Kelet-Magyarország, 1988. október (45. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-04 / 237. szám

1988. október 4. Kelet-Magyarország 3 '---------------------------------------------------------------------------------------------> Foglalkozások presztízse AZ UTÓBBI ÉVEK KED­VEZŐTLEN GAZDASÁGI FOLYAMATAIRÓL a saj­tó, rádió, televízió fóru­mai révén a lakosság egy­re több információt kap. A kedvezőtlen tendenciát kor­mányzati döntésekkel kí­vánják megállítani, il­letve megfordítani. Ezek közé tartozik többek között a veszteséges üzemek, vagy azok egy-egy részlegének leállítása is. Mindez nyil­ván befolyásolja, nemcsak az ott foglalkoztatottak, ha­nem más munkaterületen dolgozó emberek munka­helyi biztonságérzetét is. A Központi Statisztikai Hiva­tal azzal a céllal végez fel­mérést a lakosság körében, hogy némi tájékoztatást kapjon a kormányzati tö­rekvések fogadtatásáról. Megyénkben csak 28 kije­lölt településen kopogtat­nak be összeíróink a csa­ládokhoz, hogy az ezzel kapcsolatos véleményeket, érzéseket regisztrálják a 14—69 éves személyek kö­rében. Egy családon belül egy, de legfeljebb két sze­mélynek teszik fel kérdé­seiket. A munkahellyel, munka- lehetőséggel kapcsolatos kérdések után összeíróink egy kis „kártyázásra” invi­tálják meg az illető sze­mélyt, melynek során úgy­nevezett presztízsvizsgálatot végeznek el bizonyos fog­lalkozások körében, melye­ket egy-egy kártyára írtunk fel. Az állami és pártveze­tők számára nagyon fontos információt jelent az, hogy hogyan vélekednek a tár­sadalom tagjai az egyes foglalkozásokról. Ez lénye­gében szorosan kapcsoló­dik a témához és igen lé­nyeges következtetésekre ad lehetőséget. Milyen a megítélése a fiataloknak és milyen az öregeknek, pl. a darus, a váltókezelő, a gu­migyártó, az útépítő, a ka­lauz, vagy éppen a háztáji gazdaságban segítő család­tag foglalkozásokról. Meg­előzi-e a rangsorban az új­ságíró a szociológust vagy a minisztériumi tisztviselő a külkereskedőt, tud-e dön­teni abban, hogy a fogtech­nikus, a művezető melyik alaprétegbe tartozik. ÜGY HISSZÜK, HOGY MÉG A TÁJÉKOZOTT EMBEREKET IS GONDOL­KODÁSRA KÉSZTETI az a kérdés, hogy többre vagy kevesebbre vinné vagy vit- * te volna a gyermeke, ha a ■ő foglalkozásához viszo- 1 más, adott foglalko­.. volna. a felvétel időigényes, de külo iféle rangsorolás ■ egyben érdekes is. Ne kér­jenek segítséget se az ősz­r tagjától. Itt egyedi és nem kollektív véleményeket igyekszünk összegyűjteni. A presztízs végül is a társa­dalom „szubjektív” véle­ménye és nagyon sok a nem tudatos elem benne. A köztudatban élő foglalko­zások presztízse erősen be­folyásolja az egyes foglal­kozások társadalmi elis­merését. Az összességében 156 foglalkozást magába foglaló minta megfelelően reprezentálja a jelenleg fennálló társadalmi mun­kamegosztást. Szabolcs-Szatmár me­gyében mintegy 2000 főt érint felmérésünk. A vég­ső eredmény összehasonlí­tási alapot is képez az öt évvel ezelőtti hasonló ösz­szeíráshoz. Akkor elemez­ték a presztízs és másik négy elem: a pénz, a tudás, a hatalom, a hasznosság közötti összefüggést és a legszorosabb kapcsolatot a presztízs és a tudás, illetve a" presztízs és a hatalom között találták. A jövede­lemszerzés ugyan gyakor­latilag igen vonzóvá tehet egy szakmát, egy foglalko­zást, de nem jelenti feltét­lenül azt, hogy ez tekin­télyben felette áll más, ke­vésbé fizető foglalkozások­nak. Olyan következtetést sikerült akkor levonni, hogy az anyagilag nem megbe­csült, magas szintű tudást igénylő értelmiségi és a ha­talommal járó vezetői fog­lalkozásoknak van megbe­csülése a fizikai foglalkozá­sokkal szemben. Kor szerint elkülönítve a válaszadókat azt láttuk, hogy a legfiatalabbak ér­tékelték legmagasabbra a vezetői beosztással járó foglalkozásokat. Az egyes foglalkozások pontszámai­nak különbségei egyértel­művé teszik az ágazati jel­leg differenciáló hatását. A nehézipari foglalkozásokat a