Kelet-Magyarország, 1988. október (45. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-03 / 236. szám
1988. október 3. Kelet-Magyarorsxág 3 Többen felvetették — ki indulatosan, ki elkeseredve — miért változtatta meg lapunk a gyász- jelentések és a hirdetések közlésének formáját? Elmondták: kegyeletsértő, bogy elválasztják az elhunyt nevét, áttekinthetetlen a hirdetés. — Kiadó vállalatunk vezetőitől tudtam meg: hazánk többi megyei és országos lapjában meghonosodott gyakorlatot vették alapul. Ennek előnye, hogy sokkal takarékosabban gazdálkodhat alap a hellyel. A gyászjelentéseket mindenképpen közölni szeretnénk időben, hogy a temetésről értesítsük az ismerősöket. A lakossági hirdetéseknél pedig a várakozási időt akarjuk ily módon csökkenteni, jelenleg is egy hónap telik el a hirdetésfelvételétől a megjelenésig. Miért nem közlik ismét a piaci árakat a lapban? — kérdezte Nagy Sándor Aranyosapátiból. — Rövid válaszunk: a jövőben ismét rendszeresen közöljük. Egész kérdéscsokrot juttatott él levélben Váradi L. Nyíregyházáról. Kell-e illetéket fizetni, ha valaki vidéken tavaly eladta a víkendtelkét és ugyanolyan összegért Nyíregyházán vett egyet? Szintén illetékügyben tudakolja: lakáscsere miatt eladta a garázsát és újat vett érte: Az ifjúsági betétre felveWeíö kü- lönkölcsönre hány százalék kamatot kell fizetni? S végül miért akadozik a Lada-behozatal? — Illetékügyben Lordovics István, a megyei illetékhivatal vezetője elmondta: a telek; „és a garázs után egyaránt 15 százalékos illetéket fcéll fizetnie olvasónknak. Lakáscsere esetén — ha az egy éven belül történik — a két összeg közti különbözet képezi az illetékfizetés alapját. Az ifjúsági betéttel kapcsolatos kérdésére Pallai Ti- borné, az OTP ügyintézője válaszolt: a lakásépítésre és -vásárlásra adott különköl- csön után 3 százalékos kamatot kell fizetni, függetlenül attól, mennyi időre folyósítja a hitelt a takarék- pénztár. Amennyiben áruvásárlásra kérik a különköl- csönt — amelynek összege annyi lehet, mint a betétben lévő készpénzmennyiség, de maximum 60 ezer forint adható hitelként — akkor évente 6,5 százalék a kamat és ha a szokásos öt "évre ítélik meg, úgy összesen 13,3 százalék kamatot kell visszafizetni. Az effajta áruvásárlási kölcsönnek az az előnye, hogy nem kell az áru 20 vagy 40 százalékát előre befizetni a boltban, hanem az egész kapott hitel saját erőnek minősül. Az utolsó kérdésére, a Lada behozatalára vonatkozólag nem tudtak a Merkur Vállalat debreceni üzemegységénél érdemleges választ adni. Meddig kaphatunk Skoda típusú autót, a típusmódosítást kell-e külön kérnünk? — tudakolta Soós András Csengerből. — Ez év augusztusáig adtunk ki Skoda 105-öst, viszont a 120-ast még jövő év augusztusáig szállítja a csehszlovák partner. Aki típusmódosítást kér, bármilyen mást kérhet a Skoda helyett, csakhogy akkor az adott fajtánál ismét be kell állnia a sor végére. Egyébként amint befejezik a Skoda 120-asok továbbítását, közleményben értesítjük a személyautóra várakozókat a típusmódosítás feltételeiről — mondta el Őrlik Róbert, a Merkúr debreceni üzemegység műszaki osztályvezetője. Elhagyott ingatlan Nyíregyházán az tJj utca 33. Éjszakánként a lengyelek ott kempingeznek, parkolónak, illemhelynek használják sokan, esténként ott randalíroznak kétes elemek. Mikor és ki tesz itt rendet? — ez Nagy Arpádné, Oj u. 31. alatti lakos kérdése. — Konkrétan megvizsgál- ják a helyszínen kialakult körülményeket, a hatóság szigorával intézkednek és mindezekről 10 napon belül írásban értesítik Nagynét — ígérte Angyal László műszaki osztályvezető-helyettes a tanácson. Ritkán találjuk a helyén a gombaszakértőt, pedig fizetnénk is érte, csak ne kelljen bizonytalan kimenetelű vacsorát főzni belőle — panaszolta Csajbók