Kelet-Magyarország, 1988. október (45. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-04 / 237. szám

z

ftelec-Magyarország

iaoo

U&LUUCi 1,

Örökségünk

■ay apjaink fokozottan demokratizálódó társadalmi folyamatában a különféle fórumokon egyre több szó esik a honismereti körök, klubok, közösségek munkájáról, illetve a honismereti mozgalom helyzetéről. Milyen erőteljes megyénkben ez a mozgalom, kik a képviselői, mi a fő törekvésük, milyen a megbecsültségük stb. — ezekről a kérdésekről kértünk tájékoztatást Kocsis András népművelőtől, a megyei és városi művelődési központ munkatársától.

Több mint hatvan ilyen közösséget tartanak számon, nagy részük iskolákban, illetve művelődési házakban működik, de fenntart ilyen köröket a KISZ és a népfront is. Szám szerint ez szép eredmény volna, ám a gondot az jelenti, hogy többségük az általános iskolások közül kerül ki, és a középiskolában szinte nincs folytatás, alig akadnak ilyen körök. Éppen ezért példamutató a nyíregyházi 110-es szakmunkásképző, a baktalóránt- házi szakmunkásképző, a Mátészalkai Esze Tamás Gimnázium és a Fehér- gyarmati Zalka Máté Gimnázium tanulóinak, diákjainak múltkutató tevékenysége.

Tevékenységüket tekintve a legkülönbözőbb témakörökben foglalkoznak gyűjtő- és feldolgozómunkával, a helytörténettől kezdve a földrajzi névgyűjtésen át a technikatörténetig. A körök munkáját részben az évente meghirdetendő múzeumi pályázatok is befolyásolják, ahol a gyerekek és a fiatalok pályamunkáit külön kategóriában bírálják el. Az elmúlt években számos szép siker bizonyítja, hogy érdemes ilyen gyűjtőmunkára buzdítani az ifjúságot. Nem megnyugtató viszont az ilyen honismereti körök vezetőinek elismertsége, akik közül sokan évtizedeket áldoztak településük történetének felkutatására, többet érdemelnének a „babérok” kiosztása alkalmával. Ezért vetődött fel az illetékes szerveknél egy megyei alapítvány létrehozása, amellyel a honismeret területén jelentős eredményeket elért amatőr kutatók tevékenységét jutalmaznák.

Jótékonyan hathat a honismereti körök működésére az a vetélkedősorozat is, amelyet a közeli jövőben rendeznek a honismeret és a műemlékvédelem, illetve a településtörténet-kutatás, a földrajzi névgyűjtés, valamint a köztünk élő nemzetiségiek története kutatásának kapcsolatáról. Azt ajánlják a köröknek; értelmezzék tágabban a honismeret fogalmát, és foglalkozzanak olyan kutatási területekkel is, mint egyes szakmák története, gazdaság- és technikatörténet stb. Jó lenne megtalálni a módját, hogy a kész és értékes munkák, dolgozatok mielőbb hozzáférhetők legyenek — ha csak néhányszáz példányban is.

E

s talán az sem ártana, ha végre tisztázódna, ki a terület igazi „gazdája”, mert most az a múzeumi hálózat, a levéltár, a népfront és a művelődési ház is — és mégis, egy kicsit mindegyik számára mostohagyerek. Múltunk örökségének őrzése több figyelmet igényel, nem lehet a véletlenre bízni.

(baraksó)

Fiúk a kastélyban

Ha nem a régi felirat lenne még kint, csak a beavatottak tudnák, hogy a hetven- három három és tizennyolc év közötti fiú, aki a kerítésen belül van, nem olyan, minit azok, akik általános iskolába járnalj. és diákotthonokban laknak szerte az országban. Az átcímkézés, egyformára címkézés ellen azonban harcol még a kegyes hanyagság.

Néhai Parányi báró hajdanvolt nagydobosi kastélyának parkjában egy szabálytalan felirattal ellátott tábla alatt visz az út. A frissen tatarozott úri lakban működő intézményt ugyanis foglalkoztató iskolának és nevelőotthonnak minősítik a gondosan pingált betűk, pedig új szabály van rá, hogy általános iskolának és diákothonnak kell nevezni a szellemi fogyatékosokkal foglalkozó bentlakásos iskolákat.

Egy negyedikes osztályba kopogtatunk be. Éppen számtanóra van, s a hat diák — itt ennyi egy osztály — számolni tanul. Belépésünkre hangosan, és egyszerre köszönnek.

Harc a számokért, betűkért

— Tegyetek a padra annyi korongot, ahányat tapsolok! — szólítja fel őket tanárnőjük, Kovács Gáborné, s háromszor összeüti a tenyerét. A fiúik gondolkoznak kicsit, aztán a markukban szorongatott piros-kék papírdairab- kákból egyenként maguk elé raknak néhányat. Van aki határozottabb, van, aki bizonytalanabbul, de négyen jól megoldják a feladatot.

— Most pedig annyi korongot hagyjatok a pádon, ahány gombát láttok! — mutat egy három gombát ábrázoló táblarajzra a pedagógus. — Aztán ha ez megvan, rajzoljatok annyi piros pontot a füzetbe, ahány korongot láttok, és írjátok mellé számmal, hogy mennyi az!

— Itt minden számért, betűért meg kell küzdeni — lép közelebb hozzám Juha Pál. — De egy gyerekről sem mondunk le, mert azért mindegyik tanítható, s mind- egyik igényli a vele való törődést, szeretetet.

Mindenkivel

előfordulhat

A másik osztályban hetedikesek tanulnak. Olvasásóra van, éppen egy barna fiú olvas — hibátlanul.

— Meglepődött egy kicsit, ugye? — mondja Fekete

Lászlóné tanárnő, látva csodálkozásomat. — ö köny- nyen megtéveszti az embereket, mert folyékonyan olvas, s szinte hihetetlen, hogy nem tudja, mit. Pedig így van.

— Erről a fiúról jut eszembe, hogy egyszer elvittemegy

gyerekünket Mátészalkára, mert rosszul látott olvasni — mondja Kertész Jánosné, ahogy elhagyjuk az osztály- termet. — Tudja, mit mondott az orvos? Hogy minek ezzel foglalkozni, mikor úgyis hülye. Ezt csak azért mesélem, mert érzékeltetni akarom: még néhány orvos is így áll hozzájuk.

Kellenének lányok is

A tantermeket magába foglaló melléképületből átmegyünk a kastélyba, ahol a hálótermek, mosdók, konyha, ebédlő van. Szinte minden szobában találkozunk egykét ágyat nyomó fiúval, akinek valamilyen egészségügyi okból nem kellett foglalkozásra menniük. Illedelmesen köszönnek, kedvesen mosolyognak, igazgatójukat Pali bácsinak, igazgatóhelyettesüket Marika néninek szólítják. Megható kedvesség árad belőlük.

— Negyvenkét gyerekünk állami gondozott, csak harminceggyel tartják a kapcsolatot a szülök — magyarázza Juha Pál. — Nem csoda, hogy a többség úgy viszonyul a nevelőkhöz, mintha a szüleik volnának. Egy kicsit mi is úgy érezzük, mintha soksok fiúnk lenne.

— Sajnos csak fiaink... — sóhajt Kertész Jánosné. — Naigyon hiányoznak innen a lányok, így ugyanis köny- nyen alakulhatnak ki szexuál- pszichológiai problémák. Ez sokáig tabutémá volt ugyiam, de ezeknek a gyerekeknek éppen úgy szükségük van arra, hogy ellenkező neműek- kel találkozzanak, mint az egészségeseknek.

Sétánk végeztével, kilépve a hálótermek mesealakokkpl díszített falai közül, **ciák: mekseregbe botlunk. or^Jze_ sorban vonulva nagyot, szénnek, s kíváncsian néz^ ránk. Nincs a tekintetűké más, mint gyermeki fény, mégis úgy tűnik, mintha kimondatlanul kérdeznének valamit itőlünk, felnőttektől. Azt, hogy vajon mikor jutunk el oda, hogy vigyázni tudjunk az új nemzedékek egészségére?

Czine Gáspár

Yoko Ono, a néhai John Lennon özvegye a „Yesterday” című dal lemeze ötmilliomodik példányának eladása alkalmából rendezett ünnepségen díjat vesz át férje nevében a Broadcast Music Incorporated amerikai lemezgyár képviselőitől. (Telefoto — MTI Külföldi Képszerkesztőség)

Sokan

viszolyognak

A változó Nyíregyháza: a Kossuth utca madártávlatból. (Császár Csaba felvétele)

Pecsenyebárány

Spanyolországba

Az augusztus végi pecse- nyebárány-export után újabb

szállítmányra kapott szerződést a Gyapjú- és Textilnyersanyag Forgalmi Vállalat nyíregyházi kirendeltsége. Két hónapja az olasz, a héten pedig a spanyol háziasszonyok asztalára kerül 600 24—27 kilogrammos jerke, illetve 27—30 kilogrammos kos. A téeszektől és egyéni gazdálkodóktól átvett

állatokat kedden szállítja el a tőkés partner kamionokban. A Terimpexen kérész- tül lebonyolított szerződés alapján a nagy kallói vasútállomáson és a tiszaeszlári termelőszövetkezet telepén rakják a pecsenyebárányokat

a speciális szállítójárművekre. A következő nagyobb kiszállítások olasz és arab vásárlóknak karácsony előtt lesznek.

— Éppen tevékenységünk lényegét leplezi el az új elnevezés — mondja Juha Pál igazgató, sétára invitálva a kastély mellett álló oktatási épületben. — Itt nem ugyanazt jelenti elvégezni a nyolc osztályt, mint egy általános iskolában. A mi gyerekeink középsúlyosán szellemi fogyatékosok, s ráadásul sokuknak testi hibája is van. Legtöbbjük nem alkalmas önálló életre, nagyon nehezen kap munkát, nehezen fogadják el őket az emberek.

— Magyarországon sajnos sokan viszolyognak a fogyatékosoktól, elvárják, hogy sötét szobák mélyén éljék le az életüket — csatlakozik hozzánk az igazgatóhelyettes, Kertész Jánosné. — Ráadásul a gazdálkodó egységek nem érdekeltek abban, hogy fogyatékosokat vegyenek fel, nem úgy mint Nyugaton, ahol komoly adókedvezményt kapnak az alkalmazott fogyatékosok után. Nekünk pat- ronálóink is alig vannak, pedig nem pénzt akarnánk tőlük, hanem csak erkölcsi segítséget, lehetőséget arra, hogy hasznossá tegyék magukat neveltjeink.

— Pedig a már megtanult egyszerű munkafolyamatainkat tökéletesen elvégzik, ezt naponta bizonyítják házikertészetünkben és sertéstelepünkön — veszi vissza á szót az igazgató. — Á helyi tsz is nagyon ragaszkodik a munkánkhoz, mert vezetői tudják, hogy a mi gyerekeink fegyelmezetten és alaposan dolgoznak. Szorgalmuk kihasználására és képességeik fejlesztésére hoztuk létre az iskolát befejezők részére a munkára előkészítő tanfolyamot.

Kanalas a Mähen kanalazhat

A 19 éves Kanalas Miklóst a bűncselekmények elkövetésekor még fiatalkorú 18 éves Zs. Bertalant meglehetősen tekintélyes bűnlajstrom alapján ítélték el. A két nyíregyházi fiatalember nem kevesebb, mint 15 lopást követett el, illetve kísérelt meg, s egy alkalommal egy járművet vittek el jogtalanul.

Ez év március 24-re virradó éjszaka behatoltak Nyíregyházán egy Toldi utcai garázsba, kitoltak onnan egy crossmotort és elhajtottak. Ám nem jutottak messzire, mert rövid idő múlva igazoltatták őket a rendőrök, és előállították mindkettőjüket.

Ez a lebukás azonban nem vette el a kedvüket az újabb lopásoktól. Két nap múlva az Ady Endre utcán odaléptek egy Simson motorkerékpárhoz, kormánya hirtelen elfor- dításával feltörték a kormányzárát, és elhajtottak vele. Később ezt a motort használták más bűncselekményeik elkövetésénél, végül pedig egy útmenti árokba dobták.

Március 28-ra virradó éjszaka a Vécsey utcán járt a két cimbora, s elhatározták, hogy az ott lévő garázsokból felfeszítenek néhányat. Kanalasnál volt is egy feszítővas, így rögtön megvalósíthatták a tervüket. Az első feltört garázsból egy rádiót vittek el,

de össze is törték azon nyomban. A második garázsban összetörték a bent álló kocsi egyik ablakát, hogy kivegyenek egy műsoros magnetofonkazettát. Később még három helyre mentek be, de csak egy helyről loptak el egy pumpát.

Április l-jére virradó éjszaka a Tompa Mihály úton megint csak felfeszítették egy garázs zárját, s egy Jawa típusú motorkerékpárt, öt horgászfelszerelést, és különböző szerszámokat tulajdonítottak el. Ugyanitt feltörtek még további két garázst is, s az egyikből 500 forintnyi, a másikból majd négyezer forintnyi értéket vettek magukhoz. Hazafelé menet a motort elrejtették egy Guszev lakótelep közelében lévő nádasban.

Április 4-re virradó éjszaka elhatározták, hogy elmennek Császárszállásra, s feltörik az ott lévő büfét. Felültek hát a korábban lopott Simsonra, s elmentek. Császárszálláson aztán a magukkal vitt szerszámokkal feltörték a kiszemelt büfé ajtaját, s a szintén magukkal vitt zsákba szeszes italokat, cigarettákat és édességeket pakoltak mintegy 13 ezer forint értékben. Miután összeszedtek mindent, amiről úgy gondolták, hogy hasznát vehetik, hazafelé indultak, ám megzavarták őket, s így a zsákmány nagy részét elhagyták.

Utolsó akciójukra április

5-re virradó éjszaka került

sor. A nyíregyházi Fészek úton három garázst törtek fel. Magnetofonkazettákat, horgászfelszerelést, kerékpárt, csipketerítőket és élelmiszereket vittek el.

A két cimbora ellen a Nyíregyházi Városi Bíróság járt el, s Kanalas Miklóst két év és hét hónapi, Zs. Bertalant pedig 1 év 6 hónapi szabadságvesztés büntetésre ítélte. Kanalast emellett 2 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától.

| Szellemi fogyatékos gyerekek nagydoboson j