Kelet-Magyarország, 1988. október (45. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-03 / 236. szám
2 Kelet-Magyarország 1988. október ó. Bolt lesz a helyén A bisztró, mely vihart kavart ABC lesz a bisztróból. után hozzájárultak a profilmódosításhoz. Az üzletkör változtatását azonban ideiglenesen, 5 évre engedélyezték, s szigorú feltételekhez kötötték. A határozat megszületése nem ment simán. Ellenzői és pártolói egyformán érveltek igazuk mellett. Dr. Dám László múzeumigazgató mondja: — Én eleinte elleneztem a dolgot, hiszen nem dobhatunk ki az ablakon milliókat. Ügy gondolom, a bisztró építése előtt egy alapos piackutatással illett volna tisztázni. megéri-e, szükséges-e? Most sokan az akkori testületet okolják a hibás döntésért, holott a dolog ennél jóval bonyolultabb. Szeretném hangsúlyozni a szakemberek felelősségét is! Kié a felelősség? — Elfogadom az áíész érveit, hiszen egy veszteséges üzlet fenntartására ma már senkit nem lehet kötelezni. Másik, ennél nagyobb gondom, hogy a város fiatalsága korábban a bisztró megépítésétől várta, hogy végre Bátorban is legyen egy kulturált szórakozóhely, amely most gyakorlatilag megszűnik. Azt remélem, az áfész- nek lesz annyi anyagi ereje, hogy erről is gondoskodjon — mondja a vb másik tagja. Kovács László. A téma joggal borzolja a kedélyeket: ki így, ki úgy értékeli a testületi bölcsességgel megszavazott döntést. Mert az valóban tény: a vendéglátás nem csak Nyírbátorban, másutt is veszteséges. A pénz azonban ez esetben sem minden, más szempontok is érvényesek. Veres János, a városi pártbizottság titkára nemcsak hivatalból ismeri a tényeket. ÍVagy ambícióval — Én a vb-n is elmondtam, most is hangoztatom: a nyírbátori bisztró példájából országosan is érvényes tapasztalatok vonhatók le. Ha úgy tetszik, annak idején túlságosan nagy ambícióval terveztünk, túlságosan sokáig ragaszkodtunk eredeti terveinkhez, s talán túlságosan későn vettük figyelembe a megváltozott körülményeket. Miért mondom mindezeket? Mert annak idején a várossá válással egyidőben született a bisztró építésének terve, amikor még fellendülőben volt az idegenforgalom, s szükségesnek látszott egy báziskonyha építése is. Annál is inkább, mert az akkori városrendezési tervnek megfelelően a Kakukk étterem szanálásra volt ítélve, s mint tudjuk, közben védnöki táblás vendéglátóhely lett. A bisztró sorsa tehát — ha hosszas huzavona után is, de eldőlt, s bizonyára a kedélyek is megnyugodnak majd. Kovács Éva Szükséges-e az átalakítás? Miért építették, ha mára felesleges? Mi lesz a milliókkal? Ki a felelős? Kérdések, melyekre nem egyszerű a válasz. — Október elején valóban bezárjuk a bisztrót — mondja Rácz Mihály, a helyi áfész elnöke — s minimális átalakításba kezdünk, bevásárló- központot létesítünk. A bisztró évek óta csak veszteséget termel, a ráfizetést nem tudjuk tovább vállalni, Nyírbátorban jelenleg 2800 adagos a konyha kapacitása, miközben mindössze 1400 adagot főznek összesen. Ugyanakkor a város legnagyobb ABC-je túlzsúfolt, rég kinőtte a tervezett forgalmat. A profil- módosításra az élet kényszerít bennünket. A dolog persze nem eny- nvire egyszerű. Az áfész hosszas huzavona után jutott a lehetőséghez. A tanács eleinte tiltakozott az ötlet ellen. Nem is csoda. Az ellátás az ő felelőssége is, s bizony az állampolgárok ma már országszerte egyre gyakrabban, egyre türelmetlenebbül kérik számon a hibás döntéseket. Az ügy a tanács végrehajtó bizottsága elé került, ahol hosszas és heves vita A Nyírbátor központjában található bisztró egyszer már alaposan fölborzolta a kedélyeket. Akkor építésének idején külalakjáról, formájáról vitatkoztak a városlakók. A megnyugtatás ügy- hangzott, hogy évek múlva módosul a városkép: az épület elé szálloda kerül. A terv jelenleg is érvényes, ám most újra beszédtéma a bisztró. Üzemeltetője, a nyírbátori áfész megszünteti a vendéglátóhelyet, heti elyette bevásárlóközpontot alakít ki. A vendéglátás fejlesztéséről szóló, korábban szőtt szép elképzelések ezzel kútba esni látszanak, az emberek pedig bosszankodnak, vitatkoznak. Hány ebédre van szükség? „Levetetem az egyenruhát...