Kelet-Magyarország, 1988. november (45. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-25 / 281. szám

2 Kelet-Magyarország 1988. november 25. Az Országgyűlés első napi ülése (Folytatás az 1. oldalról) lamminiszteri tisztet vállal­jon, mert a miniszterelnök munkáját elsősorban . nagy közgazdasági, elméleti felké­szültségével, a rendelkezésére álló tudományos háttérrel megfelelően tudja támogatni. Az Országgyűlés ezután — 10 ellenszavazattal és 15 tar­tózkodással — Nyers Rezsőt államminiszterré választotta meg. Az ülés a kormány új elnö­kének és államminiszterének eskütétele után folytatódott; Németh Miklósnak és Nyers Rezsőnek munkájukhoz Sta­dinger István kívánt erőt, egészséget. Ezt követően Németh Mik­lós emelkedett szólásra. Be­szédében kifejezte meggyőző­dését, hogy az Országgyűlés felelős cselekvésre adott meg­bízást számára és Nyers Re­zsőnek. Hangoztatta: —- A reformok útján ha­ladva nehéz szakaszhoz ér­keztünk. Olyan terepen ku­tatjuk az utat — éledő önbi­zalommal és összefogást ke­resve —, ahol előttünk senki sem járt. A tét nagy. A szo­cializmus perspektívája az ezeréves Magyarország törté­nelmi sorsával kapcsolódik össze. Természetes, hogy oly­kor belső feszültséget, bi­zonytalanságot érzünk, azt viszont biztosan tudjuk, hogy a kibontakozás tartós pillére­it kell kiépítenünk a gazda­ságban, a társadalomban és a politikában egyaránt. Ezek a pillérek: a modern jogálla­miság, az ország hídszerepe — amely a magyar—szovjet szövetség szilárdságán és nyi­tott nyugati kapcsolatainkon alapul —, a szocialista piac- gazdaság, a minőségi terme­lést kikényszerítő verseny, a vállalkozói lelemény és a megújulás készsége, a szocia­lista pluralizmus fokozatosan, alulról felfelé kiépülő intéz­ményrendszere és az abban megnyilvánuló nemes politi­kai versengés, a társadalmi szolidaritás és a megértés ér­tékei szerint épülő közösségi viszonyok. A kormányfő kifejezte meggyőződését, hogy csak a kitartó és állhatatos szorga­lom, a kemény munka, a tisztességes emberi magatar­tás mozdíthatja ki a társadal-' mat a holtpontról. Ezt csak közösen, együttműködve te­hetjük meg — mondta vége­zetül, kérve a törvényhozó testület, s általa az ország népének támogatását a kor­mány munkájához. Németh Miklóst követően szót kért Hellner Károly, aki elmondotta, hogy szavazatá­val nem támogatta Németh Miklós miniszterelnökké vá­lasztását; munkájához azon­ban jó egészséget és sok si­kert kíván. Az új kormányfő munkafeltételeinek javítása érdekében azt javasolta: te­gyék lehetővé, hogy megvá­laszthassa munkatársait, te­hát az Országgyűlés decem­beri ülésszakán terjeszthesse elő a Parlamentnek az új kormánylistát. A javaslattal kapcsolatban Németh Miklós elmondotta: jogos Hellner Károly felveté­se. Ugyanakkor a tájékozó­dáshoz, a feladatok felméré- séhez, a szükséges változta­tások előkészítéséhez időre van szükség. Amikor megér­tek a feltételek a személyi változtatásra, akkor fogja megtenni erre vonatkozó ja­vaslatát az Országgyűlésnek — mondotta. Németh Miklós válaszát a képviselők tudomásul vették. Alapvető a politikai viszonyok humanizálása A napirendnek megfelelő­en ezután Pozsgay Imre ál­lamminiszter a politikai in­tézményrendszer reformjá­val kapcsolatos tervekről, jogalkotási feladatokról adott tájékoztatást. A kormány ja­vasolja, hogy az Országgyű­lés még az idei decemberi ülésszakon tárgyalja meg az egyesülési, a gyülekezési jogról, a sztrájkjogról, illető­leg a még most esedékes al­kotmánymódosításról szóló javaslatokat; az 1989-es esz­tendőben az Országgyűlés el­ső fél évi ülésszakai az elő­terjesztést az alkotmány kor­szerűsítésének koncepciójá­ról, a biróságokról szóló tör­vény módosítását, a közigaz­gatási bíráskodás bevezeté­sét, a sajtóról szóló törvény módosítását. Ez utóbbi nem az 1986-os sajtótörvény mó­dosítása lenne, hanem új, a sajtószabadság elveit alkal­mazó tájékoztatási tör­vény. A választásról szóló törvény módosítása szintén a jövő év első felében lenne esedékes, azzal az előzetes el­gondolással készülve erre, miszerint különválasztanák a tanácsválasztásokat az or­szággyűlési választásoktól. Még 1989-ben a törvényho­zás elé szükséges hozni a szakszervezetekről szóló tör­vényjavaslatot, valamint az alkotmánybíróságról, a nép­szavazásról, a nemzetiségek-' ről és a társadalmi viták szervezésének és lebonyolí­tásának rendiéről, valamint a Magyar Tudományos Aka­démiáról szóló javaslatokat. Felhívta a figyelmet arra, hogy az egymással összefüg­Soltészné Pádár Ilona: Megfelelő társadalmi ellenőrzésre van szükség Megyénk 8. számú válasz­tókerületének képviselője, Soltészné Pádár Ilona is szót kért a politikai intézmény- rendszer korszerűsítésé­nek vitájában. Elöljáró­ban arról a felelősségről szólt, amely a népfrontmozgalom és képviselők felé fordult, e vál­toztatásokkal teli időben. Ez­után arról beszélt, hogy az alternatív szervezetek, egye­sületek már most is részt kér­nek és vállalnak azoknak a törvényeknek az előkészítésé­ben, amelyek a pluralizmus alkalmas működését hiva­tottak garantálni. Ebben a folyamatban az új vagy mó­dosított alkotmány megjele­néséig az látszik a legfonto­sabbnak, hogy a már mosta­ni gyakorlatunkkal vagy an­nak fejlesztésével is rászol­gáljunk a bizalomra. A népfront politizálását már évek óta a hangsúlyo­sabb rétegpolitika, a társa­dalmi változásokat leginkább és leggyorsabban érzékelő he­lyi szervezetekkel való együtt­működés, s véleményükre alapozott döntéselőkészítési mechanizmus, egyáltalán nagyfokú társadalmi érzé­gő feladatok indokolják a törvénykezés korábbinál gyorsabb tempóját. Megemlí­tette : a törvénykezdeménye- zésre számos politikai fórum­nak is lehetősége nyílik. Ez a tervezet ugyanis tartalmaz­za azokat a politikai össze­függéseket, amelyek nélkül a jogállammal együtt járó plu­rális politikai berendezkedés törvényes feltételeit nem le- hét megteremteni. Az államminiszter ezután egy különös fontosságú, so­kak által felvetett kérdéssel foglalkozott: célszerűbb len­ne-e bizonyos törvényhozási kezdeményezéseket elhalasz­tani az alkotmánnyal kap­csolatos vizsgálódás lezáró­dása utáni időre. Ezzel össze­függésben annak a vélemé­nyének adott hangot, hogy az emberi jogok körébe tar­tozó törvényhozási aktusok­nak nincs akadálya az alap­törvény megalkotása előtt. Hiszen az alkotmány köte­les megfelelni az emberi jo­gokról vallott normáknak és nem fordítva. Pozsgay Imre megerősítette, hogy az eddigi tájékozódás alapján szinte bi­zonyosnak látszik: új alkot­mányra kell javaslatot tenni, minden bizonnyal még ebben . a törvényhozási ciklusban, várhatóan 1990-ben. Beszéde további részében Pozsgay Imre kiemelte an­nak fontosságát, hogy této­vázás nélkül kell elkészíteni a terveket a tulajdon, az el­osztási és a hatalmi viszo­nyokat is magába foglaló, ál­talános, radikális reformra. Enélkül az elszántság nélkül kenység jellemzi. Ez megnyil­vánul abban is, hogy a mi megyénkben a népfront nyi­tott a társadalmi, politikai al­ternatív kezdeményezésekre, bizalmat nyújt és bizalmat kap cserébe. — A bizalom megadása mellett fontosnak tartom, — mondta —, hogy megfelelő társadalmi ellenőrzés kísér­je a jelenlegi gazdasági hely­zetben különleges szerephez jutott közgazdasági és pénz­ügyi kormányzati, valamint a helyi szakigazgatási tevé­kenységet. Azért tartom ezt szükségesnek, mert a közvé­leményben is felerősödött a félelem, hogy a meghirdetett demokratizálódás hangozta­tása mellett a visszarendező­dés is megtörténhet. Esély- egyenlőséget kell adni a tehetségnek, hogy a hely­zeti előnyben lévők ne hasz­nálhassák fel az államigaz­gatást, a gazdaságirányítást, esetleg a pártfunkciókat ha­talmi előnyeik megtartá­sára. Befejezésül azt mondta: a nemzet bízik abban, hogy ve­zetői sikeresen kivezetik az országot a válságból, és ezt a bizalmat meg kell őrizni. Egy valódi népfront pedig alkalmas arra, hogy össznépi bölcsességbe emelje azokat a gondolatokat, amelyek segít­hetnek, ütköztetni tudják a különböző álláspontokat, al­ternatívákat tudnak végig­gondolni Még így is számos nehéz feladat marad, de a „dolgozó nép okos gyüleke­zete” nemcsak az országgyű­lés, hanem a falugyűléstől kell idáig vezetni az útnak, s ezen az úton végig kell men­ni. Soltészné Pádár Ilona a másik napirendi ponthoz is hozzászólt — felszólalását holnapi számunkban közöl­jük. ugyanis elképzelhetetlen a stabilizáció és a kibontako­zás a magyar társadalomban. Kényszerű szükségesség az is, hogy e radikális reformnak a kibontakoztatása előtt szigo­rú bírálat alá vessék az ed­digi reformot és főként an­nak végrehajtását. Ez az el­járás akkor tisztességes — mutatott rá —, ha nem egy­szerűen a rendszer működési zavaraival foglalkozunk, ha­nem azok zavaraival is, akik már régóta kísérleteznek progresszív választ adni a gondokra, de még nem talál­hattak rá a helyes útra. Egy ilyen nyílt és őszinte kritika mentheti meg a magyar kez­deményezésű reform valódi értékeit. Emlékeztetett az 1966— 1968-ban kezdett reform ér­tékes vonásaira, utalt azokra a hazai és nemzetközi körül­ményekre is, amelyek között ez a reform elindult, minde­nekelőtt arra, hogy nem kí­vánt kilépni a gazdálkodás köréből. Ezzel összefüggésben kijelentette: „A reform meg­maradt egy felvilágosult ab­szolutista hatalmi körben, amely a megengedés gyám­kodó, paternalista politikai koncepciójába helyezte el a reformot, nem biztosítva szá­mára a megfelelő visszaren- dezhetetlen feltételeket, be­leértve a politikai előfeltéte­leket is. Főként arra ügyel­tek éberen, hogy a reform ne válhasson széles körű demok­ratikus társadalmi mozga­lommá, mondván: ez az egész ügy kevés vezető és hozzáér­tő szakember dolga, a nép pedig majd részesül, ha elég szorgalmas lesz, a haladás áldásaiból.” Az ily módon po­litikailag kiskorúnak tekin­tett nép névtelen tömegként jelent meg, az államszocia­lizmus logikája szerint állaim gondoskodásban részesülő alattvalóként kezelték. Ezen a koncepción túl kell lépni s ehhez az alapot a má­jusi pártértekezlet teremtette meg — hangoztatta Pozsgay Imre. Elismerve a gazdaság meg­határozó szerepét, Pozsgay Imre a továbbiakban kije­lentette: a reform alapgon­dolata nem közgazdasági ter­mészetű, mert a gazdaság gyötrelmeinek, ellentmondá­sainak az oka is társadalmi eredetű. Ebből a társadalmi szempontból kiindulva a re­form első dolgai közé tarto­zik a politikai viszonyok hu­manizálásához szükséges kez­deményezések megtétele. A történelemben ugyan általá­ban nem ez a dolgok sor­rendje — tette hozzá —, de mivel a sztálini típusú állam­szocializmus politikailag, fe­lülről épült ki, a központi akarat a mozgatórugója, ezért előbb a politikában kell elhá­rítani az akadályokat ahhoz, hogy a gazdaság sikerétől függő nemzeti jólét megvaló­sulhasson. A stabilitáshoz fűződő po­litikai érdek és a közbizalom erősítése kapcsán kiemelte: a kormány nem válságlevezető, taktikai meggondolásból kez­deményezte a politikai intéz­ményrendszer átalakítását s a hozzá kapcsolódó törvény- előkészítő munkát. A kor­mány tisztában van azzal, hogy a dolgok a régi módon Mezey Károly: Készüljön el az emberi jogok kódexe A politikai intézményrend­szer korszerűsítését célzó munkáról elhangzott tájékoz­tatóhoz hozzászólt dr. Mezey Károly, Szabolcs-Szatmár me­gye 18-as választókerületének képviselője. Többek között arról szólt, hogy a politikai intézmény- rendszer reformja kardinális fonalának tartja az emberi jogok kérdését. Az emberi jogok a demokrácia épületé­nek alapkövei — hangsúlyoz­ta Mezey Károly. — A politikai intézmény- rendszer reformjának jogal­kotási feladatairól szóló tézi­sek egy sor állampolgári jo­gi kérdést tartalmaznak, me­lyek a közeli és távolabbi jö­vőben minden bizonnyal az Országgyűlés elé kerülnek. Már most javaslom, hogy készüljön el az emberi jogok listája, később pedig kódexe, ami minden olyan törvényt tartalmazna, ami az emberi jogokból következnek, az al­kotmányba pedig kerüljön be egy, a személyiség sza- badságáról szóló paragrafus, mint az emberi jogok alap­törvénye. Szólt az alkotmánybíróság és a közigazgatósági bíróság megalakításának fontosságá­ról, majd a többpártrendszer­ről. — A többpártrendszer kér­dése a májusi pártértekezlet után kezdett beszédtéma len­ni. Itt született döntés arról, hogy a fejlődéshez politikai pluralizmus szükséges. A pártalapítás joga a gyü­lekezési és egyesülési törvény- tervezet vitájában vetődött fel, így a népfront országos tanácsa úgy döntött, az ere­deti változattól eltérően, tá- mogatja a pártalapítás jogát. A Minisztertanács elfogadta az ajánlást és a törvényja­vaslat így kerül a Parlament elé. Néhány nappal ez után az MSZMP Központi Bizott­sága úgy foglalt állást, hogy a szocialista pluralizmust egypártrendszer mellett kell megvalósítani. Ez a vélemény nem kis dilemmát okozhat a párttag képviselőknek, akika népfront programjára, esküd- tek. de természetesen nem nem mennek tovább, s azzal is, hogy az erőszak — bár­mely oldalon kezdeményezik is — visszavetné az országot a válság legmélyebb pontjára, kirekesztené az európai or­szágok köréből és a civilizált világból. A kormány terve — han­goztatta Pozsgay Imre — a politikai demokrácia és a jogállam megteremtésére a stabilitás és rend talpköve is lehet, mert e terv gondolati­lag nem egyetlen centrum csalhatatlanságának és min­denhatóságának ingatag szerkezetére alapozza az or­szág jövőjét, hanem a de­mokratikus szocializmus alapeszméjére: az állampol­gár szabadságára, kezdemé­nyezőkészségére és önkor­mányzati képességére. Ehhez az állapothoz vezethet el az új alkotmány és azok a tör­vények, amelyek megalkotá­sát a párt és a kormány kez­deményezi. Végezetül a Miniszterta­nács nevében kérte az Or­szággyűlést, támogassa és hagyja jóvá a politikai intéz­ményrendszer reformjára irányuló kormányzati terve­ket, jogalkotási feladatokat. Dr. Antalffy György, a sze­gedi József Attila Tudomány- egyetem tanszékvezető egye­temi tanára, a jogi, igazgatá­si és igazságügyi bizottság el­hagyhatják figyelmen kívül pártjuk Központi Bizottságá­nak álláspontját. Ezután utalt a képviselő a Grósz Károllyal készült in­terjúra, amelyik a Le Monde- ban jelent meg. Itt a minisz­terelnök-főtitkár kijelentette: „A többpártrendszer szá­munkra nem elvi kérdés, a szocializmust egy párttal és több párttal is tönkre lehet tenni. És egy párttal és több párttal is sikerre lehet vinni” — majd kijelentette, hogy a többpártrendszer kérdéséről a párt 1990-es kongresszusán döntenek. Pedig a vita itt van a nya- kunkon — mondotta a képvi­selő —, hiszen decemberben az egyesülési törvény napi­rendre kerülésével a pártala­pítás jogát is megvitatjuk. Befejezésül azt hangsúlyoz­ta: — A pártalapítás jogával azért foglalkoztam, mert meggyőződésem, hogy ez a kulcsa az előttünk fekvő de- mokrácia-csomagterv érdemi megvalósításának. A KISZ napokban lezajlott értekezle­tén kinyilvánították a magyar ifjúságnak azt az akaratát, hogy a szocializmust pluraliz­mus kereteiben akarják épí­teni. Bölcs dolog lenne, ha annak a jövőnek, amit a ma­gyar ifjúság tervez, már most elébe mennénk. nöke rámutatott: a jog egyre inkább a nagyobb szabadság irányába fejlődik. A jog nem öncél, hanem csak eszköz a szabadság fokozására. Ezt szolgálja a politikai intéz­ményrendszer radikális re­formja is, ezért maga, s a bi­zottság nevében az áílammi- niszter tájékoztatóját elfo­gadásra ajánlotta. Dr. Kereszti Csaba megyei főügyész felszólalásában egyebek között javasolta: meg kell gyorsítani az alkot­mányt előkészítő munkálato­kat, az alkotmány előkészíté­sének már a jövő esztendő­ben be kellene fejeződnie. Amennyiben szükségessé vá­lik, biztosítani kell, hogy a Parlament hosszabb idősza­kon át folyamatosan ülésez­zen, és a képviselők minden más munkát félretéve szen­teljék figyelmüket az alkot­mányozásnak. Király Zoltán, a Magyar Televízió szegedi stúdiójának szerkesztő riportere egyebek mellett egy tervezett és be­határolt többpártrendszer be­vezetését javasolta. A vitában elhangzottakra Pozsgay Imre válaszolt. Az Országgyűlés jóváha­gyólag tudomásul vette az ál­lamminiszter tájékoztatóját. (Folytatás a 3. oldalon) Pozsgay Imre:

Next

/
Thumbnails
Contents