Kelet-Magyarország, 1988. szeptember (45. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-19 / 224. szám

2 Kelet-Magyarország 1988. szeptember 19. Templsmturizmos a megyében Mi van a pusztán túl? A turizmus a népek közti barátság egyik legbiztosabb jele — e gondolat jegyében nyitották meg a Stájerország bemutatkozik elnevezésű idegenforgalmi napokat Nyíregyházán. Rudolf Buse- ket, a Stájer Tartományi Ide­genforgalmi Szövetség igaz­gatóját és Török Ferencet, a Nyírtourist megyei idegen­forgalmi hivatal vezetőjét kérdeztük a kapcsolatfelvé­telről. — Hogy fedezték fel az osztrák idegenforgalmi szak­emberek Szabolcs-Szatmárt? — Sajnos, az osztrákok mindig megállnak a Bala­tonnál és Budapestnél — hallottuk Rudolf Busáktól. — Fehér folt számukra Magyar- ország keleti fele, legfeljebb a pusztát kínálták nekik ed­dig látványosságiként. De hogy mi minden van a pusz­tán túl, arra csak az utóbbi időben jöttünk rá. Elsősor­ban a templomokat ajánljuk turistáink figyelmébe és dél- nyírségi körútra indulnak a stájer vendégek. Ausztria köztudomásúlag az idegenforgalomra rendez­kedett be. Ausztria zöld szí­veként hirdetik Stájerorszá­got a szebbnél szebb pros­pektusok. A rendkívül dina­mikus fejlődés újabb-lehető­ségek kutatására ösztönözte az osztrák felet. — Az egymás mellett élő népekben él a természetes kíváncsiság a másik iránt, így erre az érdeklődésre ala­pozva osztrák—magyar- szovjet körutat szerveznénk a közeljövőben. Négy hónap­ja az osztrák belügyminisz­ter megállapodást írt ailá Moszkvában a szovjet turis­ták utazásának megkönnyíté­sére — így R. Búsek. R. Busek anyja magyar, apja cseh — természetesnek mondta az egymás mellett élő népek közeledését a tu­rizmus által. — Változatos programot és színvonalas szolgáltatást sze­retnénk a hozzánk látogató osztrák turistáknak kínálni — említette Török Ferenc. — Űj szó született az egyik programajánlatunkra, temp­lomturizmus néven. A táko- si, csarodai, nyírbátori templomok méltán számít­hatnak nemzetközi figyelem­re. Emellett a nyírségi táj, a népi építészet és a népmű­vészet kínál néhány tartal­mas kirándulónapot az oszt­rák vendégeknek. — A turistacsoportok mel­lett sportolók, kulturális együttesek, szakmai delegá­ciók cseréjének lehetőségét is felvillantották az osztrák idegenforgalmi szakembe­rek. Az a tény, hogy eddig hazánk keleti felét nem, vagy csak kevéssé ismerték nyugati szomszédaink, a mi hibánk is — világított rá Takács József, a megyei ta­nács kereskedelmi osztályve­zetője. A napokban zajló idegen­forgalmi rendezvénysorozat — reméljük — egy folyamat kezdetét jelenti. Hogy • a folytatás is jó legyen, ehhez alaposan meg kéül javítani a vendéglátást, (tk) Hurrá, apa lettem! milyen az ideális férfi? Szeretné tudni, milyen az ideális férfi? Az ízlések és pofonok különbözőek, mégis néhány hölgy válaszát hadd idézzem. „Legyen jó, kellemes társ, partner, legyen kitűnő szere­tő, ápolt, férfias, legyen sok pénze, figyeljen a nőre, időn­ként legyen gyöngéd, néha lepjen meg virággal, legyen úr a háznál, a fizetéséből ne csak a hónap végéig tudjuk kihúzni, nézhessek fel rá.. Az említett hölgyválaszo­kat Nyíregyházán, a Jósa András megyei Kórház-Ren­delőintézet Tass utca 1/3. szám alatti egészségnevelési és családvédelmi osztályán levetített videón láttam, hal­lottam. Az intézmény körül­belül hatvan videokazettával, és vagy 550 filmmel, továb­bá rengeteg prospektussal rendelkezik. A levetíthető filmek közül néhánynak a címe: Hurrá, apa lettem!, Az emlővizsgá- lat, Ivókúra, A kuruzslás, Aljas támadás (nemibetegsé­gek). Az Emlékül Évának cí­mű magyar filmet, melynek zenéjét Szikora Róbert sze­rezte, nagyon ajánlják. A ki­talált történet az AIDS-fer- tőzés terjedését mutatja be. Azonban, a kazettákat csak üzemeknek, iskoláknak ad­ják kölcsön. Az egészség három fő té­nyezőből: testi, lelki és szo­ciális elemből tevődik össze. Mindháromnak a javítása érdekében sokat kívánnak tenni. Például megyeszerte felvilágosító előadásokat, filmvetítéseket, kiállításokat, vetélkedőket szerveznek, koordinálnak, melyekben vagy főállású, vagy tisztelet- díjas egészségnevelők is köz­reműködnek. Az osztály leg­főbb feladata a módszertani segítségnyújtás. A különböző kampányok­ban, mint például október­ben a káros szenvedélyekkel szembeni küzdelemben, no­vemberben pedig a fogászati és testápolási hónap esemé­nyeiben vesznek aktívan részt. Nagy energiát szentel­nek az AIDS, a daganatos, a szív, és érrendszeri megbete­gedések megelőzésére, a ká­ros szenvedélyek, valamint a kábítószer-fogyasztás elleni harcra, felvilágosításra. Mind­ezek iránt — a dolgozóik táppénzen töltött napjainak csökkentése érdekében — a vállalatok is érdeklődnek. Például a záhonyi körzeti át­rakóban a' munkavédelmi ok­tatást egészségneveléssel kö­tik egybe. Végül hadd álljon itt új címük: Jósa András Megyei Kórház Rendelőintézet egész­ségnevelési és családvédelmi osztálya, 4400 Nyíregyháza, Tass utca 1/3. Tel.: 11-759. (cselényi) Tábla P ályakezdő pedagó­gusok panaszát tolmácsolják az il­letékeseiknek a nyíregy­házi városi televízióban. Vannak olyan fiatat taní­tók, tanárok, akiknek éle­tét mindjárt az elején csa­lódások keserítik meg, az egyéhként oly áhított hi­vatás gyakorlása közben, mivel munkába állva az iskoláiban alapvető hiá­nyosságokat tapasztalnak. Például: nincs az osztály­teremben tábla. Valószínű, hogy az ok­tatás színvonala nem fel­tétlenül a táblán múlik, lehet italán tábla nélkül is tanítani. De. olyan szemlélet nélkül nem le­het, amelyik fontosnak, el­engedhetetlennek tartja az oktatáshoz szükséges alapvető feltételeket. Enélkül nem lehet se ta­nítani, se igazgatni, se irányítani. Sok iskoláról (kisisko­láról is) tudok, ahol a vi­deó, a számítógép már na­pi segédeszköz. Ezért szó­lok a tábláért — mert va­lakiket súlyos mulasztás terhel. . . (be.) Heghalt a benzinpalackos támadó „Fel akartam őket gyújtani...” A rendőrség folytatja a vizsgálatot a szeptember 11-én Pócspetriben történt, de országszerte élénk visszhangot ki­váltó benzinpalackos gyújtogatás ügyében. Kiss Bálint rendőr őmagy- gyal, Gilányi Sándor főhad­naggyal és Scserbák József bűnügyi technikussal a 67 éves tettes, Szollár András, Pócspetri, Petőfi utca 63. szám alatti házába