“ Üdítő vagy pálinka? Cseneselők a Búza téren „Majd én levetetem magáról az egyenruhát, nem tudja, hogy én ki vagyok...! Ingyenélő, munkakerülő ...” A Nyíregyházi Városi Tanács közterület-felügyelőinek az utóbbi időben egyre kevesebb ilyen és ehhez hasonló sértést kell elviselniük, ám az is igaz, a közvéleményben jobbára úgy élnek, mint akik csak a rossz helyen parkoló járműveket fényképezik le, ahelyett, hogy a szemetelést, meg a más rendbontást fékeznék meg. — Mi is hallunk ilyen véleményeket — közli Teszenyi Józsej, a közterület-felügyelők csoportvezetője —, ám tevékenységünknek a gépjárművezetőkkel szembeni intézkedések csak a 17 százalékát teszik ki. Az első fél évben 495 gépjárművezetővel volt „dolgunk”. Az idén januártól júliusig összesen 779 esetben szabtunk ki helyszíni bírságot, melynek összege 152 ezer forint. Huszonöt személyt jelentettünk fel. Célunk nem a bírságolás, de ha másképpen nem megy...? Gyakoribb és szigorúbb A közterület-felügyelők a munkájukat területi felosztás és napi bejárási utasítás szerint végzik. A belvárosban és a forgalmasabb köz- intézmények környékét gyakran, másutt heti egy-egy alkalommal ellenőriznek. Feladatuk a köztisztaság szemmel tartása, a zöldterületek védelme, a közterületen történő árusítások, az engedélyhez kötött közterületfelhasználások, bontások, szabálytalan parkolások, hirdetmények, falragaszok elhelyezésének ellenőrzése. — Számomra a legtöbb gondot a használtcikk és a legkülönbözőbb termékek illegális Búza téri árusítása okozza — mondja Gráféi István közterület-felügyelő. — Itt gyakoribb és szigorúbb ellenőrzéseket tartunk, esetenként a rendőrség bevonásával. A közterület-felügyelőnek joga van az igazoltatáshoz, sőt, szükség esetén az illető előállításához is. Ezek után városi „sétára" indulunk. A Petőfi parkban két fiatalember kétdecis üvegből iszogat. — Jó napot kívánok, mit fogyasztanak? — kérdezi tőlük az egyik felügyelő. — Láthatja, üdítőt — válaszolja az egyik fiú. — Az illat nem arra vall — közli a felügyelő. — A palackozásnál bizonyára elcserélték, de nem akartuk kiönteni - feleli komoly arccal a srác, majd az üveget elteszi és elmennek. „Valamit elhagyott...66 — Valamit elhagyott — szól a felügyelő egy középkorú nőnek. — Nagyon kőArany, pénz, karóra a csatornában Mélytengeri kamerával Nyíregyházán Televíziófelvétel készült . Nyíregyháza több szennyvízfőgyűjtő csatornájáról. De a kedves olvasó annak levetí- tését a Magyar Televízió egyik műsorában se várja, mert a film főként a megrendelő, a Szabolcs-Szatmár megyei Víz- és Csatornamű Vállalat szakembereit hozza a krimiknél is nagyobb izgalomba. Abból megismerhetik a szennyvízcsatornák állapotát, és meghatározhatják a karbantartás legcélszerűbb módját. Bécs László, a Fővárosi Csatornaművek munkavezetője az autóban lévő monitort bekapcsolja. A képernyőn barlangszerű üreg jelenik meg, melyben víz hömpölyög. A látvány olyan, mintha patakban, sziklák között csónakáznánk. — A csatornabúvár és vele a kamera az Árok utca és a Széna tér sarkán húzódó 60/90 centiméteres. tojás- szelvényű csatornában jár — közli Bécs László, aki telefonon a búvárral beszélni is tud. — Ott egy zsírdugó — mondja, és mutat a képernyőre Bartha Andrea, a Fővárosi Csatornaművek előadója. — Az a csatorna rossz megépítése miatt keletkezett, de attól a víz még átfolyik, tehát nem okoz üzemzavart. A kamera most a Mező utca és a Rákóczi út találkozásánál lévő csatornában van. Látható, hogy az egyik akna oldalánál a talajból víz folyik be. — Az autó Angliában, a benne lévő műszerek pedig az NSZK-ban készültek — újságolja Bécs László. — A kamerát eredetileg mélytengeri felvételekhez gyártották, de az Markó Gyulának, a Fővárosi Csatornaművek dolgozójának szolgálati szabadalma révén ilyen filmezéshez is alkalmas. Mielőtt a búvár a csatornába menne, biztonsági lámpával, (melyet a bányászok is használnak) — megnézik, hogy a csatornában van-e elegendő levegő. Aztán megvizsgálják, hogy a vezetékben kommunális, vagy ipari szennyvíz folyik-e? Ha ez utóbbi, akkor a búvár csak maszkban dolgozhat. Az egyik búvár a csatornába megy, a másik biztonsági okok miatt figyeli. — Az általunk vizsgált nyíregyházi csatornák állapota