Kelet-Magyarország, 1988. november (45. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-05 / 265. szám

MŰHELYLÁTOGATÓ 1988. november 5. 0 Min dolgozik a műfordító a festőművész a fotóművész 9 rr Kételkedjen és gyűjtse az érveket* Az olvasók, a tárlatlátoga­tók legtöbbször már csak a kész művel, a megjelent könyvvel, vagy a tárlaton kiállított (vagy vásárlásra kínált) képpel találkoznak. Pedig legalább olyan érdekes lehet az alkotás folyamata is, a kép, szobor, vagy könyv vajúdó születése. Elláto­gattunk hát néhány alkotó­műhelybe, hogy megtudakol­juk, min dolgozik egy-egy Szabolcsban élő művész. Antal Miklós műfordító­nak nem sok ideje lehet a pihenésre. Könyvtárigazga­tói munkája mellett bizony ritkán kerül ki a kezéből a toll. Néhány hete adta le a Szovjet irodalom című fo­lyóiratnak legfrisebb fordí­tását. Tyendrjakovnak, a közelmúltban elhunyt szov­jet írónak Támadás a déli­bábok ellen című kisregé­nyét ültette át magyarra. A filozofikus mű az élet értel­mén és a hatalom kérdésén gondolkodik. A fordítás a folyóirat februári számában jelenik majd meg. A műfordító most egyszer­re két regényt is fordít. Az egyik egy nagyon szép sze- ‘ relmes történet, afféle há­borús Rómeó és Júlia. Kerim kisregényének a magyar cí­me Kegyelem lesz. A köny­vet békeszeretet itatja át. A szerző egy szerelmi történe­ten keresztül mutatja be, hogy a háború beindított gépezetét már semmi sem tudja megállítani. A fordí­tást egy év múlva kell lead­ni, amely a Magvető Kiadó gondozásában jelenik meg. Mozsajev -fi szerzője a Pa- i rasztók és ßarasztasszonyok című nagyon' izgalmas , ma-' sík könyvnek, amelynek a fordítását szintén elkezdte Antal Miklós. A regény az erőltetett kolhozosítás idő­szakát dolgozza fel, őszintén bemutatva, hogyan is történt ez valójában. A könyv iránt bizonyára nagy lesz az ér­deklődés, hiszen a pereszt­rojka szellemében íródott művek többnyire a szovjet történelem fehér foltjait tár­ják fel, az eseményeket a megszokottól eltérően, őszin­tén, kendőzetlenül ábrázol­ják. Székhelyi Edit és Balogh Géza festőművésznek sincs sok szabadideje mostanában. A művészeti szakközépiskola két tanára a bujtosi szabad­időközpont külső—belső „de­korálásán” dolgozik, ők ké­szítik az intézmény vala­mennyi tájékoztató feliratát, s igyekeznek ezt művészi módon, az új épület rangjá­hoz méltón megoldani. A szép épületre egyméteres be- betűkkel készítenek felira­tot, vörösrézből, úgyneve­zett „folia bold” betűtípus­sal. Ez a jelrendszer találha­tó majd meg az épületben is, egyértelmű rajzos eligazító . táblákkal, piktogramokkal kiegészítve. Mindenekelőtt a közérthetőséget kell szem előtt tartaniuk, hiszen az eligazítást úgy kell megolda­ni, hogy aki belép az épület­be. azonnal tudjon tájéko­zódni. Készül még egy hatalmas fríz is. Egy 42X2 méteres alkotás ez kerámiából, a mozgást áb­rázolja. A két képzőművész — és Győrfi Sándor — svéd­országi közös tárlata október közepén fejeződött be. A Luleaban megrendezett ki­állításnak jó visszhangja volt, kedvező kritikát kaptak a művek. (A kiállítás egy új kulturális kapcsolat nyitá­nyát is jelenti, hiszen a svédek viszonozzák majd a magyar bemutatkozást.) A . tárlat anyaga napokban ér­kezik meg Svédországból, hogy Berettyóújfaluba men­jen, ahol Balogh Gézának és Székhelyi Editnek ismét kö­zös tárlata nyílik. Normantas Paulius, a me­gyénkben élő litván szár­mazású fotóművész, a legtöb­bet utazó művészek egyike. A Szovjetuniót, az Uraitól Szibériáig fényképezőgépé­vel számtalanszor bejárta, hogy megörökítse a kis né­pek, leginkább az ugorok életét.