Kelet-Magyarország, 1988. szeptember (45. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-16 / 222. szám

2 Kelet-Magyarország 1988. szeptember 16. TZkirncMMS 0®Q0@G összeszokott osztagok gyakorlata Megjelent a Pedagógiai Műhely A Pedagógiai Műhely szeptemberi száma az ed­dig megszokott módon építkezik: az oktatás-ne- • velés, a fórum, a közmű­velődés, az irodalom, mű­vészet, a bemutatjuk és a szemle rovatban az el­múlt tanév értékeléséről, az idegennyelv-oktatásról, a matematikatanítás ak­tuális problémáiról, a to­vábbtanulás megyei ta­pasztalatairól, a középfo­kú oktatási intézmények könyvtárainak helyzeté­ről olvashatunk. De ta­lálunk cikket városi te­levízió eddigi történeté­ről, a bábpedagógia sze­mélyiségfejlesztő hatásai­ról, illetve arról is, meny­nyire terhelhető egy kis­diák. Hosszabb tanulmány szól a Móricz Zsigmond Színház elmúlt hétéves működéséről, Schlanger András Diákszerelembeli búcsújáról. A folyóirat több megyei kiadvány re­cenziójával zárja idei har­madik számát, amely Fe­hérvári József fafaragá­sairól, Szilágyi Sándor festményeiről, Huszár Ist­ván és Kiss'István szob­rairól készített fotók il­lusztrálnak. Rómeó és Júlia ^ Régi kedvenceikkel talál­kozhatnak a filmkedvelők (legalábbis képeken és fil­meken) azon a szeptember 19- én kezdődő kiállításon, ame­lyet a megyei művelődési köz­pont szabadidős terében ren­deznek. A Latinovits Zoltán­ra és Rutkai Évára emlé­kező kiállítás találóan a Ró­meó és Júlia címet kapta. A látogatók a gazdag fotó- és más tárgyi emlékek mel­lett videóról a legemlékeze­tesebb filmszerepeket is megtekinthetik. Naponta négy film is látható majd, 11 órától az Egy magyar ná- bobot, 13-tól a Kárpáti Zol­tánt, 15-től az Utazás a ko­ponyám körül és 17-től a Szindbád című film látha­tó. A kiállítás idején fo­Hegtáncoltatták a polgár- mestert ,,Nagy élményekkel és sike­rekkel teli csodálatos útunk volt, ami szinte álomnak tűnik ne­künk, mivel csak egy nagyköz­ségi együttes vagyunk, de úgy érezzük. mindenütt sikerült helyt állnunk^ — írja beszámoló levelében Tóth Istvánná, a bal- kányi táncegyüttes tagja, és egyik szervezője. Belga meghívásra a közelmúltban három héten át vettek részt egy számukra szer­vezett körúton Belgiumban, majd Luxemburgon keresztül Fra n cia o rszágban. A belga úttal és vendégeske­déssel egy ottani csoport tavalyi itt tartózkodását viszonozták, megismerkedve a szép ország főbb nevezetességeivel, egyebek közt Antwerpen látnivalóival. Franciaországban már a hely­színre érve derült ki, hogy Ha- guenau-ban egyhetes világfesz­tiválra várták őket, amelyen 14 ország táncosaival együtt szere­peltek. Voltak közöttük például chileiek, guatemalaia'k; hollan­dok, albánok. A harminckét ta­gú balkányi együttes 24 táncot lyamatosan hallgathatók a két nagy színész legjelentő­sebb színházi és rádiós sze­repei is. A nosztalgiakiállí­tást október 9-ig tekinthető meg. tartalmazó repertoárral érkezett, és abból a helyszín és a kíván­ságok szerint adtak több műsort. Egy alkalommal megtáncoltat­ták a polgármestert is. Fellépé­seikről tudósítottak a lapok, in­terjút adtak a L’Humanite szá­mára. dalaikból rádiófelvétel