Kelet-Magyarország, 1988. szeptember (45. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-19 / 224. szám
1988. szeptember 19. Kelet-Magyarország 3 Itt a 11-277! Seres Ernő főmunkatárs ▼álaszol Tizenöt levél és a levelekben összesen 21 kérdés, mindennap három-négy telefon és három személyes megkeresés jelzi, hogy az embereknek sok a személyes jellegű, avagy közösségi gondjuk és bajuk, ugyanakkor aat is lemérhettem, hogy élénkül a politikai kérdések iránti érdeklődés. Ez utóbbi igazolására mindjárt egy levél: Kovács István és munkatársai kérdése HAFE-aláírás- sal nyílt levelezőlapon érkezett: „a tévében hallottuk, hogy nem kérünk a kacsintgass politikából. Mi ez az új fogalom?" Rengeteg a variáns. Amire Kovács István utal, egy ni- portműsor része volt — a bős-nagymarosi vízlépcső építésével kapcsolatban. Ott a környezetvédők egyik hangadója jelentebte ki, hogy nem kérünk a kacsintgatá- sokiból és meg is magyarázta, mit ért ez alatt. Rendezzük dolgainkat úgy — ez volt a szavak lényege — hogy ne kacsintgassunk j óbbra -bal ra. A kaosintga- tást talán már más is társította a politikával, mindenesetre a televízióban most hallhattunk először. Egy régi guszevi olvasónk (Nyíregyháza) két dolgot tesz szóvá: „Hiába tilos az alul- járóban kerékpározni, motorkerékpározni, egyesek e tilalomra fittyet hánynak. A másik: a Simái út sarkától az aluljáróig van egy 200 méteres járdaszakasz. Járda, de nem az, mert elhasznált, elhanyagolt, gidres, gödrös, így a gyalogosok inkább a közút közepén járnak, kockáztatják a testi épségüket. Jó lenne, ha a város vezetői ezekre a dolgokra jobban odafigyelnének. Aiz odafigyelés kevés. Pénz is kellene, cemenit és sóder is, nem beszélve az építőipari kapacitásról. Sok járda hiányzik. A Ságvári-telepröl is kaptam telefont, hogy az utak gödrösek, hogy az őszi esőtől felázott ösvények, ahol nincs járda, sárosak. A város tudja ezt. Számon tartják a közvilágítási problémákat, de nem ígérhetnek gyors változást, mert felelőtlenség lenne olyasmit ígérni, amit nem teljesíthetnek. Kedvezőbb választ adhatok arra a kérdésre, hogy lesz-e vezeté- ges földgáz Sóstógyógyfürdőn? Igen lesz. Készítik a felmérést, most szervezik a lakossági hozzájárulást vállalókat. Közös képviselője ennek a 9-es számú óvodában dolgozik. Mikor köti be a SZAVI- CSAV a felsősimái lakásokba a vizet? Szeptember 14-én délután csörgött a telefon. Bemutatkozás és telefonszám helyett a beszélgetés így kezdődött: „A nevem ne kérdezze. Most van égy kis idom, maximum fél óra, szeretném az almaárháborúval kapcsolatban a véleményem kifejteni. A parasztok az almából palotákat építettek, most hogy van egy kis megszorítás, miért nem tűrik el? ... ” Amit most írok személyes vélemény. Először: neki van egy fél óra ráérő ideje, hogy nekem is van-e, az nem érdekli. Másodszor: e fél órát hivatali telefonnal — ő mondja, hogy a munkahelyéről beszél — kívánja kitölteni. A távibeszélődíj (helyi) három percre 2 forint, fél órára sók forint, ezenkívül van a munkabér, az elvesztegetett idő és egyebek. Különben az általam gyorsan és udvariatlanul félbeszakított vélemény alaptalan, laikus, mi több rosszindulatú volt. Paprikás hangulatom természetesen nem a fentebb leírtak miatt támadt, de azért mert: „Ismét van paprikaügy” — irta levélben dr. Szabó József nyugdíjas állatorvos Bújról. Az idézett levél tartalmának egy része a valóság igazolása miatt helyszíni körültekintést igényel, de további öt levélíró és telefonáló kérdésére könnyű a válasz. Valóban sok a papriika, körülményes az eladás. Hogy így lesz, ezt már tavasszal - is tudtuk. Akkor a Kelet-Ma- gyaronszág megírta, hogy zöldségtermesztésben nagyobb a termelési kedv, mint amennyit a feldolgozó kapacitás ‘igényel. Sokan ültettek papriikapalántát anélkül, hogy a termesztéssel bárkivel szerződtek volna. Más kérdés, hogy a szerződés ellenére is támadnak vitás ügyek. Ilyen a minősítés, a