Kelet-Magyarország, 1988. október (45. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-12 / 244. szám

4 Kelet-Magyarország 1988. október 12. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülése Folytatás az 1. oldalról) lyamaitoik jellemzőiről szólt. Felelősségteljes, próbatevő korban, emberhez méltó lec­kék közepette élünk. Évtize­dünkben bebizonyosodott, hogy az oly régóta szükséges gazdasági reform csak , a politikai intézményrendszer reformjával kiegészítve bon­takoztatható ki. Ma úgy tű­nik, hogy ez is kevés. A gaz­dasági reformot lejárathatja a gazdaság teljesítményhiá­nyos állapota, a teljesítmény­elv erősítése pedig csak tár­sadalompolitikai reformmal fokozható. Ugyanez vélhető a demokratizmusról is, amely a szociális értékek érvényesülé­se és a gazdaság teljesítőké­pességének növekedése nélkül csak ige marad, rosszabb esetben demagógiává javul­hat. A gazdasági reformot és a politikai demokráciát — leg­alábbis a népfront oldaláról nézve — jó társadalompoliti­kával lehet megalapozni, s ehhez bizonyos ideológiai akadályokat is el kell háríta­ni. Számolni kell például az­zal, hogy társadalmunk sok­féleképpen tagolt, nem olyan egyszerűen, mint azt koráb­ban hittük. A hagyományo­sain értelmezett osztalykü- lönbségek egyre kevésbé ad­nak igaz és teljes képet a va­lós és feszítő társadalmi kü­lönbségekről — hangsúlyozta a népfront főtitkára. Nyomatékkai szólt arról, hogy az útkeresés időszaká­ban élünk. Ennek az útkere­sésnek a célja a történelmi perifériára sodródás meg­akadályozása, a felzárkózási lehetőségek megalapozása, a konkrét cselekvés irányainak kijelölése, a cselekvés szer­vezése. Az útkeresés bizony­talansággal is jár, azonban a népfront senkit sem kíván bizonytalanságban hagyni: útkeresése a szocializmus szolgálatában áll. A felemel­kedés biztos alapjainak létre­jöttéhez teljesítőképesebb gazdaság kell, szociális érté­keket érvényesítő, műveltsé­get növelő közösségek kelle­nek, és demokratikusain mű­ködő, politikai mechanizmus szükséges. Rámutatott: a versenygaz­daság kifejlődését, az igazi piac épülését, a versenysem­leges szabályozást, a tulajdo­ni viszonyok átalakulását, a teljesítményelv érvényesíté­sét ideológiailag is támogat­ni kell. Félreérthetetlenné kell tenni, hogy az egyenlős- di nem a marxizmusból szár­mazik, a vele való szakítás tehát nem is jelent szembe­fordulást azzal. A népfront nem ideológiai alapon, hanem a közös, átfo­gó nemzeti érdekek jegyében törekszik az összefogásra — hangoztatta a HNF OT fő­titkára. — A mozgalom nem kezdeményez ideológiai vitá­kat, de ha ilyenek felmerül­nek, nem rejti véka alá a vé­leményét. Ezt a jövőre nézve is követendő elvnek tekinti. A Hazafias Népfront történel­mi küldetését éppén a nem­zeti összefogás erősítésével, ha kell újraszervezésével tel­jesítheti. — Félreérthetetlenül vállal­juk, hogy társadalmunk leg­szervezettebb, legösszefogot- tabb ereje a Magyar Szocia­lista Munkáspárt, a népfront­mozgalomban is meghatározó szerepet tölt be. Ahogyan nem ismerünk kommunista vonásokat nélkülöző szocializ­musfelfogást, képtelenségnek tartunk egy kommunista rész­vételt nélkülöző népfrontot. A népfront igazodott és iga­zodik a változó körülmények­hez, amelyben a szocializmus hagyományos, monolitikus politikai szervezete és gya­korlata átadja a helyét egy új típusú, plurális szervező­désnek. A pluralizmus csak „népfrontos” pártpolitika bá­zisára támaszkodhat, kiépült népképviseleti intézmény- rendszerrel, az Országgyűlés­nek felelős kormányzattal, egyenrangú szerepet betöltő — adott esetben pártjellegű funkciókat is felvállaló — társadalmi szervezetekkel, tö­megmozgalmakkal, közösségi szervezetekkel. A