Kelet-Magyarország, 1988. november (45. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-30 / 285. szám

íytíö. november 30. Kelet-Magyarország 3 ELKÉSZÜLT AZ ELSŐ saját gyártmányú egyedi műholdas tv-adis vételére alkalmas antenna a nyíregyházi Gelkában. Az 1,5 méter átmérőjű antenna a magánlakások tv-vételére alkalmas. A beltéri egység kizárólag hazai alkatrészből ké­szült, a parabolaantennát a nyíregyházi repülőtér gmfc-ja gyártotta. Az úgynevezett fejet nyugati beszerzésből építik be. Az antenna irányváltoztatását távvezérléssel a lakásból lehet változtatni. A most folyó sikeres próbák után a jövő év elején megkezdik sorozatgyártását. Ami igen fontos, a jelenleg kapható berendezések e&yharmadáért hozzák forgalom­ba. Képünk: Nagy Tibor próbálja a hazai alkatrészből készült beltéri egységet, és a Nyíregyházán gyártott parabolaan­tennát. (Elek Emil felvételei) Az idő duplán pénz — Kiálltunk a falu elé és azt mondtuk: ez a mini­mum. Senki nem kételkedett a szavunkban, hiszen 1973 óta mindent megoldottunk, amit elterveztünk. Hát most nem tudom, legközelebb hogy állunk az emberek elé? Tóth János, a kölesei ta­nács vb-titkára mondta ezt, amikor a falu és a hozzá tartozó négy település gond­jairól beszélgettünk. Mond­ta pedig mindezt azért, mert hiába határozták el, hogy felépítenek egy hetvenöt sze­mélyes óvodát, hiába készí­tették el a terveket, hiába gondoskodtak telekről, óvoda nem lesz rajta. Annyiszor megfaragták a pénzüket, a tervkészítés óta olyan ár­emelkedések voltak, hogy jó, ha a következő ötéves terv­ben hozzáláthatnak az épít­kezéshez. És a határidőcsúszásban nemcsak az a rossz, hogy 3 —4 évvel később lesz új óvodájuk, hanem a szavahi­hetőségüket kérdőjelezhetik meg. Pedig épp elég baj az nekik, hogy a botpaládi is­kola bővítésére és felújítá­sára nyolcmilliót terveztek, iiert elegendőnek látszott, s nőst tizenegymilliónál tar­ának az áremelkedések mi- itt. Aég magyarázat »•in... Talán még az óvodaépítés ^maradásánál is jobban fáj i kölcseieknek, hogy a Du- lacoop részvénytársaság be- :sapta őket. Arról volt szó, íogy bőrdíszműüzemet hoz­lak létre, aztán a jó néhány 'tnbernek munkát adó üzem lelyett jószerint ntég magya- ázatot sem kaptak. Annyit adtak meg, hogy állítólag ermékeiknek nem lenne pia- a, s most aztán joggal nem rtik: miért bolondították ko- ábban azzal, hogy milyen lasznos, nyereséges, a rész- énytársaságnak és a kölese­iknek is áldásos tevékeny­ig lesz ez. Nem lesz tehát 50 embernek munkája, nem ‘sz keresete, pedig igazán iférne a kölcseiekre és a jrnyékbeliekre. A megtartó erő eddig a >zösség volt. ami a maguk- utaltságban kialakult — indta a tanácstitkár —, s ?rt van az, hogy az itt dől­té értelmiség 85—90 száza­da itt született, s vissza- t. amikor megszerezte a lómat. Kölesei itt az ag- mérnök. a pedagógus. s viseli jobban szívén az dolgozók sorsát, az itt .etett gyerekek ügyét, éhány éve Sonkádon ki- ifajta forradalom tört ki, írt megszűnt az iskola. Még a televíziót is lehívták, hogy tegyen igazságot, ne vi­gyék iskolába a gyerekeket Kölesére. Aztán rájöttek az emberek, hogy mégis csak jobb öt-tíz percet utazni és a legkorszerűbb eszközök —- színes tévé, zárt rendszerű videolánc — felhasználásával tanulni, mint otthon marad- ni a mostoha körülmények között. Mert