fiatalok nem értékelték annyira, mint a középkorú és idősebb nemzedék. Az elnőiesedett, vagy már eleve nőies foglalko­zásoknak általában ala­csonyabb volt a presztízsük, mint a férfiszakmáké, az ágazati rangsorban leghá- tulra kerültek, mintegy alá­támasztva a köztudatban élő nézetet. AZ ADATOK TOVÁBBI ELEMZÉSE többféle össze­hasonlításban újabb és újabb következtetésekre adott lehetőséget. Most ma­gunk is kíváncsian várjuk jelen felmérésünk és az összehasonlítás alapján ki­alakult, a társadalmi veze­tés számára feltehetően jól hasznosítható, végső ered­ményeket. Kosztur Józsefné KSH megyei igazgatósága 'Válasz cikkünkre Drága patronok Augusztus 31-én és szeptember l-jén foglalkoztunk lapunkban a szénsav] .i trón árváltozásával kapcsolatban jelzett panaszok­kal. A hivatalosan szeptember 1-től 7.30-ról 7,80-ra módosított ár néhány üzletben már korábban életbe lépett — jelezték olva­sóink. A megyei tanács kereskedelmi felügyelőségének vezetője, Holló Jánosné levélben tájékoztatta la­punkat arról, hogy szúrópróba­szerű ellenőrzéseket végeztek. Megállapították, hogy egyes kis­kereskedelmi üzletekben valóban árdrágítás történt. Gondatlanul elkövetett árdrágítás miatt sza­bálysértési eljárást is indítottak a vétkesekkel szemben. Az árbizonytalanságot kiváltó okokról azt a tájékoztatást kap­tuk, hogy az Alföld Élelmiszer­es Vegyiáru Kereskedelmi Válla­lat júniusban jelentette be ár­emelési szándékát. Július 1-től az árhivatai ehhez az engedélyt megadta. A nagykereskedelem az előírásoknak megfelelően tájé­koztatta vevőit, a kiskereskede­lem pedig az üzleteit. Két hét múlva azonban az Országos Ar- hivatal — a fogyasztói árszínvo­nal védelme érdekében — a vég­rehajtást augusztus 3l-ig felfüg­gesztette. Ezután minden érintett szervnek intézkednie kellett a korábban bejelentett áremelés visszavonásáról. Ez általában meg is történt. „Nem értesültem az áremelés visszavonásáról, figyelmetlenül olvastam el az árközlést” — hangzott el a védekező boltve­zető nyilatkozata. Az viszont tény, hogy a Füszért még az augusztus 31-i számláin is az ol­csóbb, 7,30-as árat tüntette fel, s még ez sem támasztott kéte­lyeket a magasabb árat alkal­mazó kereskedőkben. A Kereskedelmi Felügyelőség levele is tartalmazza, s magunk is egyetértünk azzal, hogy túl­ságosan gyakori napjainkban az árintézkedések különböző okok­nál fogva történő visszavonása. Nagy felelősség bárul a bolti dol­gozókra a fogyasztói áraik alkal­mazásánál. Kétségkívül elkövet­ték — gondatlanságból — az ár­drágítást, az előző mondatban jelzett bizonytalanságok azonban érthetőbbé teszik tévedésüket. Bár az áremelések akár ideigle­nes visszavonása is a fogyasztó érdiekében történik, mégis jogos az igény a koordináltabb intéz­kedések iránt, hogy a kiskeres­kedelmi dolgozók se kerüljenek még bizonytalanabb helyzetbe. (pd> A DUET RUSTIKAL ötelemes soekrénysort hazai ellátásra gyártja a mátészalkai Szat­már Bútorgyár. Felvételűnk a csomagolás előtti kikészítést mutatja. (Elek Emil felvétele) Ki feszítse ki a védőhálót? Vállalták a rizikót Ha csak beszélünk a szociális hálóról, mint a mélyülő infláció és az áremelkedések némi ellensúlyozásának le­hetőségéről és szükségességéről, de nem cselekszünk, ak­kor a hátrányos helyzetű dolgozók, a kis keresetűek még azokat a némi, a reformintézkedésekből és az eredmények­ből származó, kedvező hatásokat sem érzik, amit elvárhat­nának. — Ha a vezetésnek módja és lehetősége van rá, ezt min­denképpen el kell kerülni. Őrizni kell a bizalmat, — ha ez most összezsugorodott is — különben megbomolhat a belső rend, fegyelem, mun­ka is. Ezt pedig nem szabad megengedni — vallja a most is jól prosperáló kis vállalat, a DIRUVÁLL igazgatója, Holp János. Nőtt a tőkés export Nyitottságuknak, ésszerű kockázatvállaló piacpolitiká­juknak eredménye, hogy idén eddig szép sikereket ért el a kollektíva az első nyolc hó­napban. Éves tervüket ddő- arámyosan 66 