Kelet-Magyarország, 1988. október (45. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-19 / 250. szám

2 Kelet-Magyarország 1988. október 19. II változó kereslethez alkalmazkodni Színvonalasabb vendéglátást Mensépftlt a Császy László szakközépiskola. A munkálatokat majd tavasszal fejezik be. Legtöbben lakásügyben jönnek Áz elnök fogadóóráján Tíz órakor kezdődik a tanácson a fogadóóra. Tíz perccel előtte csak ketten várakoznak az előszobában. Tóth László, a tanács elnöke fogadja ma az ügyfeleket. Harminc iparos „beadta’’ Jövedelmező autók Nem kis bosszúsággal jár, ha elromlik az ember órája vagy cipője és nem tudja megjavíttatni. De az sem kel­lemes, ha a megyeszékhelyre kell utazni, mert a.színes te­levízió rossz. Tagadhatatlan, a fogyasztói társadalomban a szolgáltatások újra felértéke­lődtek, s meglehet, hogy a jö­vő egyik fontos iparágává lesz. A kisiparosok munkájára is egyre nagyobb igény van. Sajnos az adó bevezetése nem kedvezett a vállalkozó szellemnek. Bizonyítja ezt az is, hogy Kisvárdán az elmúlt év végén 30 főfoglalkozású iparos adta vissza az ipar­igazolványát. A kedvezőtlen folyamat azonban megállt, és ismét emelkedőben van a kis­iparosok száma. Az idén 50- en váltották ki az ipart, s je­lenleg 276 kisiparos dolgozik a városban. Mondhatnánk nem kis szám, ám ami a szakmákat illeti, lehetne jobb is az arány. Legdivatosabb a teherautó-fuvarozó, 53-an űzik ezt a foglalkozást, de sok a taxis is. Érdekes, hogy felkapott szakma lett mostanában a gépkötés, megérezve a gyer­mekholmik iránt mutatkozó megnövekedett keresletet, három vállalkozó is ilyen szakmát váltott ki. Vannak viszont hiányszakmák, mint például a cipész, bádogos és mostanában a gázszerelő. Le­hetne szerencsésebb is az iparosok területi eloszlása. Érthető módon a legtöbben a városközpontban nyitnának legszívesebben műhelyt, így aztán a peremkerületben ke­vesebb a fodrász, a háztar­tási gépjavító. Egészségünk érdekében Fut a Várda Az idén negyedik alka­lommal rendezik meg a vá­rosban vasárnap a „Fut a Várda” elnevezésű testmoz­gató kocogónapot. A nagy érdeklődést jel­lemzi, hogy tavaly mint­egy 1500-an vettek részt a közös futáson. Sajnos, a fel­nőtt lakosság körében még­sem örvend olyan nagy nép­szerűségnek a szabadidősport, pedig egészségük érdekében bizony sok ilyen kellemes, és élményt adó sportrendezvé­nyen kellene aktívan részt venniük. A tömegsport fő fellegvá­rai a városban az általános és középfokú intézmények. Van is mivel dicsekedni. Az általános iskolák és a Csá- szy László szakközépiskola már tavaly csatlakozott a megyei úszóprogramhoz, s ennek elismeréséül több ezer térítésmentes úszójegyet kap­tak a megyei bizottságtól. A sportvezetők azonnal felis­merték, hogy jól hasznosít­ható a nem túl messze lévő, télen is nyitva tartó záhonyi uszoda is. Az összefogás eredményeképpen a múlt tanévben és nyáron 2500 (!) diák sajátíthatta el az úszás alapjait. A nyári tömegsport úszórendezvényen már két­szer annyian vettek részt, mint tavaly. A szervezők készülnek a télre is. Ha az idő is lehető­vé teszi, télen a 2-es, 4-es és az 5-ös iskola udvarán készítenek majd jégpályát. Az edső panaszos Májer Imre. A Hársfa utcában la­kük, s az úttal van gondja. A 'kohósalak utca négy évvel ezelőtt készült, ám azóta megoldatlan a csapadékelve- zeités. Hia esiik az eső, éppen az ő ablaka előtt akkora tó­csa lesz, hogy ha egy autó arra megy, a nyitott ablakon befröcskölő vízből még az asztalra is jut. Jogos panasz A 'tanácselnök bólogat, jo­gos a panasz. A tanácsi épí­tőipari vállalat már tavasz óta ígéri, hogy elvégzi a szükséges munkálatokat, ám ezt töbszöri felszólítás elle­nére a mai napig sem tették meg. Bejön Juhász Miklós műszáki előadó és ígéri, hogy aznap újabb levél megy a TÁÉV-ihez. Elmondja, hogy másféleképpen is keresték már a megoldást, közhasznú munkával valamiféle árkot szerettek volna ásatni, ám az utca (lakossága ettől elzárkó­zott. A következő panaszos egy fiatalasszony, aki a Gyár ut­cában lakik, abban a házban, ahová épp most vezetik a gázt. Az asszonyka megle­pődve tapasztalta, hogy az 6 lakásába nem akarják beköt­ni a vezetéket, holott még tavasszal annak rendje-mód- ja szerint ő is bejelentkezett, s vállalta, hogy a többiekhez hasonlóan fizeti a szükséges anyagi fedezetet is. Nagyon hátrányosan érintené, ha nem kapná meg a gázt. Négy kisgyermeke van, és ismét szénnel kellene fűteni. A ta­nácselnök megkérdezi, hogy vajon rendszeresen fizette-e a lakbért, de a válasz nem teljesen megnyugtató. Utána­járok a dolognak, egy pár napon belül majd választ kap, s ha minden rendben van, bizonyára a gázt is be­vezetik önökhöz — nyugtatja meg a kezét tördelő asszony­kát. Tisztségviselők felváltva A panaszos távozik, az élő­szobában nincs senki. A né­hány perces szabad időt be­szélgetésre használjuk. Meg­tudom, hogy hetente kétszer van a kisvárdai tanácson fo­gadóóra, hétfőn 10-től 12-ig és szerdán 3-ftál 5-ig. A há­rom tisztségviselő felváltva fogad. A panaszosok száma változó, előfordul, hogy csak ketten-hárman jönnek, más­kor viszont (tizenöten. Nem­igen él a lakosság a munka­időn kívüli szerda délutáni lehetőséggel, olyankor szinte alig jön valaki. Kérdezem, az elnökitől, hogy vajon a köz­érdekű bejelentések, pana­szok, javaslatok segítik-e a tanácsi munkát. — Feltétlenül. Nagyon sok információ jut ezen a csator­nán is hozzánk, az egyéni pa­naszokból általános követ­keztetéseiket is le tudunk vonni. Például a gázbeköté­sekkel kapcsolatban is ez a helyzet. A költségvetési üzem mintegy 100 lakás gázbeköté­sének szervezését vállalta el. Egyáltalán nem meglepő, hogy a legtöbb • panaszos 70 százaléka lakásproblémával keresi fel a fogadóóráin a tisztségviselőket. A legtöbb közülük cigány származású. A legnagyobb gondot az okoz­za, hogy nagyobb részük nem Azt hihetnénk, hogy az új, impozáns épületben helyet kapott intézménynek igazán könnyű dolga van. Ám ez több ok miatt sem így van. Sajnos, már az első években kiderült, hogy az építkezés „lazaságai” miatt beázik az épület, emiatt hónapokig akadozott a munka, másrészt az utóbbi években — bár­mennyire is fájdalmas ki­mondani — más dolgokat fontosabbnak tartván perifé­rikus lett a kultúra ügye. Ennek ellenére a művelő­dési központ megtalálta he­lyét és szerepét, hatással van a városban és a több mint százezres lélekszámú vonzás- körzet településein tevékeny­kedő szervezetekre, közössé­gekre, emberekre. A művelő­dési házat évente 100—110 ezer látogató