Kelet-Magyarország, 1988. október (45. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-03 / 236. szám

Tizenegy magyar aranyéremmel véget ért a szöuli nyári nlimpia „A gyakorlati tetteken van a sor” Államfővé választották Mihail Gorbacsovot Személyi változások o szovjet Együtt gondolkodva * Ú gy illik, hogy leírjam a hírt. A mögöttünk - maradt hét történé­se volt, hogy a MÜSZI szervezésében házigaz­dája volt a nagyecsedi mezőgazdasági tsz a ter­melőszövetkezeti elnökök klubja összejövetelének. A foglalkozás témája a gazdasági társaságokról szóló törvény és annak várható hatása a mező- gazdasági és élelmiszer- ipari ágazatban volt. A hír tulajdonképpen ennyi. Ami miatt érde­mes kommentálni ezt, az nem tartozik szükségsze­rűen a tárgyhoz. Elhang­zottak a meghirdetett előadások, azokról vi­tatkoztak, beszélgettek is a résztvevők, de mert szakemberek voltak együtt, a beszélgetés sem marad­hatott meg, és szerencsére nem is maradt meg az előadások megszabott medrében. Ojra csak bebizonyosodott, hogy szakembereinknek ren­geteg olyan gondja van, amit megoldani csak úgy lehet, ha közösen végig­gondoljuk azokat. Gon­dolkozni egyedül nem le­het — és nem is érde­mes. Semmiképpen sem gazdaságos. Nem szakemberként hal­lója e vitának tudom: más a homok, más a kötött fekete föld, és a város közelsége, és me­gint más a minden köz­ponttól való távolság. Termelni kell, eladni, szál­lítani, a szó legnemesebb értelmében politizálni kell az adott lehetőségekkel. Lehet, hogy huszonvala- hány termelőszövetkezet elnökének egy napját el­vette ez az értekezlet — de majdan bizonyos, hogy valamennyiüknek sokat adott a hivatalos prog­ram és a. megszámlálha­tatlan, nyomon követhe­tetlen folyosói beszélgetés. E nnyi a hír és ennyi a háttér. A termelő­szövetkezeti elnö­kök megyei klubjának legközelebbi találkozóját idén novemberben Nap­koron rendezik. A házi­gazda az ottani termelő- szövetkezet lesz. Bartha Gábor Szombaton soron kívüli ülést tartott a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa. Ennek napirendjén az államéletet érintő személyi kérdések sze­repeltek. A 79 éves Andrej Gro- miko, aki egy nappal koráb­ban az SZKP Központi Bi­zottságának ülésén nyugdíj­ba vonulási szándékára te­kintettel kérte felmentését a politikai bizottsági tagság alól. szombaton a küldöttek­től kérte, hogy mentsék fel a Legfelsőbb Tanács elnöksé­gének elnöki tisztéből. Ezt a funkciót Gromiko 1985 óta töltötte be. A küldöttek ele­get tettek az idős politikus kérésének. Helyébe Mihail Gorbacsovot, az SZKP KB 57 éves főititkárát választot­ták meg, aki a jövőben a két tisztséget egyidejűleg fogja betölteni. Megválasztása után rövid beszédet mondott Mihail Gorbacsov, megköszönve a képviselők bizalmát. Beszé­dében hitet tett az átalakítás progr alapjának megvalósí­tása mellett. Mint hangoz­tatta, ma a gyakorlati tette­ken van a sor, ezt várja az ország közvéleménye minden szinten a vezetéstől. Gorba­csov a továbbiakban kijelen­tette : személyes feladatá­nak is tekinti, hogy a taná­csok valódi néphatalmi szer­vekké váljanak, s érvénye­süljön a jogok és kötelessé­gek ésszerű megosztása a párt-, a tanácsi és a gazdasá­gi szervek, a társadalmi szer­vezetek között. Beszédében külön méltatta elődjének, Andrej Gromikó- nak az érdemeit. Gromiko — mint Gorbacsov rámutatott — sok évtizedes pályafutása alatt minden tisztségében eleget tett a rábízott felada­toknak. A küldöttek