Já- nosné Nyírszőlősről. Kollár György, a nyíregyházi piaciroda vezetője elmondta: egyetlen főfoglalkozású gombaszakértőjük sincs, ezért úgy szervezték a vizsgálatot, hogy mindennap néhány órában találjanak hozzáértő embert a gombagyűjtők a piacon. Hétfőn 7—9-ig, kedden 7—10-ig, szerdán és szombaton piac- napon 6—14-ig, csütörtökön és pénteken 7—12-ig, vasárnap 7—11-ig nézethetjük meg a gombát. Ez a szolgáltatás ingyenes! Meddig kell még tehót fizetni? Más városban nem fizetnek ilyen címen adót — sérelmezte Kókai Ferenc, Nyíregyháza, Árpád utcai lakos. — 1986. januárjától fizetjük a tehót — mondotta Fazekas János vb-titkár a nyíregyházi tanácson. — Öt évre szavazta meg a tanácsi testület, tehát 1990-ben veszik elő ismét. Ez év elején ismét szóba került az egyik tanácsülésen a tehó ügye, és úgy foglaltak állást a városatyák, hogy közérdekű gondokat oldhatnak meg az így befolyt pénzből, ezért megerősítették szavazatukkal a tehót. Bodor Ferencné, Kiss Lász- lóné, Rehó Zoltán és Borbély József kérdésére — hely hiányában — nem tudtam válaszolni, de átadtam lapunk Fórum rovatának és ott kapnak olvasóink választ a felvetésekre. Több mint 40 tonna konyakmeggyet készítenek tőkés megrendelésre ipari Vállalat tiszavasvári üzemében. (E. E. felv.) a Budapesti ÉdesAZ IPARI NEM SELEJT Több és jobb az alma Felemelték az exportalma árát címmel közöltük szeptember 23-án azt az információt, amely a termelők körében jó visszhangra talált. Azóta is sokan érdeklődtek, hogy a Hungarofructtól kapott 100 millió forint felosztásában az almaegyesülés igazgatóságának döntését mi motiválta. A kérdések megválaszolására a legilletékesebb embert, Iklódi Lászlót, az egyesülés elnökét kértük fel. A korábbi évek gyakorlatától eltérően augusztus végén, szeptember elején nehezen indult meg az export- szállítás. A vontatott kezdés okaként sokan arra hivatkoztak, hogy apró az alma, elégtelen a színeződés, és ez részben igaz volt. Ugyanakor tapasztalható volt az almaárral kapcsolatos elégedetlenség, a termelők többsége, főként a kistermelők, egy jobb ár reményében várakoztak, késleltették a szedést. A jobb ár végül is valóság lett. A rubelelszámolású alma árát, a rendelkezésünkre álló keretből felemeltük, az elsőosztályúét 40, a másodosztályúét 30 fillérrel. Azért ezt, mert exportnál a minőség nemcsak követelmény, de termelői érdek is, hiszen minél magasabb az első-, másod- osztályú arány, annál nagyobb a bevétel. A negyven, illetve harminc fillér a szezon elejétől — a felvásárló szervek által meghirdetett alapárhoz adva — mindenkit megillet. Hangsúlyozom, mindenkit, aki termelő, hiszen az áremeléssel a gazdálkodókat, az üzemeket és kistermelőket kívántuk jobb helyzetbe hozni. Az árvita, amely a télialmánál a szedést megelőzően eléggé éles volt, csitult. Teljes megelégedésről azonban nem beszélhetünk, viszont az almát szedni kell. — Tapasztalatom az, hogy az alma szedése, exportra szállítása az utóbbi napokban felgyorsult, de ezt a tempót lehet és kell is fokozni. Szabolcs-Szatmárban idén több alma termett, mint az előző években, minőségben is jobb, mint máskor. Ezt ki kell használni. Megvan annak a lehetősége, hogy az exportra csomagolt alma 65— 70 százaléka első osztályú legyen. Csak a termelők gondosságán és felelősségérzetén múlik, hogy az objektív minősítéssel mennyi almából lesz első- vagy másodosztályú. A szovjet export nagy részét mi szabolcsiak szállítjuk, a felemelt almaár megszerzésében 80 százalékig érdekeltek vagyunk. Ha nem élünk ezzel a lehetőséggel magunknak ártunk. — Az alma jó része azonban nem exportra, hanem a léüzembe, feldolgozásra megy. Ezzel kapcsolatban milyenek a tapasztalatai? — Az ipari alma ára 4 forint 20 fillér, a termelők részéről elfogadható, szeretnék, ha ez a továbbiakban is megmaradna. Különben az ipari almával kapcsolatban el kell oszlatni egy téves nézetet, amely terjedőben van. Az ipari alma nem selejtal- ma. Fontos alapanyag, tartalmazza az. almára jellemző anyagokat, ízeket, de szépséghibás. Ha nem az lenne, exportra mehetne. Az iparnak tehát meg kell gondolnia: nem selejtet, nem sokadrendű mellékterméket, almát kap. Ehhez kell alakítani a felvásárlási árat és gondoljanak a jövőre is. Az ipari alma feldolgozásához a kapacitás nagy és ezt a következő években is hasznosítani akarják. Seres Ernő Szervezetten Mi köti az embereket saját szakszervezetükhöz? — tették fel többen is a kérdést az SZMT múlt heti viharos ülésén. A válasz cseppet sem volt váratlan, az azonban, hogy kertelés nélkül megfogalmazták, némiképp meglepte a külső szemlélőt. Nem volt váratlan, hiszen e sorok írója is hasonló következtetésre jutott. Két részletben majd nyolcéves tagsági viszonyt tudhat magáénak. Az egyik oldal: fizette a díjakat. A másik? Kétszer kapott némi gyorssegélyt. Maradna még az üdülés, amiben azért elég sok szak- szervezeti tagnak lehetett része. Ám ez is erősen veszített vonzerejéből. Nem véletlen hát, hogy az SZMT tagjai is azt hangoztatták: az üdültetést vegye át az állam, a munkáltató, hiszen érdeke, hogy a munkaerő, vagyis az ember regenerálódjon. Az eddigiek mellett a legújabb korokban éppen az eredeti cél, az érdekvédelem, érdekképviselet szem vedett csorbát. Talán megbocsátható az újabb személyes példa: magam is akkor fontolgattam a kilépést a szakszervezetből, amikor a személyi jövedelemadó bevezetése utáni bruttósítás hátrányos helyzetbe hozott, és — úgy vélem — a szak- szervezet ehhez statisztált. Mégis maradtam, éspedig azért, mert az szb hívott végül ellenőröket, s helyrehozták a hibát. Remélem nem értékeltem túl ezt a tényt, de úgy gondolom egy újfajta (vagy inkább az eredeti) szakszervezeti gondolkodás megnyilvánulását érezhettem benne. Az SZMT ülése pedig megerősítette vélekedésemet. Egyhangúlag állást foglaltak például a bérreform sürgető bevezetése mellett, és a munkanélküliség elleni harcot is zászlajukra tűzték. Ha a legutóbb megfogalmazottakat valóban komolyan veszik, akkor van rá remény, hogy érdemes lesz szervezett dolgozónak maradni. Papp Dénes Técsy László eltért a tárgytól. Amikor szeptember 16-án a megyei képviselőcsoport ülésén meghallgatták a gazdasági társaságokról szóló törvénytervezetet, megkérdezte az .elnök: kinek van kérdése, véleménye erről. Ekkor szólalt meg indulatosan a nyírtassi tsz-elnök: ugyan miért várják el tőlük, hogy érdemben véleményt mondjanak a tervezetről, amikor két napja kézbesítették a több száz oldalnyi anyagot, hogyan lehet elképzelni, i vagy elvárni, hogy ennyi oldalt tisztességgel áttanulmányozhat és lelkiismeretesen véleményt formálhat róla egy képviselő. Még azt is hozzátette, ez a késlekedés a kormány kapkodását tükrözi. Nem először fordul elő. Szűcs Gyula csak megtoldotta ezt a véleményt, hogy így emelték fel a kezüket az adótörvény vitája után is, s azóta alaposan meg is bánták. Addig míg életbe nem lépett a törvény, azt remélték, hogy az előre látható hátrányok mellett előnyei is lesznek, s lám kiderült: a hátrányok beigazolódtak, a költségvetés hiánya közben semmivel nem csökkent. Az volt a béleménye Me- zey Károlynak is, hogy még az alkotmányban is rögzíteni kell: nem elegen-: dő, ha négyszer kétnapos Országgyűlés előtt Vitatkoznak a képviselők az országgyűlés egy évben. A képviselőnek, ha becsületesen akarja ellátni feladatát, sokkal elmélyültebben kell tanulmányozni minden javaslatot, hiszen amit a hivatalos úton kapnak, az egy felülről jövő információ, nekik pedig azt is ismerni kellene, ami alulról jön. Kételyeik elmondása után természetesen visszakanyarodtak az eredeti témához, a gazdasági társaságokról szóló törvénytervezethez is, hiszen — ha valamelyik bizottság javaslatára nem veszik le a témát az ország- gyűlés napirendjéről — akkor október 5-én vagy 6- án erről is dönteni kell. De vajon jó lesz-e ez? Értették, természetesen megértették, hogy a cél jó, szervezeti keretet kíván biztosítani a tőkepiac kialakulásához, a működő tőke beáramlásához, amire az ország gazdasági Jnelyzete miatt nagy szükség van. Ám azt is felvetették, hogy e törvény önmagában .nem oldja meg a gazdaság alapvető problémáit, hiszen a szabadabb tőkeáramlás még nem teremti meg a gazdálkodó, vállalkozó egységek hatékonyabb működésének feltételeit. Ehhez valós piaci viszonyokat — árupiacot, munkaerőpiacot —, megfelelő érdekeltséget kell teremteni. A fő gond ugyanis ma sem a működési formákban van, sokkal inkább az a zűrzavar, bizonytalanság fékezi a gazdálkodást, amit maga a kormány, a Pénzügyminisztérium és a főhatóságok teremtettek vagy hoztak létre a szabályozórendszer állandó változtatásával. A törvény csak akkor lesz előrevivő hatású, ha egyidejűreg szilárd anyagi háttér megteremtésére és hosszabb távú tervezésre alkalmas szabályozórendszert is sikerül megalkotni. Erre a szilárd anyagi háttérre ha másért nem, hát az infrastruktúra megteremtésért is szükséges lenne. Moravszki György mondta el, hogy nemrég egy svéd kisvállalattal akart a tiszavasvári tsz együttműködést kialakítani. Itt járt a kisvállalat vezetője, aztán amikor telefonálni alkart és megtudta, hogy Tiszavasváriból igen bonyolultan és hosszú idő alatt lehetséges, fogta a táskáját és hazament. Amilyen sürgős egyik oldalról megalkotni a törvényt, hogy ezzel idecsalogassuk a külföldieket, olyan sürgős volna megteremteni a működtetéséhez szükséges feltételeket. És persze — mint Pregun István képviselő mondta — a garanciát, méghozzá állami garanciát arra, hogy ha egy külföldi befekteti nálunk a vagyonát, akkor azt még az állam sem veheti el. A kivételezésekről MoldvaiI István beszélt, s igaza alapjául az szolgálhatott, hogy az eddig alkotott törvények többsége, vagy a végrehajtási utasítás mindig lehetőséget adott valakiknek, vagy valamilyen ágazatnak sokszor jogos, ám sokszor jogtalan előny szerzésére. Például az agrárágazatot hozta fel, ahol mindenki egyet csinál, mégsem egyféleképpen bírálják el. A hosszú és heves vita voltaiképpen sehogyan sem végződött, felemás érzésekkel álltak fel utána a képviselők. Mert mondták ugyan: a kor parancsa, hogy változtatni kell, de vajon egyformán jót hoz-e a változtatás a Magyarországon élő embereknek? Amilyen jó, hogy Vásárosnaményban a forgácslapgyár a külföldi tőke bevonásával hatékonyabban fog termelni, ugyanolyan rossz, hogy a közös vállalattól százakat engedtek el, s ilyenkor abban kell dönteni, hogy korszerűbben akarunk-e termelni, vagy az eddig is szegény embereket akarjuk munkanélkülivé tenni. •Lehet, hagy október első napjaiban megszületik a gazdasági társaságokról szóló törvény, áim előre látható hatása csak jóval később válik érezhetővé. Mert ezt a törvény féloldalas a társaságokká való átalakulási törvény nélkül, féloldalas, mert kimaradt belőle a szövetkezeti szektor és rendezetlen marad a vállalati tanácsok vagy a közös vállalatoknál a szakszervezetek működésének dolga. Talán a Nyíregyházán tartoitt képviselőcsoport-ülés óta a különböző bizottságok ülésein születtek- már az imént felsorolt kérdések és kételyek megoldására is javaslatok. Ezek nemcsak azért volnának fontosak, mert erősítenék a képviselőikben a hitet, hogy ez már jó törvény lesz, hanem paragrafusai pezsgést hoznának a gazdaságba, s mind az egyes ember, mind a közösségek kiszámíthatóbb helyzetbe kerülhetnének áltállá. Balogh József SZERKESZTŐI
