Kelet-Magyarország, 1988. november (45. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-03 / 263. szám
4 Kelet-Magyarország 1988. november 3. Ülést tartott az MSZMP Központi Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) ben is, s ezért keresik válaszaikat hangsúlyozottan a párttól eltérően. A helyzet megváltoztatásának legfőbb eszköze: a társadalmi feszültségeket kiváltó gazdasági helyzet megváltoztatására irányuló gazdaságpolitikai fordulat végrehajtása. A szocialista építés sajátos magyar útjának kiemelkedő állomása az 1968-ban bevezetett magyar gazdaságirányítási reform — mondotta ezután. — Nálunk ezzel kezdődött meg a történelmi szakítás a Sztálin nevével fémjelzett gazdasági modellel, és fél évtizedre minden addiginál gyorsabb gazdasági fejlődés feltételei teremtődtek meg. Nem szakítottunk azonban a történelmileg kialakult politikai rendszerrel, s a gazdasági modell egészével sem. A gazdasági reformfolyamat megtorpant, sőt erőteljes visszarendeződésnek voltunk a tanúi. E helyzet gyors ütemű, radikális megváltoztatása már megkezdődött. A gazdasági reformfolyamat felgyorsításával rövid időn belül el kell érni, hogy visszafordíthatatlan, gyökeres megújulás menjen végbe a gazdaságirányítás egészében. A reform kulcskérdése a piaci viszonyok következetes érvényesítése. Ott kell az államnak megjelennie, ahol a piac szabályozó szerepe nem érvényesül. A magántulajdon tartós, szilárd része a tulajdoni rendszernek, megfelel az átmeneti társadalom természetének. A politikai nyilvánosságról Ezután Berecz János egyebek között hangsúlyozta: a gazdasági reform tervezett további lépései, így a költségvetési reform, a bérreform, a hatékony foglalkoztatási feltételek megteremtése nélkülözhetetlenek a gazdaságpolitikai fordulat végrehajtásához. Egyidejűleg fel kell gyorsítani annak a szociális védőhálónak a kiépítését, amely a foglalkoztatási feszültségek enyhítéséhez, a munkanélküliség kezeléséhez szükséges. Ezek után rámutatott: a politikai nyilvánosság gazdagítása olyan elhatározott szándékunk, amelyet a pártértekezlet megerősített. Változatlanul fontos törekvésünk, hogy az újságíró-társadalommal partneri viszonyt építsünk ki és tartsunk fenn. Politikai közéletünket irritálja, a közvélemény hangulatát rontja ugyanakkor a nyilvánosság bizonyos eltorzulása. Mindnyájan érzékeljük. hogy egy-egy markáns kisebbség visszaél a sajtó — különösen a rádió — hatalmával. Közöttük többségében párttagok vannak. Nem engedhető meg, hogy e szűk réteg saját nézeteinek egyoldalú súlykolásával hangulati nyomást gyakoroljon a társadalomra. Kénytelenek leszünk ellensúlyozni ezt a torz gyakorlatot. Jogosnak tekinthetjük azt az igényt, hogy az állami tömegkommunikációs eszközökben az új szerveződések, polgári indíttatású eszmei áramlatok ne kapjanak tényleges helyzetüknél, befolyásuknál nagyobb teret, s ott jelenjen meg a velük kapcsolatos bírálat is. A párt, a szocialista állam, illetve a tömegszervezetek orgánumai politikájúk alapján — az új szerveződéseik céljait, érveit, gyakorlatát nem elhallgatva — kritikusain, polémikusán, saját álláspontjukat képviselve foglalkozzanak velük. Az összefogás alappillérei Berecz János ezután a párttagság politikai cselekvőképességéről szólt. Szembe kell néznünk azzal a ténynyel — hangsúlyozta —, hogy az MSZMP 816 ezer pártegység mechanikus értelmezése lenne, ha a tagság egésze iránt az azonos gondolkodásmód, a megközelítések azonossága és az érdekek felett állás követelményét támasztanánk. A különbséget önmagában véve nem lehet negatívan értékelni. Ha az alapkérdésekben ugyanis ez a több mint 800 ezres párttagság egyetért, akkor joggal tarthat igényt arra, hogy valóságos politikai pártnak tekintsék, és annak megfelelően eredményesen működjön. Ezen belül azonban vannak és