termés- többlet átvétele körüli huzavona, vagy az, hogy a konzervgyár olyan zsákokat ad a szedéshez, amelyek szakadtak, erősen elhasználtak. Sajnos — bár szeretném — a paprika, a paradicsom és más zöldségfélék többletét nem tudom eladni. Fájlalom, hogy éviről évre értékek kallódnak el, de amíg túltermelés van, ez elkerülhetetlen. A vállalat október 15-ét ígért és bízunk abban, hogy ez a határidő tartható. Sok a. sajtóhiba. Kereskedjünk a saját házunk táján is, ne csak a mások portáján seperjünk — kérte egy magát megnevezni nem akaró olvasónk. Igazat adok a telefonálónak annál is inkább, mert előttem az újság és olvasom a vezető cikk harmadik bekezdésének második sorában : „kérdésekről trágyáit”. És lenne ilyen és még hozzá hasonló hiba egy szekérrel. Az újságíró is téved, elír neveket, félrehall szavakat, viszont a betűket csak ritkán keveri össze. A sajtóhibák jó része nyomdahiba. A nyomda ördöge sajnos megtréfál bennünket. Szinte legenda az a történet, hogy egy író olyan könyvet akart, amelyben egyetlen hiba sincs. A gondos munka: első nekifutására hét hiba volt, a korrigálás után lett nyolc hiba, a még gondosabb javítást már tizenkét nyomdai hiba honorálta. Ez persze nem ment fel senkit. Miért kell a hirdetésfeladásért sorba állni, a hirdetés miért csak hetek múlva jelenhet meg? Elintézhetném a kérdést azzal is, hogy az adás-vétel, a kínálat-kereslet az utóbbi időben óriási mértékeket öltött. A hirdető sok, a lapfelület kicsi. Megoldaná a problémát a pluszoldalak megjelentetése. Van ilyen törekvés, idén a Kelet-Ma- gyaronszágban eddig több mint ,100 pluszok!al jelent meg. Most még papínhiiány is van. A sorban állásról viszont az a véleményem — nap mint nap tapasztalom —, hogy a reggeli óráikban 8-tól kilencig vannak sokan, aztán egész nap mérsékelt, vagy szünetel a forgalom. Talán megoldás lenne, ha csütörtökön a kora reggeli, illetve az esti órákban adnák fel sokan a hirdetésüket. Mesterek boltja nyílt Kemecsén. A TÜZÉP egy cementraktárból alakította ki a 100 négyzetméteres üzlethelyiséget és a hozzá tartozó csaknem 300 négyzetméteres raktárépületet. A boltban elsősorban víz- és gázszereléshez szükséges alkatrészek, fürdőszobai felszerelések kaphatók. (Elek Emil felvétele) Miért állt fel székéből a városi párttitkár? Beszélietés egy vezirigazgaté-választás körülményeiről Lapunk pénteki számában közöltük, hogy dr. Szemján Tibort, a nyíregyházi városi pártbizottság gazdaságpolitikával foglalkozó titkárát vezérigazgatóvá választotta meg a MEZŐGÉP vállalati tanácsa. — Miért pályázta meg ezt a beosztást? — kérdezik megyeszerte, hiszen Szemján Tibort sokan ismerik... — A legmeglepőbb, hogy az Ipari Minisztérium képviselője is megkérdezte tőlem a bíráló bizottság ülésén: miért kell elmennem a pártapparátusból? — Ezt a kérdést még sokan feltették Nyíregyházán és természetesen a MEZÖGÉP-nél is az „önkorteskedés” során, — mert lehetőséget kértem arra, hogy találkozzak a vállalati tanács, a pártszervezet és az SZB tagjaival. Akkor gondoltam rá, hogy már önmagában is rossz, mennyire nem ismerik az életben a pártmunkát, hiszen úgy fogalmaztak, 12 évig nem dolgoztam, hogyan tudok ezek után helytállni... — Amikor 1976-ban engem, a 29 éves Szemján Tibor üzemmérnököt a 44 éves Varga Gyula városi első titkár ötödikként megkeresett, elmennék-e a 2G éves Gyuricsku Kálmán utódjának, nem tudtam mit jelent a városi gazdaságpolitikai titkári teendő. Meg is kérdeztem, mikor térhetek visz- sza a szakmához. Azt mondta: két év után lehet erről beszélni. Tizenkét évig maradtam, s idő közben megszerettem a pártmunkát is, a várost is. Két és fél ciklust dolgoztam ott, s időszerű volt számolnom a távozással. A visszatérés gondolata három évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem, csak akkor még nem mertem vállalni a versenyt. A májusi pártértekezlet után döntöttem úgy, hogy megyek. Sokan megpróbáltak lebeszélni. — A