Kelet-Magyarország, 1988. november (45. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-26 / 282. szám
4 Kelet-Magyarorsság 1988. november 26, VILLÁNYI MIKLÓS: Az államháztartás súlyos helyzete nagyobb adózást igényel (Folytatás a 2. oldalról) eszmecserét folytatnak, s ezt a polémiát a nagyothallók párbeszédének nevezte. Mint mondta: a kormányt gúzsba kötik a külső adósságszolgálat és a túlméretezett hazai költségvetési rendszerünk kötelékei, gyenge, vagy közepes jövedelemtermelő képességű vállalkozói szférával megáldva. Folyik az egymásra mutogatás, miközben egyre lejjebb csúszik az egészségügy, az oktatás színvonala, s csökken az életszínvonal is. Megítélése szerint az 1989. évi kilátások sem ígérik, hogy változás következik be a restrikciós politikában. Hellner Károly ezután. az árfolyaimpolitíka, az infláció kérdéseit elemezte, majd a szociálpolitikára térve óva intette a kormányt attól, hogy úgy avatkozzon be a nyugdíjasok helyzetébe, hogy intézkedései nem egyértelműen pozitív változást eredményeznek a különböző rétegek számára. Ezért nem javasolta, hogy változtassanak a 70 évesek, illetve azon felüliek nyugdíjvalorizációján (reálérték-megőrzésén). Kovács Lászlóné, a Meggyfa utcai napköziotthonos óvoda óvónője megdöbbenésének adott hangot, hogy a szociál-, illetve az életszínvonal-politikai elképzelések még a reálérték megőrzését sem tűzik célul. A képviselő decemberre választ vár a kormánytól arra, hogy tervezi-e olyan alternatívák előterjesztését, amelyekből az összes eltartott gyermekre vonatkozó adóalapcsökkentő kedvezmény következne. Szirtesné dr. Tomsits Erika a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. számú Gyermekklinikájának tanársegéde megállapította: a szigorú költségvetési politika milliárdok szétforgácsolása mellett pedagógusokkal és egészségügyi szakdolgozókkal szemben érvényesül. A humánszféra „rombolási programjához” sem a képviselő, sem a szociális és egészségügyi bizottság nem kívánja a nevét adni, különösen azért nem, mert e területen a mulasztások a kibontakozás akadályaivá válhatnak. Lakos László, a jászkaraje- női Árpád Mgtsz elnöke kitért arra, hogy jelenleg az állam kezébe kerül a GDP, a hazai bruttó termék 70 százaléka. Ez a központosítás már túl van az ésszerűség határain. Felhívta az Ország- gyűlés figyelmét, hogy követelje meg: a kormány nyújtsa be az államháztartás jövő évi tervét. Az elhangzottakra Hoós János, az Országos Tervhivatal elnöke válaszolt. Határozathozatal következett. Az elnöklő Horváth Lajos együttesen kívánta megszavaztatni a két témakört felölelő előterjesztést. Képviselői indítványra ettől elállt, újra, ezúttal már külön-kü- lön szavaztatott a kormány stabilizációs gazdasági programja első évének végrehajtásával foglalkozó beszámolóról, illetve az 1989. évi gazdaságpolitikai feladatokról. Az Országgyűlés először kétséget kizáró többséggel tudomásul vette az Országos Tervhivatal elnökének beszámolóját és a felszólalásokra adott válaszát, majd — ugyancsak nagy többséggel — az 1989. évi gazdaság- politikai feladatokat, az „A” változat mellett foglalva állást. A napirendnek megfelelően ezután Villányi Miklós pénzügyminiszter terjesztette elő a vállalkozói nyereségadóról szóló törvényjavaslatot. valamint az ehhez és a magánszemélyek jövedelem- adójának módosításához kapcsolódó átmeneti rendelkezésekről szóló törvényjavaslatokat. Villányi Miklós bevezetőben elmondotta: második olvasatban van terítéken a nyereségadó-törvény. Ezúttal egy