Kelet-Magyarország, 1988. november (45. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-04 / 264. szám

2 Kelet-Magyarország 1988. november 4. A Központi Bizottság állásfoglalásai a belpolitikai helyzetről és a párt feladatairól (Folytatás az 1. oldalról) hez szilárd, következetes po­litikai összefogásra van szükség. Ennek egyik alkotó eleme a politikai centrum továbberősödése, amely ké­pes következetesen megvaló­sítani a pártértekezlet irány­vonalát, fellép minden szél­sőség ellen, s amelyet követ a párttagság többsége. Képes párbeszédre, alkotó együtt­működésre a pártonkívüli haladó szocialista, baloldali demokratikus, népi-nemzeti indíttatású erőkkel és az egyházakkal a kölcsönösen elfogadott elvek alapján. Az önállóság tiszteletben tartása mellett, a megújulás elvi követelményeinek fel­adása nélkül a vezető párt­testületek nyújtsanak elvi, politikai segítséget, orientá­ciót a pártszerveknek és az alapszervezeteknek a meg­újulás megkönnyítésére, és biztosítsák az ehhez szüksé­ges tájékoztatást. A pártszerveződés új el­veire és követelményeire va­ló átállás során fokozatosan helyeződjön át a hangsúly a lakóhelyen folytatott politi­kai tevékenységre. A pártta­gok vegyenek részt a külön­böző mozgalmakban, érdek- képviseletekben és az új szerveződésekben, az élénkü­lő politikai közéletben, a tár­sadalmi vitákban. O Az ország tényleges ** helyzetének értékelésé­ben és a továbbfejlődés ki­indulópontjainak meghatáro­zásában a Központi Bi­zottság számít a párttag­ság véleményére és széles körben, a különböző formá­kat felhasználva aktív esz­mecserét folytat. Ebben a párt különböző vezető tes­tületéi minden szinten vegye­nek részt. E politikai moz­galmi tevékenység kapjon teljes nyilvánosságot. A párt- szervezetek rendezzenek a tagság összetartozását erő­sítő kommunista fórumokat, és ezeket használják fel a politikai közélet formálására. A Az MSZMP olyan po- ** litikai erő, amely ké­pes a nemzeti felemelkedés programját megalkotni és következetesen megvalósí­tani, képes a reformban ér­dekeltek összefogására, a szo­cialista haladás köré tömö­ríthető erők koalíciójának létrehozására. Ez a biztosí­téka annak, hogy elzárjuk az utat az egyértelműen elvetett sztálini modell és a polgári rendszer alternatívája elől. A kétfrontos harcnak a mai vi­szonyok között ez a célja és fő terepe. 5 A Magyar Szocialista Munkáspárt vállalja az elmúlt négy évtized történel­mi örökségét, amely a ma­gyar népnek felemelkedést hozott. Megőrizve kívánja meghaladni azt. Ennek a po­litikának előremutató elemei: a két munkáspárt 1948-as, új minőséget ígérő egyesülési kongresszusa; az 1953—56 kö­zötti éveknek a szocializmus megreformálását igénylő de­mokratikus törekvései. 1956 után az MSZMP nagy erőfe­szítéseket tett a szocializmus addig kialakult rendszerének megváltoztatására. A hazai és a nemzetközi közvéle­ményben is elismert sikere­ket ért el az életviszonyok javításában, a demokratiz­mus kiszélesítésében, a sza­badságjogok garantálásában, a humanizmus elveinek ér­vényesítésében és az 1966— 68-as reformtörekvésekben. Mindezt a történelmileg meg­határozott külső és belső fel­tételek közegében csak rész­legesen tudta végrehajtani. Ezért sem vállalható a szo­cializmus történelmileg túl­haladott modelljére jellemző gazdasági és politikai rend­szer fenntartása. Változtatni kívánunk azon a szubjektív és konzervatív szemléleten és gyakorlaton, amely az el­múlt másfél évtized máig is ható hibáihoz vezetett. Nem lehet fenntartani a túlköz­pontosított döntési mechaniz­must, nem lehet folytatni a szubjektív vezetői kiválasz­tást, és nem lehet nélkülözni a vezetői tevékenység társa­dalmi ellenőrzését. 