Kelet-Magyarország, 1988. október (45. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-04 / 237. szám

Üdítő a gyártósora A megyeszékhely és a vonzáskörzetéhez tartozó települé­sek részére palackozzák a Viking üdítőitalokat a Nyírké­mia Vállalat nyíregyházi üzemében. Képünkön: Kasza Beáta a szén-dioxid-tartalmat vizsgálja gyártás közben... palackozzák a Viking-üdítőt. (Császár Csaba (elvétele) Elismerés a kivitelezőknek Vezetékes gáz Nyírbátorban Hétfőn a Aíslkedeimi Minisztérium be, megkezdő­dött a magyar—NSZK gaz­dasági, ipari és műszaki együttműködési bizottság 10. ülésszaka Török István ke­reskedelmi államtitkár, illet­ve Otto Schlecht szövetségi gazdasági államtitkár veze­tésével. Az NSZK-belii dele­gációban a magyar gazda­sággal több évtizedes kap­csolatban álló cégek vezető tisztségviselői is helyet kap­tak, köztük a Siemens, a Krupp, a Bayer és a Quelle szakemberei. A magyar tár­gyaló küldöttség mimikájá­ban is számos vállalati szak­értő vesz részt. A kormány képvdseiőóek a Magyar Gazdasági Ka­mara ügyvezetőségének hét­főre tervezett munkatalálko­zóját közös megállapodás alapján későbbi időpontra halasztották. Ennek egyik oka az, hogy a találkozó na­pirendjén szereplő jövő évi népgazdasági tervet még nem sikerült megfelelően előlkészíteni. BÉKÉS TILTAKOZÁS Hétfő délután a bős—nagy­marosi vízlépcsőrendszer el­leni tiltakozásul több ezer fiatal, valamint különböző környezetvédő csoportok tag­jai élőláncot alkotva vonul­tak a Roosevelt tértől a Du- nakotzón, az Erzsébet hídon, a Groza Péter rakparton, az Ybl téren át a Lánchídig. Akciójukkal .arra kívánták felhívni a figyelmet, hogy a Duna nemcsak gyakorlati hasznosítású, energiaterme­lő természeti kincs, hanem nemzeti eszmei érték is. MEGHALT STRAUSS Meghalt F ranz Josef Strauss, az NSZK-beld Bajor­ország tartományi miniszter­elnöke, a CSU elnöke. Az NSZK történetének egyik legismertebb, legbefolyáso­sabb politikusát 73 éves ko­rában érte a halál. világbanki vezető GROSZ KÁROLYNÁL Grósz Károly, a Miniszter- tanács elnöke hétfőn a Par­lamentben fogadta Moeen Ahmad Qureshit, a Világ­bank első elnökhelyettesét. A szívélyes légkörű megbeszé­lésen részt vett Pulai Miklós miniszterhelyettes, a Világ­bank magyarországi kor­mányzója. A Varsói Szerződés tagál­lamai Egyésített Fegyveres Erői Katonai Tanácsa Buda­pesten tartja soron követke­ző, 38. ülését. A tanácskozás­ra hétfőn hazánkba érkezett a Bolgár Néphadsereg, a Csehszlovák Néphadsereg, a Lengyel Néphadsereg, az NDK Nemzeti Néphadsereg, a Román Szocialista Köztár­saság Hadserege és a Szov­jet Hadsereg küldöttsége. A delegációkat Mórocz Lajos vezérezredes, honvédelmi mi­nisztériumi államtitkár, va­lamint Tóth Tibor altábor­nagy, az MN vezérkari fő­nök első helyettese fogadta. A katonai küldöttségek rö­viddel megérkezésük után megkoszorúzták a Hősök te­rén a hazánk szabadságáért és függetlenségéért elesett Magyar Hősök Emlékművét, valamint a Szabadság téri Szovjet Hősi Emlékművet. A Katonai Tanács hétfőn délután megkezdte munká­ját. Kárpáti Ferenc vezérez­redes, honvédelmi miniszter az MSZMP