Kelet-Magyarország, 1988. október (45. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-12 / 244. szám
• wiviUUCl !£• Kelet-Magyarország 3 Politikát tanulni H iába, az ellenzékiséget is tanulni kell! Ez jutott az eszembe akkor, amikor lelkesen és izgalommal telve figyeltem a tévében a parlamenti tudósításokat. Mert nekünk is van — ahogy Deák Ferenc mondta egykoron — egy kis „kócos ellenzékünk”. Jelenleg Király Zoltán testesíti meg a honatyák között, látszólag a legradikálisabban. De hát az oppo- zíció tudomány, feltételezi a politikai kultúrát, a taktikát, a kígyó ravaszságát, a galamb békességességét. Nos, ez még nem megy. Mert nem az az ellenzéki, aki mindenre nemet mond. Ez a legkönnyebb. A kormány szól, az ellenzéki válasza: nem. Mindegy miről van szó, mindenhez értőn fejezi ki: nem. Mindezt látszólagos harcossággal, ami sokkal inkább arrogancia. Ezért is mondom: ezt tanulni kell. Mert a más vélemény kifejezésének is van módszere, modora, taktikája és ha okos, nincs híjával a toleranciának. Szíve joga mindenkinek, hogy haragudjon. Kell is időnként az ingerültség. De mikor? Hol? Es milyen szinten? Nos, ez a tudomány. Ügy tűnik, hogy a politikai más véleményt kifejezők jó része ezt még nem ismeri. Így aztán Király szüntelen ellenkezése még elvbarátait is eltávolította tőle. Azt ugyanis a gondolkodó tudja: engedményt elérni csak kölcsönösségi alapon lehet. Valamit, valamiért. Ha megnézzük a francia, az angol, a nyugatnémet ellenzéket, tevékenységük korántsem az örökös tagadás. A parlamenti esetet azért tartom szükségesnek kifejteni, mert igen sokan vannak, akik sok mindenről másként gondolkodnak. A pluralizmus természetes része ez. Kell is az ellenvélemény, nagyon kell a jó vita és az se szükséges, hogy mindig kompromisszum szülessék, az utókornak is legyen igazságszolgáltatási lehetősége. De vannak játékszabályok, melyeket minden po- litizálónak tanulnia kell. Törvényhozók, politikusok tanulják, próbálgatják az új módit. Egy azonban figyelmeztet: elutasítani csak alternatíva felvetése esetén meggyőző; a nem mögött is álljanak érvek; az igen se csak a hatalmi szótól kapjon fedezetet; a vélemények eltérése nem teszi fölöslegessé az egymás tiszteletét. Biztos, hogy szaporodni fognak a szenvedélyes véleménycserék. Tanulni kell politizálni, vitázni. A tisztességes közélet érdekében. .1 , Ötletek sora K ulcsár Károly aszalót épített. Szépet, jót. Olyat, mint afnilyeneket az elei is készítettek. Szerepet játszott ebben, hogy rájött: az aszalványok iránti kereslet nő. Pontosabban nőhet. Szilva van, alma is, de kísérletezett körtével. Minden igen jól sikerült, bár az is igaz, az aszalót még ki kell tapasztalni. Mert annak is forsza van. Meg aztán ki kell égetni jól a tűzteret, el kell találni, mennyi fával működik a legjobban, hogyan alakul ki a legjobb aszalvány. A tarpai gazda éppen most ment nyugdíjba, divatos szóval: vállalkozik. ... Vajon megold-e valamit az aszaló? Egy ember esetében föltétlenül jó dolog. De ha továbbgondoljuk a dolgot, akkor kiderül, ötletek egész láncolata rejlik ebben a vállalkozásban. Gondoljuk el: adva van egy táj, gondokkal gazdálkodó tsz, kevés foglalkoztatási lehetőség. Ugyanakkor kertben, földön sok-sok, nehezen értékesíthető termék. Piac csak messze, errefelé nem érezhető a konjunktúra fel és le mozgó hatása. Nézzük hát, hogy mire inspirál egy jó vállalkozási ötlet. Lelki szemeim előtt látom, hogy a tarpai termelő- szövetkezet úgy dönt: boltot nyit Nyíregyházán. Először egy kicsit, szerényét, egy lakótelep bejáratánál. Ott, ahol. reggel és délután ezrek jönnek és mennek. Berendezi, szép képekkel dekorálja, meghirdeti programját: minden eredeti, falusi, friss, utánozhatatlan. Reggel