pártbizottsági tagokkal történt beszélgetés azt mutatta, hogy Szemján Tibor igen népszerű pártmunkás. Ez sem késztette maradásra? — Negyvenegy éves vagyok, talán egy ideig még lenne helyem a városi, esetleg a megyei pártapparátusban. De túl sokáig nem szabad a mozgalmi életben maradni. Ma még nem felejtettem el annyira a gépész szakmát, meg a közgazdasági egyetemen szerzett ismereteket, hogy ne mehetnék visz- sza a termelésbe. Példát is kell mutatnom azzal, hogy átadjam a helyemet egy fiatalnak, aki a gyakorlatból jött. Még akkor is fel kell állnom, ha soha nem volt tőlem távol a korszerű gondolkodás. A párttagság által óhajtott öntisztulási folyamat így mehet végbe igazán. — Van-e az utódjára javaslat? — Meg is kérdeztek. A válaszom az volt, hogy konkrét személyre nincs, de elveket rögzítenék. Hozzunk kintről egy olyan fiatalt, aki 30 év alatti. Legyen ismét olyan bátor a vezetés, mint korábban, amikor Varga Gyula szinte tinédzsereket vett maga mellé. Válasszanak olyat, aki nem tiszteli a tekintélyt, aki nem attól politikus, hogy mondatokat fabrikálva keresi a valakiknek tetsző szavakat, hanem aki kendőzetlenül fedi fel a gondolatait, így segít a vezetésnek, az ügynek. — Miért éppen a MEZŐGÉP-et választotta, ahol versenyezni kellett és ahol nehéz a helyzet? — Választhattam volna két olyan munkahelyet is, ahol kinevezik az embert, ráadásul jobb pozícióban lévő vállalat volt mind a kettő. Hogy mégis ezt pályáztam meg azért tettem, mert hí ttom, amit korábban hirdettem: hogy ne az egzisztencia mentése miatt válassza az ember a könnyebbik megoldást. Nem tagadom, .amikor megtudtam, hogy négy pályázó van, akkor döbbentem rá, milyen kockázatot vállaltam, s hogy minden elv igaz, ha nem rólam van szó. S, hogy konzekvensnek kell maradnom akkor is, ha nem választanak meg. És akkor mentem az emberekhez. Senki előtt nem titkoltam, hogy nyerni szeretnék. — Miért éppen Szemján Tibort választották a négy pályázó közül? Katona Béla, a MEZŐGÉP Vállalati Tanácsának elnöke: — Az igazság, hogy tulajdonképpen nyolc jelentkező volt. Akik közül három felelt meg a pályázati feltételeknek. Ebből egyet a vállalati tanács, — mert ugyan jó szakember, de nem .vezető típus — eltanácsolt. Szemján Tibor és Terdik János műszaki vezérigazgató-helyettesünk maradt versenyben. Idő közben Terdik úgy gondolta, jobban fekszik neki a műszaki terület, így maradt Szemján. — Es ezzel már el is dőlt a „mérkőzés”? — Korántsem, hisz a kétezer MEZŐGÉP-dolgozót képviselő vállalati tanács 35 tagjának nem lett volna kötelező megválasztani. De fokozatosan erősödött bennünk a felismerés, hogy ezt a vállalatot, amely részint önhibájából, részint más okok miatt került kátyúba, kihúzni onnan Szemján Tibor személye garancia. Friss gondolatai vannak, amelyek meg tudják változtatni az elavult vezetési stílust, új szellemet hoznak a vállalat életébe. — Mit várt a pályázóktól a vállalati tanács? — Azt, hogy nyereségesen működő, a vállalati dolgozóknak biztos egzisztenciát nyújtó munkahely legyen a MEZŐGÉP. Korszerű, a piacon jól eladható termékeket kell gyártanunk, az eddig LbdK bóúbdii Kifejezeti egység-önállóságot a gyakorlatban kell megvalósítani. Támaszkodni szükséges az emberek véleményére, javaslataira, s nem utolsósorban dolgozóink eddig nagyon elmaradt bérezési, érdekeltségi rendszerét szükséges megjavítani. Az évek folyamán elavult a szervezeti struktúra, elbürokratizálódott a mechanizmus és ez nagyon nehézkessé tette a vállalat működését. Ami miatt sokszor ért minket piacvesztés. (Egyetlen példa: egy márciusban érkezett megrendelésre csak most válaszoltunk!) Hogy miért Szemján Tiborra adtuk a szinte egységes szavazatot? Mert a mi igényeinket tökéletesen fedi az ő elképzelése, mert felkészült, mert emberséges, mert bízunk benne. Nem titkolom, felfokozott iránta a várakozás, amelynek a mai körülmények között nagyon nehéz megfelelni. Csodákra ő sem képes, de mert látjuk, hogy nem a levegőbe beszél, hanem egy nehéz terepen akar velünk együtt érvényesülni, segíteni is fogunk neki abban, hogy véghez vigye az elképzelését. K. J. Artúr filmszerepe (Tudósítónktól.) Békési Artúr, aki a kisvárdai Bessenyei György Gimnázium tanulója volt, sikerrel szerepelt a szombat esti Ki mit tud?