jó — vélekedik Bécs László. — Igaz, csak 20—30 évesek. Lakatos József 15 éve csatornabúvár. A mélyben néha furcsa dolgokat Iáit, tapasztal. A múltkor egy pesti csatornában százast, aprópénzt és karórát látott a vízzel sodródni. Egyszer már csontvázzal is találkoztak. A múltkor arra kérték őket, egy asszony víznyelőaknába ejtett arany nyakláncát és gyűrűjét vegyék ki. Megtették. Nemrégen pedig a Margit-híd pillérénél második világháborús bamba kiemelésénél segédkeztek: a tűzszerészek a csa- tornabúvárok kamerájával figyelték a bomba elhelyezkedését. (cs) Eleinte keveset ettek a vendegek Hínárleltúr Sóstón Mint arról annak idején beszámoltunk, a Szabolcs- Szatmár megyei Víz- és Csatornamű Vállalat a sóstói csónakázótó túlzott mértékű hínárosodásának megakadályozásáért abba halat, összesen mintegy 36 mázsa amúrt telepített. Ugyanis a növényegyüttes eltávolítása érdekében alkalmazott korábbi módszerek (vízcsere és egyebek) nem jártak kellő eredménynyel. A hínár tavasszal a tó teljes vízfelületét ellepte. A halak az első hónapokban — mint általában a vendégek — szerényen ettek. Ottlétük, táplálkozásuk a hínártömeg csökkenésén alig- alig mutatkozott. De egy szakember megnyugtatott bennünket, hogy a halak étvágya akkor lesz igazán jó, ha a víz hőmérséklete eléri a 20 fokot. Ügy is volt. Ettek, ettek, de any- nyit azért mégsem, hogy a hínár a tó teljes felületéről eltűnjön. Mindenesetre a mennyisége a valamikorinál jóval kisebb. A csónakázás biztonságossága érdekében a part menti 10 méter széles sávból a hínárt speciális kaszával távolították el. Az amúrok a környezettel megbarátkozhattak, hiszen halpusztulás nem volt. Tehát ha a hínárgond teljesen nem is oldódott meg, azért kisebbeden. Ez sem akármi. Pásztoremlékek A Nyírség és a Hajdúság határán, jó szénát termő vidéken fekszik a hajdani két község: Búd és Szentmihály, a mai Tiszavasvári. A már évszázadokkal ezelőtt is szarvasmarha- és juhtenyésztéséről híres vidékeinek emlékeit mutatja be az a ki- állítás, amely kedden délután fél ötkor nyílik Tiszavasvá- riban, a Vasvári Pál Múzeumban. szőnöm — reagál rá az asz- szony —, de mit hagytam el, nem látok semmit. — Azt a papírzsebkendőt — hozza tudomására a közterület-felügyelő. — Ö __ó, azt direkt dobtam el, mert elhasználtam. — Azért tessék telvenni! — mondja a férfi. Az asszony felveszi. A Vöröshadsereg utcai rendelőintézetnél és a Bocskai ultcai véradóállomás előtt lévő tilalmi táblákat a gépkocsivezetők sorozatosan figyelmen kívül hagyják — hallom Gráféi Istvántól. — A Szarvas utcai kenyérboltnál szabálytalanul parkoló autó vezetője pedig arra hivatkozott, hogy amíg vásárolt, a kocsiját valaki előbbre tolta. Rend a lelke... A közterület-felügyelők szerint a kistermelők * áruinak értékesítésére kevés a kijelölt hely. Közülük többen nagy rendetlenséget hagynak maguk után, amivel jó lenne szakítani. Sok a gond a Magyar Hirdető, illetve a városi tanács tudta nélkül elhelyezett plakátokkal, felragaszokkal, hirdetésekkel is. Van, amikor lakossági bejelentésre kell intézkedniük. Cselényi György A vasárnap véget ért BNV-n láttuk a HÖDIGÉP kétszemélyes városi járművét is, ami a gyártók szerint 100 km óra végsebességet is elér. Képünkön: a műanyagból készített kisautó. (Császár Csaba felv.) Kiállítás a Fészekben K iváló üzleti érzékről és nemes műpártolásról tanúskodik az a döntés, amit a Tü- ZÉP hozott. November első napjaiban kiállítást rendeznek a Fészek Áruházban, Nyíregyházán. A tárlaton bemutatják Schmidt Sándor népi iparművész faragó alkotásait, mégpedig vásárlással egybekötve. Felismerték, hogy a tiszta forrásból merítő alkotó olyan használati tárgyakat készít, melyek a mai, modern lakásba is belliének, és összhangban vannak azzal az ízlésvilággal, mely az otthonokban szívesen látja a népművészeti ihletettsé- gű bútorokat. A Schmidt Sándor műveiből rendezendő bemutatón láthatóak lesznek fa faliképéi, bútorai, tükrei, más használati tárgyai. Az ízlésformáló, orientáló esemény azt is mutatja, hogy a kereskedelem, ba okosan gondolkodik, olyan mecenatúrát vállalhat fel, ami mind saját céljait, mind a művész elképzeléseit, de főleg a vevők érdekeit szolgálja.