vitában elsőként Szatmá­ri Nagy Imre, a HNF OT nyugalmazott titkára kért szót. A gyakorlati tennivalók­ról szólva rámutatott, hogy a HNF Országos Tanácsának testületét ne csak évente egy szer ^kétszer hívják össze, ment ez legfeljebb egymás köszöntésére elég, s nem az érdemi munkára. Dr. Leven- del László, az Országos Ko­rányi TBC- és Pulmonológiai Intézet osztályvezető főorvo­sa javasolta egyebek között, hogy először legalább a ki­sebb településeken alakulja­nak a helyi érdekeket képvi­selő népjóléti bizottságok. Kovács Dezső, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának főmunkatársa an­nak adott hangot, hogy sze­rinte a Hazafias Népfront nem tudott elég gyorsan iga­zodni a változásokhoz, így tekintélye csökkent. Az MSZMP, s a különféle új szervezetek egyaránt jóval tevékenyebbek. Indítványoz­ta, hogy a HNF Országos Ta­nácsa gyakrabban, legalább negyedévente ülésezzen. S. Hegedűs László, a nép­front nyugalmazott titkára annak a véleményének adott hangot, hogy a társadalom széles rétegeinek bevonása, véleményük jobb ismerete nélkül nem lenne szabad el­fogadni az előterjesztést. Megítélése szerint annak hangsúlyai 15 éve még forra­dalmiak lettek volna, ma már azonban 'ez kevés a társada­lomnak. A mozgalomnak a sorskérdésekben legyen önál­ló koncepciója, s amögé szük­séges felsorakoztatni a nem­zeti egységet. Javasolta, hogy az előterjesztést az Országos Tanács tekintse előkészítő anyagnak, s azt a mostani ta­nácskozás után bocsássák társadalmi vitára. Mándi Barnabás, a Debreceni Or­vostudományi Egyetem do­cense kételkedett abban, hogy valóban nőtt a népfront te­kintélye az utóbbi években. Szerinte reálisabb megközelí­tés lenne, ha az Országos Ta­nács azt ismerné el. hogy a mozgalom befolyása nem csökkent. E véleményének alátámasztására kifejtette: a különböző alternatív szerve­zetek létrejötte is jelzi, hogy sokan nem találták meg a népfrontban, mit tehetnének a szocialista Magyarország építéséért. Röder Edit, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa közjogi bizottságának alelnö- ke rámutatott: az alapvető jogok gyakorlása között a ké­telkedés joga is megillet min­denkit. Szerinte az új köz- megegyezés elképzelhetetlen e jog, más szóval demokrácia nélkül. Harmati Sándor, a Magyar Szolidaritási Bizott­ság elnökhelyettese úgy ítél­te meg, hogy a felhalmozó­dott gondok miatt előbbre kellene hozni a népfront IX. kongresszusát, s ha erre nincs mód, legkésőbb a jövő év ele­jén országos értekezletet kel­lene tartani. Rámutatott ar­ra is; a mozgalomnak meg kell harcolnia azért, hogy a jövőben nagyobb szerephez jusson. Az előterjesztést több helyen hiányosnak tartotta, mert nem szerepel benne pél­dául, hogy a népfront miként viszonyuljon a szocialistaelle­nes csoportosulásokhoz, mi­lyen politikát folytasson ve­lük szemben. Véleménye sze­rint a népfrontnak fontos lenne azt is tisztáznia, hogy mozgalom marad-e vagy szervezetté alakul, miként rendeződik anyagi alapja. Szilágyi Ákos, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára a mozgalom megújítá­sát szorgalmazta, kifejezve kételyeit, hogy lehetséges-e egyáltalán a jelenlegi szerve­zetben további működése. Megítélése szerint a népfront­nak a kongresszusra készü­lődve kapcsolatba kell lépnie az újonnan létrejött, illetve létrejövő szerveztekkel. s az előkészítő munkába is be kell vonni képviselőiket. Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter véleménye szerint a népfront a megúju­lás szándékával fogalmazta meg feladatait, azokat támo­gatásra érdemesnek tartotta, s egyszersmind fontos lépés­ként értékelte. Kifejezte meggyőződését, hogy a nép­frontnak nélkülözhetetlen és növekvő szerep jut a jövő politikai szerkezetében. Eh­hez azonban önvizsgálatra, kellő mélységű önismeretre van szükség, tisztáznia kell a különböző politikai szerveze­tekhez, mozgalmakhoz való viszonyát, politikai perspek­tívát adva a népfrontban je­lenlévőknek. Ha így, közelít, programja mögé emberek százezrei,. milliói sorakoznak fel, abban a korszakban, ami­kor a közmegegyezés igénye együttjár a tisztázás óhajá­val, éles szavakban is megfo­galmazott követelésével. Pozsgay Imre rámutatott: ahogy mélyül a válság, s vál­nak mind szembetűnőbbé egy korszak lezárásának tényei, úgy és oly mértékben fogal­mazódnak meg e követelések. Megítélése szerint ez önma­gában nem bomlasztó jelen­ség, sőt, a kibontakozást se­gítheti, ha ez együttjár az ön­vizsgálattal, s a programal­kotás képességével. Az államminiszter a májusi pártértekezletre emélkeztetve leszögezte: az ott történtek elsősorban a kormányzati válság elhatárolását, illetve elhárítását szolgálták, s a ve­zetésben való megújulást cé­lozták a párttagság és a tár­sadalom akaratával össz­hangban. Ezzel összefüggés­ben hangoztatta: az ország jelenlegi helyzetét nem a most tisztségben lévő veze­tőség idézte elő, viszont kö­vetkezményeit még néhány esztendőn keresztül annak kell hordoznia. Ennek tisztá­zása azért is fontos, mert bi­zalom nélkül — ahogy a vi­tában is többen fogalmaztak — nincs előrehaladás, nincs új közmegegyezés. Fekete Gyula az írószövet­ség választmánya nevében a Magyar Tudományos Akadé­miával, a TIT-tel és a Mű­vészeti Dolgozók Szakszerve­zetével egyeztetve azt java­solta, hogy a HNF hívjon össze országos értelmiségi ér­Jól alakul a mezőgazdasági kivitelünk (Folytatás az 1. oldalról) közi gyakorlatnak, ám bőví­teni kívánják az exportban közvetlenül érdekelt vállala­tok tevékenységét és számát egyaránt. A külkereskedelmi jogok odaítélésével kapcsolatos ta­pasztalatok meglehetősen ve­gyesek; számos esetben a külpiacon a magyar export­őrök úgy versenyeznek egy­mással, hogy rontják saját áraikat. Kétségtelen __ az is, hogy az árualap bővülését nem hozta magával a külpia­ci forgalmazásban érdekelt vállalatok körének növekedé­se. Jövőre több termék, cikk és áruféle lekerül az úgyne­vezett kivételi listáról; ezek­kel a továbbiakban nemcsak a monopolhelyzetben lévő vállalatok foglalkozhatnak, hanem mindazok, akik kül­kereskedelmi joggal rendel­keznek. tekezletet. Nagy szükség van arra, hogy az értelmiség vég­re gondjai súlyának megfele­lően hallassa szavát, különfé­le csoportjai egyeztessék, sok­szor egymás ellen kijátszott érdekeiket, koordinálják te­vékenységüket. A Hazafias Népfront megújulási felada­tairól szólva még a névvál­toztatást is megfontolásra ajánlotta. A „hazafias” jelző értelmezése annyit változott — mondotta —, hogy ma már sokan gúnyosan használják ezt a megjelölést. Az MSZMP-hez fűződő viszony­ról azt mondta, hogy minden­képpen el kell szakadni a se­gédhivatali szerepkörtől. Ez a kiskorúsítás önérzetében so­kakat sért. A vitában elhangzottakra válaszolva Huszár István ki­fejtette: szükség van arra, hogy a népfront szigorú ön­vizsgálatot tartson, nem mi­nősítheti egyedül önmagát, de az önértékelést nem is takaríthatja meg. Meggondolásra érdemes ja­vaslatnak tartotta, hogy a jövő év elejére hívjon össze értelmiségi tanácskozást az Országos Tanács. Végeze­tül indítványozta: a mos­tani vitaanyagot —a vitában elhangzott észrevételekkel gazdagítva — terjesszék a népfrontba tömörült tag- szervezetek elé konzultáció céljából. így a népfront he­lyéről, szerepéről a követ­kező kongresszusig jól kifor­rott véleményt alkothatnak a mozgalom résztvevői. Az Or­szágos Tanács — három tar­tózkodással — elfogadta a főtitkár javaslatát. Az