megrendeli, délután becsomagolva megkapja. Hogy mit? Hát nézzük, mit kínál a táj. Pucolt diót, szilvát, aszalt szilvát, házi tojást, zöldséget, aszalt almát, körtét, szilkébe töltött szilvalekvárt, almát szépet és olcsót, ha kell, házhoz is szállítva, ősszel szőlőt, majd dugaszolt fröccsbort, pecsétviasszal lezárt, címkézett szilvapálinkát, gombát, kökényt, csipkebogyót, házi csirkét (csirkeízűt), házi vajat tormalevelen, kiskertekből káposztát, szotyo- lát, nyulat, fácánt... Mert vállalkozók vannak mások is. Vállalkozók, akik készek arra, hogy termékeikkel ellássák a tsz felvásárlóját. És aztán kell egy Barkas és reggel ötkor indulhat a napi friss szállítmány a boltba. Hamvasan, szépen, a tojás szalmásán, ahogy az ólból kikerül. Igaz, kicsi üzletnek tűnik. De pénz a termelőnek, pénz a gazdaságnak. És nyereség a vevőknek, akik várják, szeretik mindazt, ami házi, friss, jóízű. Hogy ez álom? Lehet. De ha azt akarjuk, hogy a megszokottból kitörjünk, hogy újjal jussunk jó pénzhez, próbálkozni kell. Vállalkozni. Azokkal, akik olyan jó helyzetfelismerők, mint Kulcsár Károly. Bürget Lajos Üzemlátogatás Záhonyban Több éves „gyökerekkel” ■ndelkező hagyományként Dolják a záhonyi kiszesek a isutas ifjúmunkás napok mdezvényeit, melyben he- et kapnak a politikai, szakai, sport- és kulturális ese- ények. Az október elején ízdödött rendezvénysorozat hónap végéig csábítja az deklődőket. Pályakezdő diplomások ré- ére október 12-én körzetlá- gatást szerveznek. 164 fiatal műszaki értelmiségit, mérnököket, közgazdászokat várnak Záhonyba. Az üzem- látogatáson a záhonyi és eperjeskei határállomásokon folyó munkával, a tengelyát- szerelő, az átrakó pályaudvarok napi tevékenységével ismerkedhetnek a jelenlévők. A terepszemle segít majd abban, hogy átfogó, reális képet alkossanak a vasútról a „friss” diplomával rendelkezők, akik közül sokaknak ez lesz az első munkahelye. Tóhát, Kandia, Katushát A saját országukat sem ismerő hazai idegenforgalmi szakemberek jóvoltából a külföldiben mindössze egy hamisítatlan magyar hangulatot árasztó falu él: Hollókő. Az észak-magyarországi településen példás ügybuzgalómmal, s nem kevés ráfordítással pár éve sikeresen „konzerválták” a valóban szép, egységes faluképet, mely igen dicséretes tett volt. Ám Hollókőit emlegetve a szabó les-szatmári, tehát magyar szakembereknek, de az érdeklődő laikusnak is a jogos elégedettség mellett nemrégen még megkeseredett a lelke, hiszen azokra az igaz értéket hordozó szatmári, beregi falvakra gondolt, ahol pénz, s megfelelő propaganda híján mind több népi építészeti emlékünk lett az enyészeté. Korai lenne még erről múlt időben, s mint be végződött folyamatról szólnunk, ám legnagyobb örömünkre ma már azt írhatjuk, valami nagyon fontos kezdődött el a megye kisebb településein. Hosszas előkészületek — s nem kevés részeredmény — után három éve Tarpán indult el egy akció, mely azóta több községünkben is befejeződött már. Elkészült Talpának, Tiszacsécsének, Túrist- vándinak, Szatmárcsekének, Tiszadobnak, s Tisza vasvári központjának a műemléki faluvizsgálati terve, most készül Nagyaron, Császlón és Szabolcson, s hamarosan sort kerítenek Vállajra is. Egységes falukép A megye főépítészétől, Vincze Istvántól kérdezzük; mi tette szükségessé e vizsgálódásokat, s milyen lépések követik majd? ■ “ Az említett falvak a. megye tájegységeinek legfca- rakterisztikusabb, legtöbb műemilókjellegű épülettel bíró települései közé tartoznak, s idegenforgalmi szempontból is kiemelkedő a jelentőségűik. Pótolhatatlan veszteség érne bennünket, ha hagynánk veszendőbe menni ezt az örökséget, mely a magyar népi építészet jeles alkotásai között tartandó számon. A főépítész szobájának falát