Kelet-Magyarország, 1988. november (45. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-05 / 265. szám
1988. november 5. HM flMNCP. MAHLET Mint oldott kéve... Az erotikus verseket író költő-színésznő Már két órája beszélgetek Ladik Katalinnal. Próbálom megfejteni személyiségének titkát, ki is ő tulajdonképpen. Nem tudok rájönni. Színésznő? Költő? Exhibicionista művész? Tény, hogy bonyolult egyéniség. A nyíregyházi színházlátogató mint féltő feleséget játszó kitűnő színésznőt ismerhette meg az újvidéki színház Tóthék című produkciójában. Olyan feleséget alakított, amelyik minden férfi álma, élete párjának még a gondolatait is kitalálja. A televízió nézői a Mesék a felnőtteknek című tévésorozat több epizódjában láthatták pl. a Héroszok pokoljárásában, vagy az Atlantiszban. A líra kedvelői költőként tartják számon. Sokan azt is tudják róla, hogy olykor erotikus verseket ír. Például efféléket: „Jó lenne szeretkezni valakivel ' mondtam egy buldózernek, aki szilvafa volt / jó lenne szeretkezni veled mondtam / narancsaim elrepültek milyen üres az élet / csak addig vigadok míg szoptatom / röfögő kis piros buldózereimet.” Nem csoda, ha a versek, amelyekkel ráadásul a színész- költőnő sajátos előadómóddal fűszerez, meglehetősen szélsőséges véleményeket váltanak ki. Egy ilyennek a televízió nézői is tanúi lehettek. A múltkorában Vitray Tele- fere műsorában mutatkozott be Ladik Katalin. A magyar színpadokon még csak alig ismert úgynevezett performance műsort mutatott be. olyat, amely zene, a fény, a mozgás, a hang sajátos keveréke és amelyben a szereplő jelenléte, olykor a rögtönzés a meghatározó. A rövid műsorban Ladik Katalin fóliaspray-t szórt magára, amely lassan lepergett róla. (Az idő múlását akartam így érzékeltetni — mondta.) A költőnő állítása szerint nevéhez fűződik a fo- nikus költészet megteremtése, azaz a hangeífektusok- ra építkező, zenei elemekkel párosuló versmondás. A költőnő egyébként Jugoszláviában él. öt verseskötete jelent meg, s a közeljövőben a Magvető Kiadó adja ki Kiűzetés címmel a következő válogatást, amelyben erotikus versek is találhatók. Vannak lemezei, videokazettái és a világ több színpadán is fellépett sajátos önálló estjével, így Párizsban, Amsterdamban, Milánóban, Bécsben és New Yorkban is sokan kíváncsiak voltak látványos műsorára. c Bájos, középkorú nő. Meleg, barna szemével, göndör hajával csöppet sem kirívó öltözködésével inkább gondos anyának látszik, mintsem furcsaságairól ismert költő-színésznőnek. Kiderül; van egy 24 éves fia. aki a Budapesti Zeneművészeti Főiskolára jár. Először arra kérem, hogy a költészetéről beszéljen. Mi késztette a hipermodern versek alkotására, előadására? — Tulajdonképpen egy ősi művészet gyökereihez nyúltam vissza. A sámánok, ráolvasok használták ki így a hangok adta lehetőségeket. A zene és a vers közös forrását kutattam. Felismertem küldetésemben, hogy én a színpadon afféle mágus szerepet játszom. A fonikus költészet egybeesik a kísérleti zenével, sokszor együtt dolgozom modern zeneszerzőkkel. Az előadói esteken ezt vizuális látvánnyal párosítom. Sok nyelvű környezetben élek, és túl kellett lépni valahogy a nyelvi határokat. Ez is közrejátszott a fonikus költészet kitalálásában. — Mondják, hogy olykor le is vetkőzik a színpadon... — Kgyszer egy műsorban medvebőr kosztümben léptem fel és kilátszott a fél mellem. Funkciója