Kelet-Magyarország, 1988. november (45. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-08 / 266. szám
2 Kelet-Magyarország 1988. november 8. Ha orvos a pályakezdő... Jönnek, de maradnak is? Továbbra is súlyos gond a fogászat A frissen kiállított orvosi diplomákon már igencsak megszáradt a tinta. Tulajdonosaik már túl vannak első munkahelyük, kollégáik megismerésén, s javában gyógyítják a rászorulókat. A pályakezdő orvosokra nagy szükség van Szabolcs-Szat- márban, ahol az utóbbi évek dinamikus fejlődése ellenére az országos átlagnál is rosz- szabb az egészségügy helyzete. Hatvanhét állás, tizenhét pályázó A megyei tanács egészség- ügyi osztálya ezért is támogatja hosszú idő óta a fiatál orvosok letelepedését. Ma már nemcsak lakást, hanem különböző összegű letelepedési támogatást és ösztöndíjat ad azoknak, akik megszerzett diplomájukat, tudásukat Sza- bolcs-Szatmárban kamatoztatják. Az elhelyezkedést segítő pályázatok benyújtásának első fordulóján azok indultak, akik a megadott időben, szeptemberre befejezték egyetemi tanulmányaikat. Az általános orvoskaron végzettek számára ezúttal összesen 67 állást hirdettek meg, sajnos ezzel szemben mindössze 17- en jelezték, hogy Szabolcsban kívánnak elhelyezkedni. E tény már csak azért is sajnálatos, mert az ország valamennyi orvosegyetemének megküldték a szabolcsi állások listáját. Szerencsére a 17 pályázó közül egy sem gondolta meg magát, s ma már valamennyien megyénk kórházaiban, rendelőintézeteiben dolgoznak. Külön öröm az is, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően a pályakezdőknek mintegy fele vidéki intézetekben kezdte meg a munkát. Segített ebben az is, hogy mostanra szinte valamennyi vidéki kórház lakással, egyéb kedvezménnyel várja a fiatalokat. Hiány a íiiányszakmákbar Az orvosutánpótlás biztos bázisa a társadalmi ösztöndíjas szerződés, amelyet azokkal a hallgatókkal kötnek, akik vállalják: végzés után Szabolcs-Szatmárban kezdik meg a gyógyítást. Az 1973- ban bevezetett rendszernek köszönhetően eddig közel 100 hallgató vehette kézbe a megye által kiutalt ösztöndíjat. Idén 18 ilyen hallgató végzett, közülük 17 be is tartotta ígéretét, s a megye településein helyezkedett el. Mindössze egyetlen lány volt, aki férjhez menés miatt változtatott eredeti szándékán. Bár a szeptemberben munkába álló 34 általános orvos sokat segít az egészségügy gondjain, probléma azért mára is maradt. Sajnos, még ma is igen sok az üres kórházi, segédorvosi állás, elsősorban a hiányszakmákban. Röntgen-, altató- és szemészorvosra lenne szükség, s nemcsak a fiatalokra. Iá szó és emberség... Legsúlyosabb — s úgy tűnik változatlanul az marad — a fogászat helyzete. A meghirdetett hat pályakezdő állásra ugyanis egyetlen jelentkező sem érkezett. Az öt társadalmi ösztöndíjasból is mindössze négy kezdte meg a munkát, így a tizenegy üres pályakezdő állásból hét továbbra is betöltetlen marad. A szakember-utánpótlás gondjainak enyhítésére továbbra is a társadalmi ösztöndíjak megkötése látszik a legeredményesebb megoldásnak. Épp ezért örvendetes, hogy a megnövekedett havi díjak ellenére is valamennyi pályázati igényt ki tudja elégíteni a megyei tanács, amelynek egészségügyi osztálya ezúttal újabb 25 általános orvosi, valamint egy fogorvosi karon tanulóval kötött szerződést. Mindannyian csak remélhetjük, hogy a fiatal orvosok nemcsak jönnek, itt is maradnak. Ez azonban már nem a megyei tanácson, sokkal inkább a munkaadókon, közvetlen főnökökön múlik. Ahhoz, hogy ne csak megszerezzék, hanem