ké­szült, a gálaműsort pedig* a fran­cia televízió egyenesben közvetí­tette. Részt vettek Dél-Franciaor- szágban egy másik rendezvényen is, ahol először fogadtak külföl­di táncegyüttest. Tiszteletűkre a záróműsorra az ottani gyerekek és felnőttek egy-egy csoportja megtanult és bemutatott egy-egy magyar táncot. Tapasztalataik szerint mindenütt szívélyesen fogadták őket. a táncosok igye­keztek minden tőlük telehetőt megtenni a jó hírnév érdekében, ami bizonyára sikerült is. mert egymás után kapták a jövő évre és azutánra szóló meghívásokat, belga, francia és spanyol ven­dégszereplésekre. Elismerés ille­ti mindazokat, akik hozzájárul­tak, hogy az együttes útja ilyen jól sikerülhetett. Duna­antológia A Duna Alapítvány tá­mogatásával megjelent egy antológia, melyben írók,, költők, kritikusok (Mé­szöly Miklós, Esterházy Péter, Komis Mihály, Csoóri Sándor, Vas Ist­ván, Karinthy Ferenc, Kányádi Sándor, Szilágyi Ákos, Balassa Péter, Szőcs Géza) beszélnek a Duná­ról. A könyv „szómágia, varázslás", amely a Duna kör kiadásában látott nap­világot, s amelyben Kán­tor Péter így ír: „Magán- szorgalom, közigyekezet, / s a fásult közöny, hogy minden lehet velünk, ál­talunk, végül is: nekünk, mindent, míg valahogy el nem veszünk, j és aztán kezdődik újra, másnap, lent a folyó, fent a mada­ras vásznak. Orgonaest A nyári hangversenysorozat zárókoncertjét szeptember 19-én. hétfőn este 7 órai kezdettel tart­ják meg a nyíregyházi reformá­tus templomban. Gyűl vészi Já­nos orgona-előadómüvész műso­rában Bach-müvek, (preludium és fuga, korálelőjáték) mellett Telemann trombitakoncertje hangzik el. valamint két darab Viöortól, az Adagio és a Tocca­ta. A hangversenyen trombitán közreműködik Tóth Tamás. Színjátszók a MVMK-ban Színjátszó módszertani hétvé­ge lesz a Váci Mihály Megyei és Városi Művelődési Központban szeptember 17—18-án. Szombaton 13 órától a szociodrámáról Tu- róczi György, a debereceni * Al­föld Színpad rendezője, majd a pszichodrámáról Elek Eszter pszichológus tart előadást. A program részeként Erdész Sán­dor, a sóstói múzeumfalu veze­tője a népmesékről beszél, este 1/2 7-től pedig a budapesti Tér- színház Bucz Hunor rendezésé­ben Esterházy Péter: Töredék című művét mutatja be, amit szakmai jellegű eszmecsere, majd táncház követ. Vasárnap '9 órától színésztré­ninggel folytatódik a rendezvény Csetneki Gábor rendező vezeté­sével. A Hajdú-Biharból és Sza- bolcs-Szatmárból összesereglett résztvevők szombaton a panto­mimről hallhatnak előadást Fá­bián Gergelytől, illetve megte­kinthetik a nyíregyházi Besse­nyei Színkör és a., debreceni Al­föld Színpad történetét bemuta­tó kiállítást. Lesz többféle vi­deóvetítés is (pl.: a Mester és Margarita SZKÉNÉ-beli előadá­sának felvétele). Vasárnap 11 óra 30-\kor az Alföld Színpad előadja Fricskák című produk­cióját. A színhátszó-hétvége ke­retén belül a résztvevők megvi­tatják az amatőrszínjátszó moz­galom legaktuálisabb kérdéseit is. Áz Alföld szeptemberi számáról A nyíregyházi Váci Mihály Művelődési Központ prog­ramjából. Klubok, körök: A Nyíri amatőr filmklub tagjai szep­tember 16-án, a Koperni- kusz-kör barátai pedig