volt ennek. Mindez nem lényeges ... — A nyíregyházi megyei könyvtárban egyetlen könyvet találtam öntől, az Újvidéken kiadott Parázna söprű című kötetet, amely kifejezetten erotikus verseket tartalmaz. — A magyar irodalomban bizonyos értelemben hiánypótló feladatokat látok el. Erotikus verseket csak nagyon ritkán és kevesen írnak, már legalábbis irodalmi értelemben. Meglepett viszont, hogy az ar ' i : “cetem ilyen nagy ansszHarígra talált Magyarországon, hogy elsősorban erről ismernek. Ügy tűnik, külön csemege, hogy ezeket a verseket nő írja. — Kimondom, kereken, valóban megütközést kelthet, hogy egy nő erotikus verseket ír. — No jő. Tudni kell, szende, szűzi erotika ez, nem vulgáris költészet, amit művelek. Szerencsére abban az időben születtem, amikor a nők kivívták maguknak a szexuális szabadságot. — Ez igaz, de mit szól hozzá a környezete? — Nézze, ez nálunk Jugoszláviában egészen másképpen vetődik fel. A Balkánon a nőkkel még ma is úgy bánnák, mint a rabszolgákkal. Sok helyen pénzért adják- veszik őket. A legtöbb városban nő nem mehet végig este egyedül az utcán, vagy nem ülhet le egy étteremben. Állandó zaklatásnak van kitéve, sőt a személyes biztonsága is veszélyben forog. A családban is 5 a rabszolga. — És akkor jött ön a csöppet sem prűd verseivel. — Nem véletlenül. Tudatosan vállalkoztam erre. Ha a törvény biztosítja a nők jogait, élni is tudni kell velük. Ön nem így gondolja? Lehet, hogy kicsit szélsőséges amit csinálok, de a láncokat el kell valahogy szakítani. Na persze ez megütközést kelt. Színésznő vagyok és arrafelé úgy néznek egy színésznőre, mint aki közpréda. Ráadásul ezek a versek! Nem tagadom, nagyon sokan zaklatnak. Sőt, olykor még múzsának is ajánlkoznak a férfiak. Nem tudják különválasztani a költészetet és az életet. Sokan egy-egy vers elolvasána után egyenesen jogot formálnak rám. — Nem lehet kellemes . .. — Szörnyű, ráadásul elvált asszony vagyok. — ön nagyon bátor nő ... — Ezt nem tudom, dehát miért ne lehetne írni a szexualitásról éppúgy, mint a születésről vagy a halálról. Visszatérve a fogadtatásra. A társadalmi ítélet sem különb. Az egyik szerb költőnőt, aki egyébként tanárnő, most dobták ki a munkahelyéről, mert hasonló dolgokat ír, mint én. Szörnyű ez, hogy az ilyen irodalmat az erkölcstelenséggel azonosítják. Meg kell küzdeni az emancipációért. — Ezek szerint ön ennek egyik élharcosa. Megjósolhatom, kelendő lesz a Magyar- országon hamarosan megjelenő könyve, de bizonyára már újabb kötettel is dolgozik? — Most az egyik barátnőmmel egy erotikus regényt írunk. Képzelje el, két nő írja, így még misztikusabb a dolog. Fantáziadús regény lesz... B. I. Nemrég levelet továbbított nekem egy vidéki napilap, olvasói levelet, pontosabban kettőt, ugyanattól a személytől. Az egyik tiltakozás a szerkesztőségnék, a másik nekem szólt, A lap szerkesztője megkért, tN’- " sz olvasónak. Ezt még is tettem, egyúttal megköszönve- neki azt is, hogy új, fontos témához juttatott. A rossz olvasat témájához. Maga a tiltakozás ..poiom- ság” miatt toctezíX, egy megbélyegző jelzőt alkalmaztam egy emberre, akit nem neveztem néven, s aki munkáját nem végzi rendesen. Az esetet példának szántam, kedves olvasóna ? wkai nem vette észre az arsLánosítást, és tollat ragadott az ismeret- i len, azonosíthatatlan dolgozó „Míg megvalósul gyönyörű képességünk, a rend ...” Meddig még a „míg”, hogy a József Attila-i vágy, álom, elképzelés valóra váljon? Hány tévutat kell még végigjárnunk, hány zsákutcából kell visszaforduljunk? És hány olyan filmre van szükség, mint a Soha, sehol, senkinek? Mert vannak filmek, amelyek közelebb visznek a célhoz, segítenek rátalálni arra az útra, amely az értelmes rendhez vezet, s hiszem, hogy Téglásy Ferenc első munkája is ezek közé tartozik. Ismét egy film az ötvenes .