meg is tartsák orvosaikat, nem elegendő a lakás és a pénz. Mindemellé jó szó, emberséges magatartás, megfelelő — ha úgy tetszik marasztaló — munkahelyi légkör is szükségeltetik. Kovács Éva Hég egyszer a ,,Tutajosok"-ró Végre, elmentek! Végre, elmentek: — mondják Nagyarban. Mármint azok a filmesek, akik a Tutajosok című filmet forgatták. Elegük volt a stábból, amely nem nagyon keltett rokonszenvet a magyar filmipar iránt. A környezetet szennyező, plszkftó, rombolni akaró szándékok éppúgy a szóbeszéd tárgyai, mint azok a pletykák, melyek homoszexuális partikról, kislányok elleni erőszakról, épületekben okozott károkról szólnak. A legtöbben szemlesütve beszélnek, nem merik mondani, mi is volt az igazság. Nehéz lenne ma kideríteni, de egy tény: fellélegeztek, amikor kiderült. hogy vége a forgatásnak. Lapunk is írt egynémely dolgukról. Az olvasók közül is többen reagáltak a történtekre. Ezeket is közre adtuk. A filmesek természetesen semmire nem reagáltak. Nem cáfoltak, nem kértek elnézést. Vélhetően azt hitték, hogy nekik, mert művészek. mindent szabad. Jóllehet nem így van. a mentalitás ezt tükrözte. Bizonyára úgy vélték, itt. „a világ végén” még örüljünk is. hogy valami történik. Semmi szándékom, hogy bármilyen tisztességes alkotóközösséget elriasszak e tájtól. Szívesen látjuk mi a művészt, a rendezőt, az operatőrt. Jöjjenek minél többen erre a tájra, ahol sokminden gyönyörű, megismételhetetlen, ahol az embereknek nyílt a szíve, az otthona. De messze kerüljenek el. akik magatartásukkal botrányt okoznak. s pesti nyegleségükből fakadóan visszaélnek mások jóhiszeműségével. (Gondolom, ezt a film rendezőjének. Elek Juditnak és stábjának is megmondaná bárki.) Elmentek tehát. És egyszer majd jön a film. mely a tisza- eszlári ügyet dolgozza fel. Hogy milyen lesz. nem tudom, nem ítélek előre. De egy biztos: azok. akik megélték az itteni forgatást, akik tudnak a lengyelországi botrányokról, aligha fognak lelkesedni a műért. És levonnak nyilván egy nagy tanulságot is: lehet a köznek tiltakoznia valami ellen, ami visszatetsző. Lehet kényszeríteni egy tisztességes magatartást, amely még a filmszakmában is mulaszthatatlan követelmény! (bürget) Vezetékes ivóvizet kap Kisfástanya. Ti- szaeszlár MAV-újte- lepről érkezik majd a víz a közel 600 lakosú településre. A közkifolyókat és tűzcsapokat a tiszalöki Királyéri Vízgazdálkodási Társulat dolgozói építik. (E. E.) Egy családanya levele Tisztelt Szerkesztőség ! Közvetlenül nem is tudom, kinek címezzem Önöknél a levelem. A felháborodásom miatt fogtam tollat. A munkahelyünkön szállingózó hírek alapján állítólag ismét áremelés lesz. Ami a legbosszantóbb, hogy az élelmiszerárak emelkedéséről rebesgetnek. Én három gyereket nevelek, 13—12—4 éveseket. Férjemmel mindketten dolgozunk, s lakásunkat hét éve építjük, örülünk, hogy a legszükségesebbet meg tudjuk szerezni a családunknak. Nem élünk luxusdolgokkal, ruhaneműt a „használt butikban” vásárolunk. Igyekszem korszerűen táplálni gyermekeimet, ami már most is igen nagy nehézségek árán sikerül. De mi lesz ezután? Hisz már minden olyan drága. Száz forintból csak a kenyér, tej és sajt telik ki. Ezzel öttagú családom nem lakathatom jól. Napköziben, óvodában ebédelnek fejenként napi 22,50 forintért, és amikor hazajönnek, farkaséhesek. Igaz, amit kapnak, nem éppen kielégítő adag, mert például az óvodás lányom uzsonnáját mikor megláttam, csak nagy jó indulattal lehetett a három milliméter vastag kenyérszeleten egy kis vajmaradékot felfedezni. Valami nem jól van itt nálunk az országban. Én hiszem, hogy akinek eddig jól ment, ezután sem érzi meg túlságosan a változásokat. De mit tegyen az a fiatal házas, akinek nincs jómódú, anyagi hátterű szülője? Én is szeretnék szépen, divatosan öltözni, néha étteremben vacsorázni, vagy színházba menni, de nem tehetem, mert csizma, harisnyanadrág, vagy valami más kell a gyerekeknek. A minőség a ruházatban, lábbeliknél rettentő rossz. Az iskoláztatás is rémesen sok pénzbe kerül. Igaz, én és a férjem is kaptunk beiskolázási segélyt 700, illetve 800 forintot. Ha azt számolom, ez nem is segély, hiszen majdnem ennyit vonnak le tőlünk szakszervezeti tagdíjra. Hol itt a segítség? Túlságosan is jó egyes néprétegekhez az államunk. Jobban is megnézhetnék, hogy kiket kell támogatni, hová adják a szociálpolitikai kedvezményeket. Ha így haladunk, hovatovább nem leszünk majd sokan, akik megérik a nyugdíjkorhatárt. Miért kap annyi férfi harminc, negyven év között szívinfarktust? Mert a családja megélhetéséért mellékest is kell vállalni, de nem azért, hogy luxusdolgokat vegyen, hanem, hogy ö is a gyerekeinek párizsit vagy rántott szeletet tudjon néha tálalni. Lényegében az egész levelem legfőbb mondanivalója: ne emeljék már jobban az élelmiszer- árakat. Ez nem vezethet jó megoldásra. Vagy majd éheztessük a családunkat? Remélem, hogy lesz ehhez a Tisztelt Szerkesztőségnek néhány szava az újságjukban. Tisztelettel: Tóth Istvánné Fehérgyarmat, Bartók Béla u. 18. A szerkesztőség megjegyzése: Tisztelt Olvosónk, megértjük aggódását. Azt is tudjuk, nemcsak az ön leghőbb vágya, hogy ne emeljék az élelmiszerárakat. Azonban — ahogy az már különböző nyilatkozatakban elhangzott — szükséges, nogy a gazdálkodás javítássá érdekében a különböző állami támogatásokat csökkentsék. Ennek alapján bizony a tej és tejtermék, a hús ára sem maradhat változatlan. Ám a másik oldalról talán megnyugtató, hogy azoknál, akik szociális helyzetüknél fogva ezt nem tudnák elviselni — mint Önök is — különböző utakon-módokon mindenképpen ellensúlyozni kívánják az áremelést. Különvélemény Fegyver B izonygassa bárki, bármilyen meggyőződéssel: nem győz meg. Egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy hazánkban a légfegyvert, a gázpisztolyt, a sprayt szabadon lehessen vásárolni. Tisztességes vagyok, elmondom a másik oldal érveit. „Eddig is volt, illegális úton be lehetett szerezni. Csak nagykorú veheti. Drága lesz. Van, akinek indokolt, hogy biztonságban érezhesse magát. Európában másutt még liberálisabb a beszerzési lehetőség . . .” Mindez így egy csokorban nem hangzik rosz- szul, főleg, ha hozzátesszük, a közbiztonság sem valami csodás. Kiderül: a boltokban nincsen, de biztos, hogy előbb- utóbb lesz. Addig majd virágzik a magánimport, Bécs- ben ugyanis valóban kapni lehet. A magánúton érkező ellenőrizhetetlen lesz, így aztán terjedhet a fegyver, hiszen szabad. De vajon ki garantálja, hogy csak és csupán olyanok kezébe kerül, akiknek valóban szükségük lehet rá? Legfeljebb remélhetjük. Ki meri mondani, hogy az ár visszatart. Az árat ugyanis be lehet hozni egy-egy ilyen fegyver segítségévei végrehajtott bűnüggyel. Hosszú évek óta látjuk, hogy minden műanyagos szakmánybán gyártja a játékfegyvert. Az emberkék szinte már a pólyában megszokják, hogy géppisztoly segítségével könnyebb az élet. Most, mire felnőnek, lehet igazi fegyverük is. Ijesztgetni, rémítgetni? Adjanak gázpisztolyt, vagy sprayt a taxisnak, a postásnak, a buszsofőrnek, a vasúti kalauznak, a pénzt feladó