- Litvánia különös lát­ványosságait, szent helyeit igyekszik mostanában lefo­tózni, művészi módon világ­szerte ismertté tenni. Litvá­niában található egyedül a világon egy úgynevezett ke­resztdomb, amely olyan za­rándokhely, ahová a vallá­sos emberek keresztet he­lyeznek el. Mint a művész mondja, ez ősi litván tradí­ció, és talán már félmillió kereszt is található az alig ötven méter magas dombon. (Ezekből a fotókból az Üj Tükör és a lapunk is bemu­tatott többet is.) A fotós re­méli, hamarosan összeszed­het ezekből a képekből egy könyvre valót, és ha máshol nem, talán egy amerikai ma­gánkiadónál megjelenteti. (Normantas Paulius tavasz- szal Amerikába készül, ahol bizonyára alkalma lesz több tárlaton is bemutatkoz­ni.) Ami már biztos, a Corvina Kiadó megjelenteti a finnugor népek életéről összeállított anyagát, amely Debrecenben, 1990-ben ren­dezendő nemzetközi finnugor kongresszus tiszteletére lát napvilágot. A könyv kétezer példányára egyébként az egyik finn cég máris vevő. Normantas Paulius azt is el­mondta, hogy Nyíregyházán szeretne egy szimpóziumot finn és magyar művészek részvételével, és ez szintén sok munkájával jár. Bodnár István Világképünk átalakulóban Normantas Paulius: Komi férfi portré, 1987. Az utóbbi néhány esztendőben annyi, eddig ismeret­len vagy elhallgatott tény került napvilágra, valóságunk, világképünk oly mértékben átalakulóban van, hogy ezzel a szükségszerűen (?) lomhán mozduló intézményes okta­tásnak is számolnia kell. Mindez elsősorban a történelmet és az úgynevezett „ide­ológiai tárgyakat” érinti, amelyeket ma már nem lehet úgy tanítani, mint tegnap. Állásfoglalásukban a szegedi böl­csészkar hallgatói egyenesen úgy fogalmaztak, hogy „az ed­dig kötelező ideológiai tárgyak helyét szabadon választott formában vegyék át a társadalomismereti tárgyak és a fi­lozófiatörténet”. Több egyegyetem már az idén megtette az első lépéseket a korszerűsítés felé vezető úton. A két nyíregyházi főisko­lán nem került sor a hallga­tók véleménynyilvánításá­nak ilyen heves, határozott és látványos formájára. Ami természetesen nem jelenti egyben azt is, hogy a két in­tézmény marxizmus—leniniz- mus tanszéke (ebben az írás­ban nem foglalkozunk a tör­ténelem oktatással) ne töre­kedne a szükséges változta­tások bevezetésére. Hol tar­tanak ebben a munkában? — kérdeztem előbb Botár Józsefet, a tanárképző tan­székvezetőjét. — Elöljáróban annyit el kell mondanom, hogy a kor­szerűsítés voltaképpen már 1982-ben a felsőoktatás re­formmunkálataival párhu­zamosan elkezdődött. Űj tantárgyi alapprogra­mok, jegyzetek készültek, le­hetőség nyílt például a szo­ciológia oktatására . . . — Megenged egy közbeve­tést? A most helyenként szin­te elemi erővel feltörő igé­nyek mégis azt jelzik, hogy a „fontolva haladás” eddigi eredményeit a fiatalok nem tartják kielégítőnek. — A korábbi évek törek­vései ellenére kétségtelenül romlott a marxizmus tárgya­inak presztízse. A gazdasági, társadalmi, politikai feszült­ségek: ‘ideológiai tárgyak egyfajta válságaként is leját­szódták. Az új társadalomtu­dományi eredmények késés­sel épülnek be az oktatásba, megnőtt az igény a másfajta nézetek, irányzatok ismerete iránt. Mindez nálunk is meg­figyelhető, noha állíthatom, a mi főiskolánk élen járt a korszerűsítésben. A Művelő­dési Minisztérium felkérésé­re az egriekkel és a szegedi­ekkel közösen most elkészí­tettünk egy javaslatot a tanárképző főiskolák számá­ra a marxizmus oktatásának megújítására, új tantárgyi struktúra kialakítására. Ab­ból indultunk ki, hogy a tan­anyag tartalmi korszerűsíté­se mellett elengedhetetlen a választási lehetőség bővíté­se, az óraszámot pedig csök­Szergej Jevtusenko — Vlagyimir Ladcsenko: Petrjuk, a remek fickó 77T igyelj, Sura — mondta Anyuta —, fi Petrjukék új szőnyeget vettek. Külföldit. — Megoldjuk — ígértem, és másodál­lást vállaltam. — Már mondani akartam, Sura, Petr­jukék megint nyaralni mentek. A Krím­be, vagy délre — nyugtalankodott a fe­leségem. — Megoldjuk — biztosítottam, és el­indultam, hogy valahonnan kipréseljek egy beutalót. — Tudod, Sura, Petrjukéknak gyere­kük született — sóhajtott álmodozva An­na. — Három hetvennel... — Megoldjuk — pirultam el, és ... summa summárum kilenc hónap múlva apa lettem. — Hallottad az újságot? — sopánko­dott az asszony. — Ez a csirkefogó Petrjuk elhagyta a feleségét... Most egyedül élek, és gyakran emlege­tem meleg szívvel Petrjukot. Azt hiszem, remek fickó. Alekszandr Dudoladov: A találékony T jazgin lakatos kulcsot készített. /j Egyáltalán nem olyanra sike­rült, mint kellett volna. Ljazgin lakatos hunyorogva ránézett és megszólalt: — Lehet, hogy ez egy másik zár kul­csa? És nekiállt egy másik zárat készíteni. De a zár sem olyanra sikerült, mint gondolta. Egyetlen ajtóba sem passzolt. Ekkor Ljazgin kitalált egy különös aj­tót, amelybe belefért a zár. Az ajtó olyanra sikeredett, hogy kü­lönleges ház kellett hozzá. Ljazgin kiötlötte a megfelelő házat, de nem illett egyik városba sem. Mire a nap véget ért, Ljazgin dilem­mába esett: vagy meg kell változtatni valamit a naprendszerben, vagy új kulcsot kell készíteni. Ljazgin természetesen az elsőt válasz­totta. Holnap kezdi. (Horváth Lilla fordításai) kenteni kell 10—20 százalék­kal. Fontos szempont, hogy az egyes intézmények jobban igazodjanak a szakképzéshez, hiszen ennek az ismeretkör­nek más szelete lehet fontos egy leendő tanítónak, tanár­nak, más az orvosnak, és me­gint más egy közgazdásznak. — Az önök elképzelései szerint milyen formában ok­tatnák a marxizmust? — Az első szinten a mi­nisztérium jelölne meg egy kötelező tárgyat, mi a filozó­fiát javasoljuk. Két tárgyat minden intézmény maga vá­lasztana, a nyíregyházi fő­iskola esetében a Magyaror­szág története 1918—1975 cí­mű tárgyra és közgazdasági ismeretekre gondoltunk. Vé­gül a harmadik szint a fakul­táció, vagyis a hallgatók vá­lasztanának egy tárgyat, vagy speciálkollégiumot a tanszék ajánlólistájáról. A lista ösz- szeállításánál természetesen figyelembe kell vennünk, mi­hez vannak meg a személyi feltételek. — Ha a tervezetet elfogad­ják, akkor 1989 szeptemberé­ben az első évfolyam már eszerint kezdheti meg ta­nulmányait. S mi a helyzet most? — A magyarországi mun­kásmozgalom története he­lyett a már említett, hazánk 20. századi történelmével fog­lalkozó tárgyat oktatjuk. A korábbinál sokkal árnyal­tabb képet adunk történel­münknek erről a szakaszá­ról, amely nagyon érdekli a hallgatókat. Egy másik tár­gyunk ma még úgy szerepel az indexben, hogy „tudomá­nyos szocializmus”. Ezt fel fogja váltani a politikaelmé­let, amelynek néhány alap­kérdését már szintén tár­gyaljuk. A jelenlegi tudomá­nyos szocializmus jegyzet egy része elavult, a kapita­lizmusból a szocializmusba való átmenet problémáit, vagy A szocializmus építése a Szovjetunióban című fe­jezetet említhetem példa­ként. A mai ismereteinknek megfelelő tananyagot előadá­sokon, szemináriumokon sa­játíthatják el a hallgatók. Volt már szó fakultációról, amely speciálkollégium for­májában jelenleg is létezik, tizenegy témából választ­hatnak a hallgatók. Magyar­ságismeret, magyarságtudat, vallástörténet, Magyarország a 70-es, 80-as években, az úgynevezett „globális prob­lémák”, mint a világegészség­ügy, a környezetvédelem, a nemzetközi gazdasági kapcso­latok — ezek a legnépszerűb­bek. ★ A mezőgazdasági főisko­lán is hasonló cipőben jár­nak. Az érdemi, tartalmi kor­szerűsítés és az itt 12—13 százalékosra tervezett óra­számcsökkentés szintén jövő szeptemberben lép életbe. A jelenről, még inkább a vár­ható változásokról a követ­kezőket mondta Feigel Mi­hály tanszékvezető: — Nálunk, érthetően, a po­litikai gazdaságtan a fő tárgy, amelyet még a hagyo­mányos felfogás szerint ta­nítunk, tehát az első félév­ben a kapitalizmus, a máso­dikban a szocializmus politi­kai gazdaságtanát. Jövőre ehelyett mi is bevezetjük a közgazdasági ismereteket. A szocializmust is mint áru­termelő társadalmat kell tár­gyalnunk, tehát előtérbe ke­rülnek az ezzel kapcsolatos kategóriák, a pénz, a hitel, a marketing és így tovább. A második évfolyamon a je­lenlegi dialektikus és törté­nelmi materializmust fel fog­ja váltani a filozófia, vagy Magyarország 20. századi tör­ténete, még nem dőlt el, me­lyik a kettő közül. A harma­dik évfolyamon ma tudomá­nyos szocializmust oktatunk. Ez a legproblematikusabb tárgy, jegyzete is csak erős kritikával használható. Nem véletlen, hogy korszerűsítése már korábban megkezdődött, tartalma mindinkább a po­litikaelmélet felé tolódik. A harmadik évfolyamon vagy ezt az új tárgyat, vagy mást választhatnak majd hallga­tóink. — A hallgatók azért nyil­ván nem várják meg, amíg „hivatalosan” is hozzájuthat­nak a korszerű ismeretekhez. A legújabb eredmények, a valóság a maga ellentmon­dásával, bonyolultságával bi­zonyára ma is megfogalma­zódik az előadásokon, szemi­náriumokon. Mi foglalkoztat­ja az önök hallgatóit? — Ne gondolja, hogy ná­lunk is olyan élénk az ér­deklődés, mint a' bölcsészka­rokon, vagy a közgazdasági egyetemen. Inkább a repü­lősöket foglalkoztatják ezek a kérdések. Legalábbis így tapasztalom. De hogy példát is mondjak: a szocializmus­kép. A fiatalok egy része úgy véli, nálunk ma legfel­jebb „nyers szocializmus” van, de mondják azt is, hogy a szocializmus, mint modell, „kifutott”, ez a formája „le­járatta” magát... Élénk visszhangot keltett, amikor Berecz János is úgy nyilatko­zott, hogy amit eddig csi­náltunk, az nem szocializ­mus, inkább csak a hozzáve­zető út. Vagy amikor Hámo­ri Csabától hallották, hogy a kommunizmus utópia. Ilyen­kor azt a kérdést is felteszik, hogy mindezt egyéni véle­ményként, vagy a párt állás­pontjaként kell-e tekinteni? Az eltérő álláspontokat egye­sek a vezetésen belüli bi­zonytalanság jeleként érté­kelik, mások úgy gondolják, fontos, hogy „arcuk legyen” a politikusoknak. Mindig napirendre kerül a többpárt­rendszer — egypártrendszer kérdése. A hallgatók egyér­telműen az előbbi mellett voksolnak. Bizonyos illúziók élnek bennük a többpárt­rendszer iránt, úgy gondol­ják, ilyen keretek között megoldhatók lennének prob­lémáink. — Feltételezem, hogy a legújabbkori történelmünk fordulópontjai is gyakran képezik vita tárgyát... — Igen, így a trianoni bé­keszerződés, aztán szere­pünk a második világhábo­rúban, miért nem sikerült a kiugrás. És persze 1956, amiről elég kevés informá­ciójuk van a hallgatóknak, többnyire egyértelmű vá­laszt szeretnének kapni erre a kérdésre, ellenforradalom volt-e, vagy sem? Vagy még egy példa — Erdély. De ez sem kavart olyan heves vitá­kat, jóllehet a mi hallgató­ink is megfogalmazták, hogy már korábban is foglaikoz- nuifk kellett volna a nyilvá­nosság előtt az ott élő ma­gyarok helyzetével. — önök, az oktatók sincse­nek most könnyű helyzet­ben ... — Valóban így van, hiszen nekünk is fel kell készül­nünk az új ismertekből, amihez idő kell. Az új anyaghoz már állítólag ké­szülnek a jegyzetek, lesz szá­munkra továbbképzés is. Ad­dig a hozzáférhető irodalom­ból igyekszünk tájékozódni, s ezt felhasználni az okta­tásban. Egyébként a hallga­tóknak mindig azt szoktam mondani, amit a klassziku­sok — kételkedjenek, és gyűjtsenek érveket saját ál­láspontjuk kialakításhoz és megvédéséhez. Gönczi Mária KM ÜNNEPI MELLÉKLET

Next

/
Thumbnails
Contents