átdolgozott, kiegészített, tartalmában, szerkezetében, nyelvezetében is jelentősen módosított törvényjavaslat került a képviselők elé. A törvényjavaslat legtöbb vitát kiváltó pontja az adó mértéke volt. Már az októberi ülésszakon is ez volt a törvényjavaslat tárgyalásának kritikus pontja. A terv- és költségvetési munkák előrehaladásával egyértelműen igazolódott: 1989-re az előterjesztettnél magasabb adómérték indokolt, sőt, további költségvetési egyensúlyt javító intézkedésekre is szükség van. Az 1989. évi állami költségvetés és államháztartás rendkívül nehéz helyzetben van, jól tükrözi a gazdaság jövedelemtermelésben és újraelosztásban kialakult feszültségeit. A több mint három hónapja folyó intenzív munka eredményeként — amely az egyensúly javítására irányult — a következő helyzet alakult ki: a gazdálkodó szervezetek támogatása az ez évi várhatónál 24 százalékkal lesz kisebb. A mérséklés főként az élelmiszer- gazdaságra, a szénbányászatra, a rubelelszámolású export árkiegyenlítésére, az ivóvíz-, csatorna-szolgáltatásra koncentrálódik. A fogyasztói ár- kiegészítés előirányzata megegyezik az ez évi várhatóval. A jövő évi tervezett fogyasztói árszínvonal emelkedése egyes területeken ugyanis csak a támogatások szinten tartását eredményezi. A beruházási támogatások csak a folyamatban lévő beruházások forrásaira nyújtanak fedezetet, néhány esetben az eredetileg tervezett ütemnél lassúbb megvalósítás mellett. A vállalati beruházások támogatására összesen 9 milliárd forint szolgál. Az 1989. évi támogatáscsökkentési javaslatok a fogyasztói árszintnövekedés korlátái és a szociálpolitikai ellentételezési kötelezettségek miatt az eredetileg elképzelt nagyobb összeggel szemben csak 25 milliárd forintot tesznek ki. A társadalombiztosítás — reformja első lépéseként — a jövő évben önálló alapként leválik az állami költségvetésről. Az ellátások biztonságát törvény garantálja. A kiadások várhatóan 43 százalék járulékfizetést igényelnek, s teljes egészében a társadalombiztosítás bevétele lesz a 10 százalékos nyugdíj- járulék is. Ez az önállósághoz feltétlenül szükséges, szerény mértékű tartalék képzésére is elegendő. A kormány korábbi ígéretének megfelelően a felsőoktatásban és a központi kutatásban a támogatás növekedése a folyó kiadások reálértékének megtartásán túl, fejlesztést is lehetővé tesz, az egészségügyi és szociális ellátásban, a közoktatásban a pénzügyi források együttesen megközelítik a működés szinten tartását. Az összes többi területen — különösen a központi igazgatásban és a védelemnél — a kiadások reálértéke csökken. Az állami költségvetés egyéb kiadásait a nemzetközi kötelezettségek és az adósságállománnyal kapcsolatos korábbi terhek határozzák meg. Külön intéz- kedések — például a lakásfinanszírozás rendszerének változása — nélkül itt akkora terhek jelennének meg, ame- lyek a pénzügyi folyamatok szempontjából kezelhetetle- nek. A vállalkozási nyereségadó bevezetésével a kereseti adó és a termelési adó megszűnése, valamint a beruházásokat terhelő forgalmi adó befizetés csökkenése miatt a központi állami költségvetés bevételei a jövő évben körülbelül 20 fhilliárddal csökkennek. A tervezőmunka eddigi menetében világossá vált, hogy a kiadások további érdemi csökkentésére — az érintettek körében elviselhetetlennek tűnő szociális és társadalmi feszültségek vállalása nélkül — nincs mód. A jelzett bevételi és kiadási előirányzatok mellett a költségvetés hiánya mintegy 70 milliárd forint lenne. Ezzel szemben a gazdaságpolitikai célok