pénztárosnak. Ha már mindenképpen fegyvert adni akarunk. De ha másoknak is adunk, nem lehetetlen, hogy ő ellenük, mi ellenünk használja fel. És ugye nem ezt akartuk? B. L. „Westernfilmben láttam a jelenetet...” Kis diján súlyos tragédiát okozott egy kisvárdai kamasz Az említett időpontban a 16 éves A. Ferenc, kisvárdai lakos, a helyi Gyár utcai lakótelepi játszótéren á 7 éves F. Jánossal játszott. A. Ferenc talált egy 4—5 milliméter átmérőjű, 118 centiméter hosszú zsinórt, s rábeszélte F. Jánost arra, hogy őt azzal felakaszthassa. A hétéves gyerek ebbe beleegyezett. A zsinór szerencsére elszakadt A vádlott a zsinórból hurkot készített, amit sértett nyakába tett. Ezután F. JáTéli gépbemutató A Nyíregyházi Közúti Igazgatóság szervezésében a múlt héten téli útüzemeltetési konferenciát és gépbemutatót tartottak az ország valamennyi közúti igazgatóságának részvételével. A választás azért esett a Hajdú-Bihar és Sza- bolcs-Szatmár megyékben dolgozó kollektívákra, mert itt több olyan újítás valósult meg, amelyek révén olcsóbban, a környezetet kímélve védekeznek a téli károk ellen. A debreceni főmérnökség és a hajdúszoboszlói üzemmérnökség mint házigazda fogadta a konferencia 80 résztvevő- jót. Megismertették a szakemberekkel azt a keveréket, amelyben a só és homok, valamint adalékanyagok révén mínusz 30 Celsius-fokig nem áll össze az anyag, így köny- nyű kijuttatni az utakra. A környezetvédelmi szempontokat hasznosították, amikor minimális sófelhasználással védik az utakat a síkosságtól. nos felment a mászókára, majd A. Ferenc a zsinór végét a mászókára, 2,3 méter magasságban felkötötte. F. János a vaskorlátban már nem bírt kapaszkodni, lecsúszott és a kötélen a nyakánál fogva függött, s fuldokolni kezdett. Ekkor a zsinór elszakadt, és azt a vádlott a sértett nyakából kivette. A 7 éves fiú — amikor a zsinóron függött —, életveszélyes állapotban volt, a halál bekövetkeztét a zsinór elszakadása és az eszköznek a sértett nyakából való eltávolítása akadályozta meg. A vádlottat az igazságügyi orvosszakértő jellemvonásaiban éretlennek találta, nála érzelmi zavarokat is megállapított. „...utána mentem a meccsre..." A jól fejlett és táp'.alt serdülő, A. Ferenc az orvosszak- értőnek többek k<MNU • következőket mondt*: — A játszótéren egy bácSÚMM * futball ról és a politikájúi szoktam beszélgetni. A gyerekeknek mondtam: játsszunk hó- hérost. A nagyobbakkal csendőröst, meg rablóst szoktunk játszani. Legutóbb egy börtönös könyvet olvastam. Westernfilmen pedig akasz- tásos jelenetet láttam. Ügy gondoltam, játsszunk kivégzőst, ami úgy megy, hogy valakit odakísérnek a kivég- zőhelyre és megkérdezik tőle: mi az utolsó kívánsága... — A kisfiú kapaszkodott, de megcsúszott a keze és ahogy leesett, a spárga megvágta a nyakát, majd lecsúszott a fejéről. Utána a fiút felvettem, és elvittem egy lócára. Papírzsebkendővel megtöröltem a szemét és az orrát. Mondtam neki: menjünk haza, de csak a sarokig kísértem, mert mentem a meccsre. „A fiú csendes és magányos..." — Tettemet megbántam. Nagyon nagy marhaság volt. Igyekszem jóvá tenni. Ezek után néhány háttéradat. A vádlott szülei elváltak, jelenleg mostoha apja van. Az édesapja meg szokta látogatni. A gyerek általános iskolát végzett, jelenleg segédmunkás, szeretne targoncavezetői vizsgát tenni. Az édesanyja elmondta: a fiú csendes, inkább magányos. Nálánál fiatalabb gyerekekkel szokott játszani. Barátja nincs. A. Ferencet bíróság elé állítják. Ám ezzel — sajnos — helyzete nem javul. (cselényi)
