Kelet-Magyarország, 1988. szeptember (45. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-03 / 211. szám
2 Kelet-Magyararszág 1988. szeptember 3. Figyelmeztetés, letiltás, foglalás Elkobozták a videót 27 milliós adóhátralék Nyíregyházán Kicsengettek. Mármint az első napról. Az üzletek forgalmán rögtön meglátszott, mi minden hiányzott a gyerekek tanszercsomagjából. Hosszú sorok kígyóztak a papírboltok előtt. Előrelátó szülő még a nyáron megvette a füzet- és könyvfedőt. Színes papírok, Legó-figurákkal, számokkal, virágokkal. Hol van már a régi kékpapír? — tűnődött, de hamarosan eszébe“ jutott, lehet, hogy a füzetfedést megkönnyíteni a nejlonborítókkal. Vett is belőle, no meg a tájékoztató füzet Is szebben mutat a műbőr-kötésben. Bizonyára kitart benne év. végéig. No lássuk! A tájékoztatóval kezdte, ám ez sokkal keményebb diónak bizonyult, mint hitte . volna. Segítségül kellett hívni az ezermester apukát, hátha ő jobban boldogulna vele. Már ránézésre látszott, hogy valami nem stimmel. Csak két baj volt — derült ki a pontos mérés után. Igaz, 1 :l-es döntetlennel végződött a nem mindennapi meccs. A tájékoztató füzet ugyanis magasabbnak bizonyult, mint a borító. De sebaj ! A műbőrtasak is kárpótolta magát: hosszában viszont győzött, jó két centiméterrel ! Utána már gyerekjáték volt összehozni a kettőt. Elő a rajztáblát, a zsilettet. Apuka ..megműtötte” előbb a füzetet : pár millimétert levágott a magasságából,- majd a borító következett: annak az oldalát szabadította meg a fölösleges két centitől. Igaz, a házilagos „műtét” nyomát magán viseli a fontos füzet egész tanévben, de legalább tartós lesz. Közben beesteledett. Szerencse, hogy a tájékoztatóval kezdték. Az irkák a szokásos papirköntöst kapták ... (t. k.) Ki örül akkor, ha a végrehajtó kopogtat nála? Eddig erre megyénkben, csak elvétve került sor. Többnyire úgy, hogy beígérték a lefoglalást, de az „ijesztgetés” általában meghozta a várt eredményt: az adóhátralékát befizette az állampolgár. 42 ezer adózó Manapság új szelek fújdo- gálnak az adócsoport háza táján. A Nyíregyházi Városi Tanács pénzügyi osztálya hathatósabban szeretné az adóhátralékot beszedni. Mint arra Borbély Ferencné adócsoportvezető utalt: a múlt évben nyilvántartott 27 millió forintos állampolgári adótartozást mielőbb behajtják. (Az idei hátralékot azért nem tudta megmondani, mert szeptember 15-i befizetési kötelezettségének bizonyára eleget tesz az emberek többsége, így nem lehetne megjósolni a várható minuszt.) Az igazán komoly hátralékok — bíznak benne a pénzügyi osztályon — ezentúl nem náluk, hanem az adófelügyelőségen jelentkeznek, mivel ez év január 1-jétől a kisiparosok és a kiskereskedők adózását az új szervezet végzi. Ám hiába kerültek át ezek az emberek az adófelügyelőséghez, a már nyilvántartott hátralékot változatlanul a tanács hajtja be. Nyíregyháza mellett eddig 24 község adóügyeit intézte a pénzügyi osztály, de a kétszintű államigazgatás bevezetésével a községek folyamatosan a megyei tanácshoz kerülnek. Jelenleg 42 ezer adózó állampolgárt tartanak nyilván. Pár éve számítógépen rögzítik az adataikat, de sajnos, még mindig előfordulnak hibák a statisztikában. Főként a költözködések miatt nem tudják postázni az adóíveket. S aztán — nem kis meglepetésükre — az is előfordul, hogy az ügyfél nem veszi át a postástól a számára érkezett tér- tivényes adóívet. (Vajon miben reménykedhet? Ha nem jut el hozzá a pecsétes papír, talán nem vonatkoznak rá a rendeletek? Mindenesetre ez a struccpolitika gyakori nézeteltérést és későbbi vitákat eredményez az ügyfél és a tanács között.) Á szobafestő „milliója'' Évente átlagosan 34 millió forint adót fizet a lakosság a nyíregyházi tanácson és ebből a 12 hónapban 2—3 millió forint a hátralék nagysága. Az említett 27 millió forint tehát évről évre gyarapodik és görgetik maguk előtt adósok, behajtók. Van, aki pár száz forinttal „sáros” az államnak, de tudnak olyan szobafestőről, aki közel 1 millió (!) forint adóval tartozik. A múlt év nyarán létrehozott hét fős behajtási részleg éppen azt szeretné elérni, hogy az állampolgárok fegyelmezettebben tegyenek eleget kötelezettségeiknek és senki ne tudjon kibújni az adózás alól. Biztosan okozott néhány nyíregyházinak álmatlan éjszakát a behajtók látogatása. A bíróssági végrehajtásról szóló jogszabály szellemében az életvitelhez közvetlenül hozzátartozó tárgyakat (ágy, asztal, szekrény és így tovább) nem kobozzák ei, ám gépjárműveket, képmagnót, betonkeverőgépet már lefoglaltak. Még mindig adnak 15 nap türelmi időt az adósnak, ha meggondolja magát, vagy tud pénzt szerezni és visszaválthatja a lefoglalt tárgyakat. A 15 nap elteltével azonban állami cégeken keresztül — ilyen például a Bizományi, a VAGÉP, a MAGÉV — értékesítik a vagyontárgyakat és a kapott pézzel csökken az adós hátraléka. Sok félreértésre adott okot a tehó. Jó páran nem ismerik a fennálló tanácsrendeletet, a mentességre vonatkozó előírásokat és így nagyon sokan keresik fel az osztályt tehóügyekben. Viszonylag kisebb tételt jelent és kevesebb konfliktussal jár először ^ Mozi magánkézben A vállalkozások korát éljük. Nemcsak a gazdaságban, a kultúrában is. Ez a hullám elérte a filmforgalmazást: ez év áprilisától a nyíregyházi Béke filmszínház szerződéses lumpeneké volt: ma, mivel emelte szolgáltatásainak színvonalát, a kulturáltabb rétegeket is jobban vonzza. a gépjármű-, a ház-, a telekadó és a nem lakás céljára szolgáló helyiségek, valamint a háztáji és kisegítő gazdaság adója. A közműfejlesztési hozzájárulást, a rossz hi- szemű, jogcím néküli tartózkodás utáni és a szabálysértési bírságot is a pénzügyi osztály kezeli. üzemeltetésben ‘működik. Több mint négy hónappal az indulás után megkerestük az üzemvezetőt: hogyan kezdődött, miként alakult a mozi profilja, mi változott tavaly óta? — kérdeztük tőle. Beszélgetésünk során kiderült, hogy Igaz Géza pályázat útján nyerte el a Béke mozit. A megyei moziüzemi vállalat és a bérbe vevő szerződést kötött, amelyben — sok egyéb mellett — az is szerepel, hogy a közönségfilmeken kívül évente háromszázhatvan előadásban művészileg értékes alkotásokat kell vetíteni. (Így ősztől ismét a Békében lesz a Kortárs és az archív filmklub.) A támogatott művek előadása után a vállalat jelentős anyagi támogatásban részesül, amelyből — többek között — elvégzi az állóeszközök javítását. A havi műsor a MOKÉP által Magyarországon forgalmazott filmekből az üzemvezető elképzelései szerint alakul, aki a propagandaanyagokat a vállalaton keresztül kapja. Az előadások — természetesen — a filmek függvényében eléggé látogatottak. Sőt, kezd kialakulni a törzsközönség azokból, akik hetente többször is váltanak jegyet, s lehetőleg mindig ugyanazokra a helyekre... — A jövőben — mondja Igaz Géza — jó lenne olyan kedvezményrendszert kialakítani (az eddigiek mellett), amely kizárólag ehhez a mozihoz kötődik, így jobban ide lehetne szoktatni az embereket. E szokatlan filmnézési módokról kérdeztük Hamvas Lászlót, a megyei moziüzemi vállalat igazgatóját, aki elmondta: ez a forma hazánkban először Nyíregyházán valósult meg. Ezt megértendő azonban szembe kell nézni a moziüzemeltetés általános válságával, amelynek gyökerei az ötvenes évekig nyúlnak vissza. Ekkor alakult ki az a szemlélet, hogy minden településen legyen mozi; ám ma már csak óriási ráfizetéssel dolgozhatnak a kisebb településeken a filmesek. — A kérdés Számunkra az volt — mondja Hamvas László —, mennyiben kell mozit fenntartani ott, ahová a mozgókép másképp is eljuttatható (például videokazettán). Ezenkívül új utakat kerestünk: így kísérleteztük ki a Béke filmszínház modelljét. — Az elmúlt hónapokat figyelve, hogyan látja a Béke teljesítményét a vállalat igazgatója? — Abból indultunk ki, htígy ne a haszon legyen a leglényegesebb, ne a tőke, hanem