Kelet-Magyarország, 1988. november (45. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-08 / 266. szám

1988. november 8. Kelet-Magyarország 3 Itt a 11-277! Máthé Csaba újságíró válaszol „Kockára vagyunk fagy­va.’* így jellemezték helyze­tüket Nyíregyházán a Hon­véd, a Serház, a Puskin, a Szilfa, a Maláta utca és a Laktanya tér lakói. Húsz napja indult a fűtési szezon, de ők azóta fagyoskodnak. Korábban már írtuk, hogy őzökbe az utcákba a gázbe­kötés azént akadozik, mert néhány lakó elfelejtette be­fizetni a bekerülési költsé­get. Közben az engedélyezte­tési eljárást is meggyorsítot­ták, a pénzügyi feltételek is megteremtődtek. A Bánya- műsziaiki Felügyelőség no­vember 8-ra fűzte ki a haisz- nálitbavéfeli eljárást. Ha ez sikeres (márpedig a kivitele­zőtől kezdve a tanácsig min­denki bízik benne) akkor a TIGÁZ megkezdi a gázszol­gáltatást. Kurhely János szerint rendkívül balesetveszélyes Nyíregyházán a Káliéi úti sorompó. Korábban piros ténnyel volt kivilágítva, most viszont alig lehet látni ködös, párás Időben. .Nincs kolomp, vagy csengőszó, amikor a „szakállas” sorompó leeresz­kedik, emiatt sokszor a vá­gányokon rekednek az autók. Gidófalvy Albert, a Nyír­egyháza Külső állomásfőnö­ke elmondta, hogy hiába je­lezték csengőszóval a sorom­pó leeresztését, az autósok nem hallották. Amikor a vál­tókezelő megkezdi a sorompó leengedését, az autósoknak meg kell erre állni. Sajnos vannak, akik megpróbálnak „átbújni” alatta, emiatt a kocsdtetőre zuhan a sorompó. A tervek szerint az idén át­épített átjáró jövőre fényso­rompót kap. A közlekedési miniszter jóváhagyása alap­ján, ha Nyíregyháza rendező- pályaudvara erre fog terjesz­kedni, akkor a vágámybőví- téssel egyidőben készítik az új fénysorompót. Nyolcvanegy örökösföldi garázstulajdonos nevében fordult szerkesztőségünkhöz Lelesz Tibor. A garázsokat tavaly ősszel átadták, de az­óta még nem telekkönyvez- ték. A lakásszövetkezetnél tá­jékoztattak, hogy a telek­könyvezési kérelmet átküld­ték a Földhivatalnak, amely akikor adja ki, ha az örökös­földi lakásokat a helyrajzi számok alapján telekkönyve- zik. Ezután kerülnek sorra a garázsok. Ez a várakozás semmilyen hátrányt nem je­lent a tulajdonosaknak. A Nyíregyházi Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet re­pülőtér közelében bérbe adott földjeit kívánják meg­venni a kiskerttulajdonosok. Mivel a városi tanács 1500 négyszögölben határozta meg az alsó határt, nekik a ko­rábbi kijelölés alapján csak 30Ö—500 négyszögöl között jutott, így nem jogosultak. Érdeklődésünkre a Földhi­vatalnál elmondták, hogy ha a termelőszövetkezet eladni kívánja a nagyüzemi műve­lésre alkalmatlan földjeit, kérelmet ad be a földvédel­mi és földértékesítési osz­tályra, amely ezt elbírálja. Pozitív vélemény esetén ve­hetik meg a kiskerttulajdo­nosok. Ha a terület nem éri el az 1500 négyszögölt, két- ten fogjanak össze és társtu­lajdonosként vásárolják meg. Ehhez legelőször a termelő- szövetkezet eladási szándéka szükséges. Nyíregyházán, az Üjszőlő utcai lakosok szerint a földút —, mivel nincs járda — nyá­ron poros, télen sáros. Ez mind igaz, de továbbra is érvényben van a Töke ut­cával párhuzamos útszaka­szon