lehetnek különbségek még pártpolitikai kérdésekben is. Van azonban a párttagságnak egy olyan sokszázezres összefogott közössége, amely nemcsak a néhány alapvető kérdésben ért egyet, hanem sakkal szélesebben is. Elfogadja, támogatja és meg akarja valósítani a pártértekezlet programját. Ez nagy erő! Az előadó ezek után felvázolta, mi tekinthető ma az összefogás alappillérének. Ezek közé sorolta: 1. a hatékony piacgazdaságnak, a vállalkozási lehe- itőségékneik a megteremtését, amelyek létrehozhatják a nemzeti felemelkedés gazdasági alapjait; önálló arculatú, a nemzeti érdekekre épülő gazdaság- és társadalom- politika kialakítását, amelyre alapulhat határozottabb nyitásunk a világ felé; 2. a társadalmi önszerveződés jogának, mint a szocializmus elidegeníthetetlen elemének érvényesítését a politikai pluralizmus viszonyai között, amelynek keretében a szocialista társadalom új fejlődési útjának a magyar társadalom érdekeit érvényesítő, az összes haladó, baloldali, demokratikus, nemzeti és humanista törekvést kifejező erő együttműködésének a megvalósítása; 3. olyan szilárd alkotmányosság kiépítését és szavatolását, amely a biztonságos jogrendnek, a jogállamiságnak az alapja, és magába foglalja a demokratikus politikai rendszer működésének keretein belül a párt, a kormány, a különböző érdekképviseletek, a társadalmi-politikai mozgalmak együttműködésének törvényes szabályait; 4. a szocializmus megújítására törekvő valamennyi ideológiai áramlat együttes politikai programalkotó lehetőségeinek elismerését, beleértve a nem marxista világnézetű, így a vallásos emberek aktív közreműködési lehetőségét is a társadalmi gyakorlat alakításában. A pártértekezlet állásfoglalásának megfelelően az MSZMP azt vallja, hogy a politikai fejlődés adott szakaszában a pluralizmust az egypártrendszer körülményei között kezdjük meg kiépíteni. Egypártrendszer és pluralizmus Az elmúlt hónapok eseményei azt mutatják, hogy társadalmunkban az egészséges nemzeti érzés mellett jelen vannak esetenként a túlfűtött nacionalizmus jelenségei is. Egyik veszélyes megnyilvánulásuk a szomszéd népekkel szembeni előítélet, holott alapvétő magyar nemzeti érdek . ebben a térségben a szomszéd népekkel való hatékony, alkotó együttműködés. Fontos és a közmegegyezés szempontjából politikai megítélést kívánó belpolitikai fejlemény a társadalomban meglévő áramlatok, szerveződések kérdése. Egyelőre nehezen rajzolható fel az egyes mozgalmak, egyesülések arculata. Már ma is vannak az MSZMP ideológiájához, politikájához közelálló vonulatok — bár még meglehetősen fejletlenek és erőtlenek. Új fejleménynek tekinthetjük, hogy a különböző mozgalmak kö- wiii néhánnval a kormány részéről tárgyalások is kezdődtek. Az is figyelemre méltó, hogy egyes szerveződések adott esetben politikailag felelős magatartást tanúsítottak a rend és a törvényesség betartásával, például október 23-án. Ez azonban nem jellemző minden szerveződésre. Általában továbbra is megfontolt álláspontot s differenciált magatartást célszerű egyidejűleg tanúsítani. A közelmúlt történelmének tanulságairól beszélt ezután Berecz János, majd hangsúlyozta : A pártértekezlet állásfoglalása meghatározza a politikai rendszer fejlesztésére irányuló szándékainkat. Ma a demokratikus, pluralista intézményrendszer kiépítését az egypártrendszer körülményei között tartjuk lehetségesnek. Ez az álláspontunk azonban jelenleg nehéz próbatétel előtt áll. Ennek kűTcs- kérdései, hogy a Központi Bizottság: 1. élére tud-e állni a folyamatoknak és képes-e a fő politikai irány megtartására. Társadalmi valósággá tudja-e váltani a pártértekezlet elhatározását magába foglaló programot, a fordulat, reform, a megújulás programját; A vitában szót ikért Grósz Károly is. Bevezetőben a Központi Bizottság mostani ülésének