Kelet-Magyarország, 1988. november (45. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-03 / 263. szám

1988. november 3. Kéfct-MaQ— rország 3 Megújuló néphagyoiflány Dombrádon Idős dombrádi emberekitől tudom, hogy nem is oly ré­gen a parasztember a legne­hezebb őszi betakarítás kö­zepette is talált lehetőséget a pihenésre, szórakozásra. Ősszel a szürethez kapcsoló­dó szokások, s leginkább a szertartásosan előkészített szüreti felvonulás mozgatta meg a falu apraját, nagyját. A lányok maguk hímezte magyaros viselete, a fiúk bő­ujjú ünögöt, vászongatyát, árvalányhajas kalapot, laj- bit öltöttek, s lóháton kísér­ték a daloló, táncoló csopor­tokat, a szekérre rakott sző­lőprést, hordót no meg az íz­lésesen megépített szőlőko­szorút. Híres dombrádi ma­gyar vagy cigánybandák húzták a talpalávalót, a ké­ményseprő, a kácsás meg a libás szórakoztatták a szép­számú nézősereget, zavar- gászták a népes gyerekhadat. Élőfordult, hogy a kémény­seprő a fehér lovát feketére meszelte, s szegény ló önma­gától, no meg a csúfolódók­tól annyira megijedt, hogy évekig beszédtémát adott vi­selkedésével a falu fiainak, lányainak. Más esetekben meg a szekér elé fogott biva­lyok borították a csőszlányo­kat a pocsolyába, miközben a más kárán örvendezőket a „kéményseprő” maszatolta össze.. ; A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek megalakulása után jó ideig feledésbe me­rültek ezek a szokások. A csőszlegétiy, csőszleány korba jutott i dombrádi fiatalok jó ideig ; aZ Ország más vidékein keresték boldogulásuk útját. Immár .öt \éve, hogy az ingá­zók az-iparban, kereskede­lemben ' vagy éppen a helyi tsz-ben, á tanácsnál dolgozó egykori szüreti felvonulók fiait, lányait Vincze Meny­hért müvelődésiház-igazgató aprólékos munkával maga köré gyűjtötte. Velük együtt megannyr buktatón át gyűj­tötték öSsZé, elevenítették fel az egykori szüreti szokáso­kat.. Ezeket a jövőre, no és az unokákra gondolva videón is 'megörökítették. A szombati dombrádi szü­reti felvonuláson is volt mit videöfá' rögzíteni. Parádés kocsira4 ültetett magyaros ruhájú fiúk, lányok vezették a felvonulókat. őket a sokat mókázó, ka- csások, a szerényre mérete­zett szőlőkoszorú, a punkfri- zurás leányokból, fiúkból ál­ló néptáncosok követték. Ne­kik Balogh Józsi cigányban- dája1,'-húzta és az általános i skpjd éugftjtára dalolta a talpaíávalót. Nem is kellett a csősZlányb^at, -fiúkat biz­tatni : “sijó te az egész falut végigtáncolták. Minden út­kereszteződésnél nagy tapssal hálálta meg a szokatlanul sok érdeklődő a hagyomány- ápoló fiatalok bemutatóját. A legvidámabb eseményt ta­lán mégis a kacsás Szántó Jancsi produkálta, amikor a hápogni alig akaró, pórázon vezetett kacsát „véletlenül” elengedte. Nosza lett is nagy riadalom a táncosok meg a nézők között, amíg újból kézre került az esti szabad­téri szüreti táncmulatságon a szölőkoszorúval együtt ki­sorsolt kacsa. Harcsa Bertalan a nagy­községi tanács titkára elis­meréssel szólt a népszokáso­kat ápoló fiatalok és a mű- velődésiház-igazgató törek­véseiről, amikor a község fő­terén ünnepélyesen köszön­tötte a felvonulókat és néző­ket. Mint mondta, motorizált világunkban sem feltétlenül kell minden értéktől szaba­dulni, csak azért mert régi. Sőt! őrizzünk meg minél többet azokból a szokások­ból, hagyományokból, ami közössógkovácsoló erejével az egész falu hangulatát kedve­zően befolyásolja, a fiatalo­kat összetartja. Orosz Károly Falusi turizmus (2.) Szemléletváltás nélkül nem megy A megyei főépítész azzal fejezte be tegnap, hogy re­mélhetőleg nemcsak a sok helyütt még mindig megta­lálható falusi idill csalogat­ja majd hozzánk a turistát, hanem a szerencsére mind több helyen tapasztalható tö­rekvés is, miszerint a múlt emlékeit nem csak megóvni igyekeznek, de azokhoz iga­zítják a falvak fejlesztését, modernizálását is. Egy korábbi cikkünkben e törekvésről már részleteseb­ben is szóltunk, ám most z a célunk, hogy bemutassu>, miképpen élünk a természet, s az őseink által ránk ha­gyott örökségünkkel, az ide­genek fokozódó érdeklődésé­vel. Elüt a szokványostól Sokak szerint Tarpa, s Szatmárcseke mellett a me­gye túlsó szegletében,' Tisza- dob még az a település, melynek lehetőségei szinte beláthatatlanok. Alig-alig vállalkozhatunk arra, hogy ennek az eddig meglehetősen mostohán kezelt falunak ér­tékeit maradéktalanul felso­roljuk. Már maga ai. telepü­lés is elüt a szokványos al­földi, falvak arcától, a zeg­zugos^ elkanyaro­dó, hié^dé’k'.' dBihíjhátákra kapas^KŐdö; .iltcá k 1Í' megej­ti k^a 'tükÖfSimaSagil;’járda k- Höá'sZokotV Icíván'éáísitöáót. Azj'éfs':T:s>.á. székei iV fö­lösíéftey iS1 a SZÖ'f leéseréftif, s akkor még nem is szólttiiík a' folyó vadregényes holt­ágairól, a védett ártéri erde­jéről, az Andrássy grófok, kastélyairól. Dopita Györggyel, a dobi tanács, elnökével, járjuk a HaJtíXkahyarokk,al' tüzdfeit út-;’, cákát, s nézzük azokat az öreg hajlékokat, melyeknek újabban miskolciak, leninvá- rosiak, debreceniek a gazdái. A falú szélén, a- pofitönhíd- hoz,’.vezető JÖBSkágűbúmentén állunk,, i^z.- elnök,feg)V, „elha­nyagolt,, de valamikor látha­tólag tekintélyes épületre mutäfÜßJ,ln,aü .’ütslBt.vu-;;-a 'Az egykori vendégfoga­dó; A k# háború köaötjt. még pezsgett. bepne .az,v^let, de nézzünk be', mit látunk most! A valahai konyhától, s a szabadtűzhélyrőlt kormos tég­lák árulkodnak;,;bupt a ven­déget fogadó terűinkben hó­fehér bolthajfasos falak, s kívülről nézve1 fhr’reíŐ is áll, mint a feszület?'3 átnézve az út túloldalára meglódul a fantázia. Az egykori intéző- lak még ma is használható, szemben vele a barokk je­gyeket hordozó magtár masz- szív falai is azt mutatják, ideális szálláshelyeket lehet­ne bennük kialakítani. A régi vendégfogadóban, vagy csárdában főznének, emitt pedig aludni lehetne. A fejlődés gátja? Higgyük el, felújításuk, hasznosításuk igen sokba ke­rülne. Szálláshelyek nélkül pedig hiába a gyönyörű kör­nyezet, ábránd marad a kí­vánt csónakkirándulás, a horgász-, vadászturizmus. — Természetesen mi is tisztában vagyunk a környe­zetünk nyújtotta lehetősé­gekkel, s a kibontakozó ér­deklődéssel is — mondja a dobi elnök. — Készítettünk is egy felmérést, ki lenne hajlandó üdülőket fogadni a házában. Négyen vagy öten jelezték, de mint kiderült, az sem volt komoly. Pedig az idegenforgalom sokat lendít­hetne rajtunk. Gyakran emlegetjük, hogy falvaink sajátos arcukat ép­pen zártságuk miatt őrizhet­ték meg napjainkig. Ám ez a befelé fordulás, a hagyomá­nyokhoz való ragaszkodás ho­vatovább a fejlődés gátjának bizonyul. A falusi ember az ország legtöbb helyén ma is a vendéglátást bizonyos fenn­Az ilyen tarpai házakban ki ne pihenne szívesen? tartással figyeli, s eszébe sem jut, a százéves diófa, a pirosló som, a