annyi pénze so- sem volt a kölesei tanácsnak, hogy minden iskolát egyszer­re korszerűsítsen. Saját «főből Náluk nem volt árvíz, ki­maradtak a szatmári közsé­geknek 1970 után adott ja­vakból. Saját erejükből épí­tettek három településen víz­müvet, épült sütőüzem, gyógyszertár, iskola, gyü­mölcsüzem és amikor a ta­nács vezetői bejelentették: a VII. ötéves tervben nem lesz új iskola, a lakosság akkor is vállalta a 600 forint tehót. És itt nem 51 százalék sza­vazott igennel, hanem a la­kosság több mint 70 százalé­ka. pedig akkor még a víz­műhozzájárulás terhe is vál­lukon volt, a fizetnivaló csak tavaly járt le. Még szeren­cse, hogy Botpaládon is lesz jó ivóvíz, ettől nem vették el a támogatást... Kívánságlistát nem állítot­tak fel, de nagy szükség vol­na egy napközi otthonra az időseknek, ehhez azonban a volt körjegyzőség épületét kellene átalakítani. Igény már van, lemérhető ez ab­ból is, hogy a szociális ét­keztetésben részesülők száma három év alatt megduplázó­dott. Pedig itt nem látvá­nyos a szegényedés, hiszen aki 4 pzer forintot keres, itt nehezebben él, kevesebb pa­nasszal vészeli át a nehezebb időszakokat is. Sok ötlet kellett és kell ahhoz, hogy a legszüksége­sebbekre jusson a tanács pénzéből. Ma már mindenki tudja, hogy a 23 forintos élelmezési norma csak üres levesre elég, ezért a konyha dolgozói kiszámolták, hogy a moslékból 30 malacot fel tudnak nevelni. így egy kiló hús 55—60 forintba kerül. Beraktak háromezer liter be­főttet — paradicsomot, ká­posztát, tököt és szilvát — s 400 ezer forintot takarítottak meg azzal is, hogy a tanácsi intézmények karbantartását házon belül, a gamesz-szel oldották meg. Űjabb százezer forint megtakarítást hozott, hogy a tanács egyéb intéz­ményeinek korszerűsítését is ugyanezek az emberek vé­gezték el. Vásároltak egy traktort és egy szennyvízszállító kocsit, s úgy számolták ki, hogy há­rom év alatt megtérül az ára, sőt ha a lakosságnak is vé­geznek szolgáltatásokat, ak­kor még keresnek is vele. Van a gamesznél jó villany­szerelő, jó vízvezeték-szere­lő, szobafestő, s amikor a té­li hónapokban nem tudnak az iskolákban, az intézmé­nyeknél dolgozni, vállalhat­nak munkát a lakosságnak is. wmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmam Hozzádolgozni — Reméljük, lesz rá igény — mondja Tóth János —, bár nem gazdag emberek az itt élők. Elkezdődött a paládi tsz felszámolása, de a többi tsz-ben is kényszerfoglalkoz­tatás van. Akkor lenne ha­tékony az emberek dolgozta­tása, ha a tagság negyven százalékát elengednék. De akkor miből élnének meg itt a családok? Így pedig marad a havi négyezer forintos átlagkere­set, ami csak akkor elég, ha éjjel-nappal hozzádolgoznak még. Az a szerencse: még nem érzik, hogy az iparvidé­keken is csökkentik a lét­számot, aki eddig hazament, azt nem elküldték, hanem ő hagyta ott munkahelyét va­lamilyen ok miatt. Székesfe­hérvárott, Komárom megyé­ben, különböző állami gazda­ságokban — a hanságiban, a szigetcsépiben — találtak munkát maguknak? mostaná­ban pedig már haza sem jönnek, lakóhelyül is azt a települést választják, ame­lyik munkát, kenyeret adott. Nyolcszázzal csökkent az el­múlt két évben a lakosság száma, így aztán joggal mondják, akik itthon ma­radnak, vagy ők nem tettek eleget saját falvaikért, vagy mások nem