Kelet-Magyarország, 1988. szeptember (45. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-22 / 227. szám
2 Kelet-Magyarország 1988. szeptember 22. Tarpai utcarészlet, (cs) „Életre való útravaló" Vetélkedő fiatal pároknak „Életre való útrlavalLó” című családi vetéltoedősoroaajt- ra várja a Magyar Vöröskereszt Szabolcs-Szatmár megyei vezetősége azoknak a fiatal házaspároknak, meny- asszonyolknäk, vőlegényeknek páros jelentkezését, alkSik szívesen ismerkednek család - tervezéssel, gyerekvárással, cseosemögomdozással, gyerekneveléssel, háztartásvezetéssel, lakás- és környezetkultúrával, művelődési lehetőségekkel, biztosításokkal, a társadalom által biztosított lehetőségekkel, jogokkal, juttatásokkal, és játékos formában váltatják a családi életre való felkészülést. A jelentkezéseket küilön jelentkezési lap nélkül 1988. október 10-ig levelezőlapon kérik a Magyar Vörös- kereszt megyei vezetősége Nyíregyháza, Benczúr tér 3. címre beküldeni. A jelentkezők két fordulóban levélben kapnak feladatokat a javasolt irodalomjegyzékkel együtt. A megoldásokait a fent jelzett címre keli beküldeni, melynek határideje a feladatlapon lesz feltüntetve. A megyei vetélkedőre — mely november végén;. tesz esedékes — azok kapnak meghívást, akik a két fordulóban legeredményesebben szerepelnek. A vetélkedősorozat szervezéséiben részt vállalt a Hazafias Népfront megyei bizottsága és a Váci Mihály Megyei és Városi Művelődési Központ, támogatói pedig értékes díjakat ajánlottak fel: a Hungária Biztosító 5000 Ft-os, a KIOSZ megyei tit- káirsáigánlalk 5000 Ft-o®, a KISZ 2500 F.t-os, a Megyei Egészségvédelmi Tanács 5000 Ft-os, az OTP 2000 Ft- os, a szakszervezet megyei bizottság árnak 2500 Ft-os, és a Vöröskereszt 2X3000 Ft-os díját nyerhetik el a jelentkező párok. Á Hortobágytól a Szeréna-lak Mérlegen az állami gondozottak ayara Az állami gondozott és a hátrányos helyzetű gyerekek sorsának, jelenének, jövőjének alakítása komoly állami és társadalmi feladat. Nem titok az, hogy egyfajta zsákutcából keresnek kiutat a szakemberek. Űj célok, új elképzelések körvonalazódnak, de a koncepció önmagában nem elég, ehhez az eszközrendszert is mihamarabb meg kell találni, ha nem akarjuk, hogy a lemaradás, — mely már így is hatalmas — egyre nagyobb gondokat eredményezzen. A gyerekeknek nem csak gondozásra, megőrzésre van. szükségük, hanem elsősorban családi életre, szerelemre, szeretni tudásra, társadalmi beilleszkedésre, munkára kell nevelni őket. A nevelési feladatnak része a gyerekek nyári táboroztatása. Az elmúlt napokban szakmai tanácskozás színhelye volt a nyíregyházi gyermekvédő intézet. Állami gondozott, és felügyelet alatt álló gyerekek nyári táboroztatásának tapasztalatairól hallhattak beszámolót a meghívottak. A hortobágyi Nagy- ivánban rendezett Délibáb olvasótáborban szerzett tapasztalatairól számolt be Juhász Sándorné táborvezető, a gyermekvédő intézet tanára. A hátrányos helyzetű általános iskolások szaktáborának munkáját Orosz József értékelte. A sóstói Szeréna-lalf adott otthont az életmódtábornak, melynek vezetője dr. Goól Lajos kandidátus, orvosbiológus volt. Ezután a táboroztatás eredményességének közös szakmai értékelése rámutatott arra, hogy ezeknek az elsősorban emberközpontú, kötetlen, de mégis nevelő hatású nyári programoknak a szervezése elengedhetetlen a nehéz sorsú gyermekek társadalmi beilleszkedésének elősegítéséhez. (s. j.) Nemzetközi kongresszus Nyíregyházán Száiítástechnika az egészségért Dr. Sérti Radios István nyilatkazata a rendezvényről — Az emberért cselekedni akaró, hivatástudattal