az építési .korlátozás. Magánerős közműépítésre, tanácsi segítséggel, erre van lehetőség. Az Északi körút és Hímes utca közötti sza­kaszon feloldották a korláto­zást, sorházak építésére adott engedélyt a városi tanács. Ugyancsak ide kapcsolódik a Városmajor , Üjszőlő és Iri­nyi utca közötti átjáró kér­dése is, amelyet autósak, gyalogosok egyaránt hasz­nálnak. Szilárd burkolattal ezt az útszakaszt nem fogják ellátni, villanyvilágítását a tanács műszaki osztálya vizs­gálja. Mit profitál a megye abból, hogy Budapesten rendezték az ASTA-kongresszust, az amerikai utazási irodák kép­viselőinek konferenciáját? — kérdezte Molnár Béla. Egyelőre korai erre még választ adni, hiszen az el­következő évek döntik el, hogy a tengerentúliak szíve­sen jönnek-e hazánkba és ebkor ellátogatnak-e me­gyénkbe. Mindenesetre az IBUSZ, a Cooptourist és a Nyírtourist falusi, vízi és úgynevezett templomturiz- must ajánlott, amely való­színűleg megnyeri a tenge­rentúli turisták tetszését is. Figurális üvegdíszek HSZK­exportra Figurális üvegdísze­ket, levélnehezéket gyártanak nagy szé­riában a vásárosna- ményí üveggyárban. A hazánkban egyedül itt készülő termékcsa- ládból év végéig 21 ezret szállítanak NSZK-megrendelésre. (Elek Emil feiv.) Gazdálkodás „zsebből Amit Nyírbátor tehet és amit más... ff EGYSZER MAR IRTUK, HOGY KÉTEZER EM­BER SORSA FÜGG ATTÓL, MIKÉNT ÉLI TÜL A GAZDÁLKODÁSI NEHÉZSÉGET AZ AURÓRA CIPŐGYÁR NYÍRBÁTORBAN. CSALÁDOK SZÁ­ZAI AGGÓDNAK — JOGOSAN — A JÖVŐÉRT, MIKÖZBEN ÖK MAGUK LEGFELJEBB A TER­MELÉSI FELADATOK TELJESÍTÉSÉVEL TEHET­NEK MEG MINDENT A SIKERÉRT. A VÁLLALAT FELETT ÜJABB VIHARFELHŐK GYÜLEKEZ­TEK, MOST EZEKRŐL KELL SZÓLNI. ELŐSZÖR A MEGNYUGTATÓ HlR: A november 3-ai fizetése­ket rendben kiosztották Nyír­bátorban és Csengerben. Nem lesz másképp ezen a héten sem, amikor a munkások kapják meg a bérüket az októberi teljesítések után. KÖVETKEZZEN, AMI RIADALMAT KELT: Az Országos Kereskedel­mi és Hitelbank Rt. októ­ber 27-én felmondta a válla­lat összes hitelét, azzal az indoklással, hogy a III. ne­gyedévi mérleg alapján véle­ménye szerint nem teljesítet­te a szanálási szerződésben foglaltakat, nem látja bizto­sítottnak a nyereséges gaz­dálkodást. A VÁRHATÓ KÖVETKEZMÉNY: Ha nem változik a jelen­legi helyzet, akkor megszám­K önnyű nyilvá­nosságot kö­vetelni orszá­gos ügyekben. Előbb azonban mindenki nézzen szét a saját háza táján. Még ott­hon sem egyszerű a megvalósítása, mert a. partnerek nem elég fejlettek hozzá. A minap azt vet­tem észre, hogy a gyerekek a családi le­véltárban turkálnak. Ez egy kimustrált bő­röndben van nálunk. Dühösen kikaptam a kezükből, mert laká­sunkban a nyilvános­ság még nem teljks körű. De már késő volt. A kislány megtud­ta, hogy nem a gólya hozza a kisbabát, mert megtalálta az anyja terheskönyvecs­kéjét. A középső lá­nyom előtt leleple­ződtem, mert meglát­ta egykori bizonyítvá­nyomban, hogy kettes voltam matematiká­ból és mégis mind a mai napig magamat állítom példaképnek — amikor ö kettest hoz haza. A szóváltások tető­fokán hazajött a ne­jem, és általános nyil­vánosságvita kezdő­dött. Mindenki min­denbe bele akart te­kinteni. A nejem kér­tam a fiúnak, hogy lányom a karatebaj­nokot szereti és a baj­nok a konkurencián gyakorolja a törés­technikáját. Az eset óta lakásunkban álta­lános múltfeltáró munka folyik. Min­ié a fizetési szalago­mat, én meg a havi bevásárlások számlá­it. Egyikünk se tudta bemutatni, úgyhogy azonnal megrendült a. bizalom egymás el­számolásai iránt. A nagylány holmi koncepciós perekkel kezdett példálózni. Dokumentumokat kért arról, hogy mi­ért maradt el a ház­tól olyan hirtelen nagyfülű udvarlója. Töredelmesen beval­lottam, hogy azért, mert nekem nem tetszett és ennek ér­dekében azt hazud­denki kutat, keresgél, régi dokumentumokat bányászik elő. A nejem megtalálta egykori szerelmes le­veleimet, melyben fűt-fát ígértem neki és összeveti a sivár valósággal. Én is ta­láltam egy összetépett fényképet egy baju­szos legényről. Kérde­zem, kit ábrázol, nem vállalja senki. Bizto­san befújta a szél az ablakon. Régi oklevelek ke­rülnek elő, az egyik szerint én voltam a vállalati sokatmondó verseny győztese. Megtaláltam doktori disszertációm bőrköté­ses másodpéldányát is. Címe: „Az egy főre eső B 30-as tég­la termelésének fel­futása, mint a kapita­lizmus legyőzésének bizonyítéka.” Égy másik dokumentum szerint az egyik lá­nyom az óvodában dí­jat nyert, mert búza­szemekből Brezsnyev elvtárs arcmását leg­szebben rakta ki. Ma már egyikkel sem dicseszünk, de azért nem dobjuk ki őket. El is határoz­tuk, hogy mi is új életet kezdünk, mint az ország. Egymás rendelkezé­sére bocsátjuk titkos telefonszámainkat. Elolvassuk egymás le­veleit, és egymás zse­bében turkálunk. A költségvetésünket kö­zösen vitatjuk meg, bevételeinkről és ki­adásainkról számot adunk — egyedül az adóhivatalt zárjuk ki a nyilvánosságból. Kulcsár Attila láltattak az Auróra Cipőgyár, mint önálló vállalat napjai. Miután a vállalat tartósan fizetésképtelen, így könnyen kezdeményezheti bármelyik hitelező a felszámolási eljá­rást. AMI REMÉNYT KELT: Az Aurórában modern csarnokokban, modern gépek­kel jól felkészült munkások dolgoznak. Az általuk gyár­tott cipőknek piacuk van, te­hát a termelőtevékenységre szükség van. Ám az kiderül­het, hogy nincs ennyi ember­re szükség, hogy cégtáblát kell változtatni mind Nyír­bátorban, mind Csengerben. — Februártól vergődik a vállalat, a szanálási eljárás megkezdése óta a normál működőképessége sem volt meg — háborog Wágner Fló­rián igazgató. — Hogyan le­het munkát szervezni, ami­kor a termelési kapacitást nem lehet lekötni, közben bel- és külföldre el vannak adva a termékek. Ügy tűnik, az év eleji gaz­dálkodási „módszerekhez” kell visszatérni az Aurórá­ban. Mivel pénzük nincs, a további gyártásban például olyan megoldásokat válasz­tanak, hogy a Tisza Cipő­gyárnak felsőrészeket készí­tenek, amiért cserébe talpat kapnak. A Debreceni Ci­pőgyárnak bérmunkát vé­geznek, a Pest megyei Mű­anyagipari Vállalatnak az árbevételből adnak át, hogy a szükséges kellékeket meg­kapják. A belkereskedelmi szer­ződéseinket teljesítettük, a tőkés exportunk árbevétele 80 millió forint értékű — folytatja az igazgató. — Most pedig szovjet exportra történik a gyártás. VEGYES VÁLLALAT? Ez utóbbit azért szükséges említeni, mert felgyorsultak a tárgyalások az ungvári ci­pőgyárral a termelés össze­hangolására. Amennyiben egy vegyes vállalatot lehetne létrehozni, akkor az Auróra sorsa teljes egészében meg­oldódna. Ugyanis nagy lehe­tőség van három piacon (belföldi, szovjet és tőkés) az értékesítésre, az eredmé­nyes gazdálkodásra. Csakhogy a jelent a hitel­hiány határozza meg. A vál­lalat a banknak írt levelében a következőket közli: „A vállalat a szanáló szervezet­tel 1988. július 15-én írta alá a szanálási megállapodást, s ekikor már 119 millió veszte­sége volt. A szanálási szerző­désben rögzített pénzeszkö­zöket a szanáló szervezet 1988. július 25-én utalta át a vállalatnak, s ezzel némi­leg javult a likviditásunk és augusztus havi termelésünk már nem volt veszteséges, önök a szanálási szerződés­ben vállalt 'kötelezettségeik közül augusztus 15-én adták meg a reálfolyamatokhoz a hitelt, s ez már azt tette le­hetővé, hogy szeptember hó­napban 17 millió nyereséggel zártuk a termelésünket.” SOK A ROSSZ CIPŐ . . . Mindez nemcsak magyará­zat, hanem rávilágít arra a felemás helyzetre, ahogy ha­zánkban a szanálási eljárá­sok zajlanak. Hiszen ha va­lahol, itt érvényesül a mon­dás: „Az idő pénz!” Persze látni kell a másik oldalt is — valószínűleg ez befolyá­solta a banki döntést — mi­szerint a gyár munkásai, ve­zetői korántsem tették meg mindent a minőség érdeké­ben. Márpedig aki arányai­ban túl sok rossz cipőt gyárt, az nemcsak a bizalmat vesz­ti el, hanem a nyereséget is. — Segítenünk kell a gyá­rat abban, hogy tisztessége­sen termeljen — mondja er­re Oláh János, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. nyírbátori bankszervének igazgatója. — Ennek alapján kértük a központunktól, hogy az idén még várható, nyolcvan milliós szovjet ex­porthoz a szükséges kellékék vásárlásához, a bérfizetéshez hitelt nyújtsunk. CSUPÁN A PESTIEKNEK? Annyi bizonyos, hogy az Auróra Cipőgyár baját aikár országos gondlként is lehet kezelni. Mert munkanélküli segélyen kívül más nemigen várna a legtöbb munkásra az iparral gyengén ellátott kör­zetben. Ez pedig senkinek sem érdeke. Ugyanakkor pél­dául a Minőségi Cipőgyár felszámolásánál (amely ko­rábban az Auróra anyavál­lalata volt), kétmilliárdnyi adót engednek el, a szanáló szervezet mellett a bankok nyújtanak segítőkezet a to­vábbi fennmaradáshoz. Ilyen alapon pedig ugyanezt jog­gal igényelhetik Nyírbátor­ban és Csengerben is. A for­mák, a megoldások változ­hatnak, azonban a cipőgyár­tás fenntartása, a foglalkoz­tatás szükséges. Olyan meg­oldásokkal, amelyek nyere­séges termelést eredményez­nek. Lányi Botond SZERKESZTŐI OOOOOOOO étoteúf Tanulságos statisztika B z előző évhez képest ta­valy 4 százalékkal nőtt, 3262-re emelkedett — az ország egyetemein, főis­koláin tanuló szabolcsi fiata- lók száma. Előbbre rukkol­tunk az országos listán is: a tízezer lakosra jutó. felsőfokú oktatásban résztvevők száma 54 volt, (és ezzel a tizenket­tedik helyen álltunk a me- gyék között) mig az 1979/80-as tanévben még a tizennegyedi­ken. Az is örvendetes, hogy Szabolcs-Szatmárban folya­matosan nő a diplomások száma. Több okunk azonban nem is nagyon van az elégedett­ségre, hiszen a felsőfokú vég­zettségűek aránya továbbra is elmarad a