dzsungelgyü­mölcsös, az udvar zöld füve pénzt is ígér. S nem hiszi el, hogy vannak olyanok, akik a csendért, a fejés, és a fogato­lás látványáért pénzt is haj­landók áldozni. Nem sokat, de nem is keveset. Majd százötven kilométer­rel távolabb, Tarpa főutcá­ján próbáljuk számba venni, hogy a megye talán leg- archaikusabb településén há­nyán használják ki az ébre­dő falusi turizmus kínálta al­kalmat. A tekintélyes, nagy múltú községben mindössze három komoly érdeklődőt tartanak számon. Pedig me­gyei ösztönzésre a falu veze­tői itt is alapos felmérést vé­geztek, s igyekeztek meg­győzni a helybélieket, hogy nem fillérekről van ám szó. Kezdetben még volt is némi érdeklődés, azonban ha most szállást akarunk keríteni, akkor bizony jókor meg kell kezdeni a szervezést. Mert mosH^zerivel csak Ojgvjftlen poiíron mehetünk biáto^sa. A tanácsházával mindjárt áteb lenben, Esze Gábornénál. „Öröm őket a házamban látni" — A , Nyírtourist közvetí­tésével kapom a vendégeket és öröm őket a házamban látni — mondja. — A főzést, azt már nem vállaltam, de hiszen itt van a szomszéd­ban az étterem, a szállásért szeméi .venként 120 forintot kapok. Hogy megéri-e? Írók, orvosok, mérnökök voltak eddig jobbára nálam, csen­des, kifogástalanul viselkedő emberek. Itt a nagy ház, csak üresen állna. A fürdő­szobával nincs sok dolgom, jószerivel csak a tiszta ágy­neműről kell gondoskodnom. Megéri, hogyne érné meg a vendégfogadás. Akárcsak szerte a megyé­ben, Tarpán is sok a kis nyugdíjból, kevéske jövede­lemből, de nagy portán élő család, a határban a gyönyö­rű erdők, a Tisza, a hegy... külön-külön is jelentős ide­genforgalmi tényezők. Ahogy Tiszadobon, itt is ideálisak a feltételek. Miért nem élnek hát vele? Igaz, a vélemények megoszlanak, hogy honnan teremtsék elő a szükséges forintokat a hiányos infra­struktúra fejlesztéséhez, ám első lépésként az is megten­né, ha csak a meglévő adott­ságokat hasznosítanák. Ám ehhez jelentős szemléletbeli változásra van szükség. Va­lamiképpen meg kéne győz­ni az érintetteket, hogy nem elítélendő kalmárkodás az, ha vendéget fogad pénzért a házába. Eredményesebb pro­pagandával, a példa erejé­vel: akár úgy is, hogy az elsőként vállalkozókat job­ban honorálják. A következő lépésben pe­dig illdomos lenne a falusi üdülés finanszírozásának megváltoztatásán töprenge­ni, mellyel egyszerre három célt is szolgálhatnánk. Azon túl, hogy sokaknak viszony­lag olcsó üdülésre nyílna mód, lehetőséget teremte­nénk népi emlékeink, építé­szeti örökségünk ápolására, megóvására, s biztos jövede­lemforrást teremtenénk szá­zaknak olyan vidékeken, ahol jelentős munkahelyteremtő beruházás, vagy tekintélyes segélycsomag nélkül az alig­ha lenne elképzelhető. S ez pedig, akárhogy néz­zük, már egyáltalán nem csak helyi, s még csak nem is kizárólagosan térségi ér­dek. Balogh Géza ^(Vége) Á Központi Ügyirat- rendező Hivatalnak, ahol jómagam is dol­gozom, nincs karbantartó részlege. Ez a sajnálatos helyzet rengeteg gondot oko­zott hosszú éveken át. Ha elromlott egy ajtózár, a hi­vatalvezető hiába telefonálta végig a szolgáltató vállalato­kat, a kisiparosokat és a ja­vítóműhelyeket, nem akadt szakember, aki ilyen egysze­rű és néhány percig tartó munkát elvállalt volna. Em­lékszem, volt eset, amikor a mellékhelyiségben keletke­zett csőrepedést — hosszú hetekig tartó . könyörgés és telefonálgatás után — az egyik karbantartó vállalat úgy hozta rendbe, hogy egy­úttal kicserélte a vízelvezető főcsövet, hófogókat szerelt a tetőre, kivülről átszínezte az irodaház vakolatát, kicserél­te a parkettát, és három ké­ményt átrakott, mert csak így volt számára gazdaságos a vállalkozás. Szóval, ilyen sanyarú kö­rülmények közt dolgoztunk hosszú éveken át, míg tavaly az ügyiratszámláló részleg­hez került új dolgozó, a mindig mosolygó Szepetneki Lajos bácsi egy csapásra megoldott minden problémát. Vállalkozóbb szellemben „ÍGY NEM MEHET az anyag a megyei párt-vég­rehajtó bizottság elé, ezt nem fogadjuk el.” így sza­vaztak a Szabolcs-Szatmár megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetsége elnökségének tagjai arról az előterjesz­tésről, amely az érdek- képviseleti munkával fog­lalkozott. Amikor az elmúlt há­rom évben az országos át­laghoz viszonyítva kedve­ző mérleggel zártak a sza­bolcsi termelőszövetkeze­tek, akkor, ha nincs is hurráhangulat, kedvezőbb a kép, mint ahogy ezt az előterjesztésben elolvas­hatták az elnökség tagjai. Felvetették azt is, hogy ezek a tézisek nem is a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek érdekérvé­nyesüléséről készültek, hanem a TESZÖV munká­ját értékelték, az írás sze­rint nem is a legkedvezőb­ben. Ebből azután parázs vi- ta alakult ki, záporoztak a kérdések, amelyek kö­zött jócskán szerepeltek tények, megállapítások is a termelőszövetkezetek ér- dekképviseletéről, illetve a TESZÖV apparátusának munkájáról. Pénz nélkül hogy képviselje a szövet­ség a téeszeket, kérdezett vissza az egyik elnökségi tag. Több jogosítvánnyal kellene felszerelni a TE- SZÖV-öt, ne csak ajánlá­sai, javaslatai legyenek, hanem az állami támoga­tás elosztásakor konkrét beleszólási joga. hiszen a saját területén jobban is­meri a szabolcsi téeszek gondját. Bár hozzátették, hogy annyi gond, baj hal­mozódott fel ebben a tér­ségben, hogy ennek csak egy részét tudná a szö­vetség megoldani. Ehhez persze az sem ártana, ha az apparátus munkatársai életközeiből, a helyszínen értesülnének mindezek­ről, ne a pletykákból. „FIZETJÜK A HOZZÁ­JÁRULÁST, ki sokat, ki kevesebbet, ki meg sem­mit, ebből áll össze az évi költségvetés, aztán az, aki a legmélyebbre nyúl a pénztárcájába, a szövetség egyetlen alkalmazottját sem látja abban az évben, akkor meg minek fizes­sen” — feszegették a tá­mogatás mértékét. „Vala­kik csak fizetnek, valakik csak kapnak, közben azok a termelőszövetkezetek vezetői, akik hosszú évek óta nulla körüli ered­ménnyel vegetálnak, nyu­godtan éldegélnek” — há­borodott fel az egyik el­nökségi tag. A hozzászólók is feltet­ték a kérdést, hogyan le­het az érdekvédelmi mun­kát korszerűsíteni? Hi­szen az előterjesztett té­zisekben megmutatkozik az apparátus-centrikusság, a kisvállalkozók érdek- képviseletének megoldat­lansága, a kevés háttér­információ, az alternativ megoldások hiánya, a ve­zetői érdekek előtérbeke­rülése. Három variációt dolgoztak ki a szövetség megújítására, amely az előterjesztők szerint idő­szerű. Az első szerint fe­le-fele arányban lenne automatikus, illetve a konkrét érdekérvényesíté­si feladat teljesítése után egyedi a fizetés módja. A másik teljesen új alapo­kon újjászervezné az ér­dekképviseleti szervezetet, míg a harmadik szerint a TESZÖV lenne a szövet­kezet, a MEDOSZ a tag érdekképviselője. Vállalkozó szellemű