megmentett, s megmentendő épületek fotói borítják, mintegy illusztrálva az eddigi sikereiket, s egyben az előttünk álló rengeteg tennivalót is. Ez utóbbihoz kapcsolódnak a megyei tanács főelőadójának, Szatmári Istvánnak a szavai is: — A műemléki szempontok alapján kidolgozott falu- vizsgálati terveket majd az összevont településrendezési tervek, melyek készítése során a szakemberek messzemenőkig igyekeznek majd az előttük járók javaslatait figyelembe venni. A már imént említett Tarpámak egyébként hamarosan elkészül a rendezési terve, azt ismerve elmondható, remény van az ottani párját riitkító- am egységes falukép megőrzésére. A tarpai tanácselnök, Kovács Béla három esztendeje tölti be posztját, ám tősgyökeres tarpai, ismeri hát szülőfaluját, mint a saját tenyerét. Sétálunk az utcákon, az elnök sorolja a hivatalos neveket, de nyomban hozzáteszi a népi elnevezéseket is. Tóhát, Kandia, Velence, Katushát, Kutyaszorító, Ga- ty(a)ület, Kertalja, Badaló, Kisutca — két-háromszáz éve is ismerték voltak már e nevek. Ugyanilyen idős házakat igaz, nemigen talál már az ember Rákóczi egykori hűséges településén, de a „Nagyságos Fejedelemtől” kapott hajdúvárosi cím hajdana tulajdonosainak mai községében azért most sem tehet meg úgy az ember húsz-huszonöt lépést, hogy ne állna meg gyönyörködve egy-egy múlt században emelt épület előtt. „Cseréljük el...” Az egyikbe be is térünk. A ház maga 1872-ben épült, lakója, özv. Szűcs Gáborné is a múlt század szülötte. Meg sem lepődik az érdeklődésünkön, „hiszen annyiam, de annyian fényképezték már ezt”. A lakás gyönyörű. Még a szecesszió falusi megjelenése előtt húzták fel a Mait, mesterien tagolva, s mértékkel díszítve homlokzatát. Ma is meglepően jó állapotban van, de csak azért, mert a tulajdonos lánya szerencsére még jól bírja magát.1 ö mondja, feljőve a kertből: — Volt itt Pestről egy professzor, mindig azt hajtogatta, miközben rajzolt, hogy ilyen házban szeretné ő tölteni az öreg napjait. Cseréljük él, professzor úr, mondTarpai ház 1872-ből. tóm neki. Nekünk jó lenne az a betomkalicka is. Nem kéne állandóan meszelnünk, s szénért szaladgálni . . . Tarpán jelenleg húsz népi műemlékjéllegű lakóházat tartónak nyilván, de lehetne jóval többet is. Állapotuk ma még szemet gyönyörködtető, ám a tanácselnök megfogalmazza aggályait is: Falusi turizmus — A falu lakossága fogy, s öregszik. Az igazán értékes házakban élők ma még gondját tudják viselni portájuknak, de mi lesz, ha leesnek a lábukról. Netán távoznak közülünk? Ki viseli majd gondját e lakásoknak? Kovács Béla természetesen bízik faluja jövőjébem, máskülönben aligha szorgalmazta volna ő is az új település- rendezési tervet, s talán a legjárhatóbb uitat is ismeri: ez pedig a falusi turizmus fellendülését jelenti. Az elképzelések szerint e magukra hagyott lakásokat az állam venné meg, s különféle idegenforgalmi objektumokat rendeznének be falaik között, de szóba jöhet más hasznosításük is, különféle közintézményeknek adhatnának otthont. A tarpai településrendezési terv még az idén elkészül, s a már korábban említett településeken is szó van róla. Azok az egységes falukép védelmében természetesen bizonyos megkötéseket tartalmaznak majd, így többek között meghatározzák, milyen lehet az újonnan épített lakások tetőformája, homlokzati rendszsere, párkány- magassága, s a tervezőket is alaposan megrostálják majd. Mindezek remélhetőleg biztosítják azt a folyamatosságot, amit falvainlk évszázados építészeti örökségének ápolói sok helyütt még ma is őriznek. Balogh Géza Csalimesék Citranes Pálmaházán új oskola nőtt ki a földből. Nem három nap és három éjszaka alatt ugyan, de átadták időben. Szép, napos időben. Más oskola nebulót még alig jutottak