feladatáról szólt. „Az a dolgunk — mondotta —, hogy tisztázzuk a párt- mozgalmat foglalkoztató kérdéseket és politikai eszközökkel segítsük társadalmi programjaink, a gazdasági kibontakozás megvalósítását.” Ezt célozza a párt egész politikája, amelynek kiala- ikitásában döntő szava van a Központi Bizottságnak. A Központi Bizottság nem vállalkozhat ideológiai tételek megfogalmazására, de arra igen, hogy az elméleti munka számára irányt mutasson. Ezzel együtt összegeznie, tisztáznia kell a politika által naponta felvetett új kérdéseket is. Ilyen kérdés a szocializmus fejlődési szakaszainak értelmezése, a vegyes tulajdonú gazdaság működése, az össznépi állam fogalma, a rendszer, a hatalom osztályjellege, az egy- vagy többpártrendszer. A főtitkár ezek után a gazdasággal foglalkozva feltette a kérdést: lehet-e rövid idő alatt fordulatot elérni a termelési szerkezetben? Grósz Károly szerint ehhez évók, évtizedek kellenek, mert meg kell teremteni az anyagi feltételeket, alkalmazkodni kell a nemzetközi környezethez, és bizonyos termékekből jelentős tartalékokat kell felhalmozni. Nem fogadható el ugyanakkor a termókszerike- zetváltás lassúsága. Grósz Károly szólt a költségvetési kiadások csökkentésének szükségességéről, amelyet azonban a realitások alapján kell megítélni. Ezután kiemelte, hogy politikai gyakorlatunkat, amely bizonyos értelemben megcsontosodott, korszerűtlenné vált, a változó viszonyokhoz igazodva, fejleszteni kell. Eközben foglalkozni kell napi súlyos gondjainkkal, el kell viselni az átrendeződéssel törvényszerűen együttjáró negatív jelenségeiket, s ki kell dolgozni egy 15—20 évre szóló stratégiát. Ezen a Központi Bizottság megbízásából egy munkacsoport dolgozik Pozs- gay elvtárs vezetésével. Mindemellett fejleszteni kell azt a munkakultúrát, amely- lyel egy demokratikus berendezkedésű állam képes meghaladni tegnapi önmagát. E feladatok megoldására rendelkezésre állnak a különböző fórumokon kidolgozott munkaprogramok. Ma nem új programokat kell alkotni, hanem a meglévőket végrehajtani és így elérni, hogy a XIV. kongresszusra — széles körű társadalmi és párton 2. a társadalom számára elfogadhatóan tudja-e értelmezni a politikai pluralizmus koncepcióját, s következetesen tud-e ragaszkodni megvalósításához: 3. képes-e elviselni és kezelni a politikai önkifejezés igényére épülő szerveződéseket, megegyezésre jutni egyesekkel, s harcolni másokkal; 4. képes-e rugalmas cselekvési egység létrehozására a párton belül, amely más haladó párton kívüli erőkkel szövetségben működik. A párt politikájának dinamizálásához, cselekvőképességének erősítéséhez kapcsolódva sürgető feladataink vannak. — Fel kell gyorsítani a gazdasági reformfolyamatokat, így a tulajdoni reformot, a költségvetési és bérreformot, a gazdasági érdekegyeztetés kiépítését. amelyek nélkülözhetlenek a vállalati és az egyéni érdekeltség következetes megteremtéséhez. Célszerűnek látszik egy függetlenített reformbizottság felállítása a kormány mellett, amely rövid időn belül konkrét javaslatokat készít el. Ezek fél éven belül kidolgozhatok. További néhány hónapos vitán alapuló véglegesítés után a reformterv az belüli vitában — kialakíthassuk a hosszabb távra szóló cselekvési programot. A pártmunkáról szólva a főtitkár a pártértekezlet óta eltelt időszak egyik kedvező jelenségének nevezte az önálló politikai tevékenység kialakulását. Nem tartotta hibának, hogy a pártszervezetek maguk dönthetik el. tart- sanak-e pártértekezletet, vagy nem. Nagy érték, hogy közben felfrissül a káderállomány, hiszen annak megújítására már korábban vállalkozni kellett volna. A nehezítő tényezők között említette Grósz Károly a sajtót. „Én sajtópárti voltam és vagyok — mondotta. — A sajtóban sok érték van. De úgy érzem, hogy míg korábban indokolatlanul túl szépre festette a képet, most egyre inkább csak a bírálható elemeket mutatja be. Ez tehát egy más irányú torzulás, amelyet meg kell állítani. Nem adminisztratív eszközökkel, hanem úgy, hogy többet kell politizálnunk a sajtóban dolgozó elkötelezett újságírókkal, sokakkal, akik segíteni akarnak, de olykor nem tudják, hogyan.” Gyakori kérdés, bátortalan-e a vezetés vagy sem? Az elmúlt 5—6 hónap alatt nagyon sok mindent elértünk. De vannak vadhajtások is. Ha azokat nem kellő körültekintéssel, hanem nagybaltával akarjuk lenyesegetni, akkor félő, hogy az értékeket is tönkretesszük, s a dolgok nem alulról, hanem felülről rendeződnek vissza. A döntéseknél határozottságot kell tanúsítani. De ez nem egyenlő a „keménykedéssel”. A körültekintő döntéseket a vezetésnek együtt kell meghoznia, járva a nemzeti utat, vállalva a nemzetköziséget, amely nélkül nem lennénk képesek a nemzeti programot sem megvalósítani. A területi pártszervezeteknél az egyik legfontosabb tennivaló a kádermunka fejlesztése. Egy kormányzópárt képviselőinek olyan képességekkel, ismeretekkel kell rendelkezniük, hogy megfelelő fórumokon kellő hatással tudjanak fellépni, vitaképesek legyenek. Mert a tanteremben, az üzemben vagy más fórumokon nem a Központi Bizottság, hanem a helyi kommunista közösség, a kommunista vezető, a párttag vitatkozik, érvel. Legfontosabb feladataink közé tartozik ezért, hogy a mozgalomban szuverén egyéniségek nőjenek fel, akik önállóan képesek politizálni. Hangadó emberek kellenek, Országgyűlés elé terjeszthető. Közben a gazdálkodás új rendjére felkészíthető dolgozó társadalmunk is. így az egész folyamat jövő év végével lezárulhat, és 1990. január 1-jével életbe léphet a gazdálkodás átfogó reformja. — Fel kell gyorsítani a pártértekezlet programjára épülő feladatterv megvalósítását is. Ennek keretében kell megvalósítani a párt belső reformját. — A párt új munkastílusának mielőbb a napi politikai munkában is markánsan jelentkeznie kell. Az apparátusok átszervezése megkezdődött, azonban több helyen — így a Központi Bizottság mellett — ez a munka még nem fejeződött be. Célul kell kitűznünk — a párt akcióképességének erősítése miatt is — hogy 1988. december 31-ével mindenhol fejeződjön be az új szervezet kialakítása. — Olyan akcióprogramot kell kialakítani, amely az alapszervezetekre és középirányító pártszervekre, illetve a párttagság széles rétegeire irányul, és elősegíti a feladattervből következő, előttünk álló feladatok megvitatását és meghatározását. de őket nem lehet központi bizottsági határozattal kinevezni, mi csak segíthetjük őket ahhoz, hogy kivívják ezt a helyüket a maguk közösségében. Ma és még a következő években sem lesz népszerű a vezetői tevékenység, De aki ezt vállalja, az ne sopánkodjon, hanem viselje ennek terheit. Grósz Károly a Magyar Hírlap október 28-ai számában megjeleni; és a vitában többször említett nyilatkozatáról szólva elmondta: szükségesnek tartotta, hog'v tájé- koztassa az országot és külföldi partnereinket is nemzetközi pénzügyeink néhány időszerű kérdéséről. Felhasználta az alkalmat arra is, hogy megerősítse: a vezetésben különböző nezetek vitája zajlik, ami természetes, de nincs semmiféle hatalmi harc, s a hangsúlyt mindenki az egységre helyezi. „Kötelességünk azon dolgozni — mondotta végezetül Grósz Károly —, hogy, a párt vezetősége még jobban összecsiszolódjon, s gondolkodásában, cselekvésében még egységesebb legyen.” Felszólalások A felszólalások alapvető mondanivalója az volt, hogy a pártban, a társadalmi élet minden szférájában fel kell gyorsítani a pártértekezlet állásfoglalásának, a párt és a kormány más döntéseinek végrehajtását. Erre alapot adnak a pártértekezlet óta kibontakozott kedvező irányú folyamatok. Ezek végig- vitele azonban hosszabb időt, esztendőket igényel. Ennek kapcsán elhangzott: a vezetés legyen türelmetlenebb önmagával szemben, de vegye figyelembe a realitásokat és tanúsítson türelmet, egyben következetességet a végrehajtás során. Ehhez a következtetéshez a legkülönbözőbb nézőpontokból kiindulva jutott el a vitában résztvevő 32 felszólaló. (Hárman írásban nyújtották be hozzászólásukat.) Az előadó áltol vázolt — sokak szerint friss, korszerű, más megítélés szerint historizált megközelítésű — helyzetértékelést a felszólalók többsége elfogadta, s bátorítást adott ahhoz, hogy folytatódjék az elmúlt másfél évtized nyílt kritikai elemzése, ami által egyértelműbbé válhat, hogy a párt vállalja az elmúlt évtizedek progresszív örökségét és hasznosítja tapasztalatait. Ugyanakkor a véleménynyilvánítók újólag felhívták a figyelmet arra is, hogy a párttagság nem az elmúlt tizenöt év teljes tagadását igényli, hanem a politikai gyakorlat egyes elemeitől való elhatárolódást sürgeti. Többén égető szükségét látták annak, hogy a testület olyan egyértelmű döntést hozzon, árriely — a Központi Bizottság egységét is erősítve — határozott iránymutatásként szolgál a munkahelyeken, a lakóterületeken, az alapszervezetekben politizálok számára. Fontos, hogy a közvéleményt ma foglalkoztató valamennyi vitakérdésben a pártnak határozott, egységes álláspontja legyen, s ki-ki ezt felhasználva tudjon vitába szállni azokkal, akiknek céljai elfogadhatatlanok. Ennek az egységnek az alapjai — mutattak rá — a munkásmozgalom legjobb hagyományai, a progresszív erők kezdeményezései lehetnek. Küldöttközgyűlés a KISZÖV-nél (Folytatás az 1. oldalról) Kisvárdán és Anarcson. Munkahelyteremtő beruházást, korszerű gépek vásárlását tervezi a tiszavasvári kisszövetkezet. A Fehérgyarmati Asztalos- és Vasipari Kisszövetkezet a termékszerkezet bővítését kívánja javítani, új munkalehetőségek megteremtését, valamint a vashordógyártás technológiáját kifejleszteni. A vitában Komolai Ferenc, az AKKUVILL Kisszövetkezet elnöke felhívta a figyelmet, tegyék egyértelműbbé a KISZÖV és az OKISZ érdekvédelmi szerepét. Gyuricsku Kálmán, a megyei pártbizottság titkára többek között hangsúlyozta, hogy a szövetkezeti mozgalom korábbi értékeit meg kell őrizni. Számolni kell a jövőben azonban a versenytársakkal, a társasági vállalkozási tevékenységek növekedésével. a különböző egyesületekkel, szervezetekkel. A KISZÖV-nek változtatni kell a hozzájárulás rendszerén. Nem helyes, hogy az érdek- képviseleti szerv csak a veszélyes zónában lévő szövet- kezetekkel foglalkozik, ugyanakkor átfogóan nem tud partnere, segítője lenni a hagyományos szövetkezeteknek. Végezetül az érdek- képviseleti és szövetkezeti jelleg fontosságára hívta fel a figyelmet, vigyázva a gazdasági és szövetkezetpolitikai munka feladatainak végrehajtására. Mészáros Vi^nps, az OKISZ főtitkárHéfyettese hangsúlyozta, hogy a szövetkezeti pozíciókat erősíteni kell, sőt tovább kell fejleszteni. Dr. Endresz István, az Elekterfém kisszövetkezet elnöke bírálta az OKISZ-t, hogy az elmaradott térségek problémáit nem veszi kellően figyelembe. Miért nincs olyan bizottság — kérdezte — az OKISZ-ban, amely méltó partnere tudna lenni a vidéki szövetkezeteknek is. Bizonyára akkor megfelelő anyagi támogatást is kaphatnánk a termékszerkezetváltáshoz. Siska Józsefné, a Nyíregyházi Fodrászszövetkezet elnöke a létszámcsökkentést és a stagnáló bérviszonyokat tette szóvá. A felvetett kérdések egy részére Mészáros Vilmos válaszolt, Szabó József foglalta össze a vitát. Ezután került sor a tisztségviselők választására. A KISZÖV-elnökség tagjainak választották dr. Oláh Jánost és Girus Andrást, a felügyelő bizottság elnökének pedig Kocsis Bertalant. A KISZÖV titkára dr. Oláh János lett. aki korábban a nyíregyházi pártbizottság politikai munkatársa volt. Dragos Gyula