6 Az új nemzeti összefo­gás tartalmát, útjait, módjait tekintve számunkra egyedüli irányt mutató esz­me a társadalmi haladás, a nemzeti felemelkedés eszmé­je. Történelmi , tapasztala­taink és a megváltozott hely­zetből adódó felismerések alapján ma a nemzeti össze­fogás alappilléreinek tekint­jük: — az önálló arculatú, a nemzeti érdekekre épülő gaz­daság- és társadalompoliti­kát; — A hatékony piacgazda­ság megteremtését; — a modernizációra épü­lő határozottabb nyitást a világ felé; — a társadalmi önszerve­ződés jogának, mint a szo­cializmus új elemének érvé­nyesítését a politikai plura­lizmus viszonyai között; en­nek keretében a szocialista társadalom új fejlődési útjá­nak a magyar társadalom ér­dekeit érvényesítő, az összes haladó, baloldali, demokrati­kus, nemzeti törekvést kife­jező erő együttműködésének a megvalósítását; — a szocializmus megújítá­sára törekvő valamennyi ide­ológiai áramlat együttes po­litikai programalkotó lehető­ségeinek elismerését, beleért­ve a nem marxista világné­zetű, így a vallásos emberek aktív közreműködési lehető­ségét is a társadalmi gya- korlat alakításában. 7 A munkásság érdekei jól érzékelhetően ér­vényesüljenek a politikai döntések meghozatalában és megvalósításában. Ezért alap­vető politikai érdek, hogy a párt tényleges párbeszédet folytasson a munkássággal a gazdaság- és a szociálpoliti­ka olyan kérdéseiről, ame­lyek közvetlenül érintik munka- és életfeltételeit, jö­vedelmi viszonyait, szociális biztonságát is. Támogatását kell kérnünk a jövedelmek olyan elosztásához, amely — a rövid távú érdekeken túlmutatóan — segíti a tár­sadalmi és gazdasági moder­nizációt, a gyorsabb fejlő­dést, végső soron a munkás­ság boldogulását is. A mezőgazdasági dolgozók bizalmát és jövőjét csak az átalakulás követelményeit érvényesítő érdekeltségre épülő agrárpolitika biztosít­hatja. Az értelmiség közreműkö­dése nélkül a korszak nagy kihívásaira nem lehet választ adni. Ezért a hozzá való vi­szony nem taktikai, hanem stratégiai jelentőségű. Szük­ségesnek tartjuk létrehozni a politikai döntési folyamatba való aktív bekapcsolódásá­nak, illetve saját kezdemé­nyezéseinek feltételeit. Indo­kolt, és ezért támogatjuk a szellemi munka nagyobb megbecsülését. Az ifjúság elidegeníthetet­len joga, hogy részt vegyen a politikai rendszer demokra­tizálásában, saját szerveze­tein keresztül beleszóljon a politika formálásába, jövőjé­nek alakításába. A politikai intézmények a generációk közötti párbeszéd, megegye­zés és együttműködés színte­rei is legyenek. 8 Az MSZMP a társadal­mi érdekkifejezés, ön- szerveződés és ellenőrzés pluralizmusának, a társada­lom önszabályozásának új út­jait keresi. A jelenlegi poli­tikai időszakban a nemzet előtt álló rendkívül nehéz feladatok megoldásához az erők összefogására és nem megosztottságra van szükség. A pártnak az az álláspontja, hogy vezető szerepét az egy- pártrendszer keretei között gyakorolja. Természetesnek tartja, hogy az alkotmány előírásainak, a törvényes­ségnek megfelelően különbö­ző politikai szervezetek jön­nek létre. A hozzájuk való viszonyt programjuk és gya­korlati tevékenységük alap­ján határozza meg. 9 A nyilvánosságnak ki­tüntetett jelentősége van politikai rendszerünk megújításában és működteté­sében. Az önálló tényezőként színre lépett sajtó megfelelő­en illeszkedjen a demokra­tizálási folyamatba. A politi­kai intézmények és az újság- írótársadalom között jó együttműködés, partneri vi­szony alakuljon ki. Felgyorsítjuk a nyilvános­ság korszerűsítésével foglal­kozó állásfoglalás előkészítő munkáját. Következetesen érvényesíteni kell a lapala­pítók és -fenntartók érdekeit, politikai és anyagi felelőssé­gét. Ez különösen vonatkozik a kormány által felügyelt nagy hatású tömegkommuni­kációs eszközökre. A külön­böző alternatív nézeteknek csak a tényleges súlyuknak megfelelően adjanak teret. Éljenek jobban az e nézetek­kel vitázó kritikai funkció­jukkal, amihez mozgósítani kell az érdekelt területeken dolgozó kommunistákat. Nyíljon mód arra, hogy a kü­lönböző szerveződések a saj­tótörvény alapján teremtsék meg saját nyilvánosságukat. jn Felgyorsítjuk az elmúlt >w évtizedek tapasztalatait elemző munkabizottság tevé­kenységét. Az elemzés részle­tesen foglalkozzon a hibás döntésekért való felelősség tartalmi kérdéseivel. Készül­jön világos helyzetértékelés a közvélemény számára a gaz­daság állapotáról. 44 Gyorsítsuk meg az át- • • fogó gazdasági reform- folyamatot. A vegyes tulaj­donú piacgazdaság, a szük­séges külgazdasági nyitás megteremtéséhez, a társasági törvény érvényesítéséhez, a piaci feltételek, a liberalizá­lás gyakorlati gazdasági és politikai sikere érdekében nagy döntési, cselekvési sza­badságot kell hagyni a válla­latoknak. Az intézkedések által súj­tott, nehéz helyzetbe kerülő rétegek számára kezdjék meg a szociális háló kiépíté­sét. Aktív képzési és foglal­koztatás-politikára van szük­ség, amelynek célja a mun­kanélkülivé válás megelőzé­se, a munkanélküliség mér­tékének csökkentése és a munka nélkül maradó embe­rekről történő gondoskodás. 4f> A Központi Bizottság I* megállapította, hogy több olyan feszültség és probléma terheli a lakossá­got, belpolitikai életünket, amely részben megszüntethe­tő, illetve a ma rendelkezés­re álló eszközökkel is meg­oldható. Szükségesnek tartja, hogy az adórendszerből kiik­tassák a termelést, a teljesít­ményt fékező hatásokat. O Minden területen, párt- állásra és beosztásra való tekintet nélkül, érvényt kell szerezni a törvényes és a morális követelményeknek. A párt határozottan fellép a korrupció felszámolásáért és az abban vétkes tisztségvise­lők felelősségre vonásáért. * * * A Központi Bizottság szá­mot vetett a magyar társada­lom mai helyzetének nehéz­ségeivel. Felhívja a kommu­nistákat, a társadalom vala­mennyi, a nemzet jövője iránt elkötelezett haladó ere­jét, hogy munkálkodjon együtt a mai nehéz gazdasá­gi helyzetből és ennek nega­tív társadalmi következmé­nyeiből való kilábalás lehet­séges útjainak kialakításán. (Az állásfoglalást kismértékű rövidítéssel közöljük. A szerk.) a népgazdaság 1988. évi várható fejlődéséről, az 1989—90. évi gazdaságpolitika fő vonásairól és eszközrendszerérői 4 Az MSZMP KB november 1—2-i ülé­■ sén megtárgyalta a népgazdaság 1988. évi fejlődéséről és az 1989—90. évi gazda­ságpolitika fő vonásairól és eszközrendsze­rérői szóló tájékoztatót. A Központi Bizottság megállapította, hogy 1988-ban a gazdasági folyamatok alapvetően a stabilizációs programban kijelölt irányban alakultak, de nem mentesek az ellentmondá­soktól. Az eddigi teljesítmények alapján úgy ítél­hető meg, hogy a stabilizációs program meg­hirdetése óta eltelt egy évben az alapvető gazdaságpolitikai célok teljesülnek. A kon­vertibilis áruforgalomban a tervezett aktí­vum megvalósul. A fizetési mérleghiánya — az emelkedő kamatok és a világútlevél be­vezetésével összefüggésben ugrásszerűen nö­vekvő lakossági devizafelhasználás miatt — valamelyest meghaladja a tervezettet. A KGST-kapcsolatainkban mérséklődik a fize­tési mérleg aktívuma. A termelés növekedé­se eléri a tervezettet. A lakosság fogyasztása a számítottal összhangban csökken, a válla­lati beruházások viszont növekednek. Mind­ezek kedvező alapot teremtenek a stabilizá­ciós program folytatásához, kiteljesedéséhez. Ennek értékét növeli, hogy a gazdálkodó szervezetek ezeket a teljesítményeket gyöke­resen megváltozott közgazdasági környezet­ben, az új adórendszer bevezetése és számos egyéb szabályozó változás közepette érték el. A fő gazdasági mutatók kedvező alakulá­sa mellett a gazdaságban számos olyan új és örökölt tényező van jelen, amely nehezíti a stabilizációt. Az adósságállomány magas, az adósságszolgálat súlyos terheket ró az or­szágra. A minőségi változás, a gazdasági szerkezet átalakulása nem kielégítő. A kon­vertibilis export növekedését a javuló telje­sítmények mellett elsősorban a hagyomá­nyos termékeink iránti konjunkturális ke­reslet és kedvező áralakulás magyarázza. A belső pénzügyi egyensúlyt még nem si­került helyreállítani. A népgazdaságban erős inflációs hatások érvényesülnek. A költség- vetés túlköltekezik, a vállalati vásárlóerőt sem sikerült megfelelően szabályozni, s a keletkező jövedelmek aránya és megoszlása nem igazodik megfelelően a szerkezetátala­kítás céljaihoz. Ezek gátolják a vállalatok hatékonyság szerinti differenciálódását. Egyre világosabban látható, hogy külső adósságunk tényleges terhei, a KGST- együttműködés beszűkülő lehetőségei, belső pénzügyi viszonyaink rendezetlensége a vártnál nehezebbé teszik a stabilizációs program megvalósítását. A kormányzatnak tovább kell folytatnia annak a gazdasági környezetnek a kialakí­tását, amely teret nyit a hatékonyan gazdál­kodóknak, Ösztönzi a vállalkozást, szélesíti a piaci viszonyok hatókörét, s szűkíti a vesz­teségforrásokat. A vállalatok és a költségve­tés kapcsolatainak törvényi szintű szabályo­zásával csökkenteni szükséges az eseti köz­ponti beavatkozások lehetőségét, s erősíteni kell a vállalkozók biztonságérzetét. A társa­sági törvény, az elfogadásra váró nyereség­adótörvény várhatóan növeli a vállalkozási kedvet, elősegítheti a külföldi töke beáram­lását. O A Központi Bizottság tudomásul ve­“ szí, hogy korábbi állásfoglalásának megfelelően a tervező szervek a következő időszak fejlődési lehetőségeit két változat­ban vizsgálták, melyek a további évek gaz­dasági fejlődésének lehetséges útjait mutat­ják be. A változatok közötti lényegi eltérés elsősorban nem a jövő évi fejlődés számsze­rű előirányzataiban, hanem a gazdaságpoli­tikai felfogásban és a gazdaságirányítási ma­gatartásban van. A Központi Bizottság azt a változatot tá­mogatja, amely a nagyobb szerkezeti válto­zást, a piaci viszonyok fejlesztését, a vállal­kozói magatartás kibontakoztatását, a szo­cialista piacgazdaság kiépítését helyezi elő­térbe, és az ezt szolgáló törekvéseknek ad elsőbbséget a gazdaságirányítási gyakorlat; ban. O A Központi Bizottság: — Támogatja a külpiaci nyitás poli­tikájának a megvalósítását, az exportképes­ség javítását, a gazdaságos kivitel növelését, az importverseny erősítését, az importgaz­dálkodás kötöttségeinek oldását. A külpiaci nyitás a kereskedelmi és fizetési mérlegben nem eredményezhet kezelhetetlen feszültsé­geket. — A kormányzat és a gazdálkodó szerve­zetek kiemelkedő jelentőségű feladatának tartja, hogy feltárják a szocialista országok­kal folytatott gazdasági együttműködés to­vábbi lehetőségeit. A rövid távú kereskedel­mi és együttműködési érdekek érvényesítése mellett kezdeményezni szükséges a tartós ki­bontakozást segítő kapcsolatok kifejleszté­sét, szélesítését és elmélyítését. — Szükségesnek tartja, hogy a termelés­politikában a gazdaságirányító tevékenység középpontjába a gazdaság versenyképességé­nek erősítését, a termelési szerkezet átala­kításának gyorsítását, az ezekét szolgáló vállalkozások mozgásterének bővítését állít­sák. Szükséges a gazdálkodó szervezetek, vállalkozók erőforrásokhoz való hozzájutá­sának szabadabbá tétele, a gazdálkodás bü­rokratikus kötöttségeinek oldása. Ez a gaz­dálkodó szervezetek teljesítményeiben, fej­lődési lehetőségeiben különbségeket hoz lét­re, melyek óhatatlan feszültségekkel is jár­nak. Szigorú költségvetési és pénzügyi sza­bályozással szükséges elérni a fizetőképes kereslet megfelelő alakulását. — Ügy ítéli meg, hogy az adott gazdasá­gi feltételek mellett az előttünk álló egy-két évben még nem számolhatunk a gazdaság érzékelhető növekedésével, a belföldön fel­használható nemzeti jövedelem bővülésével. Emiatt a gazdasági stabilizáció megvalósítá­sával együtt járó terheket az államnak, a vállalatoknak, a lakosságnak egyaránt visel­niük kell. A terhek megosztásánál tekintet­tel kell lenni a költségvetés egyensúlyi helyzetére, a gazdálkodói szféra cselekvőké­pességének és érdekeltségének fenntartására, a lakosság terhelhetőségének rétegenként el­térő mértékére. A Központi Bizottság az inflációellenes gazdaságpolitikát és kormányzati magatar­tást a stabilizáció nélkülözhetetlen feltéte­lének tartja. Ezt csak a termelés hatékony­ságának és nemzetközi versenyképességének tartós javításával lehet megalapozni. A helyzet értékelése és a stabilizáció kö­vetelményei alapján a mai életszínvonal nem őrizhető meg, de az reális cél, hogy már 1989-ben a lakossági fogyasztás, az egy ke­resőre jutó reálbér csökkenésének mértéke kisebb legyen, mint ami az idei évben be­következik. A Központi Bizottság fontosnak tartja, hogy a fogyasztói áremelkedés 1989-ben az ez évinél alacsonyabb legyen. A fogyasztói áremelkedés egy része központi elhatározású árintézkedések hatására valósul meg. Az alapvető jellegű termékek és szolgáltatások körében a többletkiadások mintegy három­negyedét ellentételezni kell. Kiemelt figyel­met kell fordítani azokra, akiknek alacsony a nyugdíjuk, és segíteni kell az első lakás megszerzésében a fiatalokat. A Központi Bizottság a teljesítményösz­tönzés erősítése érdekében támogatja a bér- mechanizmus olyan átalakítását, amelyben megszűnik a keresetek elkülönült, merev szabályozása. Olyan bérmechanizmusra van szükség, amely nem növeli az inflációs nyo­mást és amelyben érdemi szerephez jut a munkáltatók és a munkavállalók közötti fe­lelős érdekegyeztetés. A munkaerő hatékony foglalkoztatásának ösztönzésével egyidejűleg nagy figyelmet kell. fordítani a felszabaduló munkaerő új- raelhelyezkedéséhez szükséges feltételek megteremtésére, az elhelyezkedni nem tudók esetében megfejelő átképzési rendszer, a rá­szorulóknak munkanélkülisegély-rendszer bevezetésére és működtetésére. A Központi Bizottság szükségesnek tart­ja, hogy a kormány hosszabb távú program alapján kezdje meg a lakásgazdálkodási rendszer ellentmondásainak feloldását. Elengedhetetlen a pénzügyi egyensúly, kü­lönösen az államháztartás helyzetének javí­tása, ehhez kiadásainak csökkentése és be­vételeinek növelése egyaránt szükséges. — Szükségesnek tartja az előkészítés alatt álló ár-, bér-, pénzügyi és elosztáspolitikai reform munkálatainak gyorsítását és össze­hangolását. 4 A Központi Bizottság tudatában van annak, hogy az új gazdaságpolitikai felfogásra épített eszközrendszer működése kiélezett egyensúlyi problémák között ko­moly gazdasági és társadalmi kockázatokat is tartalmaz. Bízik abban, hogy a liberali­záltabb gazdálkodási feltételek és a társa­dalmi élet gyors ütemű átalakulása közepet­te a gazdálkodó szervezetek, a társadalmi és érdekképviseleti szervek az ország súlyos helyzetének megfelelő felelősséggel és poli­tikai érettséggel élnek a megnyíló lehetősé­gekkel. Csak így van esély arra, hogy a ki­bontakozásra módot adó feltételrendszer be­vezetése ne okozzon rövid távon olyan fe­szültségeket, melyek kikényszerítenék az egyensúly védelmében a mozgástér beszűkü­lését, a Központi Bizottság által támogatott gazdaságpolitikai koncepció feladását. 5 A jövő évi gazdaságpolitika eredmé­nyes végrehajtása a korábbiaknál lé­nyegesen összetettebb feladat, felelős poli­tizálást kíván a párt vezető testületéitől, az egész párttagságtól, az ország helyzetének javításáért felelősséget érző, együttműködni kész társadalmi szervezetektől, csoportoktól, egyénektől. Feltételezi a konstruktív közre­működést törekvéseink valóra váltásában, a kialakuló feszültségek mérséklésében. A Központi Bizottság helyesli, hogy a jövő évi terv és a következő évekre is szóló gazda­ságpolitikai irányvonal kialakításához a Mi­nisztertanács kéri az Országgyűlés támoga­tását, együttműködését. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents