Kelet-Magyarország, 1988. szeptember (45. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-03 / 211. szám

1988. szeptember 3. Kelet-Magyarorsxág 3 Bizalom Ittbennek Imre Ruben sokszorosan gondterhelt, a megsokszoro­zott bizalom, felelősség okán. Lakatosokkal, szerszámkészí­tőkkel, festőkkel, brigád- és művezetőkkel kovácsolta éve­kig a sikert, vagy bosszan­kodott, ha késett az anyag, ha vékonyabb volt a boríték, ha „hamis” teljesítmények emésztették a pénzt. De túl­órázott, ha sürgető volt, hogy a Hajtóművek és Festőberen­dezések 2-es számú nyíregy­házi gyárából idejében elszál­lítsák a szovjet vagy kínai partnernek gyártott export- terméket. Imre Rubent szakértelme, fegyelem- és rendszeretete emelte ez év januárjában a gyár termelési osztályvezetői székébe. Néhány hónap múl­va, az országos pártértekezle­tet követően, július 7-én a megalakult új pártbizottság titkári tisztségébe választot­ta a párttagság. ★ Alig harminchárom éves. Két felelős vezetőposzton várják tőle a bizonyítást. Bi­zonyára a gyár történetének legnehezebb időszakában. Ké­pes lesz-e rá? Bírja-e majd a kettős idegfeszítő munkát? Csaknem tíz esztendeje dol­gozik itt, a Gávavencsellőről elszármazott fiatalember. A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem friss diplomásaként került a „mélyvízbe” a gyár ösztöndíjasaként. Volt a hő­kezelőüzem vezetője, aztán üzemvezető a daraboló, hő­kezelő, festő- és sínműhely­matosságában. Korábban ezekkel bizony voltak gon­dok. S emiatt készültek el az áruk késedelemmel vagy pluszködtségekkel. Legfontosabb volt elérni, hogy a gyár darabolóüzemé­ben stabilizálódjék a létszám. Sikerült. Így vált lehetővé, hogy a HAFE-ben folyama­tos az alkatrészgyártás, s a gyártási program szerinti ha­táridőket tartani tudják. A pártbizottsági titkárvá­lasztáson 60 százalékos arány­nyal kapott bizalmat. — Ez most sokkal elgon- dolkodtatóbb, s többet jelent, mintha régen 98 százalékot kaptam volna — mondja. — Megkopott az emberek, a párttagok bizalma, ezért ha most rá szavaznak valakire, azt megfontolják, mérlegel­nek. — Kötelez az emberek bi­zalma. Tudom, hogy ennek ilyen nehéz, válságokkal ter­helt időszakban nagy felelős­ség megfelelni — mondja. — Egyik minőségemben sem kerülhetem meg a gon­dokat. Egyrészt mint párttit­kárnak, másrészt mint ter­melésirányítónak kötelessé­gem mindazokkal a problé­mákkal foglalkozni, amelyek a munkásokat foglalkoztatják — említi. Régen ellenzi az egyenlősdi bérezési rendszert. Vallja, hogy kötni kell a teljesítmé­nyekhez. — Látom, tapasztalom, hogy a személyi jövedelem­adó-rendszernek erős a telje- sítmény-visszafogó hatása. Ez feltétlen felülvizsgálatra Vízügyi beruházások a megyében Friss tíz a Holt-Siamosnak Szabolcs-Szatmárban súlyos károkat okozott 1970-ben az árvíz, 1980-ban a belvíz, majd 1985-ben a Tiszán levonuló jeges ár, de említhetnénk az idei aszályos nyarat is. A veszteségek elkerülése ér­dekében bővíti a beruházá­sok körét a Felső-Tisza-vidé- ki Vízügyi Igazgatóság. Az V. ötéves tervben 595 millió fo­rintot, a következőben 443 millió forintot használtak fel, a VII. ötéves tervben pedig 650 millió forintot fordíthat­nak az új beruházásokra. Még 1972-ben elkezdődött a Sza­mos töltésének megerősítése az országhatártól kiindulva. Jelenleg Nábrád és Szamos- kér térségében magasítják és szélesítik a gátat, amelyet kőbeépítéssel védenek meg a folyó sodrásától. A töltés­erősítési munkálatokkal együtt átépítik a tunyogma- tolcsi vízkiemelő nyomócsö­vét is. A felső-szabolcsi bel­vízrendezés egyik fontos ál­lomása a szabolcsveresmarti tározó, amely a hozzákapcso­lódó létesítményekkel még az idén elkészül. A Környe­zetvédelmi és Vízgazdálkodá­si Minisztérium a tározó víz­minőségének védelmére' kü lön húszmillió