millió 250 ezer forintra teljesítették, s ez évi eredménytervük 16 mil­lió, s már a 17 milliót (!) is túlszárnyalták. — Ennek túlnyomó több­sége tőkés export, az előző évinél 27 százalékkal több — folytatja. — Mi a haszna ebből a dol­gozóknak? — vetem közbe. — A jövedelemszabályozás kényszeríti a vállalatokat, hogy tőkés exportjukat nö­veljék, hiszen csak így van lehetőség bérfejlesztésre. Ezt mi kihasználtuk. Így volt le­hetőségünk arra, hogy 2,5 százalékkal több bérfejlesz­tést valósíthattunk meg, mint egyébként. Ha a Divat Ruházati Vál­lalat vezetése a kényelmeset keresi, lemondhatott volna a többletexportról, s így a plusz bérfejlesztésről is. Egysze­rűen nem vállalja a kocká­zatot a tőkés piacon. S ehe­lyett gondos felmérések, piac­kutatás birtokában vállalták a rizikót, s vállalkozásukat siker kísérte. Növelték a béreket — így válhatott lehetővé, hogy az idén már kétszer volt nálunk béremelés. Feb­ruárban 3,9 százalékos, ami­kor 1 milliós bérfejlesztést valósítottunk meg, és most szeptember közepén másfél­két százalékos, mely 600 ezer forintot jelent — summáz az igazgató. A vállalat gazdasági, párt­ós szakszervezeti vezetése nem csak beszélt a szociális háló szükségességéről, de cselekedett is. Kétszeri bér- fejlesztés mellett is gondol­taik a rászorulókra, a nagy­családosakra, a gyerekeiket egyedül nevelőkre, az idősek­re. így a múlt évi szociális kiadások összegét a vállalat­nál az eredmény terhére fél­millió (!) forinttal növelték. Tanszersegélyre tavaly gyerekenként 150 forint ju­tott. Most 6—800 forintot ad­tak. Százezer forintot osztot­tak ki. Jelentősen növelték az ebédhozzájárulást a válla­lat terhére. — Ha nem adunk, nem is várhatunk sem bizalmat, sem jó munkát. A teljesítménye­ket elsősorban pénzzel kell „honorálni”. Bár az is igaz, hogy most az egyik szemünk sir, a másik meg nevet. Mert amit adtunk, annak jelentős hányadát elviszi a személyi jövedelemadó, aminek mi is érezzük teljesítmény-vissza­tartó hatását — mondja Holp János. Ösztönzés lefogott kézzel? Csakhogy az exportot nem akarják visszafogni. Sőt nö­velni kell, ha lehet. Ebből van kemény valuta. Csak­hogy úgy ösztönözni, hogy az ember egyik kezét lefog­ják, nem lehet. — Erőlködünk. Eddig fél sikerrel. Három és fél hónap van még az évből, s ha vala­mi kilátástalan dolog közbe nem jön, akikor minden re­ményünk megvan arra, hogy tőkés exportunkat 20 száza­lékkal túlteljesítjük — szá­mol és reménykedik az igaz­gató. Ha sikerül, ez 52 millió „kemény" forint megvaló­sult reményt jelent a Divat Ruházati Vállalatnak, és ter­mészetesen a népgazdaság­nak. S megkockáztatom: ta­lán úgy, hogy sikerült meg­őrizniük dolgozóik bizalmát, s szociális védőhálót feszíteni a gondok elé. Farkas Kálmán Városi népszokások (I. Parkolózó) f zt a népi játékot leg­inkább a reggeli, es­ti és a hétvégi csúcs- forgalom idején játsszák. Szükséges hozzá legalább eggyel több gépkocsi, mint parkolóhely. Vagyis bár­mely városban játszható. A játszók autójukba ülnek és elfoglalják helyeiket a par­kolóban, aztán elmehetnek dolgukat végezni. Ekkor jön a Parkolózó és be szeretne állni valahová. Lassú tem­póban halad, szeme kocsá- nyon figyel. így már mesz- sziről meglát egy szabad helyet — mire odaér, kide­rül, hogy kapubejárat. Lát egy másikat — de ott meg a többiek egy motorbiciklit helyeztek el. Na végre: ott beszállnak az egyik autóba — de kiderül, hogy csak a szaty­rot pakolják ki. A Parkoló­zó ezalatt fogai között a „rohadt életbe...” kezdetű ismert népi mondókát mor­molja. A többiek közben helyet cserélnek egymással úgy igyekezve, hogy a Par­kolózó hoppon maradjon; például amikor elhaladt mellettük, akkor állnak ki, vagy az utolsó pillanatban befarolnak előtte és ele­fántfület mutatnak neki. A Játékmester jó előre fizető parkolóvá változtatja a legforgalmasabb helyeket, hogy nehezebb legyen a Parkolózó dolga. Fizető par­kolóba csak a külföldiek és a falusiak állnak be —akik nem ismerik ezt a városi népszokást. Pénzért nem kunszt parkolni. Legalább annyi a két megállás között a különbség, mint a Balázs­járás és a Bevásárlás kö­zött .... A Játékmester ezalatt a szórakozás rendjére figyel. Tilosban parkolásért meg­büntet, ha a Parkolózó a zöldsávba próbál megállni, felírja a rendszámát, ha a forgalmat akadályozza, ki­vonja onnan. Ha a Játékmester ura a helyzetnek és a többiek ügyesen manővereznek, a Parkolózó egyre távolabb kerül úticéljától — és bele­fáradva a küzdelembe, be- állna már a házuk előtti parkolóba is — ahonnan órákkal korábban elindult. — Az viszont foglalt. El­indul tehát újra parkolót keresni. És egyre többen vannak mozgásban. Reggel óta a Merkúrnál 100 újabb kocsit adtak át a játszani akaróknak. A játékot csak elkezde­ni nehéz. — Ha a Já­tékmester nem növeli a parkolók számát, a for­galomból a Parkolózók csak az Autópiac standján tud­nak kiállni. Addigra egyes Parkolózók megállás nélkül lenyomnak százezer kilométert is. Kulcsár Attila Az IRU aranyjelvénye Opel Blitz-til az Ikansig Amilyen korán kezdődött, olyan hamar véget is ért Szabó József munkanapja. Pedig minden a megszokott rend szerint indult. Hajnali négykor kelt, időben jelent­kezett a Szabolcs Volán Vál­lalat telepén, és autóbuszával elindult Dombrád felé. Azon a kora őszi napon a jól is­mert megállóban találta a várakozó építőipari munká­sokat. Felzúgott a motor, a gyér forgalmú út ismét Nyír­egyháza felé kanyarodott. A távolabbi cél Leninváros lett volna, de a nyíregyházi autó­buszpályaudvaron Szabó Jó­zsef számára befejeződött az utazás. Barátok, ismerősök, mun­katársak, a személyforgalmi üzemegység dolgozói szálltak be a buszba, és meleg sza­vakkal köszöntötték nyugdíj­ba vonuló kollégájukat. Szép, hosszú és fáradságos szolgá­lat végét jelezte a rögtönzött ünnepség. Szabó József a „stafétát”, a slusszkulcsot Giller Gézának adta át, ő folytatta az utat Leninváros- ba. Hatvan évéből negyvenet volán mellett töltött- Szabó József. 1948-ban kapott jogo­sítványt, a járművezetésben az első tapasztalatokat egy Opel Blitz teherautóval sze­rezte. 1955-ben jutott el a Vo­lán vállalat elődje oda, hogy gondolhattak a rendszeres tömegközlekedésre. Ikarus 30-as típussal szállította a nyíregyháziakat az első váro­si járaton Szabó József. — Fapados busz volt ez, az útvonala érintette Nyírtelkei. Hamarosan megszervezték a különjárati közlekedést és a munkásszállítást. Ajánlották, üljek át különjáratra, sok­kal jobb lesz. Egy nap egy hosszú utat jelentene, válto­zatosabb és érdekesebb a vá­rosi közlekedésnél. 1957-ben végül különjárathoz kerül­tem. Pörögni kezdett a kilomé­terszámláló. Az ígért napi két-háromszáz kilométeres egyszeri hosszabb utak a va­lóságban jóval nagyobbak lettek. Előbb csak a hazai tá­jakon növelte meg a normát Szabó József, később a ha­társorompók is felnyíltak. Nőtt az utazási kedv. egyre távolabbra merészkedtek a turisták. — Nem bántam meg, hogy a különjáratot választottam. Skandinávia kivételével be­jártam egész Európát, kis túlzással szinte úgy ismerem, mint a tenyeremet. Még egy ország kimaradt, Anglia. Észak-Franciaországban jár­tunk annál a pontnál, ahol legkisebb a távolság a kon­tinens és a szigetország kö­zött. Volt tartalék üzemanya­gunk, megszerveztük a másik sofőrrel, hogy átvisznek ben­nünket Angliába, eljuthat­tunk volna Londonig. Hajnal­ban az előzetesen megbeszélt időpontban mi kétten már talpon voltunk, az utasok azonban féltve kevéske valu­tájukat, nem keltek fel, meg­hiúsították a tervet. Az évek során kilenc autó­buszt nyűtt el Szabó József, és egymilliónál jóval több ki- limétert tett meg, ennek felét külföldön. Munkáját többször ismerték el kitüntetéssel. Amire a legbüszkébb: bal­esetmentes közlekedésével 1982-ben kiérdemelte az IRU, a Nemzetközi Fuvarozók Egyesületének aranyjelvé­nyét. <rg)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents