Kelet-Magyarország, 1988. szeptember (45. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-24 / 229. szám

2 Kelet-Magyarország 1988. szeptember 24. Új tanév, új iskolában Egyetlen lehetőség az „önerős" Az új tanévet új iskolában kezdték meg a nyíregyházi 3-as számú Bem József Álta­lános Iskdlía diákjai. A Körte utcáin átadott épületben — amit a SZÁÉV épített 94 mil­lió foilinitos költséggel — 650 tanuló és a 17. számú általá­nos iskolából két vendégosz­tály kezdte meg a tanévet. A korszerűen felszerelt, modem épületben 21 tante­rem, öit előadóterem, könyv­tár, játékszolba, úttörőszoba és sportcsarnok biztosítja a zavartalan tanítást. Képeink az iskola életéből adnak íze­lítőt. (császár) A tágas és világos fo­lyosó. Magyaróra a 4. b. osz­tályban. Kutatás, tanítás, informálás a középpontban Irodalomtörténeti társaság a megyében A nyíregyházi tanárképző főiskolán megalakult a Ma­gyar Irodalomtörténeti Tár­saság Szabolcs-Szatmár me­gyei tagozata. Pál György, a főiskola irodalom tanszéké­nek vezetője a Társaság meg­bízásából köszöntötte a meg­jelenteket, s bevezetőjében hangsúlyozta: a megyei ta­gozat nem önálló társaság, hanem része a Magyar Iro­dalomtörténeti Társaságnak, amely 1912-ben alakult; első elnöke Beöthy Zsolt volt. Je­lenleg a társaságnak csak­nem 900 tagja van; megyénk­ből eddig 22-en léptek be. „A társaság azzal a szándék­kal! alakult — mondta Pál György —, hogy az irodalom­tudomány művelésének, ered­ményei népszerűsítésének te­ret adjon.” Emlékeztetett ar­ra, hogy mindig is működött ún. „tanári tagozat”, amely az irodalom közvetítését vál­lalta. Ezután ismertette a ta­gozat működési szabályza­tát, amely kiemeli; fő feladat az irodalomtörténeti ismere­tek fejlesztése, a megyei (s az ország más tájain élő, il­letve klasszikus) alkotók életművép.slc kutatása, irodalomtanítás eredmé- nye'ücgenek befolyásolása, a pedagógus-továbbképzésben való részvétel, és együttmű­ködés a megye más kulturá­lis intézményeivel. Ezután élénk vita következett, mely­nek fő kérdése volt: mi a társaság speciális feladata. Csorba Sándor főiskolai ta­nár úgy fogalmazott: két cé­lunk lehet, egyik a tudomány művelése, a másik az iskola segítése. Pataki József, a me­gyei tanács művelődési osz­tályának vezetője kifejtette: fontos a kutatások felkarolá­sa, és a friss információk el­juttatása a pedagógusokhoz, ezért főleg felolvasásokat kell tartani, publikációkat megje­lentetni. „Érdemes lenne napjaink megyei irodalmát objektí- vebb mércével megvizsgálni” — indítványozta Jeney Ist­ván. Az alakuló ülés végén a je­lenlévők megválasztották a vezetőség tagjait: az elnök Pál György lett ^Tselnök Czine Mititkár Jeney í!Uvan; tagok: Fohsz József - né, Virányi Györgyné, Futa- ki László, Csorba Sándor, Shariff Mohamedné. Telefonhívás Beregből Ma az ország fejlettségé­nek egy mutatója: a tele­fonellátás. Igazán nem büsz­kélkedhetünk vele. A husza­dik század végén sok telepü­lést még nem kapcsoltak be az országos telefonhálózatba. Szabolcs-Szatmár megye ilyen téren is elmaradott. A beregi rész különösen. A Vásárosnaményi Városi Tanács enyhíteni kívánta a telefonínséget. Tizenhatmil­lió forintért, bankkölcsönből ■vásároltak egy konténerköz- . pontot, amely ezer távbeszé­lő állomás bekapcsolására al­kalmas. Ezzel egységes helyi telefonhálózatot teremtettek. Ide tartozik Vásárosnamény, Vitka, Gergelyiugornya, Jánd és Olcsva. A beregi emberek mégis azt panaszolják, hogy a posta a konténerközpont felszerelése ellenére sok tele­fonigénylést utasít el. Telített hálózat — Mennyi telefon-előfize­tő van Vásárosnaményban és az említett községekben? — kérdeztük meg Juszku Sán­dort, a megyei távközlési üzem vezetőjét. — Jelenleg körülbelül há­romszázharminc. A konté­nerközpont segítségével a he­lyi előfizetők közvetlenül hívhatják . egymást, nincs szükség a fárasztó kézi keze­lésre. Mintegy hatszáz előfizetőt lehetne még bekapcsolni az egységes helyi hálózatba, de ez annyira telített, hogy a posta a legtöbb kérelmet visszautasítja. Ez — ahogy hallottuk — számukra is nagy gondot jelent, mert a postának az az érdeke, hogy minél több telefon-előfizető­je legyen. — Ügy tűnik, hiányzik az összhang a beruházás és a A tárgyalóteremből Ami kellett, vitték A huszonöt éves Sárközi Jenő és a 31 éves Bálint Mária — mindketten nyíregyházi lakosok — múlt év októberében élettársi viszonyt létesítettek, A két bün­tetett előéletű ember nem he­lyezkedett el sehol, megélheté­süket alkalmi munkával bizto­sították, ám mivel az ily módon szerzett jövedelmek nem fedez­ték igényeiket, gondolták, rövid úton szerzik meg azt, -amire szükségük van. 1987. december 22-re virradó éjszaka Sárközi portyára indult, s az Ipari út egy maszek presz- szója előtt kötött ki. Lefeszítette annak ajtajáról a lakatot, s bent néhány doboz márkás cigarettát, három üveg bort, kávét és száz forintnyi váltópénzt vett magá­hoz mintegy 720 forint értékben. Ezeket hazavitte, s bejelentette élettársának, hogy minden lo­pott. A sikeren felbuzdulva ez év január 18-án éjszaka már együtt indultak a városba olyan helyet keresni, ahonnan lopni tudnak valamit. A Közép úton lévő Bú- felejtö presszót szemelték ki. Bálint Mária megállt egy közeli buszmegállóban, onnan figyelve a környéket, hogy élettársa nyu­godtan „dolgozhasson”. Sárközi meg is tett mindent, hogy bejus­son a szórakozóhely raktárába, de az ácskapoccsal hiába fesze­gette annak ajtaját, nem ment. Akkor aztán a presszó első be­járati ajtaját .igyekezett kifeszí­teni, de ott is hasztalan volt minden erőfeszítés. Ám a kudarc nem kedvetlenítette el őüqÍ: nyu­godtan hazasétáltak egy üvegvá- ] góért, és visszatérve a Búfelej- ] tőhöz, betörték a bejárat ajtajá­nak üvegét. X férfi most már akad*’^ (aianul bejuthatott a he­lyiségbe, s ott összeszedhetett mindent, ami megtetszett neki. Egy magnetofont, két kazettát, tíz doboz cigarettát, két üveg to­kaji aszút, egy üveg vodkát, két kilogramm húst, 60 dkg őrölt_ borsot és ötszáz forint készpénzt vitt magával 7637 forint érték­ben. Három nap múlva megint el­mentek ketten az Ipari úti presz- szóhoz, ahol Sárközi egyszer már szerencsét próbált, de úgy lát­szik, kevesellte azt, amit zsák­mányolt. Ojra lefeszítette a la­katot, s egy üveg pálinkát, 46 doboz cigarettát, i irhamellényt s 300 forintot tulajdonított el 2277 forint értékben. Útban hazafelé a Csályi Ferenc úton haladtak, amikor egy aján­dékbolt kirakata előtt Bálint Má­ria közölte élettársával, hogy rég szeretne már olyan kenőcsöt, ami a kirakatban van. Sárközi a maga módján igazi gavallér­ként viselkedett: előreküldte az asszonyt fedezni, ő pedig be­zúzta a kirakat üvegét, kirámol­ta onnan a parfümöket, spray- ket, iestápolókat, bizsukat, de­zodorokat, dísztárgyakat, pipere­cikkeket, aztán a 6417 forintnyi új szerzeménnyel hazasétáltak. E számukra jól sikerült betö­rések nem csillapították tolvaj­szenvedélyüket. Január 26-án egy újsághirdetés nyomán elmentek özvegy B. sándornéhoz, aki el­tartási szerződéshez keresett partnereket. Hosszabb időt töl­töttek az asszony lakásán,, s mi­közben beszélgettek vele, meg­figyelték, hogy az jelentős ösz- szeget tart a párnája, glatt lévő pénztárcájában., Bálint Mária aztán egy alkalmas pillanatban megszerezte a bukszát, majd.