keresi fel. Évi hatvan színházi előadásával több mint húszezren jutnak igazi színházi élményekhez, s nem kevesen olyanok is, akiknek a távolságok miatt egyébként sohasem állna módjukban Thália csarnoká­dolgoziik, viszont lakást sze­retne. A tanács pedig első­sorban azokat, támogatja, akiknek rendezettek az élet­körülményeik, biztosítottalak látszik az, hogy nem teszik tönkre esetleg a lakást, és a lakbért is rendszeresen' fize­tik majd. Két éven belül Bár az idén tanácsi lakás nem épült, ennek ellenére egy háromgyermekes család, ha minden rendben van, két éven belül lakáshoz jut. Ä városban egyébként 6000 la­kásból 850 állami bérlakás, ha további 150 ilyen lakás lenne, nem is lenne gond. Megtudom, hogy a panaszok listáján a lakások után az útépítési és közművelődési bejelentők következnek. Ko­pogtatnak, a következő pa­naszos, egy idős bácsi, aki­nek szociális gondjai vannak. A tanácselnök megígéri, hogy 8 napon belül 'kivizsgáltatja az ügyet, és ha ikell intézke­dik. Aznap még három pana­szos jött, út, közmű és lakás­ügyben. ba lépni. (A művelődési köz­pont csak úgy „mellesleg” szervezi nyaranta az immár országos hírűvé vált Várszín­házi Estéket is.) Mintegy öt­ven művelődési közösségben pedig alkalmat nyújtanak az azonos érdeklődésű emberek képességeinek kibontakoz­tatására. (A művészeti cso­portokból egyébként sok te­hetség kerül ki: ők színész­ként, énekesként, képzőmű­vészként is érvényesülnek, így példájuk motiváló té­nyező a csoportok életében.) A művelődési otthonok évadja — hasonlóan a szín­házéhoz — ősszel kezdődik. Szeregnyi László igazgatóhe­lyettestől érdeklődtünk, mi­lyen terveik vannak, hogyan igyekeznek újból becsalogat­ni a mással foglalkozó em­bereket. — Szép eredményeink mel­A város kereskedelmi éle­tében meghatározó szerepet tölt be a Kisvárda és Vidéke ÁFÉSZ. Kisvárda áruforgal­mából közel egyharmados részaránnyal rendelkezik, 7 ABC-áruházból ötöt az áfész üzemeltet, a Szabolcs Áru­ház pedig a környék lakói­nak kedvelt bevásárlóhelye. Ezenkívül 19 további város- környéki községben találha­tók meg boltjaik. A bevásárlói tevékenysé­gük is meghatározó. A me­gyében a harmadik Legna­gyobb fogyasztási .szövetke­zet. Évi árbevétele meghalad­ja az 1 milliárd 200 millió forintot. Valószínűleg idei célkitűzéseiket is teljesítik. — Pedig a kereskedelem szá­mára nem indult valami jól az idei év — jegyzem meg Pekó Lászlónak, az áfész elnökének. — Az idei szabályozórend­szer-váll to zás igen komoly feladat elé állított bennünket is. Az év eleji árszimvonaL- növekedés miatt teljes körű leltárt keltett felvenni úgy, hogy közben az alapvető élel­miszer elliáífcásátval ne legyen probléma. Az év végi felvá­sárlás ak, illetve aiz áruhiány miatt is nagy nyomás hárult a kereskedelemre. — Végül is mikor érezték, hogy isméi sínen megy min- den? — Valamikor május táján. Ekkor már a termelő és szál­lító vállalatok (tartózkodása is elmúlt. Igyekeztünk több­csatornás árubeszerzéssel feltölteni a raktárakat, s a hiánycikkek körét a lehető legkisebbre szűkíteni. Szö­vetkezetünk miinitegy 80—100 partnertől szerez be árut. lett, sajnos valóban igaz, hogy a keresőképes felnőttek látogatják legkevésbé ren­dezvényeinket. A gyerme­kekre és a nyugdíjasokra építhetünk leginkább, de eb­be nem szabad belenyugod­nunk. Ügy tűnik, újból sike­resen hirdettük meg a szín­házi bérleteket és az idén be­vezetjük, hogy saját busszal hozzuk be a környék telepü­léseiről a színházi látogató­kat. Nem mondhatunk le a Filharmóniai bérletsoroza­tokról sem. Három középis­kolás és egy általános isko­lás bérletet hirdetünk. Az igazgatóhelyettes el­mondta azt is, hogy az olyan rendezvényre, amely csupán csak művelődést ígér, ma alig jönnek az emberek. Hiába szerveznek például bármi­lyen kiállítást, tárlatot, ke­vés az érdeklődő. Bár tér­— Az idei változások azonban a lakosságot is kedvezőtlenül érintették. Az árnövekedések és a reálbércsökkenés miatt megváltoztak bizonyos vásárlói szokások. Számoltak-e ezzel? — Természetesen, hogy számottevően növekedeitít az olcsóbb áruik iránti igény. Ol­csóbb hús része két, töltelék­árut keresnek a vevőik. Dif­ferenciált kereslet mutatko­zik a ruházati cikkek vásár­lásakor, nyitottunk ezért egy olcsó áruk boltját a Szabolcs Áruház udvarán. Itt nem Csák olcsó ruhákat, hainem cipőt is árulunk. Az olcsóbb árak érdekében sokszor közvetle­nül a gyáraktól vásároiluink. Ugyanakkor egyes rétegek igényesebb cikkeket is keres­nek. Szintén a Szabolcs Áru­házban bevezettük a külföld­ről behozott vámkezelt áruk értékesítését. — A közelmúltban a tanács megtárgyalta az áfész tevé­kenységét. Megállapították, hogy a szövetkezet a társadal­mi, gazdasági változásokhoz igazodó, a kor követelményei­vel összhangban lévő ellátási tevékenységet folytat. Ne ha­ragudjon. ha ezek után én in­kább a problémáról szólnék. Sok a panasz a vendéglátásra. Sajnos, a vendéglők jelentős része az osztályba sorolási kö­vetelménynek sem felel meg... — A_ vendéglátóhelyek szer­ződésesek, mégis gyakran kell nekünk is intézkednünk. A kritika jogos, még többet kell tennünk, mert vendégMItóhe- lyeinik állapota sokkal széle­sebb körben minősít, miint gondolnák. Az oldalt összeállította: mészetesen ezekről sem mondhatnak le, mégis egyre több olyan tanfolyamot kell rendezni, amely megkönnyíti a megélhetést, mint például a szabó-varró tanfolyam, vagy a szakmai átképző tan­folyam. Az idén például tar­goncavezetői, kazánfűtői, kompresszorkezelői és kü­lönböző hegesztői tanfolya­mokra mintegy kétszázan je­lentkeztek. Mindehhez nagy segítséget adnak a különbö­ző üzemek, amelyekkel szer­ződést köt a művelődési ház. Sokan jelentkeznek a nyelv- tanfolyamokra is. Az idén különböző fokú angol, német, illetve eszperantó nyelvtaní­tás indul. Nagy sikerük van a mozgáskultúra-foglalkozá­soknak is. A művelődési központ a legtöbb területen olyan prog­ramokat dolgoz ki, amelyek az óvodásoktól a nyugdíja­sokig minden korosztály ér­deklődésére számot tarthat­nak. Sajnos, manapság egy­re többen luxustevékenység­nek számítják az alapvető kulturális szükségleteket is. Ennek pedig nemcsak az egyén, hanem a társadalom is kárát vallja. Mindenesetre a művelődési központon nem múlik. BODNÁR ISTVÁN Egy tetszetős családi ház Kisvárdán. Periférikus lett a kultúra ügye? A művelődés fellegvára Tízéves jubileumát ünnepli jövőre Felső-Szabolcs legnagyobb kulturális intézménye, a kisvárdai Ady Endre Művelődési Központ.

Next

/
Thumbnails
Contents