Központi Bizott­sága, a magyar kormány és a Magyar Néphadsereg veze­tése nevében köszöntötte a Katonai Tanács ülésének résztvevőit, akik Viktor Ku- likovnak, a Szovjetunió mar- salljának, az Egyesített Fegy­veres Erők főparancsnoká­nak elnökletével ültek össze. A miniszter beszédében emlékeztetett arra, hogy a Katonai Tanács olyan idő­ben ülésezik, amikor a világ- politikában bonyolult folya­matok mennek végbe. Ezek közül a legfontosabb kérdés­ben, a leszerelés témaköré­ben a Varsói Szerződés, azon belül is elsősorban a Szov­jetunió ragadta magához a kezdeményezést. Ezt igazol­ják a szovjet—amerikai csúcstalálkozók, a közepes- és rövidebb hatótávolságú rakéták megsemmisítéséről kötött megállapodás, a hadá­szati támadófegyverek ötven­százalékos csökkentéséről fo­lyó tárgyalások előrehaladá­sa, valamint az európai had­erők és hagyományos fegy­verzet csökkentését szolgáló tanácskozás előkészítésének eredményei. Mindezek mel­lett azonban — mutatott rá Kárpáti Ferenc — azt is vi­lágosan látni kell, hogy az enyhülési folyamat még nem vált visszafordíthatatlanná. Ezt igazolják, hogy a NATO vezető körei változatlanul folytatják korábban megin­dított fejlesztési programjai­kat, keresik annak lehetősé­gét, hogy a leszerelésre, megsemmisítésre kerülő kö­zepes és rövidebb hatótávol­ságú atomeszközök hiányát más, korszerű, hagyományos eszközökkel pótolják. To­vábbra is törekszenek a ka­tonai erőfölény megszerzésé­re, hogy a tárgyalásokon számukra kedvezőbb pozíci­ókba kerüljenek. A VSZ Politikai Tanács­kozó Testületé ez évben Var­sóban megtartott ülésén is­mételten állást foglalt az enyhülési politika folytatá­sa mellett — hangsúlyozta beszédében a honvédelmi miniszter. Ennek értelmében erőfeszítéseket kell tennünk, hogy mielőbb megkezdődje­nek és konkrét eredménye­ket hozzanak az Európában található haderők és fegy­verzetek csökkentéséről szó­ló tárgyalások, a kölcsönös biztonság szem előtt tartásá­val törekednünk kell az aszimmetriák megszünteté­sére, a haderők és fegyver­zetek alacsonyabb szintjének kialakítására. Szövetségünk katonai vezetésére mindezek szellemében új, nagy hord­erejű feladatok hárulnak — mondotta befejezésül Kár­páti Ferenc. Védelmi doktrí­nánknak megfelelően kell alakítanunk hadseregeink szervezeti struktúráját, hogy az jobban megfeleljen a meg­növekedett követelmények­nek, ugyanakkor egyszerű­södjék, s váljék hatéko­nyabbá. Mindezeket a test­véri hadseregeink közötti sokoldalú együttműködés to­vábbi erősítésével kell elő­segíteni. A Katonai Tanács ülésén — amelyen részt vesz Ana­toli] Gribkov hadseregtábor­nok, az Egyesített Fegyveres Erők törzsfőnöke — a tár­gyalóküldöttségeket Radnu Mincsev altábornagy, a Bol­gár Néphadsereg vezérkari főnökének első helyettese, Mórocz Lajos vezérezredes, honvédelmi minisztériumi államtitkár, Fritz Streletz vezérezredes, az NDK Nem­(Folytatás a 4. oldalon) A városi gázhálózat ünne­pélyes átadására került sor hétfőn délelőtt Nyírbátorban, a városi tanács nagytermé­ben. Az eseményre a gázve­zeték tervezésében, kivitele­zésében közreműködő válla­latok, üzemek képviselőin kí­vül azokat a vezetőket is meghívták, akiknek vállala­tai anyagilag is segítették a program megvalósítását. A 6 —15 millió forint közötti anyagi támogatásaik nélkül ugyanis nem valósulhatott volna meg a városi gázprog­ram. Amint az eseményen el­hangzott a gázprogram meg­valósításában a tervezés, ki­a szabolcsi Kalandos és élménydús két hónap elteltével a hét végén hazaérkezett Tibetből az a három vállalkozó kedvű fiatalember, aki — több sza­bolcsi cég segítségével — Belső-Ázsia távoli, európaiak által alig járt egzotikus vidé­keire utazott. Kindrusz Pál és Rozmárt Béla a pedagó­giai intézet munkatársai, va­lamint Demeter Péter, a me­zőgazdasági főiskola hallga­tója eredetileg a fekete me- ók földjére indult Dél-Kíná­ba, a vietnami-laoszi határ közelébe. Járvány veszély miatt azonban nem juthattak el oda, bár Pekingtől Pekin- gig 13 ezer kilométert utaz­tak Kínában vonaton, bu­vitelezés bonyolult folyama­tában ezúttal tervezők, kivi­telezők, szervezők egyaránt példásan közreműködtek. En­nek is köszönhető, hogy a gázvezeték határidőre elké­szült, s hogy költségei nem haladták meg a tervezettet. Mindössze a pótmegrendelé- sek, valamint az időközben bevezetett ÁFA növelte meg a számlát. A várossá válás 15-ik év­fordulóján megtartott ünne­pélyes átadáson szó esett a további tervekről, a kivite­lezés további lépéseiről, majd emléklapot adtak át azoknak, akik példamutató munkát végeztek. expedíció szón és alkalmi járműveken. Sikerült viszont másik cél­juk: Stein Aurél századfor­dulón tett tibeti expedíciójá­nak egy 3700 kilométeres i szakaszát járták be, részbeni Kőrösi-Csoma Sándor ván­dorlásainak útján. Nem min­dennapi viszontagságaik kö­zül csak egy: Lhasszában ér­kezésük előtt hatalmas hóvi­harral kellett megküzdeniük . Az utazás — amelyről hama­rosan képes beszámolót is közlünk lapunkban — nem egyszerűt turistakirándulás; volt, hanem egy megtervezeti gyűjtőmunka, ami későbbi tudományos munkához te­remtett alapvető segítséget. (ms) Hazaérkezett Tibetből emcsak alma van a világon — jegyezte meg mezőgazdász is­merősöm — arra utalva, hogy az őszi kalászosok ve­tése, a répaásás, a kukori­catörés és minden egyéb legalább annyira fontos teendő, minit az almaszedés. Azt is közölte, hogy a ro­zsot több 'mint ezer hektá­ron ők már elvetették. Köz­lendői közé tartozott még az a megjegyzés is, hogy a mindennapi kötelesség tel­jesítése közben nehéz egy derűsebb jövőképet kiala­kítani. A mezőgazdasági terme­lést illetően már-már nem is szigorúságról, inkább túlzott elvonásokról lehet beszélni. A mezőgazdász az elvonások közé nemcsak a szabályozókat sorolta, de a megváltozott hitelpolitikát, a pénztelenséget, az áreme­léseket és az értékesítési nehézségeket is. Egyre ke­REFORM ményebb dolgokkal kell számolni és szembenézni. Egy a sok közül, hogy hiá­ba volt vetőmagból a jó ter­més, a többletnek nem akadt gazdája. Az agrárgazdaság helyi és megyei problémáit bo- gozgatva a szavakból nem panasz, inkább aggodalom csendült. A mezei munkás, vagy ha úgy tetszik a pa­rasztember mentalitása az — mondta a szakember — hogy függetlenül a körülöt­te zajló eseményektől, szánt, vet és arat, de csak addig, amíg értelmét látja. A munka legfőbb értéke és egyben értelme pedig az, ha a társadalom igényli és elismeri a tevékenységet. A nagypolitikában most egy­re többen arról is beszél­nek, hogy az agrárpolitika is reformra szorul. Ez ter­mészetes. De ha a reform nem ad máist, az eddigi termelési gyakorlat meg­kérdőjelezésén kívül, két­séges a haszna. A rozsot elvetettük, a bú­zát vetjük, a kukoricát le­törjük, jól halad a munka és szeretnénk hinni és tud­ni, hogy a magunk erejé­vel, mi a kötelességünket teljesítjük. Beszélgetőtár­sam természetesen nem azt várta, hogy hitében én erő­sítsem meg, inkább önma­gát győzködte, hogy amíg még van termelési kedv, akarat a tenmesztéstechno- lógla javítására, az olcsóbb és jobb minőségű áru elő­állítására, az nemcsak a to­vábbi elvonást, de üzemük bevételét is növeli. Mert fejleszteni, beruházni is kellene, s a reformnak ez alapvető része. Seres Ernő Kenyér és bomba ezdetben volt a bunkó. Majd jött a kőbalta, a dárda, a nyíl, a kard, a buzogány. Aztán jött a puska, az ágyú, s az emberiség azt hihette, ennél alattomosabb gyilkoló eszközt már nem hozhat a sors. Hozott. S a jó érzésű ember már visz- szasírta a „boldog” kort, amikor ellenfél szemtől szembe találkozott, s karddal, bu­zogánnyal döntöttek a másik sorsáról. A puska alapjában változtatta meg az embe­riség harcmodorát, hiszen nem követelte meg, hogy az emberek a maguk testi kö­zelségében küzdjenek meg egymással. Ha illik egyáltalán ide a kifejezés: kezde­tét vette az elidegenedett gyilkolás. S még mindig nem volt vége, a valódi aljas módszer csak ezután kezdett igazán tért hódítani: megjelentek a távirányítás­sal működő bombák. A lehető legbizton­ságosabb, egyben a lehető legalattomosabb harcmodor. Ha egyáltalán harcmodornak lehet titulálni ezt a fajta gyilkolást, hiszen a tettesnek semmi más dolga nincs, mint csak a bombát beteszi egy kocsiba, oda­hajt a kiszemelt célponthoz, s leparkol. Ö pedig átballag az utca túlsó oldalán lé­vő kávézóba, rendel egy italt, s mikor úgy ítéli meg, most már elegendő áldozat gyűlt össze a kocsi mentén, megnyom egy nyak­kendőtűjébe, órájába rejtett gombot... Ám téved, aki azt hiszi, ezzel elérkez­tünk a legkifinomultabb gyilkoló módszer­hez. Hallgatom tegnap a rádiót, s görcsbe rándul a gyomrom. Libanonban kenyérbe rejtett bomba robbant, az áldozatok össze- számlálása folyik. Elérkeztünk tehát az orvtámadások újabb szakaszához, amely az eddigieken is jóval túltesz, minőségileg teljesen más. Most már a legszentebb jelképeket sem j tiszteli a gyilkos, az emberiség talán leg­nagyobb áldása, a kenyér is az élet taga­dóinak eszközévé silányult. Mi jöhet még? Nem tudom. A békegalamb mindenesetre még hátra­van. Az olajágra eddig még senki sem akasztott bombát... Eljön az az idő is!? Balogh Géza XLV. évfolyam, 237. szám ARA: 1,80 FORINT 1988. október 1, kedd fi Vsrcái §7Przöf!é$; KÉSŐBBRE HALASZTOTTÁ K MAGYAR—NSZK GAZDASÁGI TÁRGYALÁSOK Az MTI jelenti A katonai tanács ülésén.

Next

/
Thumbnails
Contents