évekről, de aki a divatra hivatkozik, enyhén szólva igazságtalan. Régen láthattunk olyan alkotást, amely mögött ennyi életfedezet lenne, mint a Soha, sehol, sen- kinek-ben. Téglásy Ferenc személyes sorsáról vall, s ahogy elkerül minden szentimentális önsajnálatot, „festett vérzést”, az önmagában is tiszteletet parancsoló, s ha lett volna mersze a tor- történetet fekete-fehérben felvenni és az installációt ko- pottabbra fogni, maradéktalan élményhez juttatta volna a nézőt. De amit így nyújt át, az is sokkal több annál, mint amihez szokva vagyunk, vagy amit egy elsőfilmestől általában remélhetünk. Ismét egy magyar film, amely, mire a moziba kerül, több fesztiváldíj birtokosa. Egy-egy ilyen kitüntetés mögött — tudjuk ezt korábbi tapasztalatokból — sok művészetdiplomáciai mesterkedés húzódhat, az azonban tagadhatatlan, hogy efféle siker elérése csak tényleges teljesítmény elérése esetén lehetséges. így magyarként, filmbarátként egyaránt örülhetünk minden olyan elismerésének, amely kívülről jön. Legfeljebb azon bosszankodhatunk, hogy ismét elvették tőlünk annak lehetőségét, hogy mi magunk, itthon, Magyarországon fedezhessük fel az új termés értékét. A kitelepítésekről játékfilmes híradást először a Ménesgazda bél kaphattunk. Ott. erre csak utalás történik, s ez bármennyire fontos mozzanat is Kovács András filmjében, azért nem kaphat igazi hangsúlyt, mert megmarad a szóbeli közlés szintjén, látványformát nem ölt. Ez utóbbi verziót a Te, rongyos élet hozza, de a vígjátéki forma — ma már ez világosan látható — azért nem volt akkor szerencsés, mert a történelmi jelenség nem a maga súlyának megfelelően élt a nemzettudatban, így félrevezetőnek bizonyult. (A Gulyás fivérek filmje, a Törvény- sértés nélkül ugyanarról a korról szól, mint az említett művek, de a téma mégis más, a kitelepítést és az internálást, mint a kényszerkiköltöztetés súlyosabb formáját jogaiért. Ez önmagában dicséretes, bár őszintén szólva meghökkentő az a buzgalom, mely levelezésre ingerel ezreket hasonló jelentéktelen ügyekben. Ez így volt Magyarországon a nocyfy” előtt is, egy rádió- vágy tévébemondói laki szá- J"! azonnali rregtor- ló akcióra, s általában mindenki mindenbe bele akar szólni, amibe; — úgy érzi — sokkal jobban ért, minx aki éppen csinálja. Minél kisebb az ügy, annál viah a telefon és a levél. Ez részben érthető is : a komoly, országos ügyekben megnyilvánulni még ma sem egészen kockázat nélkül való, de ezek as országos dolgok gyakran kívül is esnek a krónikus telefonálók, levelezők, panaszosok és feljelentnem szabad összekevernünk.) Téglásy családja modellértékű sorsának bemutatásában azt a jól bevált módszert alkalmazza, hogy a gyerek szemével láttatja az eseményeket. Ne kárhoztassuk érte, mert nem eredeti ugyan, de legalább annyi veszélyhelyzetet vállal vele, mint amennyi hatást a megoldás eleve garantál. (A napokban találkozhattunk hasonló közelítésmóddal Kus- turica filmjében; A papa