nagy tapssal jelezték, hogy egyet­értenek Gromiko tevékeny­ségének meleg hangú mélta­tásával. Változás történt a Legfel­sőbb Tanács elnöksége első elnökhelyettesi feladatköré­ben is. Pjotr Gyemicsev, aki eddig az első elnökhelyettes volt, szintén kérte nyugdíjaz­tatását és felmentését. A szovjet törvényhozás eleget tett kérésének, s helyére Anatolij hukjanovot, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának póttagját választotta meg. Ezután Nyikolaj Rizskov kormányfő lépett a szónoki emelvényre, s a kormány át­alakítására tett több javas­latot. Elmondta, hogy Alekszej Antonov miniszterelnök-he­lyettes, a Szovjetunió állan­dó KGST-képviselője életko­kormányban rára tekintettel kérte, hogy mentsék fel megbízatása alól. Egyidejűleg javasolta, hogy Nyikolaj Talizint bíz­zák meg a kormányban ed­dig Antonov által ellátott feladatok elvégzésével. Mind­ezekre tekintetlel kérte a törvényhozást, hogy ment­sék fel Talizint a miniszter­elnök első helyetteseként végzett munkája és a kor­mány szociális fejlesztési bi­zottságában betöltött elnöki megbízatása alól. Rizsikov a továbbiakban in­dítványozta, hogy Alek- szandra Birjukovát, aki ed­dig az SZKP KB titkára volt, s pénteken a KB PB póttag­jává választották, nevezzék ki miniszterelnök-helyettes­sé és bízzák meg a kormány szociális fejlesztési bizottsá­gának vezetésével. Ezután a kormányfő java­solta, hogy mentse fel a Leg­felsőbb Tanács Viktor Cseb- rikovot az állambiztonsági bizottság (KGB) elnöki meg­bízatásából. Csebrikovot, aki a Politikai Bizottság tagja, péntekien KB-titkérrá vá­lasztották és megbízták a jogpolitikai bizottság vezeté­sével. Helyére Vlagyimir Krjucskovot javasolta. A szovjet törvényhozás a Nyikolaj Rizskov által elő­terjesztett személyi javasla­tokat egyhangúlag elfogadta. Sok ezres tömeg, gyönyö­rűen rendbe tett környezet, kitűnő szervezés várta szom­baton délelőtt Máriapócson a nagy eseményt: a Szent Jobb megérkezését és közszemlére tételét. A pócsi bazilika elé délelőtt 11 órakor harangzú­gás közepette gördült be a Szent István jobbját szállító páncélozott autó, négy ember emelte vállára az ereklyét, s fölhelyezték az oltár mögötti díszes emelvényre. A Himnuszt együtt énekel­te a tömeg a tanárképző fő­iskola női karával, majd Szabó Géza, a budapesti Szent István bazilika plébá­nosa, a Szent Jobb őre átad­ta az ereklyét. Keresztes Szi­lárd görög katolikus püspök vette át ünnepélyes szavak­kal a Szent Jobbot, s kegye- letes szavakkal beszélt arról: mit is jelent az a magyar­ságnak, Kelet-Magyarország népének. Szólt István király­ról, az országalapítóról és a szentről, a kézről, mely in­dítást adott a magyarságnak, s utat mutatott, illetve utat mutat ma is. Különleges ál­lomása ez a Szent Jobb or­szágjáró kőrútjának — mond­ta —, hiszen különös jelentő­sége van itt, a keleti végeken a szavaknak: kitartás és hű­ség, munka és könny, az éle­tért, az emberért, a hazá­ért ... • „Hol vagy István király, téged magyar kíván...” hangzott fel az ének sok ezer torokból, majd Csíkos Sándor Jászai-díjas színművész tol­mácsolásában hallhatták a jelenlévők Ratkó József „Se­gítsd a királyt” című drámá­jából István imáját. Ezt kö­vetően Gyúró Imre, a megyei tanács elnökhelyettese mon dott ünnepi köszöntőt. Emlékeztetett arra: törté nelmi tény, hogy a tájho kötődik a Szent István-kul túsz kezdete, hiszen 1092-bei a szabolcsi zsinat döntőt úgy, hogy augusztus 20-át : nagy