viselték szívükön e vidék sorsát. Balogh József — Ez az átkozott új ví­rus elkapott — mondta a barátom, miközben köhö­gött, tüsszögött, könnye csurgóit, és az orrát fújta egyszerre. — Miféle vírus? — Az az amerikai szá­mítógépvírus, állítólag ve­szélyesebb, mint a hong­kongi. — Né viccelj már — mondtam —, a dolog való­ban veszélyes, de nem rád, hanem a számítógépekre. — Tényleg? — könnyeb­bült meg a barátom, s már nem is volt taknyos. —Szá­mítógépem szerencsére nincs, nem kaphatom el tő­le. — Arról van szó — kezd­tem neki magyarázni, mint­ha tényleg érteném a dol­got —, hogy valaki egy ap­ró kis programot juttat be a számítógéprendszerekbe. Ez a kis izé aztán vagy tönkreteszi a korábban tá­rolt programokat, a gép me­móriáját, vagy jobbik eset­ben annyi felesleges infor­mációval tömi tele, hogy a hasznos dolgoknak már nem jut hely. — Akkor az én főnököm is egy ilyen számítógépví­rus, csak idáig nem tudtuk róla. Flancból beszerzett a cégnek egy böhöm nagy számítógépet, s annyi feles­leges hülyeséggel tömte te­le, hogy a komoly dolgok­ra már nem is lehet hasz­nálni. Például személyzeti programként betáplálta mind a hatezer dolgozó anyja nevét. Azt is betáp­laltatla a gép be, hogy a dolgozók közül ki párttag, s milyen pártnak a tagja. — A főnököd vagy szá­mítógépvírus vagy előrelá­tó. * * * — Jó napot! Hallottam a Politikai Bizottság irányel­veit, miszerint magánsze­mélyek is alapíthatnak la­pot. engedély nélkül. — Kicsit korai a dolog — mondta a nyomdavezető —, de miről lenne szó? — Irodalmi lap — vála­szolta a fürge pasas. — Negyedéves vagy havi megjelenéssel? Kilábal-e a HAFE? Egy igazgatóváltás történetéből Tizennégy hónapig, 1989. december 31-ig megbízott igazgatóként a 44 éves Csen- geri János irányítja a Hajtó­művek és Festőberendezések nyíregyházi gyárát. Elődje, Hekmann László korenged­ménnyel nyugdíjba vonult. A megüresedett helyre ugyan pályázatot írtak, de mint Do­bos Gyula vezérigazgató tájé­koztatójából megtudtuk, egyik pályázó sem felelt meg a kö­vetelményeknek. mégis lemaradtunk a kiszál­lításban. Tegyük hozzá, hogy 20 millió forint ér­tékű berendezések vagon­hiány miatt jelenleg is a te­lepen várnak. A kínai kiszál­lítás ellenértékét, 15 millió forintot pedig az utolsó ne­gyedévben utalják át. — Tervez-e belső szervezeti átalakítást, esetleg létszám- csökkenést, hiszen a nyereség növelésének ez is egyfajta módja? — Költségcsökkentő és ta­karékossági intézkedéseket fogok bevezetni. Ez viszont nem jelent létszámleépítést, sőt a kapura is ki van téve, hogy szakmunkásokat felve­szünk. Az anyagköltség csök­kentésén jelentős megtaka­rítást érhetünk el. Mivel a begyakoroltság és a technikai színvonal nőtt, a normaidő­csökkentésén is minimális bérmegtakarítást érhetünk el. A fel nem osztott költsé­gek (például energia) mér­séklése is célunk. — Az árbevételi és a nyere­ségterv elérése mellett a fel­adatai közé tartozik előkészíteni a jövő évi tervet. Mennyire si­kerültek a szerződéskötések? — Az idei 564 millióval szemben jövőre 700 milliós árbevétel a terv. A zwickaui, várhatóan új motorokkal fel­szerelt Trabantok gyártásá­hoz festőberendezéseket és konvejorokat szállítunk. Ezekkel a termékekkel sze­relnek fel jövőre Leningrácj- ban és Rosztovban is egy gyárat. Ezenkívül az NDK- beli Schonebeckbe komplett szállítóeszközöket gyártunk 45 millió forint értékben. Ausztriába pedig beégető alagutat és festékszórófiilkét készítünk. A vállalat az ame­rikai Webb cégtől kétpályás, nehéz alkatrészek szállítására alkalmas konvejor gyárt­mánycsalád licencét vásárol­ta meg, amely folyamatosan felváltja a kevésbé korsze­rűt. Az előkészítő munkákat megkezdtük, várhatóan 1990- ben kezdődik a gyártás. — Jövő félévkor ön is meg­pályázza az igazgatói széket? — Korai még erről dönte­nem. Egy év után, amikor remélhetőleg a kapott házi feladatot megoldottam, gon- dolkodhatom ilyenen. Addig az a legfontosabb, hogy a gyár ne sodródjon a létbi­zonytalanságba, mint 1986- ban, amikor megélhetési gon­dokkal küszködött. Nekem az a célom, hogy egy év múlva ne felszámolják a nyíregyhá­zi gyárat, hanem olyan neve legyen, amelyet elismernek mindenütt. Máthé Csaba Veszprém ben, a Petőfi Szín­ház előtt felállították Petőfi Sándor szobrát — Marton László alkotását. — Tíz pályázat érkezett, eb­ből egy jelentkező visszalé­pett. A többiek közül a szak­mai bizottság hármat java­solt, viszont a vállalati szak- szervezeti bizottság és a gyá­ri pártalapszervezet egyiket sem ajánlotta. Sajnos nem volt olyan jelentkező, aki az előzetesen meghirdetett fel­tételeknek megfelelt volna. Ha új pályázatot írunk ki, akkor elhúzódott volna a vá­lasztás, ezért kapott megbí­zást Csenden János. Egyéb­ként jövő év nyarán a jog­szabálynak megfelelően ismét kiírjuk a pályázatot. A megbízott igazgató 18 éve dolgozik a HAFE-nél, technológusként kezdte, majd folyamatosan lépkedett felfe­lé azon a bizonyos létrán. Legutóbb a termelést irányí­totta, keze alá tartozott 350 fizikai dolgozó. — ön nem pályázott, végül mégis megbízták az igazgatói teendők ellátására. Tűzoltó­munkára vagy átmeneti felada­tok megoldására kapott fel­adatot? — Korábban bíztam abban, hogy olyan ember kerül a gyár élére, akitől sokat ta­nulhatok. Mivel egyik pályá­zatot sem fogadták el, olyan valakit kerestek, aki jól is­meri a belső viszonyokat, zökkenőmentesen átveszi az irányítást és aki nem hóna­pokig keresi, hogy hol van a kutya elásva. Itt nincs tűz­oltómunka, ez nem kényszer, hanem a gyárban dolgozók iránti felelősség, hogy ne hagyjuk őket cserben, bi­zonytalanságban. Szerintem nincs olyan rossz gazdasági helyzet, amikor fel kellene adni az egészet. Bár a har­madik negyedév végén az árbevételi tervünktől jelentő­sen elmaradtunk és emiatt csökkent a nyereségünk, év végéig a korrigált árbevételi tervet teljesíteni tudjuk. — Mi okozta a lemaradást? — Kevesebb terméket ér­tékesítettünk. A szovjet piacra szerződésünk volt, fo­gadták volna a festőberende­zéseket és a konvejorokat, — Irodalmi napilap. Cí­me: ÉN. Csak kétoldalas lenne, minden szám tele az én verseimmel. — Kt fogja ezt megven­ni? — Én. Ezért csak egy pél­dányban szeretném előál­líttatni. — S ha maga sem fogja megvenni? — Akkor egy lappal több­re fognak ráfizetni, na bumm! *■ * — Reform van? — Nincs — mondta az újságos. — Kapu van? — Nincs. — Tekintet van? — Az mi? — Hitel van? — Magának?! Minek ma­gának hitel, úgysem lehat kapni semmit. * * * — Láttad az első magyar oktató szexkazettát? — Egyszer láttam. — És? — Pótvizsgázni szeretnék. Majláth László Létbizonytalanság után

Next

/
Thumbnails
Contents