az, hogy szakmai ismeretekkel, filmes vénával rendelkező ember kerüljön a Béke élére. Így nyerte meg a pályázatot Igaz Géza, aki immár 12 éve nálunk dolgozik. Hamvas László ezután vázolta elgondolása lényegét, amely szerint eleddig a központi akarat volt a legfonto- stabb: a vállalatok eldöntötték, melyik filmszínház mit vetítsen. A dolgozóknak a műsorba semmi beleszólásuk nem volt. A szerződéses változat viszont alulról építkezik: a mozis maga határozza meg, milyen műsort, milyen árakat akar, hiszen ő ismeri a közönségét. —(Ezáltal megszűnik a kiszolgáltatottság. A Békében most érzik: többé nem lehet filmes alapismeret nélkül jól vezetni. Megváltozott a mozit irányító ember attitűdje is. Mivel a Béke önelszámoló egység, a költségek terhét is maga viseli, így nagy a felelősség. — Milyennek látja ön a közönséget? — Úgy Vélem, kedvező a változás: eddig ez,a mozi a — Végül egy furcsa kérdés: ha a szerződéses üzem vezetője dönti el, mit vetít, mit nem: akkor a néző nem lesz-e kiszolgáltatya egy ember ízlésének? — De igen; legalábbis félig-meddig. Ma a helyzet a következő: a Krúdy a bevételt termelő, közönségfilmeket játszó mozi. A Móricz az utánjátszó: a Krúdyban régebben sok nézőt vonzó kópiák ide térnek vissza. A filmértékek bemutatási helye a videóház. A vállalkozói forma, a Béke, szórakoztató műveket kínál elsősorban, de értékeket is közvetít: itt valóban sóikat számít a vállalkozó személyisége. Egyébként valamennyi mozi vállal külön előadásokat is. (karádi) A notórius tartozók A lefoglalást csak mint végső eszközt alkalmazzuk, azt szeretnék, ha az egyszeri felszólítás vagy a fizetésletiltás eredményes lenne, ha már a saját bevallás alapján nem fizeti be valaki az adóját. A notórius tartozók mellett akadnak olyanok is, akik nagy fába vágták a fejszéjüket, tönkrement a vállalkozásuk és egész egyszerűen képtelenek kifizetni az adójukat. Igyekeznek az állampolgár és a hatóság szemével is nézni a tartozások rendezését. Végtére is nem a büntetés, hanem az adózási morál javítása a céljuk. T. K. ASATAS TISZALADÄNYBAN. A Herman Ottó Múzeum régészeinek, Kós Juditnak és Lovász Emesének vezetésével ásatást folytatnak Tiszaladány határában. A légkor* öi nyomok az újkőkor időszakából származnak, s az egyik legértékesebb lelet az agyagedénybe rejtett bronzki:’<•=. Az ásatás folyamán egy császárkori (i. sz. 2—3 század) település házait, vízgyűjtő, élelemtároló gödreit is feltárták. ERRŐL. ÍR A Magyar Nemzet De mi lesz a harangokkal? A lektor jelentése Végh Antal könyvéről Dr. Kása László, tanszék- vezető egyetemi docens, a történettudomány—néprajz kandidátusa azzal a kéréssel fordult a Magyar Nemzethez: adjon fórumot a következő nyilatkozatnak. A Művészeti Alap Kiadó fölkért Végh Antal De mi lesz a harangokkal? című romániai útirajzának lektorálására. A megjelentetést 24 oldalas hibajegyzékkel és észrevételekkel kísérten nem javasoltam. A könyvet mégis kiadták. A hibák egy részét az eredeti kéziratban kijavították, de korántsem mindet. S főleg — nem változott a könyv szelleme. Azért tartom szükségesnek lektori véleményemet nyilvánosságra bocsátani, hogy hangot kapjon a könyv hangvételét határozottan visszautasító álláspont is. Szerintem Végh Antal írása, olyan hangulatot kelt, amelyre semmiképpen sincs szükség. A jelenlegi tragikus helyzetben a tisztázást egyáltalán nem szolgálja, sőt ellenkező irányba hat. „A szerző 1988. május elején többedmagával tíz napig tartó gépkocsiutat tett Romániában. A beszámoló célja a friss helyzetjelentés. Óvatosságból, hogy az adatgyűjtés során ne sértsék a román törvényeket, csak rövid időre álltak szóba emberekkel, neves értelmiségieket nem kerestek föl, intézményeket általában nem látogattak meg. A kéziratban — néhány kivétellel — nincsenek is megjelölve a beszélgetőpartnerek nevei. Az eredmény szegényes, a mondandó sovány. Néhány vaskosabb politikai természetű odamondástól eltekintve, a kézirat nem nyújt többet annál, amit az átlagos magyarországi érdeklődő az utóbbi hónapokban a tömegkommunikációs eszközökből és a szóbeszédből a romániai állapotokról megtudhatott. Sőt, több vonatkozásban még ezt a szintet sem éri el. Eredeti gondolata nincs, összegyűjti és visszamondja, amit a sajtóban olvashatott vagy innen-onnan hallott. Ütiél- ményei közt nagyon kevés a valóban érdekes. Mindezt azonban szörnyűlködve és gyakran hatásvadász módon adja elő. Lépten-nyómon elárulja történeti, földrajzi, néprajzi tájékozatlanságát. A kézirat tele van malom- alji politizással, politikai és ideológiai közhelyek és szólamok ismételgetésével, logikai bakugrásokkal. Megállapításai gyakran felelőtlenek, zavarosak, többnyire végiggondolatlanok. Elindul, mint aki aggódik a romániai magyarok (és nemcsak a magyarok) sorsáért. Mégis oly idegenül rohan végig a súlyos történelmi múltú tájakon, melyek ezt a múltat ma is szenvedik, hogy az olvasó nehezen hiheti el: érdeklődésének nemcsak a mai „politikai divatok” az ösztönzői, hanem mélyebb érzelmek is. Romániában nagyon nehéz adatokhoz jutni. Ami elérhető, annak hitelességét lehetőség szerint ellenőrizni kell, különben a román politikai propagandának szolgáltatunk érveket. A szerzőnek erre nem volt módja. Személyével kapcsolatosan külön problémának tartom, hogy az a Végh Antal nyilatkozik nagyon kényes és nagyon fontos nemzetközi vonatkozású kérdéskörről, akiről közismert, hogy Magyarországon nemzetközi érdekeltségű rágal- mazási perben a bíróság elmarasztalt. Ezt a mozzanatot a román fél nem hagyná figyelmen kívül, ha ez a kézirat megjelenne. A laza és igénytelen stílus, melyből egy-egy képzavar és nyelvhelyességi hiba sem hiányzik, „megfelel” a tartalmatlan szövegnek. A nagy számú tárgyi hiba és a nyelvi hibák még kijavíthatók lennének, de a szemlélet nem. A kézirat új ismeretet alig ad. Tárgykezelése felületesés kétségeket támasztó. Félő, hogy külpolitikai problémákat is maga után von. Kiadását nem támogatom, semmiképpen sem javaslom.” Dr. Kosa László Gyűjtési mérleg Segítség a letelepedőknek A hazánkban ideiglenesen letelepedni vágyó külföldi állampolgárok szociális és anyagi gondjainak enyhítésére a Vöröskereszt Szabolcs-Szatmár megyei Vezetősége felhívással fordult a megye üzemeihez, intézményeihez, hogy keressék azokat a lehetőségeket, melyekkel segíteni tudnak azokon az embereken, akik úgy jönnek hozzánk, hogy se pénzük, se váltás ruhájuk, se munkahelyük, se lakásuk. Nem titok, hogy a magyar nyelvet beszélő erdélyi menekültek a jószerencsére, a magyar emberek és az állam jóindulatára, segítőkészségére építik jövőjüket, saját és családtagjaik boldogságát. A rászorultak köszönetét tolmácsolva ismertetjük azokat az üzemeket, intézményeket, akik a felhívásra azonnal reagálva jelentős segítséget nyújtottak: A FEFAG nagyobb mennyiségű pénzösszeget utalt át a Vöröskereszt számlájára. A Patyolat Vállalat ágyneműt, d GabonaL forgalmi Vállalat szőnyegeket ajánlott fel kisgyermekes családoknak. A Zrínyi Ilona úti férfiruházati bolt és a Nyírfa Áruház férfiöltönyöket, a Diruváll gyermek - és női ruhákat, az Ungvár sétány 19. sz. alatt működő bölcsőde csecsemő és kisgyermek ruhákat, a Közúti Építő Vállalat bútorokat ajánlott fel. A Kommunális Szolgáltató Vállalat ingyenes cserépkályha- építést ígért. A római katolikus egyház nagy meny- nyiségű ruhát gyűjtött. A ruhagyűűjtési akcióba több üzem, intézmény kollektívája bekapcsolódott, de szocialista brigádok, és magánszemélyek is naponta keresik fel a megyei vezetőséget, és ruhákat, bútorokat, háztartási cikkéket, lakásokat, lakrészeket és olcsó albérleteket ajánlanak fel a rászorulóknak. Sajnos állandó hiány van vékony, fiatal férfiakra való nadrágból, ingből és felsőruházatból. A Vöröskereszt kéri az adakozni kívánókát, hogy lehetőségeikhez mérten továbbra is segítsék a rászorulókat. (s)