szükségestől, sőt, az országos vidéki átlagot sem éri el. A megyék között Sza- bolcs-Szatmár bizony a sereg­hajtók között van. A diplo­mások összetétele sem felel meg a kívánatosnak: ötven százalékuk tanár, tanító, óvó­nő. szakoktató, kevés a mű­szaki szakember, a jogász és a közgazdász. Szerfölött tanulságos átbön­gészni a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságá­nak többi megállapítását, adatsorát is. ..Az állami fel- sőfokú oktatásban továbbta­nulni szándékozók és a fel­vettek jellemzői** címmel a napokban megjelent kiadvá­nyukból kiderül például, hogy megyénkben az 1987-ben érett­ségizettek 39 százaléka felvé­telizett valamelyik egyetemen vagy főiskolán. Ez az arány körülbelül megegyezik az or­szágossal, de — szintén az or­szágos tendenciához hasonló­an — valamivel kisebb az elő­ző évinél. Évek óta szinte változatlan viszont a sikere­sen felvételizők aránya: a je­lentkezők közül most is min­den második lett egyetemista vagy főiskolás. Az 1987-ben felvételizett sza­bolcsi diákok csaknem egy- harmada (ez az arány jóval nagyobb a* országosnál) ta­nárképző főiskolán próbált szerencsét. A népszerűségi lis­tán a második helyen a tudo­mányegyetemek, a harmadi­kon a műszaki főiskolák áll­nak. A jelentkezők legna­gyobb hányadát viszont (csakúgy, mint korábban is) a műszaki felsőoktatási intéz­ményekbe vették fel (az egyetemeken tízből kilencet, a főiskolákon tízből hatot). A tudományegyetemeken a sza­bolcsi felvételizők 57 százalé­ka lett végül egyetemi hall­gató. A korábbinál keveseb­ben célozták meg az orvostu­dományi egyetemeket, ahová egyébként a jelentkezők több mint negyven százalékát, és az agrártudományi egyeteme­ket, ahová a pályázóknak ál­talában a felét veszik fel. A legutóbbi tanévben a leg­kevesebben a fehérgyarmati közgazdasági szakközépiskolá­ból felvételiztek (a végzősök­nek csupán 6,6 százaléka). A nyíregyházi Krúdyból a ne­gyedik osztályosok felét, a Zrínyiből 43 százalékát vették fel egyetemre vagy főiskolára. A középiskolások többségéből jóval kevesebben folytatják tanulmányaikat felsőfokon: az érettségizőknek legfeljebb ne­gyede vagy még kisebb há­nyada. A legutóbbi tanévben örvendetes kivétel volt a ti- szavasvári gimnázium, ahol a végzősök 38, és a nagykállói óvónői szakközépiskola, ahol a negyedikesek 35 százaléka tett sikeres felvételi vizsgát. Ha viszont csak a felvételi­zőket vizsgáljuk, akkor meg kell említenünk a nagykálléí óvónői szakközépiskola mel­lett az ibrányi gimnáziumot is; e két iskolából vették fel a jelentkezők legnagyobb há­nyadát: háromnegyedét. Hat­van százalékot meghaladta a sikeresen felvételizők aránya a demecseri, a nyírbátori, a tiszavasvári gimnáziumban* * nyíregyházi Kölcseyben, az ÉVISZ-ben és a Széchenyi István Közgazdasági Szakkö­zépiskolában is. Az ország egyetemem és fő­iskoláin nő a szabolcs-szat- mári fiatalok száma és ará­nya is, 1987 szeptemberében például 971-en kezdték meg tanulmányaikat (a korábban érettségizettekkel és az elö- felvételísekkel együtt). De ez még mindig nagyon kevés. Elsősorban azért, mert a vég­zős hallgatók jó része innen indul ugyan — de nem ide tér vissza. Gönczi Mária

Next

/
Thumbnails
Contents