forintot biz­tosított, hogy eltávolítsák azokat az anyagokat, amelyek a vízminőséget rontják. Be­fejeződött a rétközberencsi szivattyútelep építése, amely teljesítményével (10 köb­méter másodpercenként) a nagyecsedi után a második legnagyobb szivattyútelep. A vízügyi igazgatóság to­vább folytatja a Tisza veszé­lyes kanyarulatainak szabá­lyozását Tokaj és Konioró között. Ez évben befejeződik a tiszakanyári partbiztosítás, majd utána a Zemplénagárd térségében lévő ruszkahomo- ki partrész felújítása, meg­erősítése következik. To­vább bővítik a vízrajzi törzs- hálózatot, amely elektronikus műszerek segítségével a víz­rajzi adatok korszerű észlelé­sét és továbbítását teszi le­hetővé. Záhonynál és Vásá- rosnaménynál már épültek ilyen mérőházak, amelyek külsejükkel, cserepes tető- jükkel harmonikusan illesz­kednek a környezetbe. A következő észlelőállomás Tu- nyogmatolcsnál épül, s a majd onnan beérkező adatokat szintén számítógépen dol­gozzák fel. Jelentős összeget fordíta­nak a Holt-Számos vízminő­ségének javítására is. Mint ismeretes, a 25 kilométer hosszú belvíztározó vízébe nagy mennyiségű szerves anyagok jutottak, amelyek meggyorsították az elörege­dési folyamatot. Közel 1 millió köbméter iszap van a mederben, s a kotrás után a tunyogmatolcsi öntözőcsa­tornából látják el friss vizzel a Holt-Számost. (magyar) Elkészült Rétközberencsen a szivattyútelep ben. Erről a posztról nevez­ték ki a termelési osztály élé­re. Gyári munkások között nevelkedve lett a párt tagja 1981-ben. A következetesség a jel­lemzője. Ilyen szellemben igyekezett vezetni az üzemet is. Rendet, fegyelmet -köve­telt, igényelt. Nem tagadja: akadtak, akik nem tudták el­viselni. Hogy volt-e értelme a rendcsinálásnak? Igen. Ez realizálódott az alkatrész­gyártás minőségében, folya­szorul. Olyan furcsaságok ala­kulnak ki, hogy egy kiváló lakatos azonos túlmunkáért nettó bérben kevesebb pénzt kap, mint egy kezdő, ala­csony alapbérű dolgozó. De rendszeres beszédtéma a munkások között az árak ro­hamos emelkedése, az inflá­ció is. Bizonyos félelem ta­pasztalható a jövő bizonyta­lansága miatt. Ezekkel szem­be kell néznünk. Sok belső gondot is orvosolni kell. Olyan teendők, amelyek meg­oldása időt igényel — folytat­ja. , F. K. Ifjúsági békepályázat Ifjúsági alapot létesített az Országos Béketanács. Cél­juk : anyagilag támogatni azokat a fiatalokat, akik bé­keépítő tevékenységet foly­tatnak, illetve azokat, akik az ifjúság körében végeznek ilyen jellegű munkát. A szep­tember elsején létrehozott alapban — az év hátralévő részére — 250 ezer forint áll rendelkezésre. Nyilvános pályázatot hir­det az Országos Béketanács az alap számláján szereplő pénz felhasználására. Pá­lyázhatnak egyének, közös­ségek, intézmények a béke fogalmához kapcsolódó (a nemzetközi összefüggéseket, a társadalmi békét, vagy az egyén belső békéjét figye­lembe vevő, elősegítő), még ez év november—decembe­rében megvalósítható elkép­zelésekkel. A pályázatokat október 15-ig várják az OBT ifjúsági bizottsága címén — 1054 Budapest, Széchenyi rakpart 6. Részletes felvilá­gosítást a 117-511-es telefonon is adnak. Egyik szeme sír, a másik nevet Falvak a végeken Ma úgy kell agitálni a napközibe, mint annak ide­jén a téeszbe. Hinné, hogy ekkorát fordult a világ? — • szegezi nekünk a kérdést Szilvácsku József mezőladá- nyi tanácselnök. — S tudja, az a legrosszabb, hogy nem az marad ki a délutáni tanu­lásból, akinek nem hiányzik a pluszmunka, hanem ahol a szülők ablakon kidobott pénznek nézik a napközis té­rítési díjat. Mennek a fiatalok Persze, boldog lenne a falu gazdája, ha csupán ennyi okozna neki álmatlan éjsza­kát. Sokkal jobban fájlalja, hogy még mindig két mű­szakban, havonta váltva, hol délelőtt, hol délután tanítják a betűvetést és a tudomá­nyok alapjait. Mire megszok- ná a gyermeksereg, ismét más ritmust diktál az iskola. Mezőladányban és a társköz­ségben, Újkenézen egyaránt 5—5 tanteremben szoronga­nak. Minimálisan 4—4 tante­rem kellene még. De miikor juthat rá? „Rossz” helyre települt a falu. Kisvárda 12, Záhony 18, Vásárosnamény 20 kilomé­terre van Ladánytól. A kő- hajtásnyira húzódó határ té­nye tovább csökkenti a falu fejlődését. így aztán hiába többen születnek, mint ahá- ■nyan elmennek egy eszten­dőben, Mezőladány is, Újke­néz is lassan, de biztosan fogy. A fiatalok, mint a me­gye más részein, iskola és a munkahely után kénytelenek menni. Van, aki meg se áll a Dunántúlig, s ott telepszik meg véglegesen. Nem vélet­lenül mondta erre Vaszil Jó- zsefné óvónő: — Bár nagyon szeretem a családomat, de azt mondtam a lányomnak; másutt keres­se a boldogságot, mert mife­lénk csak a tiszta levegőt és a szép környezetet kapja cse­— Emberek — mondta az igazgatói tanács ülésén Rez- neki Kázmér, az Általános Rézművek igazgatója —, cé­günk előtt a megváltozott gazdasági körülmények kö­zött is figyelemre méltó perspektíva áll. Egy gon­dunk azonban van: nálunk is kevés a munkáskéz. Az ország különböző vidékein viszont a munkaerő-gazdál­kodásban feszültségek kelet­keztek. Keményebben fogal­mazva: a gyárakból, üzemek­ből munkásokat bocsátanak el. Nekünk most az a teendőnk hogy ezeket az embereket az Általános Rézművekhez csa­logassuk. Pillanatnyilag negyven emberre lenne■ szük­ségünk. Arra gondoltam, hogy négy jól felkészült, vi­dékről származó műszaki értelmiségit torborzó körút­ra küldünk el az ország kü­lönböző vidékeire. Ismerik szűkebb hazájukat, szót tud­nak érteni az emberekkel. Az a lényeg, hogy mindegyikük legalább tíz embert verbu­váljon cégünknek. ígérjenek mindent, munkásszállást, le­telepedési hozzájárulást, ház­építéshez olcsó telket, szak­szervezeti segélyt, gyóntató papot, a Hofi Géza műsorá­hoz ingyen jegyet. ■ Indulás előtt a négy mér­nököt még a gazdasági igaz­gatóhelyettes is eligazította: — Figyeljen ide, Csömösz- leikém! — mondta a rang­idős műszakinak szózata vé­gén. '■— Négyük közül a ma­ga bruttósított fizetése a legnagyobb, hétezer forint. Ha sikerrel jár, kétszáz fo­rintos fizetésemelést harco­lok ki magának. A többiek is legalább százötvenet kap­nak. Értik, emberek? Az emberek megértették és szétszéledtek. Sokáig nem jött hír felőlük, míg végül jó két hét múlva a Rézmű­vek igazgatója levelet kapott, íme, a levél! „Tisztelt Igazgató Ür! Megbízásomnak, a mun­kaerő-toborzásnak, sajnos, nem tudok eleget tenni. Ugyanis jártamban-keltem- ben ismét rátaláltam fiatal­kori, első szerelmemre. Zsó­fika — így hívják a drágát! — a megyeszékhelyre veze­tő főút mellett egy jól jöve­delmező csárdát üzemeltet. Most a csárda mellé egy húszszobás kis panziót kez­dett el építtetni. Ügy gondol­tuk Zsófikával, hogy össze­költözünk, itt maradok mel­lette, és átveszem a panzió irányítását. Zsófika szerint az együttélés boldogsága melle havonta 25 ezer forin­tot is össze tudok kaparni tisztán. Ezt a lehetőséget nem hagyom ki. Tisztelettel üdzözli: Csömöszlei." A másik mérnök egy ex­portra termelő kisiparoshoz társult be, gyártásvezető és -értékesítő feladatokat lát el. A harmadik meg sem állt Bécsig, csak a negyedik tár­suk tért vissza Budapesetre. Mindössze egy pasast tudott összeverbuválni, akiről az­tán kiderül, hogy Pesten nem dolgozni akar, hanem szek­tát alapítani, mivel hallotta, hogy a Rézműveknél sok az istenfélő, vallásos, vidékről feljött ember. ★ — Emberek — mondta' az igazgatói tanács következő ülésén Rezneki Kázmér, az Általános Rézművek igazga­tója —, vállalatunk előtt továbbra is óriási lehetősé­gek állnak. Egy gondunk azonban van: kevés a mun­káskéz. Jelen pillanatban negyven