ülés végén Molnár Bé­la országos titkár bejelen­tette: befejeződött a gyüle­kezési és az egyesülési jog­ról szóló törvénytervezetek társadalmi vitája. A tartalmi értékelést a HNF országos elnökségének közjogi bizott­sága végzi el, a népfront ál­láspontját az országos el­nökség október 21-i ülése elé terjesztik. Hamarosan megkezdődik a választási törvény módosításáról szó­ló törvénytervezet társa­dalmi vitája. A törvényja­vaslat teljes szövegét ok­tóber 15-én közli a Magyar Hírlap, s a központi napila­pok, illetve a megyei lapok egy rövidített változatot je­lentetnek meg. Csapatkivonás Angolából? Kuba kategorikusan cá­folta a The New York Ti­mes című amerikai lap ér­tesülését, miszerint megálla­podás született volna a kubai csapatok Angolából történő kivonásának menetrendjéről. A New Yorkban amerikai közvetítéssel tartott nem hi­vatalos angolai—kubai—dél­afrikai tárgyalásokkal kap­csolatban Carlos Aldano, a Kubai Kommunista Párt KB titkára — aki hazája kül­döttségét vezeti a négyol­dalú tárgyalásokon — New Yorkban újságírók előtt ki­jelentette : pillanatnyilag nincs remény arra, hogy eredményt érjenek el. Az Egyesült Államok azt javasolta — s ezt a Dél-Af­rikai Köztársaság el is fo­gadta —, hogy Kuba 24 hó­nap alatt (a The New York Times értesülése szerint 24— 30 hónap alatt) vonja ki csa­patait Angolából, Angola és Kuba viszont a 30 hónapot tartja a legrövidebb elfogad­ható határidőnek. A tengerész sörözgetett „Jogosulatlan be- verkezés ellen tilta- hatolás” címén emel- kozó három férfi tefc; vádat a skóciai nem csupán a Cly- Dumbarton város bf- de-folyó torkolatá- róságán három férfi ban lévő Faslane-tá- ellen, akiket egy maszpont szigorúan atommeghajtású Po- őrzött területére, ha- laris tengeralattjáró nem az egyik 16 parancsnoki termé- nukleáris töltetű Fő­ben fogtak el a brit laris-rakétával fel- rakéta-nukleáris fegyverzett tenger- flottilla támaszpont- alattjáró irányítóter­$án. A brit hadügymi­nisztérium vizsgála­tot indított annak megállapítására, va­jon miként juthatott be a nukleáris fegy­mébe is. A támaszpontot körülvevő kerítésen bejutott három férfi a nyitott tornyon le­ereszkedve akadály­talanul jutott be a parancsnoki terem­be, ahol egy békésen sörözgető tengerész­szel találkozott. A brit hadügymi­nisztérium szóvivője szerint a behatolókat gyorsan „kilakoltat­ták» a Polárisról. Szerinte komoly ve­szély nem fenyege­tett, mert a tenger­alattjáró „vízmente­sen záródó fegyver- rendszeréhez” sem­miképpen sem fér­hettek volna hozzá. Erről ír az CJoiakSr Merre i Hozzászólás az Ú| Márciusi Fraut felhívásához legyünk? ...Az elmúlt évek, hónapok újszerű társadalmi alak­zatai, kezdeményezései sorában ez a szándék és vállalko­zás — az én olvasatomban — mindenekelőtt emelt fővel vállalt önérzetes balodalisága, élesen kritikus, de tradíció­kat is vállaló szocialista arculata okán rokonszenves. A nemzet, a humanizmus és a demokrácia alapértékeit a Marx és Lukács György szerinti „nagy, történelmi jelen­tésében” felfogott pártnak, az egyetemes horizontú mun­kásmozgalomnak a törekvéseivel összekapcsoló elszánt­ság jellemzi ezt a felhívást. Egyúttal józan, reális és hig­gadt értelmiségi magatartás. Az alapítók — külön-külön — politikai, ideológiai né­zeteikben számos eltérő álláspontot vallanak magukénak, útjuk sem egyirányú. Egyetértek, sőt azonosulok tehát a kezdeményezés ama fő irányával, szándékával, hogy a mai válságterhes helyzetből való kijutás, a szocialista tartalmú radikális megújulás megalapozására tekintélyes párton kívüli és párttag értelmiségiek szellemi hídépítés­re, eszmecserék kezdeményezésére, a nyilvánosság széle­sítésére, távlatos koncepciók közös kidolgozására és meg­vitatására hívnak fel. Ha sok más lehetőség és feladatvállalás, például az ér­telmiség felrázása, mozgósítása mellett lehet sajátos és „plusz” etikai küldetése is az Új Márciusi Frontnak, akkor ez — véleményem szerint — egyfajta szellemi-erkölcsi védnökség vállalása is kell legyen a fordulat és a viták morális tisztessége, szakmai, értelmiségi, emberi felelős­sége, a valódi hídépítéshez méltó légkör fölött. Szemben a morális eróziók, az elvtelen kompenzálások, a törleszté­sek és törleszkedések, a populista hízelkedések, a görcsbe rándulások, a „reformpárti” törtetések és a „rendpárti” odamondogatások, a visszacsapásra készülődések eszkalá­ciója idején. Furcsa kettősségek jellemzik napjainkat, rea­gálásainkat. Reformokra vágyunk, bár nem tudjuk ponto­san (s főleg nem értjük, éretelmezzük egységesen), hogy ténylegesen mit is akarunk, s hogy mik „a reform” vál­lalandó kockázatai. Elvileg persze vállaljuk a kockázatot, tudomásul vesszük a terheket, az élesebb differenciálódást stb., de azonnal meg- és felriadunk, ha elér bennünket, ha nemcsak más régiót, hanem a saját „kisvilágot” is érinti. Megzavart s megzavarodott súlyos anyagi gondoktól, szaporodó egyéni, családi és rétegkonfliktusoktól terhelt világunkban széles körben nő a kiábrándultságot kompen­záló és a türelmetlenséget „levezető” menekülés, az er­kölcsi és tettleges agresszivitás, a pótcselekvés-ideológiák és „rendteremtés” iránti áhítozás, fogékonyság. A szocia­lizmus, illetve a reform tétetik sokak számára felelőssé mai bajainkért. Országunk, életünk számos fontos területére még nem érkezett el a megújulás •szelleme; a pártértekezlet állás- foglalása olykor tényleg megállt egyes feudumok határán. Fel-felbukkannak (miért is ne?!) hazai Nyina Andreje- vák; bizony az apparátus, a hivatal rossz önvédelmi ref­lexei is működnek. Riasztó példák vannak a helyi hata­lommal való visszaélésre, illetve a sajtó valóságfeltáró szi­gora elleni fenekedésre, presszióra, zsarolásra. Mindezek­kel egyidejűleg ugyanakkor kezdünk elfeledkezni arról, hogy azért mégis csak tenni (s nemcsak mondani és akar­ni) kell a radikális szocialista reformot, hogy dolgozni is kell, hogy kemény termelő és szellemi munkát igé­nyel tőlünk korunk. Az utóbbi hónapokban, hetekben ugyanis érzékelhetően nőtt a veszélye annak, hogy egyes viták, sérelmek és til­takozások a pluralizmus szükségességére hivatkozó, de valójában egyoldalú, türelmetlen, demagóg törekvésekké torzuljanak, s a politikai nyomásgyakorlás, a zsarolás esz­közeivel a gazdaság, az állam működőképességét is veszé­lyeztessék. S itt hadd térjek vissza megint az Új Márciusi Fronthoz. Erkölcsi-szellemi tekintélyével sokat tehetne az általam fentebb — bizonyára szubjektív vitatható módon — jel­lemzett közhangulati és politikai mozgások egyensúly­ban tartásáért; pontosabban: a szocialista gazdasági-poli­tikai reformdinamika és a működőképesség, s stabilitás egyidejű biztosításáért. Egyetértek a felhívással: a történelem a párt vezető sze­repét „csak akkor igazolja majd, ha a párt a társadalmi, gazdasági, szellemi fellendülés motorjának bizonyul". (Részletek Agárdi Péter írásából) EGY FEDÉL ALATT A BIZTONSÁGGAL A legjobb lakótárs. Otthon van mindig, de sose zavar. Sőt. Ha kell segít. Gondoskodik. HUNGÁRIA OTTHON Biztosítás A HUNGÁRIA OTTHON Biztosítás az új értéken való biztosítás lehetőségét kínálja partnereinek. Egyedi igények szerint köthető. Ön választhat, hogy milyen értékű biztosítási védelmet kíván. Természetesen az alulbiztosítás elkerülésére is tanácsot adunk. MINDEN ESETRE: HUNGÁRIA OTTHON BIZTOSÍTÁS GONDOSKODUNK, jSJ HUNGÁRIA TEHÁT VAGYUNK. rÍBIZTO

Next

/
Thumbnails
Contents