rendelkező megyei orvosok szándéka hívta életre ezt a kongresszust, melyen tizenöt ország tudósai, valamint az Egészségügyi Világszervezet, a WHO szakemberei vesznek részt. A Neumann János Számítástechnikai Társaság orvosbiológiai szakosztálya és a Jósa András kórház kezdeményezése nemzetközi méretűvé szélesedett, aminek az egyik oka az, hogy ilyen jellegű kongresszusra eddig még sehol nem került sor. Nem véletlen, hogy minisztériumok — egészségügyi és szociális, mezőgazdasági, belügy, művelődési — mutattak érdeklődést és kapcsolódott a programhoz a nemzeti egészségmegőrzési tanács is. Már ez a felsorolás is sejteti, hogy a számítástechnika és az egészségügy összefüggéseinek igen széles skálája kerül napirendre, mégpedig úgy, hogy az az élet minden terülétét átfogja. — Ha csak a fő témákat sorolom, már kiderül a fentebb megfogalmazottak igazsága. A kongresszuson ugyanis szerepelnek: egészségmegőrző számítógépes programok a területi ellátás és a klinikai gyakorlat számára; számítástechnikára épülő új diagnosztikus és therápiás eljárások; társadalomorvostani és közegészség- ügyi számítástechnikai módszerek az egészségmegőrzésben ; korszerű táplálkozási szokásokat támogató modellek; az élelmiszeripar és a mezőgazdaság szerepe az egészségmegőrzésben; az orvos és a gyógyszerész munkáját támogató modellek. — Szeretném a hangsúlyt arra fektetni, hogy a kongresszus célja az egészségügy és a számítástechnika embert szolgáló jellegének hangsúlyozása, mégpedig úgy, hogy az előadások és bemutatások mellett bő teret adjon a kisebb körben folyó műhelymunkának is. Különös hangsúlyt ad a program a kardiológiai kérdéseknek, a magas vérnyomás problematikája szinte kiemelt, de ezek mellett a diagnosztikai eljárások, a nukleármedicina, az izotópdiagnosztika, a műtétes szakmák is igen nagy fontossággal jelennek meg az előadásokban. — Örömmel mondhatom, hogy Nyíregyházán, a megyei kórházban immár nemzetközi érdeklődésre számot tartó a kardiovasculáris program, az a regiszter, amely a magas vérnyomásúakat összegzi. És itt kell kitérni arra, hogy a számítógépes eljárás nem nyilvántartás. Nem a mennyiségi paraméterek ösz- szegzése. A minőség kap itt kiemelt hangsúlyt. Az elemzések, az egészségügyi, társadalmi, életkori, szociológiai tényezők egymásmellettisége nemcsak következtetést, de módszert is ad, szolgálja az embert. Mégpedig úgy. -hogy nem az egészségügy tárgya, hanem alanya lesz, ami talán jelzi, mekkora a változás. Nincsen tehát szégyenkeznivalónk, hiszen a software terén megyénk igen jó hírnek örvend, elismert programjainkat mások is alkalmazzák már. — Nyugodt szívvel mondhatom tehát, hogy a ma kezdődő és szombaton záruló kongresszus a legkorszerűbb módszerek és technikák felvonultatása közben is elsődlegesnek az embert tartja. Szeretnénk ugyanakkor azt is elérni, hogy a megyei kollégák érdeklődését is felkeltsük a ma és a jövő lehetőségei, mi több, követelményei iránt. Mert elkerülhetetlen — és talán a mondókéin elején tett felsorolás is igazolja ezt —, hogy a számítástechnika minél szélesebb körben terjedjen az egészségügyben is. Se a pontos helyzetfelmérés, se a jó diagnosztika, se a gondozás nem képzelhető el alkalmazása nélkül, mint ahogy a therápia is feltételezi a mind mélyebb analízist. Ma már bizonyított, hogy a végső pozitív következmények között sorolhatjuk a hatékony megelőzést és a halálozás csökkenését is. — Ezeket azért tartottam szükségesnek felsorolni, hogy mindenki érezze: itt nem öncélú tudományos eszmecsere lesz, hanem az egészségügy minőségi fejlesztéséért történnek tevőleges lépések. Azok a külföldi és hazai szaktekintélyek, akik előadásokat tartanak, azok a kiállítások és bemutatók, melyek a kongresszus idején lesznek láthatók, nemcsak eddig meglévő eredményeket villantanak fel, de egvben módot nyújtanak arra. hogy ezeket az alkalmazók továbbgondolják, fejlesszék, a napi munkába beépítsék. Tisztelettel várjuk vendégeinket, akikkel eszmét és tapasztalatot cserélhetünk. Meggyőződésem, hogy az itt elhangzó előadások, az itt megismerhető tudományos programok végső következményeit a megyénkben élők is élvezni fogják, hiszen mindig előrelépést jelent az egyetemes tudomány vérkeringésébe bekapcsolódni, az ottmaradás szándékával — fejezte be nyilatkozatát dr. Sértő Radics István, a megyei kórház belgyógyásza, a kongresszus szervező bizottságának tagja. B. L. Házat, hazát hátrahagyva Mióta megtört a csönd, azolk is tudhatják, mi történik Romániában, Erdélyben, akik addig különösebben nem érdeklődtek a szomszédos országban élő emberek sorsa iránt. Értjük, miért menekülnek ezrek a szülőföldről, amelyet most oly nehéz szeretni; miért az elszánás, hogy házat, hazát, esetleg családot, gyerekeket is hátrahagyva próbáljanak a huszadik század emberéhez méltó életet élni. Mégis, most is, amikor már oda tudatlanságunk, tájékozatlanságunk kényelme, nyugalma — annyi megrázó írás, rádió- és tévéripoirt után sem lehetett megindultság nélkül nézni a kedden este vetített, Béke veletek című, alig félórányi dokumentumfilmet, Paulus Alajos alkotását, amely rövidesen a mozikban is létható tesz. Üjra és újra felkavarnak a néhány mondatba sűrített sorsok. Torokszorító érzés hallgatni a szülőföldjén, Erdélyben „hazátlannak” nevezett fiatalasz - szonyt; a színházrajongó zenetanárt, akinek nevét, anyanyelvét kellett volna megtagadnia; vagy annak az apának a történetét, aki a „zöld határon”, mindent kockára téve ment vissza kisfiáért, látván, hogy a családegyesítés törvényes útja talán még beláthatatlan ideig zsákutcába fut. Most is jó volt látni a segítőkészséget : a feladatot küldetésként váltató rákos- szemtmiháilyi református egyház erőfeszítéseit; a nyugdíjast, a diáklányt, aki az amúgyis szűkös családi költségvetést kurtítja meg, hogy segíthessen legalább pár száz forinttal; vagy azt az afrikai fiataiemtxert; aki hibátlan magyarsággal mondja, amikor a felajánlott összeg átvételekor nevét kérdik; nem fontos, azért adom, mert én igazán tudom, mit jelent a megkülönböztetés ... Egymásba fonódó, — kapaszkodó kezek, közös ének, a bizakodás gyertyalángjai. Egy őszülő férfi kezébe temeti arcát, nők törlik köny- nyeiket. Béke velük. És béke azokkal is, akik otthon- mairadltak. Reménykedjünk, hogy hamarosan mégis járható lesz a híd, amely az „otthont” és az „itthonit” ösz- szeköt'i. Gönczi Mária ÉLT KÉT ÉS FÉL ÉVET Líviát halálra verték Befejezéséhez közeledik a nyomozás a két és fél éves Jenei Lívia halála ügyében. A tragikus történetről — röviden. Ez év május 6-án Jenei Józsefné és az élettársa, Kiss Bálint a gyereket Nyíregyházán az éjszakai orvosi ügyeletre vitték, ahol sajnos, már csak Lívia halálát állapíthatták meg. Mivel a lányka testén számtalan ütésnyom látszott, valamint ft szülei is furcsán viselkedtek, az orvos az esetet jelentette a rendőrségnek. Az azonnal megindult nyomozás során kiderült, a halott Lívia édesanyja, Jenei Józsefné huszonhárom éves, foglalkozás nélküli, büntetlen előéletű. Már több férfival volt élettársi kapcsolata. Két gyermeke van. A kisfia, Miklós — a születése óta — a nagymamánál nevelkedik, Lívia pedig állami gondozásba került. Felületes