-döntőn. Ezt követően kerestük Kisvárdán két felkészítő tanárát. Dr. Sásnét nem találtuk odahaza, Balogh Frigyes magyar szakos kollégiumi nevelő tanára viszont nagyon örült a megkeresésünknek, s a következőket mondta Artúr sikeréről: — Kollektív munkánk eredménye, hogy Artúr idáig eljutott és azt hiszem, hogy saját akaratereje, törekvése — ami jellemezte négy éven keresztül — most kidomborodott. Vers választásai az irodalom szere tétét, és az előadóművészet kedvelését bizonyította. Volt tanára (aki nagy részese volt felkészítésének) a következő új hírrel szolgált: Békési Artúr élete első filmszerepét is megkapta. Gát György producer egy — a honvédség megbízásából készülő — 13 részes vígjátéksorozat egyik főszereplőjévé választotta. A történet tíz honvéd fiatal sorsát eleveníti meg. Balogh Frigyes végül a következőket mondta: — Nekem is sikerélményem a szombat esti sikeres szereplése. Idézte Szinetár Miklós róla mondott szavait: „Artúr, maga zeneművész, a ritmusban él!” Vincze Péter /-------------------------------------\ SZERKESZTŐI oooooooo ra Hogyan tovább? — vetődik fel kimondva és kimondatlanul mindinkább mindannyiunkban a kérdések kérdése. Tudom, egyáltalán nem könnyű a válasz, de hogy mégsem szabadulhatunk tőle, annak kényszerítő okai vannak. Az eddigiek szerint — és ezt mindinkább tapasztaljuk — élni, dolgozni nem lehet. A nagyon sokáig csupán a jelszavak szintjén kezelt (és már-már az unalomig csépelt szó): megújulás — véresen komoly követelmény. Most már nagyon is kezdjük érezni, hogy a szó mögötti tartalom olyan realitás; amelytől nem lehet függetleníteni magunkat. Lágyan fújdogáló szellők helyén viharok dúlnak, szentségként tisztelt dogmák dőlnek halomra, hogy helyt adjanak az újnak, a korszerűnek. Bármennyire kellemetlen, vagy éppen kínos, természetes, hogy így van, szükséges, hogy így legyen. Erről győzött meg újólag egy találkozás a nyíregyházi SZÁÉV 40 éves fejlesztőmérnökévei, Názon Gyulával, aki az épületek fejlesztésén túl az emberek, a fejek, egész közéletünk megújítását tartja sorskérdésnek. Egy ő azon kommunisták közül, akik vallják: a pártot helyben is képessé kell Lüinil UTTU, Tivyy ntey/ctcTjen a nagy kihívásnak, az ország elvárásainak és a szabolcsi kommunisták igényeinek. Amikor vállalati pártbizottsága legutóbbi küldöttértekezletén azt javasolta, hogy szervezetileg és személyileg is alkalmasabbá kell tenni a megyei és a városi párttestületeket, akkor egyáltalán nem a mai tisztségviselőket ítélte meg, hanem a haladás helyi feltételeit elemezte. Megpróbálom a szavait idézni: „Mennyire tudjuk követni az új, humanizált gondolatokat, felvállalni az olyan gondokat, mint a foglalkoztatás, az eltartóképesség, a fejlesztési irány, a termékszerkezet, a reprodukciósképesség, a piacorientált mezőgazdaság?” Szerinte nagyon lényeges, hogy mindenkinek megadják a korrekt visz- szavonulás lehetőségét, hiszen a hogyan tovább mindenütt helyben és konkrétan jelentkezik. Megnőtt az alapszervezetek jelentősége, új lendületet kapott a felelős gondolkodás, több lett és lesz a magunk dolga is. Mindehhez szükséges a kisugárzó erő, amely új lendül etet, új módszereket, új kezdeményezést hoz az életünkbe. Szembe kell nézni a helyzettel. Hogy jelentős közösségi igény húzódik meg a fenti szavak mögött, hogy a megye párttagságának egy nem elhanyagolható része akarja a pártértekezletet, az attól várható eszmei megújulást, a szemléletváltást, az aktív felzárkózási programot. Feltételnek tekinti ahhoz, hogy közös erővel e nehezebb világban is megtaláljuk a megoldás útjait. Kopka János