túl az ábécé első betűin, és már itt is elkezdődött a tanítás, örült mindenki, ahogy illik. Hogy sötét és szűk lett a kerengő, azon is túltették magukat. Főként, mert ügyes fotó készült róla, s azon tágasnak, világosnak látszott. Mondom, mindenki örült, egyetlen egy baj volt; nem tudták, hogyan hívják. Igaz, hogy a Citrom utcán épült, mégis Narancs utcai iskolának emlegették. Legalábbis eleinte, amikor még úgy volt, hogy a Narancs utcára néz a főbejárata. Egyszer csak mégis visszatértek a Citrom utcai titulushoz. Ide került a nagykapu is. Igen- ám, de a másik oldalt is le kellett valahogyan zárni. Szépérzékű emberek lévén úgy döntöttek, csúnya lenne, ha a sportudvar kerítése nézne a Narancs utcára. Mit ki nem találtak hirtelen? Lekanyarintottak egy heveseit a területből. Éppen csak annyit, hogy két szép társasház elférjen rajta. Ügy is lett. Mindenki megnyugodott, csak néhány bajkeverő dohogott, hogy szerinte trükk volt az egész. Néhány nagy ember így jutott belvárosi lakáshoz. Persze senki sem hitt nekik. Pálmaházán ilyen elő sem fordulhatna. •Aki nem hiszi, járjon utána! Leópttrkült Nagy vigasság készül Ber- gengóciában. Lakodalmat ült a kiskirályfi és a szomszéd birodalom kiskirálylánya. Gyülekezett a násznép messze országokból. Tisztelték, szerették a vendéglátókat, de nemcsak ezért jöttek. A lakoma főfogásának ugyanis oroszlánpörköltöt ígértek. Egy nappal a lakodalom előtt portyára indultak a bergengóc vadászok. Nemes agarak, jól megfizetett hajtők egész serege segítette őket. Az oroszlán azonban túljárt az eszükön. Szégyenszemre zsákmány nélkül tértek vissza. Nagy botrány készülődött. Mi lesz, ha a vendégsereg mégsem töltheti meg bendőjét a beígért finom falatokkal? Ígéret szép szó ... De mit tegyenek? Vadítsák meg a báránypecsenyét? A kifinomult ízlésű hölgyek, urak úgyis észrevennék a kegyes csalást, összehívták hát az udvarnokokat, hátha eszükbe jutna valami. Meg is lett az eredménye a tanácskozásnak. Felkeresték a szafaripar- kot, közel merészkedtek a közkedvelt Leó ketrecéhez, s látták, hogy szegény öreg jószág már nagyon belefáradt ebbe az életbe. Gondolták, csak jót tesznek neki, ha átsegítik az örök vadászmezőkre. Akadt is egy rettenthetetlen vadász, aki vállalkozott a feladatra, és a rács innenső oldaláról megváltó golyót eresztett Leó fejébe. Ettek, ittak, mulattak, s a. vendégsereg még a mai napig is megtörli a száját, ha eszébe jut az oroszlánpörkölt a ’la Bergengóc. Papp Dénes könyvesboltba hetven körüli bácsika lép be. Tétován szétnéz, szeme az eladót keresi. Hozzálép, s a nagyothallók jellegzetes, emelt hangján kérdezi: — Nincs meg az a könyv a Bon-kanyarról, amit a múltkor is kerestem? Meg se várja a nemleges választ, fennhangon mondja: — Tudja, kedveském, én is ott voltam, de mégiscsak más leírva látni, amit átéltem ... Az idős férfi még sok mindent kiabál, orosz asz- szonyokról, hatalmas hómezőkről, visszavonulásról. Az arcát figyelem: homlokráncait a történelem véste. Tekintetében milyen pergőtüzek visszfénye lobog? Tudatában nem halványulóan látszhatnak a lángok és a halottak. ö maga hogy élte túl? Nézem a törékeny embert. S látom egy hadsereg tragédiáját. — A jövő héten benézek ismét — mondja kilépve az ajtón. — Gyűjtöm az érről megjelenő könyveket! Vajon jön még a jövő héten? A lelkében őrzött traumák nem hagyják nyugodni. Amíg él, emlékezik. (kzs) TAPASZTALATCSERE. Az ungvári cipőgyárból tizenket- ten érkeztek tapasztalatcserére az elmúlt héten a Nagy- kállói Kallux Cipőüzembe. A vendégek megismerkedtek a Kallux által alkalmazott cipőgyártási módszerekkel, technológiákkal és a legújabb modellekkel. Augusztusban a nagykállóiak tanulmányozták az ungvári cipőgyár’ tevékenységét.