megvalósítása, a belső folyamatok kézben tartása, a belső és külső egyensúly 20—25 milliárd forint hiány kialakulását engedi meg. Ez az a szint, amely mellett még az ország hitel- képessége fenntartható. Ezért a kormány javasolni fogja a központi lakásfinanszírozási alaphoz való hozzájárulást — jelentette be Villányi Miklós, majd azt indítványozta: a biztonságosabb bevétel és a jobb áttekinthetőség érdekében — az osztalék helyett — 55 százalék általános nyereségadót fogadjanak el. A nyereségadó megnövelt mértéke a versenysemlegesség és a terhek igazságosabb megosztása szempontjából jobb megoldásnak tűnik, mint az állami tulajdon utáni részesedés fizetése. A Központi Műszaki Fejlesztési Alaphoz, a Szakképzési Alaphoz vagy a csökkent munkaképességű dolgozók foglalkoztatásához való hozzájárulások nem jelentenek elvonást a költség- vetés számára, mert ezeket a vállalatok visszakapják, vállalatok közötti újraelosztást valósítanak meg. A társadalombiztosítási járulék pedig jövő évtől már a költségvetésen kívül, a vállalatok és a lakosság között valósít meg jövedelemátcsoportosítást. Az állami költségvetés hiányának 1986 óta tartó mérséklődésében így is megtorpanás következik be. A következetes és szigorú monetáris politika a költségvetési politika szigorát is megköveteli. A belső és külső pénzügyi egyensúly fenntartása tulajdonképpen egyensúlyi költségvetést követelne meg. Ez azonban a gazdaság és a Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt képviselőtársaim! Szabolcs-Szatmár megye ügyének, gondjainak tolmácsolójaként kértem szót, azzal a meggyőződéssel, hogy a képviselő bármilyen kicsi, vagy távoli közösség üzenetét hozza, az része a nemzet egészének, és túlmutat helyi jelentőségén. — „Szabolcs-Szatmárban minden negyedik állampolgár 2500 forint alatti egy főre jutó havi jövedelemből él. A nyugdíjaskorúak esetében ez az arány 70 százaléka, a többgyermekes családoknál eléri a 75 százalékot — közel 55 ezer azoknak a nyugdíjasoknak a száma, akiknek lét- fenntartása veszélyeztetett.” (Idézet a megyei pártbizottság állásfoglalásából.) Nálunk még a legjobb munkáért is kevesebb bért tudunk adni, mint az ország más tájain és nem volt eddig olyan erő, ami ezt a helyzetet megváltoztatta volna. A hangsúly azon van, mi az, amit saját erőnkből, mi az amit központi segítséggel tudunk elérni, s hogyan tudunk az ország stabilizációs programjához kapcsolódni. Elgondolásaimat két fő csoportba sűrítettem: a gazdálkodás rendjének, szervezetének, szerkezetének megújítása; az emberek szociális ellátásának lehetséges módja. Az első rendkívül nehéz, hiszen Szabolcs-Szatmár kínálata ma kis túlzással any- nyi, mint a gyarmatosítás kezdetén a meghódított területeké. Van munkaerő, noha jórészt képzetlen, de ehhez azt kell tudni, hogy megyénk hosszú idő óta szellemi exportőr, a frissen diplomázot- tak közel fele nem tér visz- sza, többsége nem talál itthon képzettségének megfelelő munkát. És ugyanez a lakosság egészét érintő, nehezen elviselhető intézkedés- sorozattal lehetne elérhető, ami most nem reális alternatíva. Így olyan lépéseket kell tenni, amelyek elősegítik az 1989. évi gazdasági célok elérését, ugyanakkor a társadalom számára még elfogadhatóak. A kormány tudatában van annak, hogy a vállalatokat, vállalkozásokat terhelő ösz- szes jövedelemelvonás magas. Hosszú távon kifejezett szándéka az adóterhelés — a gazdaság reális lehetőségeivel összehangolt — mérséklése. Meg kell teremteni az előfeltételeit az elvonás mérséklődésének. A költségvetési reform és ezzel összehangoltan az ár-, bér- és szociálpolitikai reform gyorsított ütemű végrehajtása, a költségvetés jövedelem-újraelosztó szerepének csökkentése, a kiadások valóban radikális mérséklése ad erre lehetőséget. Ehhez kérte Villányi Miklós a Parlament hatékony támogatását. Kovács András a Selypi Cukorgyár főmérnöke, a terv- és költségvetési bizottság előadója beszámolt a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság, valamint a terv- és költségvetési bizottság november 17-i együttes ülésének főbb megállapításairól. Emlékeztetett arra, hogy Tallóssy Frigyes képviselő több módosító indítványt tett, amelynek egy része bekerült a terv- és költségvetési bizottság anyagába. Ezeken túl javasolta a 40 százalékos nyereségadó felső sávhatásárának emelését 3 millióról 10 millió forintra. Ezt a javaslatot a vita után az együttes ülés elvetette, mivel a költségvetésnek 7—8 milliárd forint forráskiesést okozna. Szabó Kálmán folytatta egyoldalú küzdelmét a reális hazai vagyonértékelés bevezetése érdekében. Bár ebben a törvényben ez nem fogalmazódott meg, mégis fordulat várható e kérszükség visz el évente 1000— 1500 középfokú végzettségű fiatalt. Van nyersanyagunk, élelmiszer, illetve mezőgazdasági termék, mely ebben a formájában nem a legkelendőbb a világpiacon. Olyan mélyen vagyunk, hogy csak az segíthet ki bennünket, ha abból csinálunk erényt, ami eddig visszahúzott. A költségvetési tervezet reformjában olvashattuk, hogy a cél a helyi önkormányzatok gazdasági önállóságának fokozatos megteremtése, majd néhány fejezettel később elképzeléseket találhatunk a helyi önkormányzatok, tanácsok finanszírozására. Az első variáció lenne alkalmas a mi gazdaságunk megújítása számára, amelyben szerepelnek az újraelosztásból és nem csupán a helyi erőforrásokból származó tételek is. Az én megítélésem szerint azonban nagyobb differenciáltságra van szükség. Vannak hátrányos, halmozottan hátrányos, elmaradott gazdasági vidékek, amelyeknek épp elmaradottságát, vagyis gazdasági adottságait kellene feltárni, és ennek alapján osztályozni az ország gazdasági övezeteit. Véleményem szerint ez lenne egy egészséges támogatási rendszer alapja, amit másképpen úgy fogalmazhatok, hogy kialakulna egy megyei (vidéki, régió szerinti) preferencia, désben, mert a társasági törvény életbe lépése ezt kikényszeríti. A legélesebb vitát az adó kulcsának mértéke váltotta ki. A terv- és költségvetési bizottság az eredeti 50 százalékos adókulccsal javasolja a Parlamentnek elfogadásra a törvényjavaslatot. Ennél magasabb adókulcs bevezetése nem indokolt, hiszen a vállalkozások többségét megfosztaná a szerkezetváltoztatás esélyétől. További indok, hogy újabb adóemelésre a termelőszféra áremeléssel reagálna, s ez az inflációt gerjesztené és az állampolgárok helyzetét rontaná tovább. A terv- és költségvetési bizottság úgy értékelte, hogy fő elemeiben a törvényjavaslat előnyeire változott, a törvény- erejű rendelet és a végrehajtási utasítás elmaradásával pedig példa értékű munka. Ezért a törvényjavaslatot a terv- és költségvetési bizottság nevében — a bizottsági jelentésbe foglalt módosító javaslatok figyelembevételével, az 50 százalékos adókulccsal — elfogadásra javasolta. A törvénytervezet vitájában több képviselő hangot adott aggodalmának, osztozva a bizottságok által fölvetett kételyekben az adóelvonás mértékét illetően. Végül a terv- és költségvetési bizottság javaslatát fogadták el nagy többséggel — az ötvenszázalékos adómértékkel. Az Országgyűlés Tallóssy Frigyes javaslatát elutasította. Tétényi Pálnak, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökének a Központi Műszaki Fejlesztési Alapról szóló törvényjavaslatot előterjesztő expozéját követően — este 8 órakor — befejeződött az Országgyűlés ülésszakának pénteki munkanapja. Szombaton reggel 9 órakor a Központi Műszaki Fejlesztési Alapról szóló törvényjavaslat vitájával folytatja munkáját a Parlament. amely épp az elmaradottság fokához viszonyítva jelent kivételezettséget, előnyt. Nem lennének tehát külön alapok, hanem a foglalkoztatási, a területfejlesztési és egyéb alapokat összevonva megkapná a megye és ezzel az összeggel (adómentesen) önmaga, saját felelőssége szerint gazdálkodna. A következő amit az ország színe előtt kérni kívánok : olyan adórendszert, amely a megyei preferenciák érvényesítése során lehetőséget ad arra, hogy bizonyos beruházások, bizonyos időre adókedvezményeket, törlesztési és hitelkedvezményeket élvezhessenek. Mint például az infrastruktúra. És én azt gondolom, mindezt ne a fővárosból, országos bankból kísérjék figyelemmel,, hanem azt tartom szükségesnek, hogy alakuljon regionális megyei pénzintézet, mely a helyi preferenciákat ismerve adna hitelt, törlesztési és adókedvezményt'. Befejezésül én most nem klasszikust akarok idézni, bár számos fontos gondolat kívánkozna egy jövőért kiáltó felszólalás végére, hanem egy választóm szavait idézem, a leveleki iskola igazgatóját, aki legutóbbi beszélgetésünket a következőképpen summázta: „Nálunk türelmesebbek az emberek, de már mi is a tűrés határán vagyunk. Nagyon fogjuk figyelni, rendes munkát végezzenek!” Pozsgay Imre sajtótájékoztatója Pénteken a parlamenti ülésszak szünetében Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államiniszter találkozott a hazai és a nemzetközi sajtó képviselőivel. Kérdésekre válaszolva Pozsgay Imre hangsúlyozta: — Ennél gyorsabban nem lehet alkotmányt csinálni, mert valóban széles körű társadalmi vitára, népi részvételre van szükség. Ilyen módon a jövő fél évben tartom reálisnak az új alkotmány megalkotását — mon- iotta egy másik kérdésre. Hozzátette: nincs olyan előírás, hogy az alkotmány az MSZMP vezető szerepét deklarálja: az alkotmányo- zók, a politikai vita és a törvényhozás dolga lesz eldönteni, hogy ez bekerül- jön-e. Az emberi jogok normái lesznek a kiindulópontok, ami annyit jelent, hogy most nincsenek politikai parancsok az alkotmány számára. — Híve vagyok egy koalíciós kormányzat létrejöttének — mondotta —, még akkor is, ha ez nem pártformációk és pártalkuk formájában jön létre, hanem a különböző társadalmi mozgalmak és csoportok egyezkedése révén. A Parlamentben lehet szerepe ellenzéknek, de a kormányon belül ez elképzelhetetlen. Pozsgay Imre hangsúlyozta, hogy bár csütörtökön a Parlamentben nem volt felhatalmazása senkinek, aki igenlő választ adhatott vol- Király Zoltán képviselőnek a tervezett és behatárolt többpártrendszer bevezetését javasoló felvetésére, a kormány ezt az indítványt „politikai megrendelésnek” tekinti, s készül megválaszolására. Az államminiszter hangsúlyozta, hogy az elmúlt negyven esztendő parlamenti választásaiban a jelenlegi legautentikusabb Országgyűlés. De nem tartja kizártnak, hogy ez a testület úgy dönt: nem érzi felkészültnek magát _ arra, hogy alkotmányozó szerepet is betöltsön, s indítványozni fogja esetleg egy alkotmányozó gyűlés megválasztását. vagy népszavazásra tesz ajánlatot. SOLTÉSZÁÉ PÁDÁR ILONA: Saját felelősséggel gazdálkodjon a terület