— azzal az ürüggyel, hogy vásárol­ni mennek — elhagyták a lakást. Később megszámolták a rwí-izt; 4150 forint volt benn“ Ügyükben ~ nyíregyházi Váro­si üíróság járt el, s Sárközi Je­nőt 10 hónapi börtönbüntetésre, illetve 1 évi közügyektől eltiltás­ra ítélte, Bálint Mária nyolc hó­napi — három évre felfüggesztett — szabadságvesztést kapott, s pártfogói felügyelet alá helyez­ték. Sárközi túlságosan súlyos­nak találta a büntetést, és eny­hítés végett fellebbezett, ám a Szabolcs-Szatmár Megyei Bíró­ság helyben hagyta büntetését, csak cselekménye minősítésén változtatott. fejlesztés között, mert a kon­ténerközpontot megvásárol­ta a tanács, de a telefonellá­tás alapja, a kábelhálózat hiányos. Mi erről a vélemé­nye? Tilos megvágni a kábelt — Csak az egységes helyi hálózat épült meg, mert a postának nincs több pénze. A tervezett hatmillió forint he­lyett így is nyolc-tíz millió forintot emésztett meg, hogy Vásárosnamény hálózatába bekerüljön Gergelyiugornya, Jánd, Olcsva és Vitka — vá­laszolta Juszku Sándor. — Vásárosnamény belső terüle­tén mindenki megkapta a telefont, akinek a környeze­tében megvolt a felszerelés­hez szükséges műszaki fel­tétel. Előreláthatóan még a Rákóczi út 1. szám alatt és a Mező Imre út 12., 13., 14-es számú házban szerelünk fel távbeszélő állomást. A Jókai utcában sajnos már telített a hálózat. A közeljövőben még Gergelyiugornyán is ti­zenhét igénylőnek szerelünk fel telefont. — Vitka és Vásárosna­mény között földkábelt épí­tettek. Fel lehetne-e hasz­nálni ezt a kábelt arra, hogy többen hozzájussanak vég­re az áhított telefonhoz? — Nem, mert, ez a kábel Vásárosnaményt és Vitkát köti ősze. Az előírás szerint tilos megvágni. Ennek a ká­belnek a segítségével hívhat­ják egyébként Gergelyiugor­nya, Jánd, Olcsva és Vitka lakói közvetlen tárcsázással a vásárosnaményi telefon­előfizetőket. Ez is nagy elő­rehaladás a mai helyzetben. Menny/ a „belépő" Egy lépés előre, kettő hát­ra — ehhez hasonlítható a fejlesztés. Vásárosnaményt az évtized fordulóján — amikor a mátészalkai gócközpont megépül — az országos táv­hívó hálózatba akarják be­kapcsolni. További fejlődés csak a kilencedik ötéves tervben várható, addig meg kell elégedni a mai állapo­tokkal. Félő azonban, hogy avitt és használhatatlan lesz akkorra minden, ami ma kor­szerű. A posta egyetlen lehetősé­get tud a helyzet megoldásá­ra, az „önerős” lakossági fej­lesztést. A lakók a vásáros­naményi tanácsnál rendel­jék meg a távbeszélő-ellátást. A'tanács a befizetett pénzt átutalja a postának. Abban esetben nem kell majd kü­lön fizetni, ha a telefonkérel- mezök belépési díja (ikerállo­másnál 8 ezer, fővonalnál 12 ezer forint) elegendő a be­ruházás-fejlesztési költségek­re. Amennyiben nem elég, még jobban ki kell nyitni a pénztárcákat. Reménykedhe­tünk még, hogy addigra meg­alakulnak az országban a te­lefontársaságok ... Tóth M. Ildikó VERADOHET. A Vöröske­reszt Szabolcs-Szatmár me­gyei vezetősége közli, hogy a szeptember 26-tól 30-ig tartó héten a következő he­lyeken lesz véradás: 26-án a tiszalöki HÖDIKÖT-ben, 