szolgálati útra ment ugyancsak így építkezik, ráadásul ugyanazt a korszakot tárja a néző elé, mint Téglásy.) Az pedig külön nyeresége a filmnek, ahogy a rendező egyéníti a gyermekfőhős egykori önmagát: a lovakhoz való különös vonzódás, s ahogy ez akciókban megjelenik, s nemcsak a látványelemek gazdagítása céljából, hanem például az apa—gyerek viszonyt kifejezően, az még az Equust is emlékezetünkbe idézi. A kor ábrázolói számára csábítóan kínálja magát a politikum, mint rendezőelv, Téglásy azonban nehezebb leckét vállal, s az erköl- osiséget helyezi a középpontba. Olyan kollíziós pontokat teremt, amelyek meg- rázóak, felejthetetlenek, kép- zeletmozdítók. A sárba taposott kenyér látványa az Egy kenyéren Ratkó Józsefét, a Hószakadás Kosa teremtette hősét, a kenyeret a kövek alá elrejtő nagymamát idézi az emlékezetünkbe; a szülés jelenetének említése nélkül pedig nem lehet ezentúl érvényes miagyar filmtörténetet írni. Ha terünk nyílna, érdemes lenne számbavenni, miként tud a rendező ezeken a pontokon érzelmi-tartalmi egyensúlyt teremteni, megtartani a szituációk emberi léptékét. Mekkora törődést bír el a lélek, s miként képes a szabálytalanul mozgó erőtérben szerzett sebeket elviselni, gyógyíthatók-e ezek egyáltalán? Az epilógus utalását a család széthullására — sajnos — elég okunk van tá- 'gabban értelmezni. Pap Ferenc operatőri munkája bámulatos. Amit egy- egy jelenetben rendezői- leg-színészileg már nem lehet megoldani, azt ő hihetetlen érzékeny kamerájával élettelivé korrigálja. Kozák András legjobb színészi erényeit csillogtatja; Jolanta Grusznic lengyel színésznő, aki az anya figuráját formálja meg, vibrálóan érzékeny alkat, nem kis része van az élmény megteremtésében. Végre egy magyar játékfilm, amely fenntartás nélkül dicsérhető! Hamar Péter getők szemhatárán. Hogy ebből a jelenségből milyen nagy rész magyarázható a demokrácia hiányával, a pót- cselekvés kényszerével, az nyilvánvaló. Engem inkább a jelenség másik összetevője izgat: a tudálékosság, mely félműveltségből ered. A csak tö- vuvlunikác ión nevelkedett milliók problémája ez, akik nem tudnak igazán olvasni, nem értik igazán, amit olvasnak, vagy csak azt értik, ami (esetleg) rájuk vonatkozik. Évtizedekig gyermekiként kezelt állampolgárok ők, akik csak azt tanulták meg, hogy mostanság egyre több joguk van. Joguk van beleszólni a dolgokba, és bele is akarnak szólni. De hát csak abban tudnak állást foglalni, amit megértenek. A rossz olvasat bűnébe persze nemcsak műveletlen emberek esnek. Sajtóvitáink többsége tragikomikus félreértéseken alapul, szándékos torzításokon, mert a vitatkozók mániákusan vitatkozni akarnak, önmagukat felmutatni, érvényesíteni, és napnál világosabb, hogy maga a téma csupán ürügy minderre. Ez a kraikéler vitaszellem látszólag a reformmozgalom hajtása, de ne tévesszük ösz- sze a reformmal! A higgadt, bölcs a másik igazát is elismerő, a közős ügye. szolgáló vita ilyen, de a félművelt, veszekedő, saját igazához bulldog módjára ragaszkodó, és 'kákán is csomót kereső ember atc viiatitozik, csak s-k -pfFurnü- á* «»- tözködés "tfedig Xerekikötés- nek minősül, hát még egy amúgy is lassan mozduló szakér esetében! A rossz írók veszélyesek. De a rossz olvasók is. Szentmihályi Szabó Péter ....................... KIVI VENDÍGE ....................... Mese a királylányról. <Morvai Tibor rajza) A rossz olvasat