király ünnepévé emelik Méltatta István uralkodói é személyes nagyságát, s ki fejtette: példája ma is ele ven, s mindig is élt a magya népben. A jelen kísértetiesei hasonló az istváni korhoz — mondta, —, ma is olyan fun damentumok építésén fáradó zik e nép, mely újabb eze évig biztos alapot ad a nem zetnek, az országnak. Ma i a régi és az új rend határéi élünk, s a Szent István-i péld: is erőt, támaszt ad életünk höz, munkálkodásunkhoz, kö zös dolgainkhoz. Az ünnepséget követőéi szentmisék kezdődtek, s ; jelenlévők a kihelyezett erek lye előtt elvonulva fejezhet ték ki tiszteletüket — Szén István emléke előtt. A szer tartások sora, a tiszteletadá huszonnégy órán át foly Máriapócson, éjszaka a bazi likában tiszteleghettek a ereklye előtt az emberek vasárnap délelőtt pedig i templom udvarán felállítot oltárnál. A búcsúztató ünnepsége vasárnap délben tartottál Máriapócson. Keresztes Szí Iárd püspök mellett Soltész né Pádár Ilona, a Hazafia Népfront megyei bizottságé nak titkára mondott búcsúz tató szavakat, s a Szent Jobl ismét útra kelt Budapestre. Képünkön (fent): Ünnepé lyesen elhelyezik a Szén Jobbot tartalmazó ereklyetár tót. (Urnavölgyi) Megkezdődött a múzeumi hónap Tirpák házat avattak Sóstón A tirpák ház ünnepélyes átadása a Sóstói Múzeumfalu­bán. (EE) A néprajz, a népi műem­lékek állnak az idei Orszá­gos Múzeumi és Műemléki Hónap központjában. Ezért tartották az országos meg­nyitót pénteken a szent­endrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban, a Szabolcs- Szatmár megyeit pedig va­sárnap a sóstói múzeumfa­luban. Erdész Sándor, a múzeum­falu igazgatója köszöntötte a vendégeket, köztük Szlová­kiából érkezett kutatókat es Riba Etelkát, a Magyaror­szági Szlovákok Demokrati­kus Szövetségének elnökét. Ezt követően Németh Péter, megyei múzeumigazgató meg­nyitotta a múzeumi hónapot, amelynek első eseménye a tirpák ház átadása volt. Ez­zel a sóstói múzeumfaluban befejeződött az első ütem építése, azaz a lakóházak át­telepítése. A tirpák házat Babicz Pál, Nagycserkeszi Községi Kö­zös Tanács elnöke adta át Csabai Lászlónénak, a váro­si tanács elnökének, aki Nyíregyháza nevében vette át az épületet, amelyet Ci­gánybokorból telepítették át a múzeumfaluba. A ház ere­detileg a múlt század dere­kán épült, s jellegzetessége, hogy a lakóházzal közös fe­dél alatt található az istálló, maga az épület pedig nem teljesen fehér, vörösesbarna festéssel is díszítették. Mind­ez a tirpákok építési hagyo­mányait jellemzi. A bútorok és a használati eszközök a századforduló idejéből szár­maznak. A tirpák ház átadását kö­vetően hagyományőrző együt­tesek mutatták be műsoru­kat. Délután tudományos ta­nácskozást tartottak a mú­zeumfalu új épületében. A résztvevők A nyíregyházi szlovák (tirpák) nyelvjárási és néprajzi emlékek című sorozat negyedik kötetével ismerkedtek meg. Az új évad első bemutatójára szombaton este került sor a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban. Mae­terlinck: A kék madár című művét mutatták be. A kétrészes darab elsősorban az ifjúságnak szól, Balikó Tamás főiskolai hallgató rendezte. Képünk: (balról jobbra) Horváth László, Orosz Helga, Gábos Katalin, Vennes Emmy, Gabos Béla, Molnár Erika a főbb sze­repekben. (Elek Emil felvétele) XLV. évfolyam, 236. szám ÁRA: 1,80 FORINT 1988. október 3., hétfő A SZENT JOBB MÁRIAPÓCSON II Szent István-i ptlla ma is erői ad nizös munkánUioz

Next

/
Thumbnails
Contents