27- én a nyíregyházi tűzoltósá­gon és a TÜZÉP Vállalatnál, 28-án Nyíregyházán, az OTP-nél és a megyei könyv­tárban, 29-én a megyei társa­dalombiztosítási igazgatósá­gon, 3C-án a nagyhalászi kenderjuta gyárban és a fe­hérgyarmati METRIPOND- ■ban. Hitelt a szónak! Már közhelyszámba megy, hogy idegesek, fáradtak va­gyunk, túlhajszoljuk magun­kat, egészségtelenül élünk! Lassan legyintenek erre az emberek, mondván, a könyö­kükön jön ki; de amíg az árak egyre emelkednek és drágább az élet, addig kény-* télén hajszolni magát min­denki. Csak akkor döbben rá, hogy valamit jóvátehetet­lenül elvesztett, ha a szíve nem bírja a tempót, ha az idegei nem képesek feldol­gozni a folyamatos stressz­hatásokat, ha ... Tudjuk, jó­szerivel természetes folyama­tokról van szó, de egyáltalán nem mindegy, ki meddig élhet betegség nélkül. Sorscsapás helyett inkább önmagunkat hibáztassuk a bekövetkező bajokért. Éppen ezekről a manapság sajnálatosan háttérbe szoruló kérdésekről vitatkoztak a szakszervezetek megyei taná­csának kibővített elnökségi ülésén a minap. Havasi Sán­dor főigazgató-helyettes fő­orvos statisztikai adattal iga­zolta, hogy a betegségek 35— 40 százalékáért helytelen életmódunkat és táplálkozá­sunk rossz szokásait tehetjük felelőssé. Az egészségügyi vi­lágszervezet, a WHO adatai szerint az egy főre jutó ciga­retták száma nálunk 3258 szál egy évben, míg Ausztriában 1900, az NDK-ban 1400, Svájcban 1150. Alkoholfo­gyasztásban hatodik helyen állunk a világon, de akik megelőznek (franciák, spa­nyolok, portugálok), inkább bort isznak és nem pálinkát. Az is igaz, hogy az utóbbi egy-két évben visszaesett a szeszfogyasztás, de ki merné ezt egyértelműen az egész­ségvédő propaganda javára írni? Inkább az áremelések tartják vissza az embereket. Reformot sürgetünk min­den téren, de ezt csak testi­leg, szellemileg egészséges emberekkel lehet végrehajta­ni. Ehhez azonban önmagun­kat kellene először megrefor­málni — vélekedett Gyúró Imre, a megyei tanács elnök- helyettese. Jó példaként em­lítette a Szívügyem az egész­ségem elnevezésű megyei ak­ciót, amely tág teret kínált az egyéni kezdeményezéseknek, a községekben, városokban számos érdekes, sokakat von­zó előadásokat, bemutatókat, kiállításokat szerveztek. Ezernyi lehetőség kínálko­zik o rossz szokások meg­szüntetésére. Kezdve a sze­mélyes példával. Mert ki hi­szi el az orvosnak, hogy a dohányzás káros, ha ő maga is rágyújt? Vagy a pedagó­gusnak, ha a szünetben rög­tön a cigarettát keresi? Azt viszont igazolta az élet, hogy adminisztratív eszközökkel — például a 9 óra után ve­hető italokkal — nem lehet visszaszorítani az alkohol- fogyasztást. Sokkal inkább hihető propagandára van szükség. Ügy, hogy az sze­mélyhez, egyénhez szóljon és ki-ki felismerje benne a sa­ját érdekét. Mert manapság mindenféle szervezet és hiva­tal hirdeti az egészség fon­tosságát, csak az egyén nem érzi, hogy kincs ez a termé­szettől örökölt állapot. A szakszervezet sokat te­het az egészségvsuelem sike­réért. Hiszen aktivistáik a dolgozók között élnek, jól is­merik, miként lehet megta­lálni a kulcsot társuk leiké­hez. Ehhez ismerniük kell a táplálkozástudomány leg­újabb eredményeit. A bolt­ban tartani kellene korsze­rű, de olcsó ételeket és végül összesíteni a társadalmi szervek, hivatalok és moz­galmak ez irányú tevékeny­ségét, hogy erőinket és anya­gi eszközeinket ne forgácsol­juk szét. Tóth Kornélia

Next

/
Thumbnails
Contents