ember hiányzik a termelésből. Ezenkívül négy műszaki dolgozó is kilépett. Sajnos, az igazgató téves adatokat mondott. Negyven ember helyett már ötven munkásra lenne szükség. A gyárat elhagyó műszakiak száma sem stimmelt, mert az igazgatói tanács legutóbbi ülése óta a testület két tagja is olajra lépett. Mivel a műszaki értelmiség igazi megbecsülése a Rézmű­veknél még várat magára, ideiglenes megoldásként az egyik tag ma­szek autófuvarozó lett, a má­sik pedig váratlanul elhunyt bácsikájától zöldséges üz­letet örökölt, és felcsapott kereskedőnek. Kiss György Mihály rébe, ha itt marad a faluban. Félek, hogy ebből az iskolá­ból még a középiskolai fel­vételhez is kevés muníciót visz magával. Legszíveseb­ben már most a városi isko­lába járatnám ... Belefáradtak a kérésbe Nincs egyedül a vélemé­nyével. Kolléganője, — Ste­fan Istvánná például már el­döntötte, hogy a szomszéd községbe, Tornyospálcára íratja be a felső tagozatra a lányait. Pedig korábban ép­pen azért hozta haza a na­gyobbat, hogy együtt legyen a család. Hiába építettek két­milliót érő, emeletes házat, ha nélkülözniük kell a ruha- boltot, a könyvtárat, a mozit, a színházról nem is szólva. Ha esik az eső, nyakig sáro­sak. Jó esetben, évente egy­szer kimegy Ladányba a cir­kusz és azzal a művelődést ■kipipálták... — Sokkal prózaibb dolgok­ban is dűlőre kellett jutni a közelmúltban — folytatta Szilvácsku József. — A veze­tékes vizet még c ak most hozhattuk ide, húszezer fo­rint portánként. Mindkét községet behálózza a vízve­zeték. Ahogy kapnak csem­pét, szerelvényeket, fürdő­szobai felszereléseket, úgy kötik be az emberek. Az idősebbek viszont, főként az egyedülállók nem birkóznak már a több tíz ezres kiadás­sal. Belefáradtak a falugyűlé­seken, annyit mondták már a hozzászólók: tarthatatlan az utak állapota. Különösen Újkenézen panaszkodnak emiatt: a vasúton túli falu- részre például gyalogolhat­nak az ott lakók, ugyanis a Volán egyszerűen nem enge­di rá a buszt a bizonytalan, homokos talajra. Az esőben csak a daru húzná ki a meg­feneklett járművet. Így aztán a főutca központját burkol­taiba le a tanács. Évek óta spórolnak egy ra­vatalozóra. Itt ugyanis még háztól temetnek és főként az' öregebbek szorgalmazzák, ne okozzon akkora felfordulást ia családnak^ egy haláleset. A tanács egymillió _" forintot tett be a bankba'a“ ravatalo­zóra, de még biztos beletelik egy-két esztendő, amíg — hogy igazságosan döntsenek — a két falu között felépül a halottasház. Persze kellemesebb ügyek is adódnak Mezőladányban. Amikor felvetették pár éve a most idősek klubjának neve­zett létesítményt, nem lelke­sedtek az érdekeltek. Általá­ban családban élnek az öre­gek, de akik egyedül marad­tak, azok sem magányosak. A szociális étkeztetéssel 25 idősnek könnyítik meg a háztartásvezetés * gondját. Amit viszont — főként az asszonyok — nehezményez­nek, több bögrecsárda méri a pálinkát hajnalban, és nincs az a finánc, aki bebi­zonyítsa, hogy nem a saját vendégeit kínálgatja a gazda a szokatlan órán. Hamarosan fogorvos is rendel A tanácselnök egyik sze­me nevet, ha arra gondol, hogy sikerrel számolták fel a cigánytelepet, új utcát nyi­tottak, . házakat építettek ezeknek a családoknak. A másik szeme viszont sír, mert igen alacsony színvona­lon tengetik életüket, a gye­rekeket még rábeszélésre se küldik óvodába, iskolába, örül az elnök, mert hamaro­san fogorvos is rendel a fa­luban. Napjában kétszer ko­pogtathatnak a doktornál, márpedig ez ritka egy pará­nyi községben. Indulatos, ha azt látja, hogy önpusztító életritmusunk, káros szenve­délyeink nem kímélik a falu népét sem. — Mint mondja, ezen kellene változtatni, mert ezek még az elvándor­lásnál is jobban tizedelik a lakosságot... Tóth Kornélia IMIM

Next

/
Thumbnails
Contents