Kelet-Magyarország, 1988. szeptember (45. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-13 / 219. szám
1988. szeptember 13 Kelet-Magyarország 3 A nyaralásra félretett pénz... Mile kerül a tanévkezdés? A diákok számára izgalommal, a szülők számára jókora kiadással jár a szeptemberi tanévkezdés. Az iskola ma már egyre több pénzbe kerül. Hogy pontosan mennyibe? Az nemcsak a gyermekek számától, hanem a család pénztárcájától is függ. Felöltöztetni három gyermeket... — Nálunk idén a nyaralásra félretett pénzt vitte el a tanévkezdés — mondja Molnár Attiláné. a DIRU- VÁLL dolgozója, akinek hangjában mégsincs bosszúság. Bizony, három, gyermeket iskolába indítani nem olcsó mulatság. A dolog érdekessége, hogy legtöbbe a legkisebb, az első osztályos kislány került. — Nemcsak azért, mert őt a család is dédelgeti, így mindenből a legjobbat, legszebbet igyekeztünk megvenni, hanem azért is, mert az iskolatáska, köpeny és egyebek az ő méretében néha drágábbak, mint a nagyokéban. — Nem számoltam össze pontosan, de tíz-tizenötezer körül költöttünk szeptemberben. A középiskolás első osztályos kamaszfiam például minden ruhát és cipőt kinőtt a nyáron, így tetőtől talpig fel kellett öltöztetni. Képzelheti mennyibe került. Negyvenhármas lába van, csak egy cipő 1250 forint. A kis elsősre négyezer körül költöttünk, pedig az iskolatáskát a nagymamától kapta. Még szerencse, hogy a Kun Béla utcai papírboltban nem kellett sokáig válogatnom. Ismernek már, tudták, mire van szükség. A Molnár család havi jövedelme a túlórákkal, családi pótlékkal együtt 13—15 ezer között mozog. — Van egy kis kertünk, abban megtermeljük amit megeszünk, ezzel is spórolunk. Ebben az évben mégsem tudtam egyetlen fillért sem félretenni, mert minden megdrágult. Hiányzik a korábbi pluszjövedelem is. A férjem géplakatos, de idén nem mer maszekolni. Nem tudjuk, mennyit visz el az adó. Pedig a rezsi egyre nagyobb. csak a fűtés és a melegvíz , 1500 forintba kerül. A DIRUVÁLL szépen segíti gyermekes dolgozóit. Idén 800 forintra emelték a gyermekenként nyújtott iskolakezdési támogatást. — A férjem a SZÁÉV-nél dolgozik, ö csak két éve kap a gyermekek után támogatást, mert náluk sok az igazi nagycsaládos, a négy-öt gyermekes szülő. Segély ? — kérdez vissza Molnárné. — Nem szoktam kérni. Vannak itt egyedülálló, beteg asszonyok is, akiknek nagyobb szükségük van rá. Kinek jár a tanszersegély? — Nem kapunk iskolai tanszersegélyt, az csak a rászoruló cigány gyermekeknek jut. Akinek az apja nem isz- sza el a keresetét, annak nem jár segély — mondja hangjában némi bosszúsággal a Pócspetriben lakó Jámbor Sándorné. A Jámbor családban négy gyermeket nevelnek. Igaz, valójában csak hármat, mert egyikük már nős. Az itthon lévők közül a legnagyobb munka mellett, idén érettségizik. Az utána következő fiú harmadikos szakközépiskolás Nyíregyházán, a legkisebb most kezdi az általános iskolát. — Nyertesek vagyunk, hogy a fiúnk jól tanul. Emellett még kiváló kollégista, így tavaly csak 250 forint kollégiumi díjat fizettünk utána. Sajnos, zsebpénzt is nagyon keveset kap. Én már egy éve táppénzen vagyok, a férjem a pécsi téeszben dolgozik. Kilencezer forint a havi jövedelmünk, idén még a dohány sem sikerült úgy, ahogy vártuk. — Tudja, mi bosszant engem a legjobban? — mondja Jámborné, s szeme máris megtelik könnyel. — Az, hogy az elsős kislányom étkezési I díjára többet költők, mint az egész kollégiumra. Nem tartom igazságosnak, hogy én is annyit fizetek, mint az, akinek 25 ezer a havi jövedelme. Ezen változtatni kéne. Ne a fizetés számítson, hanem a jövedelem. Á szülőkre kevesebb jut — Én még csak egy gyermeket járatok iskolába, de Bakó Sándorné. (A szerző felvételei.) van kiadásom bőven — mondja a nyíregyházi Bakó Sándorné, a megyei tanács takarítónője. — Valamennyivel mégis kevesebbet fizettem az idén, mert jó a tavalyi táska, szerencsére a köpenyt sem nőtte ki a fiam. Igaz, jön az ősz, nadrág, cipő kell neki. Már utánanéztem, hétszáz forint egy olyan cipő, amit jó, ha két hónapig tud hordani. — Hogy spórolok-e az iskolakezdésre? Nem. De csak azért, mert pont abban az időben kapunk fizetést — árulja el csendesen. — Mostanában jobban meg kell néznem, mire költőm a pénzt. Közel ötszáz forint az iskolai étkezési díj, kétszáz megy el naponta élelmiszerre. Ruhára alig jut. Látom, hogy az egygyermekes vagy éppen gyermektelen munkatársaim sokkal jobban, szebben járnak. Én nem tehetem, de nem bánom nagyon ... klslnár AttiUné. Jámbor Sándorné. Rákényszerülünk a takarékostágra Hogy mennyibe kerül a gyermek? Mennyire terheli a családok pénztárcáját a tanévkezdés? Elég alaposan. Mégis, egyetlen beszélgető- társam sem panaszkodott, annak örült, ha gyermeke jól tanult. Nem is tartotta számon a pontos összeget, ami tudvalévőén egyre magasabb. A füzetek az idén 180 százalékkal kerülnek többe. A középiskolásoknak szükséges rajzkészletből az olcsóbb és lényegesen rosszabb 531 forintba, az elvárásoknak megfelelő jó minőségű Rotring 4550 forintba kerül. Iskolatáskából a tavalyinak fele fogyott. Inkább megjavíttatják a régit, nem vesznek . újat, úgy tűnik, takarékosabbak vagyunk. Mindannyian rákényszerülünk. Kovács fir* Videovilág N ézd haver! Én nem vagyok egy volumen, nem is mondtam magamról soha, te csak tudod, régi cimbora vagy. Sok sört legurítottunk már mi együtt. Ej, ha annyi ezresem lenne, ahányszor ebbe a krimóba is bejöttünk! De hát, aki keményen melózik, az meg is szomjazik, nem igaz? Pincér! Még két borsodit rendel! Szóval, ott tartottam, hogy nem mindenki hülye, aki nem ücsörög száz évig iskolában. Másnak is megvan a magához való esze. Itt van például ez a video! Hát, haver, bomba nagy dolog az, hiába vakerál a sok nagyfejű, hogy káros a családi életre, meg hogy inkább olvasni' kellene helyette. Nem igaz! Én mondom neked, hogy nem igaz. Csak azért mondják, mert olyan csóringerek, hogy nincs pénzük venni egyet Na jó, nem két forint, az biztos, de ki lehet rá keríteni a lóvét. Mi is ki tudtuk az asz- szonnyal. Igaz, míg kuporgattunk rá, nem zabáltunk úgy mindennap, mintha lakodalomban lennénk, az is igaz, hogy sem magunknak, sem a pulyáknak nem vettünk még egy zoknyit sem, de csak összejött. Igyunk is közben, mert kiszáradunk. Hol is hagytam abba? Ja, igen! Meg kellett harcolnom, na. Pláne, hogy az asszony is félre kezdett beszélni, ahogy gyűlt a zsozsó. Olyanokkal jött, hogy vegyünk inkább mosógépet, meg ta- taroztassuk ki a házat, mert hullik a vakolat. Hát, gondolhatod, hogy leépítettem. Mondtam neki, hogy ne akarja már kikimélni magát egy kis otthoni munkától, a házért meg ne fájjon a feje, mert bírja az még, nem főé a fejünkre dőlni. Végül csak megvettünk egyet kéz alól. Nem akármilyet, nyugati vagy japán márkást. Elfelejtettem, hogy mi a neve, de elhiheted, hogy frankó. Színes tévénk már volt, jó nagy képernyővel, de a tévéműsort tán tíz percig sem néztük azóta. Hülyék lennénk arra a sok dög unalom politikai beszélgetésre, színházi előadásra, meg a gyenge sorozatokra guvasztani a szemünket, mikor prímább filmeket is nézhetünk. Van háborús, gengszteres, indiános, karatés, szex- és pornókazettám, lehet nézni őket orrvérzésig. Van úgy, hogy már világosodik, mikor abbahagyjuk, alig tudunk aludni egy-két órát, mehetünk is melózni. Néha olyan vagyok egész nap, mint akit fejbekólintottak. Vegyed, nehogy megmelegedjen előttünk ez a sör! A három fiam is teljesen rákapott már, az asszony alig bír velük, annyira kuksolnák éjjel-nappal. Felőlem meg nézhetik, mert szerintem csak tanulhatnak belőle, sokkal többet, mint attól a sok szerencsétlen tanártól. Nem hiszed? Pedig így van. Az élet nem olyan, mint amilyennek az iskolában tanítják. Jó is J lenne... . A z élet kemény, és az győz, aki erősebb. Nem pofázni kell, hanem % harcolni és győzni. A gyávák, a gyengék nem viszik semmire. Csak a j belevaló, erős embereknek áll a világ, olyanoknak amilyeneket a filmekben lehet látni, ök majré nélkül küzdenek az igazukért, és ha nehezen is, mindig felülkerekednek a rossz embereken. Pedig azok sem kezdők, nagyon kitartóan tudnak verekedni... Na, de majd meglátogatsz egyszer, aztán lejátszom neked a legjobbakat. Most meg megyek, mert szereztem egy új kazettát, azt kellene megnézni ma éjszaka. Egészségedre! Czine Gáspár . f--------------------------------------------\ Szakszervezeti ifjúsági konferencia Bér, lakás, érdekvédelem £3 Jwáoss ív Az utóbbi hónapok megélénkülő ifjúságpolitikai mozgásai, az érdekképviseletre törő szervezeteik számának gyarapodása nem veszi-e el a szakszervezetek (kenyerét? Megtalálják-e helyüket, szerepüket a szakszervezetek ifjúsági tagozatai? Ezekről kérdeztük Dávoti Istvánnét, a SZOT ifjúsági tanácsának titkárát: — Egyetértenek az állami Ifjúsági és sporthivatal ifjúság- politikai javaslataival? — Voltaképpen igen. Szerintünk is színvonalasabb oktatásra, több lakásra, munkahelyre, körültekintőbb ifjúságpolitikai munkára lenne szükség. Mindez nem vitatható, csak éppen egyszerre megvalósíthatatlan. Főleg azért, mert a feladatterv nem jelöli meg a lehetséges anyagi forrásokat^ és most 'nem is új forrásokra, hanem a meglévő eszközök átcsoportosítására gondolok elsősorban. Nyilvánvaló, hogy a gondok egyidejű megoldására a kormánynak nincs pénze. Ezért rangsorolni kellene a feladatokat, készüljön inkább egy rövidebb távú, de Használható terv. Véleményünk szerint először a középfokú szakemberképzéshez és az általános iskolai oktatáshoz. 1976 óta foglalkozom ezekkel a kérdésekkel, azóta csaknem megduplázódott azoknak a fiataloknak az aránya, akik nem végzik el az általános iskolát. A középfokú szakképzés gondjainak orvoslása pedig sokat segítene a foglalkoztatási problémák megoldásában is. Részeredmények, ígéretek vannak, de az átfogó megoldást is hiányolom. — A munkanélküliség is egy a lehetséges megoldások közül... — három éve ijesztgetik a dolgozókat a munkanélküliséggel. Egyes területeken valóban óriási gondot ókoz, de nem olyan mértékű, mint amilyen bizonytalanságot, feszültséget kelt, fpleg a fiatalokban. Ök tudnak ugyanis legkevesebbet szakmájuk, munkahelyük jövőjéről. Visszatérve az ÁISH feladattervéhez:' sok kérdésben további vizsgálódást ír elő. Ezt nem értem. A társadalomtudományi intézetben évek óta folyik az ifjúságkutatás. Az ő eredményeik hová tűntek, ki hasznosítja őket? Azt sem értem, hová lett a<ikormány 1985 januári ifjúságpolitikai programja? Senki nem vonta vissza, de mindenki hallgat felőle. Szóval az összhangot és a folyamatosságot nem látom az ifjúság- politikában. — És a szakszervezeti munkában igen?-*■ A szakszervezeti tagság egyharmada fiatal. Az ő érdekeiket csak a többi szakszervezeti tagéval összhangban képviselhetjük. S ez nem is nehéz, hiszen a fiatalok gondjainak megoldása, terheik könnyítése közvetve más rétegeiket, a szüleikét is érintik, és fordítva. Azt látjuk azonban, hogy a készülő bérreform és lakáskoncepció egyszerűen ifjúságellenes: a megszerezhető jövedelem nem ad lehetőséget az otthonteremtésre. Ezt a helyzetet meg kell változtatni. — Hogyan tud ehhez hozzájárulni a szakszervezet? — A szakszervezeti munka átalakulása megkezdődött — végeredményt majd meglátjuk. Mindenesetre az érdekképviseletre koncentrálunk. Varrnak munkáltatók és vannak munkavállalók. Mi az utóbbiak szervezete vagyunk. Miért a szak- szervezetnek fájjon a feje a munkáltatók problémái miatt? — Van-e érdekellentét a szakszervezeten belül az ifjúsági tanács és a szakszervezet többi része között? — Ütköznek az érdekek, ez kétségtelen. Nemcsak a SZOT-ban, hanem az egyes munkahelyeken is. A nyolcvanas évek elejéig a fiatalok nem érzékelhették, hogy a szakszervezet az övék is: nemcsak gondoskodik, hanem á részvételükre is igényt tart. Ezen próbált — úgy tűnik, sikerrel — változtatni az ifjúsági tanács és az ifjúsági tagozatok rendszere. De ezzel a felfogással nem könnyen ■barátkoztak meg az idősebb funkcionáriusok. Nem is szorgalmazták mindenhol az új típusú ifjúsági munkát. — Hány ifjúsági tagozat működik? — A csaknem hét és fél ezer alapszervezet közül hatezerkétszázban van ifjúsági tagozat. Ezzel elégedettek lehetünk. — Ügy tűnik, a szakszervezetben az utóbbi időben megerősödött a felfogás, hogy nem elég képviselni a dolgozókat, hanem lehetőséget kell adni nekik az önálló szerveződésre. Érvényesül ez az ifjúsági munkában is? — Azt kell mondanom, hogy legtöbb helyen annyi joga van a tagozatnak, amennyit kiharcolt magának. Tapasztalatainkból azt a következtetést vontuk le, hogy az egyre bővülő egész magyar ifjúságpolitika érdekérvényesítési redszerét ki kell alakítani, minél több csatornás ez a rendszer, annál többet nyerhet vele a fiatalság. — Az előbb felsoroltam néhány jogosítványt. Ezeknek nem tudunk automatikusan érvényt szerezni. Az említett feladatterv készítése során, az előzetes egyeztetéseken például úgy tűnt, hogy ha a szakszervezet, a KISZ nem mutat együttműködési készséget, akkor a tárcák egyszerűen nem vállalnak feladatot, s az egész feladatterv kútba esik. S hiába élünk véleményezési jogunkkal, javaslatainkkal, ha a kormány azt módja: nincs rá pénz. A miniszterelnök nemrégiben arról beszélt, hogy a jövő szakszervezetei az üzemi érdekvédelemre helyezzék a hangsúlyt. Ez rendben van, de félek attól, hogy elszigetelődnek egymástól. Számos feladat nem oldható meg a munkahelyeken, például a fiatalok gondjaiban is csak átfogó intézkedések hozhatnak gyökeres változást, gzt pedig csak összefogva érhetjük el. Ezek a kérdések azért is zavarnak engem, mert nem tudom, hogyan fogunk a fiatalok elé állni, ha nem tudtuk érvényesíteni a feladattervre vonatkozó javaslataikat. Október közepére tervezzük a tagozatvezetők tanácskozását. Ez lenne a szakszervezet első országos ifjúsági konferenciája. Akkor akarunk szót váltani a fiatalságot érintő gondok megoldásáról, többek között a tagozatok ügyéről. Megnövekedett az. önállóságunk, és élni is akarunk vele, mert úgy tűnik, a jelenlegi kilátások nem mozgósítják a fiatalokat a társadalmi-gazdasági kibontakozásért folytatott munkára. B. A.