megyünk. Az eseménynél a tanács kép­viselője és két hatósági tanú is jelen van. A nyomozók célja: a széles körű bizonyí­táshoz, illetve az eljárás tel­jes lefolytatásához a bűncse­lekménnyel kapcsolatos va­lamennyi eszközt, anyagot felkutatni, illetve a támadó életkörülményeit megis­merni. A ház régi, mellette hatal­mas lugas, fekete szőlőfür­tökkel. A konyhában gáztűz­hely, odébb sparhelt, a tete­jén üvegek, köztük gyógysze­resek. Szollár András elvált, a tanúk szerint mintegy tíz éve egyedül él. A falon ré­gi, halvány piros és kék fes­tés. Gilányi Sándor főhad­nagy az ágyon lévő párna alatt többek között „Hagya­ték" feliratú fehér borítékot, abban -pedig levelet talál. Írója telekvitára, meg ar­ra hivatkozik, hogy ellene vallottak, melyért megfizet. Egy másik papíron hozzátar­tozója lakcíme. Kilenc darab piros feladóvevényt is le­lünk. Azokkal a fiának meg a rokonainak az esemény előtti napon összesen 156 ezer forintot küldött.' A für­dőszoba sarkában üvegek, rajtuk kis címke: barackpá­linka és egy-egy évszám. A kulcsokon szintén kis papír, melyeken az olvasható: me­lyik ajtót nyitja. A szoba falán szentképek. Odébb óra, alatta bőrtokban tőrkés. A tévé tetején barna kalap. Az előtérben zsákok, a címke ró­luk sem hiányzik: bab, nap­raforgó. A másik helyiség­ben több, mint harminc sep­rű, Szollár seprűkészítéssel foglalkozott. A gyújtogatás­hoz használt fáklyák is sep- rűnyéldarabokból készül­tek. — Azokra a rongyot is erősen, szakszerűen kötötte rá — újságolja Scserbák Jó­zsef bűnügyi technikus, köz­ben egy kis üveg savat ta­lál. Új faluház Győröcskén Szinte az egész község ott volt szombaton Győröcskén az új faluház ünnepélyes átadá­sán. Záhony társközsége lakóinak régi vágya teljesült a Jandek Ernő által tervezett és a hagyományos falusi építészet jellegzetes vo­násait magán viselő épület átadásával. A mintegy 150 négyzetméter összalapterületű létesítményben orvosi rendelő, a közműve­lődésnek és a közösségi életnek színteréül szolgáló többfunkciós nagyterem, könyvtár és olvasöszoba is található. Az épületben postai felvevőhelyet is létesítenek. Eddig ilyen nem volt a faluban. Az egyik terem­ben kisebb helytörténeti gyűjtemény is he­lyet kap. Az új faluházban található majd a köz­ségi elöljáróság és a Hazafias Népfront he­lyi szervezete is. A nagyteremben pedig he­tente két alkalommal videofilmek vetítését tervezik. A faluház példás összefogás eredménye. Részben a helyi lakosság településfejleszté­si hozzájárulása és sok-sok társadalmi mun­ka tette lehetővé, hogy a mintegy kétmillió forint költséggel létrejött, közösségi célokat szolgáló tetszetős épület elkészülhessen. Az elmúlt év őszén megkezdett építkezés színr helyét is az ittlakók jelölték ki. A kivitele­zést példás gyorsasággal a kisvárdai költség- vetési üzem záhonyi részlege végezte. Bizo­nyára az új épület is hozzájárul a múlt szá­zadban még Záhonnyal egyenrangú, ma csu­pán 210 lakosú település népességmegtar­tó képességéhez. Lépcső Feltétlenül írjam meg — szólított fel egy nyugdíjas asszony a napokban. — Fi­gyelni fogja az újsá­got — tette hozzá. — Panaszkodik a MÁV, hogy kicsi a személy- forgalom. Szerinte rengeteg idős ember utazna Nyíregyházá­ról, de arról a vonat­ra való felszállási ne­hézségek miatt mon­danak le. Ugyanis a vasúti kocsi első lép­csőjére akkorát kell lépni, hogy azt segít­ség nélkül kevés öreg tudja megtenni. Plá­ne csomagokkal.. . — Tudjuk — foly­tatta a mama —, hogy a MÁV-nak kevés a fejlesztésre fordítható pénze, meg azt is: va­lamikor a nyíregyhá­zi állomást átalakít­ják és talán aluljárót is építenek. De a vá­gányok melletti részt Pillanatképek addig is meg kellene emelni, mert közle­kedni most is kell. . . Egészség Nyíregyháza, Bes­senyei tér. Az első emeleti ablakból ked­ves arcú, ősz hajú bá­csi nézeget. — Jó na­pot kívánok — kö­szön rám. Bár még sohasem találkoztunk, az üdvözlést fogadni kell. Rövid beszélge­tésbe elegyedünk. A bácsi 83 éves, de ko­rához képest jó egész­ségű. A kérdésre, hogy azt minek tulaj­donítja, az öreg ak­kurátus magyarázat­ba kezd. — Akárhány barát­ja van, szeszes italt ne igyon és ne dohá­nyozzon. Ezeket 6n se tettem soha. Ennek köszönhetem, hogy jó a májam, a vesém, a tüdőm és a szívem. (cs) 4 j(fűit MŐgŐtt Hosszú évek óta áll a pult mögött. Még mindig fiatal, moso­lya még mindig a hajdani ifjúságot idé­zi. A vevőkhöz min­dig kedves, mindig előzékeny, mindig szolgálatkész. Kevés arcfestéket használ: ez még jobban ki­emeli arcának szabá­lyos szépségét. Némileg groteszk, amint a felvágottak, májashurkák, csá­szárszalonnák súlyos tömegei között matat: frissen manikűrözött kézzel pakolássza a főtt nyelvet, a zalait, a parizert. Élettere a turista szalámik — füstölt húsok — kötö­zött sonkák által ha­tárolt senki földje. Hosszú évek óta áll a pult mögött; vajon meddig még? A mú­landóság szarkalábjai már fölsejlenek sze­me körül; lassan lép­tei is elsúlyo sutnak; mosolya megalvad. Esténként lecsutakol­ja az üvegeket, föl­mossa a követ. És másnap újra ott talál­ni, amint illékony if­júsága maradékait szétosztja a vásárlók­nak. Sajnálnám, ha nyugdíjba menne. Hozzátartozik az éle­tünkhöz. (kzs) Nem „belügy”. Meggyőződésem, hogy a kétévenként megrendezésre kerülő őszi Tárlat nem pusz­tán a kiállító művészek „bel- ügye”, de kulturális köz-, ügyünk. Nem pusztán azért, mert a közönség érdeklődése és pártfogása a kiállítóknak erkölcsi, esetleg anyagi si­kert jelenthet. Azért is, mert a világ dolgait számbavevő mű­vészeti alkotások sok olyat mondanak el erről a bennün­ket körülvevő világról, aimi gyakran elkerüli figyelmün­ket. Az Őszi Tárlat így szám­vetés és szembesülés is egy­szerre. Az előjelek arra mutatnak, sokan kívánnak élni a kiál­lítás nyújtotta lehetőséggel A rendezők október 4-én reggel 7-től délután 6 óráig, Nyíregyházán, a Bál Gyula­teremben várják a zsűrizésre szánt munkákat. A művé­szetbarát közönséggel együtt bízom abban, hogy az ama­tőr művészek mellett a hi­vatásos művészek is meg­tisztelik a közönséget az el­telt két esztendő termése ja­vának bemutatásával. (It. T. L.) — Gyúlékony anyagot nem találtunk, — említi Gilányi Sándor főhadnagy —, mert a bűncselekmény elkövetésé­e hez valamennyit felhasznál- ;. ta. A jelek szerint az idős- ember a tettére jóelőre ké- 3 szült. Kiss Bálint őrnaggyal a l szomszédban, — a Petőfi ut- f ca 61. szám alatt — Vanczák 3 Ignácnéval, lányával és egy kisgyerekkel találkozunk. , — A lányom, a vejem, és- a másfél éves fiuk a kisszo- l bábán aludtak — emlékezik > a történtekre Vanczák Ig­nácné. — Éjjel volt. 1 — Nagy csörrenésre ébred­. tem — veszi át a szót a fia- 1 talasszony. — Láttam, hogy 5 az ablaküveg hullott befelé. ■ Megrémültem, befogtam a szemem és visítottam. Ekkor a férjem (Tuza Elek) is fel­ébredt és szólt: ugorjak fel, 1 mert fel akarja gyújtani a házat. Leszálltam az ágyról, és akkor vettem észre, hogy ■ a szőnyegen széjjel heverő üvegekből folyadék ömlik. A . férjem a paplannal a betört , ablakhoz szaladt és azt a nyíláshoz nyomta, hogy Szol­lár a benzint kívülről ne gyújthassa meg. — Később a támadó a 84 éves nagymamát — aki a hátsó házrészből ment az ud­varra — fejen ütötte és el­lökte — folytatja Vanczák Ignácné. — Ekkorra már többen voltak körülötte. Or­dítottam: ne menjetek oda, mert szemen önt benneteket valamivel. Szollár a fejére sötét kabátot, vagy pokrócot borított. A kezében valami­lyen hosszú, szúrós szerszá­mot tartott, és közben mond­ta : gyertek, gyertek... A szomszéd ház ablakából füst szivárgott. Sikoltottam: tűz van, megégünk! A férjem el­engedte a kutyát. Pista sógor lavórban vizet hozott. Linzenbold Istvánéknál, a Petőfi utca 59. szám alatt még drámaibb dolgok történ­tek. A szép, nagy ház végén lévő épületben az ablakok kitörve. A keret egy része el­égett. — A férjemmel a szobában aludtunk — közli Linzenbold Istvánné. — A menyemék a másik házban voltak. Nagy csörrenést hallottam. Azt hittem, álmodok. Az uram kiáltott: tűz van! Ekkor már az ablak alatti láda, mellette meg a konyhaszekrény lán­golt. Volt annyi lélekjelen­létem, hogy a gázpalackot gyorsan lecsavarjam és be­vigyem a fürdőszobába. A férj keze, karja bekötve. A fején égési sérülés. — Itt volt a nagy tűz — mutatja. — Láttam, mene­külni kell. A feleségem már a konyhában guggolt és a füsttől fuldoklóit. A szobába* húztam, és onnan az ablakon át kiugrottunk. Közben az asszony magához tért. vízért kiáltott, majd a környező házakhoz szaladt. Ekkor már otthonunk homlokzata láng­ba borult, az ereszdeszka is recsegett-ropogott. A csaptól hozott lavornyi vizet a lán­gokra csaptam. Ha a tűz át­terjed a tetőre, a ház ment­hetetlen. Szerencsére sikerült megfékeznünk. A lányomék- nál, a Rákóczi út 7. síám alatt is hasonlók történtek. — Szollárral sosem voltunk haragban — szól Linzenbold­I né. — Ő Vanczákkal nem egyezett, akinek a kezét egy- I szer eltörte. Korábban ab- j ban az ügyben tanúskod­tunk. Ezért akart bosszút áll­ni rajtunk. A rendőrség röviddel a be­jelentés után Szollár And­rást a lakásán elfogta, de akkorra ő már mintegy más­fél deciliter cinezősavat ivott. Mentővel a nyíregyházi kór­házba vitették. Ott az orvos és a nővérek jelenlétében Kiss Bálint rendőr őrnagy­nak - annyit mondott: fel akartam őket gyújtani. Szollár András szeptember 13-án a megyei kórház inten­zív osztályán meghalt. , Cselényi György

Next

/
Thumbnails
Contents