környezet- tanulmány Jeneiné az élettársával, a 34 éves, foglalkozás nélküli, többszörösen büntetett, munkaviszonnyal rendelkező, de nem dolgozó Kiss Bálinttal 1987 júniusa óta él együtt. Mindketten Nyíregyházán, a Búza utca 27. szám alatt a Kiss Bálint testvére lakásához tartozó fáskamraszerű melléképületben laktak. Rendezetlenül éltek, az éjszakai szórakozóhelyeket sűrűn látogatták. A szükséglakásukban gyakran fordultak meg nem túl bizalomgerjesztő férfiak és nők. — Ez év januárjában úgy határoztak; a gyámhatóságtól kérik a két és fél éves Lívia állami gondozásának megszüntetését, s magukhoz veszik — tájékoztat dr. Al- mási Sándor alezredes, a Szabolcs-Szatmár megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályának vezetője. — Jeneiné és az élettársa a környezettanulmány készítőjét félrevezették, hiszen lakásukként nem ahol éltek, a fáskamraszerű épületet, hanem a Kiss Bálint testvére elfogadható lakását mutatták meg. A kereseti viszonyaikról is valótlan adatokat közöltek. - A környezettanulmány készítője Kiss Bálint és Jeneiné életviszonyairól a lakókörnyezetükben sem érdeklődött. A gyámhatóság Lívia állami gondozásának megszüntetésekor azt a csecsemőotthoni közlést is figyelmen kívül hagyta, hogy az anya a gyermekét 1987 augusztusától nem látogatta. Nem kérték ki az anya lakóhelye szerinti illetékes védőnő véleményét sem. Terhes lett a gyermeknevelés A szülők Líviát a sóstói csecsemőotthonból 1988 január közepén vihették haza, és eleinte jól bántak vele. Ahogy telt-múlt az idő, a gyermeknevelés mind terhesebbé vált számukra, a gyereket egyre gyakrabban verték. A szülők az életmódjukon Lívia hozzájuk kerülése után sem változtattak. A kislányt éjszakánként zárt ajtók mögött magára hagyták. Mivel az udvarra is ritkán engedték ki, a szomszédok a gyereken lévő verési nyomokat alig láthatták. — Azon a bizonyos májusi napon Kiss Bálint moziban volt — folytatja az alezredes. — Amikor hazament, Jenei Józsefné nem volt otthon. A keresésére indult. Az élettársát a Piac bár környékén találta meg. Az otthonukba mentek, majd Jeneiné újból nekivágott az éjszakának. A kislány már több napja lázas beteg volt, szülői és orvosi gondoskodásra szorult volna. Mivel azt nem kapta meg, állandóan sírt, melyet sem az anya, sem annak élettársa nem tudtak elviselni. A sírásnak Kiss Bálint veréssel akart végett vetni. Ebben az időközben hazaérkező Jeneiné is közreműködött. A kislány állapota az éjszakai órákban válságosra fordult. Ettől mindketten megijedtek és a gyereket elvitték az orvoshoz, aki már csak Lívia halálát állapíthatta meg. A nyomozás során Jeneiné és Kiss Bálint elismerték, hogy a kislányt esetenként bántalmazták, de állításuk szerint az a szokásos szülői fegyelmezés határát soha sem lépte túl. Lívia éjjeli súlyos bántalmazását tagadták. Húsz sérülés A kislányon az igazságügyi orvosszakértők húszrendbeli sérülést találtak. A halálát máj-, vese-, és léprepedés, illetve hasűri vérzés okozta. Azt is megállapították, hogy a sérülések a Lívia orvoshoz kerülését megelőző egy-két órában keletkeztek. Az időpontok elemzése azt tanúsítja, hogy a gyerek halálos sérülésekor mindketten otthon voltak és azokat ők okozták. A lakásban a szülőkön és a gyereken kívül más nem tartózkodott. Az események mérlegelése a bíróság feladata lesz. A nyomozóhatóság a Lívia állami gondozásának megszüntetése során előfordult szakszerűtlenségek miatt szignalizációt küld az illetékes gyámhatóságnak, vagyis a gyámhatósági alkalmazott tevékenységét a munkáltatója'bírálja el. Cselényi György JfrÉVfijEGYZETP