ér­dekképviseletet kérünk — hangzott el a javaslat. Itt addig nem lehet érdek- képviselet, jelentette ki a másik elnökségi tag, míg a magyar mezőgazdaság pénzügyi feltételei a Pénzügyminisztériumtól függenek, és ott is egy főosztályvezetőtől. A ter­melők érdekképviselete soha nincs úgy napiren­den, mint a feldolgozó- iparé. A LENNI VAGY NEM LENNI kérdésben egyet­értett az elnökség: most van a legnagyobb szük­ség a szövetségre, de eh­hez az kell, hogy a TE­SZÖV a kisebb körzetek, csoportok érdekképvisele­tét is mind jobban lássa el. Még akkor is, ha jövő­re az áremelkedések és a társadalombiztosítási já­rulékok miatt költségve­tése 3—5 millióval emel­kedhet. Abban a kérdés­ben, hogy ehhez mekkora létszám szükséges, azok döntsenek, akik fizet­nek ... Mát hé Csaba — Mit mondott, aranyos­kám? — figyeli fel a gond­noknő siránkozására. — A hivatalvezető kartárs titkár­ságán folyik mind a két ra­diátor? Ez nem gond Vízte­lenítjük a fűtési rendszert, aztán gyorsan kijavítom a hibát. Holnap újra lehet fű­teni. nem jelent gondot a hivatal épületének a karbantartása, mert egy seregnyi mester­ember dolgozik nálunk. Az elszámolási osztály egyik cso­portvezetője például anten­naspecialista, aki még ár­nyékolt kábelt is tud szerel­ni. A felmérési csoportban dolgozó Haczuka Vendel Hát így született meg ná­lunk Szepetneki bácsi veze­tésével a „Segíts magadon, az isten helyett kollégád is megsegít!” mozgalom, amelynek életképességéhez kétség nem fér. — Azt javaslom a hivatal­vezető kartársnak — mon­dotta az új mozgalom zász­lóbontója, az ügyiratszámlá­ló Lajos bácsi —, hogy a megüresedett könyvelői hely­re csak olyan dolgozót ve­gyen fel, aki festést-mázo- lást is vállal, ha szükség lesz rá. Világos? Vezetőnk agyában a ja­vaslat hatására világosság gyűlt, és azóta számunkra iratmásoló a kőműves mun­kákban járatos, Bendegúz Bódog, a központi titkárság előadója remek villanyszere­lő, Buzgár Zsolt szexológus és ügyiratrendezö pedig a kazá­nok és a vízmelegítők ava­tott mestere. Rajtuk kívül van két revizor, akik a víz­vezeték-szereléshez értenek, dolgozik nálunk aktakutató, aki lakatosnak is kitűnő, Bu- zinkai Karcsiról, a kalkulá­torunkról pedig már-már le­gendákat mesélnek, mert a tapétázás mellett háztartási gépeket is javít. Nem csoda, ha ilyen szak­embergárda jelenlétében ná­lunk nem gond, ha csörepe­dés miatt beázik a plafon, ha zárlatos a villanykapcsoló, ha a huzat kitör néhány ab­lakszemet, vagy esetleg a kulcs beletörik a páncél- szekrény zárjába. Egy tele­fon az illetékes szakember­nek. és máris a helyszínem van a segítség. Mozgalmunkra a főhatósá­gunk is felfigyelt. Szakértők vizsgálják, hogyan lehetne közreadni és széles körben elterjeszteni munkamódsze­rünket. Különben én már második hete — géemkába tömörülve — a bennünket irányító tröszti igazgatóság épületében dolgozom har- madmagammal: a második emeleti irodákat tapétázzuk. Az illetékes főosztályvezető­től még borravalót is kap­tunk, hogy jobban, gyorsab­ban menjen a munka. Ja, hogy közben mi van eredeti munkánkkal, az ügyiratren­dezéssel? A többiek is átmentek kis­vállalkozásba, a hivatal be­járatánál tábla figyelmezteti az érdeklődőket: „Technikai okok miatt az ügyiratrendezés csak részle­gesen üzemel. Ügyfélfoga­dás: minden hónap első hét­főjén.” Kiss György Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents