akadályozza ez az önök munkáját? — Egyértelműen segíti. Súlyosan fertőzött nyugati országokban is nagyon sokat jelentett a homoszexuális társaságok önkéntes munkája. Rajtuk keresztül rendkívül hatékony felvilágosító tevékenységet lehetett végezni, amelynek eredményeképpen a járvány terjedése a homoszexuális férfiak körében csökkenő tendenciát mutat, így az ily módon átvitt fertőzések száma is lényegesen csökken. Sajnos, ugyanakkor erősen fokozódott a heteroszexuális terjedés, ami járványtan! szempontból sokkal veszélyesebb. Változatlanul nagyon erős a fertőzés veszélye az injekciós kábítószeresek körében. Közöttük a betegség lefolyása súlyosabb az átlagnál, gyakoribb a korai súlyos agyi elváltozás. Ez év májusában több mint 88 ezer AIDS-beteget tartottak nyilván a WHO-ban, s ez csak a klinikailag kifejlett esetek száma. Valóban hatásos gyógyszer pedig mindmáig nincs __ — Az AIDS-betegséget sehol a világon nem tudják gyógyítani. Mindössze egyetlen viszonylag kipróbált gyógyszer létezik, amelyről pillanatnyilag úgy tudjuk, hogy időlegesen javítja a védekezést. így lassítja a betegség lefolyását. Hosszabb megfigyelési idő ugyan még nem áll rendelkezésre, de az már bizonyos, hogy rendkívül toxikus szer, amely súlyos csontvelő-károsodást okoz. Azok a betegek, akik ezt a gyógyszert kapják, egyidejűleg folyamatos vér pótlásban is részesülnek. A szer rendkívül drága. USA-számítások szerint a halálig történő kezelés 35—50 ezer dollárba kerül. A Egyes adatok szerint a belgyógyászati, gyermekgyógyászati osztályokon ma 5 százalék azoknak az ágyaknak a száma, amelyeken AIDS-beteg fekszik. Vannak, akik azt jósolták, hogy 91-ben a fenti ágyak 50 százalékában feküsz- nek majd AIDS-betegek... — A feltételezés jogos. Ezért is kell megtennünk mindent a megelőzés érdekében, a felvilágosítást a lehető legkorábban elkezdeni. Mi még szerencsésnek is mondhatjuk magunkat, mert a betegség ismeretében már a járvány elején tudjuk megelőzni, kivédeni a bajt. A Az AIDS-betegek gyógyításában közreműködő egészségügyi dolgozók fokozott veszélynek vannak kitéve, mégis vállalják a nehéz feladatot. A filmekből, fotókból tudjuk: munkájukhoz beöltözve valósággal holdbéli utazóknak tűnnek ... — Minden híresztelés ellenére az egésze ségügyi dolgozók veszélyeztetettsége nagyon kicsi. Természetesen csak akkor, ha megtartják az egyébként is meglévő, igen szigorú előírásokat. Amerikában, ahol komoly hagyománya van az orvospereknek, a kártérítési ügyeknek, 50 ezer, AIDS-beteget gyógyító, kezelő személyzetből mindössze hat olyat találtak, akinal az AIDS-fertőzés gyanúja felmerült, teljes biztonsággal azonban közöttük sem lehetett kizárni a fertőzés szexuális eredetét. ön alelnöke az Orvosok a Nukleáris Háború Megelőzéséért elnevezésű mozgalminak. Mint a felelős tisztet betöltő ember, mit gondol: képes lehet egy szervezet megakadályozni az atomháborút? ■— A szervezet alapelve abból indul ki, hogy a fegyverkezésre költött összegek és a fegyvergyártás szintje általában olyan tárgyalásokon dől el, amelyeken az emberek tömege nem vesz részt, mindössze néhány vezető, a nagyhatalmak képviselői döntenek a világ sorsát befolyásoló kérdésekben. Ugyanakkor a technikai fejlődés mai fokán egy esetleges harmadik világháború az egész emberiség életét kiolthatja. Mi orvosok úgy érezzük, hogy nemcsak az egyes emberek életéért kell harcolni, hanem az egész emberiség fennmaradásáért. Erre mozgósítani akarunk mindenkit, aki hallgat szavunkra. Aki nem akarja, hogy rólunk a fejünk fölött döntsenek. Meggyőződésem, hogy az életért való harcban, minden ország, minden ember egyesíthető, mert senki nem akarja a saját maga gyermekei, unokái pusztulását. Köszönöm a válaszait. Kovács Éva ... is sok víz lefolyik még addig a Dunán, amíg megszületik a végleges döntés: ki kapja az 1995-ös világkiállítás rendezési jogát. Mint a legfrissebb közleményekből kiderül: a megrendezésére együtt vállalkozó Budapest és Becs egyetlen versenytársa már csak Miami. Amióta felvetődött a kiállítás megrendezésének gondolata, pro és kontra vélemények hangzanak el, ütköznek, sűrűsödnek hazánkban, megyénkben. Vannak. akik egyértelműen helytelenítik a lépést, mondván: egy ilyen világshow megrendezése felelőtlen dolog akkor, amikor az országot nagymérvű adósság terheli. Drága parádé lesz ez — mondják azok. akik sokkal többre becsülnék a kisebb összegeket igénylő, apró lépések sorozatát, amellyel — remélhetőleg — fel tudnánk lendíteni gazdaságunkat. Hiszen a több mint százmilliárd forintot kitevő beruházás több évre szétosztva is valóban nagy teher, ráadásul — s ennek megyénkben is vannak szép számmal képviselői — ez a befektetés csak tovább növelné az aránytalan fejlesztést az ország nyugati és keleti része között. A kiállításpártiak viszont azt mondják: az 1995-ös év több olyan jeles évfordulót hoz Magyarországnak, amely indokolja egy ilyen világkiállítás megrendezését. Akkor lesz 1100 éves a magyar államiság, akkor érünk el a felszabadulás 50. évfordulójához, s 20 éves lesz a történelmi jelentőségű helsinki megállapodás. Amennyiben egy ilyen közösen megrendezett világkiállítás az egész föld figyelmét ideirányítaná, bizonyítani lehetne, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok képesek együttműködni. Ráadásul a megépülő létesítmények az ország kincsévé válhatnak, azt hosszú időn át üdvösen tudná hasznosítani az egész nemzet. Szerintem mégsem lehet elmenni szó nélkül az aggódó vélemények mellett, hanem — mint egyik miniszterünk mondta — „hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy minden ilyen horderejű kérdésben nyílt vitát folytassunk”. Mert válóban jól meg kell fontolni egy ilytm nehéz helyzetben lévő országnak, fftíie költi a ma még nemlétező dollármilliár- dókat. Választ kell keresni és találni azokra az aggódó kérdésekre, hogy milyen mértékben érinti ez a nagy vállalkozás a kisemberek millióinak jövedelmét. Teljesen kézenfekvő, hogy a vállalkozás sokirányú gazdasági, politikai kihatását akár az Országgyűlés szintjén vitassák és döntsék el. Nem vonatkozhat ez természetesen a szorosan vett műszaki kérdésekre, amiben kizárólag a hozzáértő szakemberek véleménye lehet a perdöntő. Ugyanakkor a világkiállításért lelkesedök véleményét is tekintetbe kell venni. Igaz, egy ilyen vállalkozás kockázattál jár, ami a gazdasági oldalát illeti. Tehát tudományos alapossággal szükséges végiggondolni a financiális hatást, nehogy egy nagy befektetés még nagyobb deficithez vezessen, mert akkor valóban jobb elállni tőle. Amennyiben ez ellen sikerül garanciákat találni, úgy már nagyon is megfontolandó a kiállítás ellenzése. Mert igaz: ha a mi országunkban mindig abból indultak volna ki, hogy mennyi az adós- * ságunk, akkor aligha épülhettek volna ma már nélkülözhetetlen létesítmények az utóbbi évszázadban. Provinciális érdekek egyoldalú hangoztatása sem igazolható, mondván, hogyha mi nem kapunk belőle, akkor másutt se legyen. Inkább előremutató az a gondolkodás- mód: lássuk, hogy például egy esetleges világbanki hitelből mire, mennyit lehetne a mi szűkebb pátriánk számára elnyerni, idecsábítani ezáltal a világkiállításra érkező vendégek egy jelentős csoportját. Egyetlen példa: volt és még ma is sok ellenzője van a nyíregyházi sportcsarnoknak, amit éppen ma avatnak. („Ennek az árán lakásokat, utakat, gázvezetéket építhettünk volna.”) A na- pokögn nyilvánította ki a FIFA: szívesen venné, ha Magyarország mielőbb teremlabdarúgó-világbajnokságot szervezne. Ha így lesz, nyilvánvaló, hogy a budapesti után legnagyobb és legszebb nyíregyházi sportlétesítmény is részesedne a rendezvényekből. Amennyiben mégis elnyerjük a századvég egyik kiemelkedő világeseményének rendezési jogát, pillanatig sem szabad mellőzni az erősödő igényt: minden olyan döntés, amely az egész nép érdekét érinti, a teljes nyilvánosság körülményei között szülessen meg, szétoszlatva kételyeket, s erősítvén azok reményét, akik ilyen nehéz időben sem csupán a pillanatnyi érdekeket tartják yszem előtt. _________________Angyal Sándorj