szep­tember 17-én találkoznak. Segíthetünk? A lakosság pa­naszait igyekeznek orovosol- ni szeptember 17-én, 10-től 20 óráig a művelődési köz­pont ügyeletesei. Két klub.is várja az érdeklődőket szep­tember 19-én, a gombász és az értelmiségi klub tart fog­lalkozást. Tánc: nosztalgiadiszkó szeptember 16-án és 17-én lesz, ifjúsági diszkót pedig vasárnap 18-án és 22-én ren­Négy évtizeden át nem jelent meg itthon Szabó Zoltán-kötet. A hosszú hallgatást a két legis­mertebb mű, A tardi helyzet és a Cifra nyomorúság kiadása tör­te meg 1986-ban. Még az értel­miség jelentős része is — min­denekelőtt a fiatalabb generáció — csak ekkor fedezhette fel ma­gának az írót. aki pedig két vi­lágháború közötti irodalmunk­nak egyik legkiemelkedőbb alakja volt. Töredékek Szabó Zoltánról című írásában ezt a méltatlanul kevéssé ismert pá­lyaivet vázolja fel Görömbei András. Az augusztusi számban olvas­hattuk az internálótáborokról szóló filmriportsorozat nyomta­tott változatának első részét. Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia négy, egykori recski inter­nálttal készített beszélgetésével folytatódik a sorozat a szeptem­beri Alföldben. Szabó Gyula erdélyi író olyan alkotókkal indult egy bolyban, mint például Sütő András, Pás- kándi Géza vagy Kányádi Sán­dor. A ..népből jött tehetség" pályakezdéséről, az ötvenes évek első felének viszonyairól maga Szabó Gyula vall a folyóirat egyik írásában. 1973 nyarán jelent meg. 29 verset tartalmazott Nagy László első angol nyelvű kötete, két an­gol anyanyelvű költő fordításá­ban. A könyv születéséről és kritikai fogadtatásáról Gömöri György tollából olvashatunk.' deznek. A pszichológus szeptember 21-én áll a tanácskérőik ren­delkezésére. Háromnapos nemzetközi egészségmegőrző kongresszus kezdődik a művelődési köz­pontban- szeptember 22-én, csütörtökön. Kiállítások: László Paulo- vics festőművész tárlata szeptember 26-ig látható a Pál Gyula-teremben. Osztrák fotográfusok kiállítása pedig október 2-ig tekinhető meg a fotógalériában. Robbanás, Mentés, gátszakadás Szemerkélő eső, csizma­szárig érő sár, katonai szál­lítójárművek, homokzsákok — akár valóságos árvízre is gondolhatott az idegen szer­dán Olcsva alatt. Csak ak­kor nézett nagyot, mikor meg­látta a Szamost, amely a szo­kásos őszi képet mutatta. Vagyis: igen alacsony víz­állást. Akkor miért hát ez a nagy felfordulás? Az igazság szárint a fel­fordulást akár idézőjelbe is tehetnénk, hiszen néhány perces szemlélődés után a hozzá nem értő is felfedez­hette a nagy fokú szervezett­séget, hozzáértést. Vasárnap — szeptember 11-én — víz­kárelhárítási osztaggyakor­lat kezdődött itt az Olcsva és Olcsvaapáti között járó komp térségében, s szerdán a meg­hívott vendégek előtt is meg­mutatták a védekezésben részt vevő szakemberek, hogy mire képesek. Az első látványos mozza­nat: katonai árvízvédelmi körzet jelenlévő tagjainak parancsnoka, Kemecsei György őrnagy beleszól a rá­diójába: „Itt a 612-es. Dörej jelentkezz . . !” Rövid, pat­togó mondatok, s elhangzik a parancs: „Feladatra felké­szülni ..., végrehajtani!” Minden szem a tőlünk több száz méterre a mederben lé­vő, hajózást gátló akadályra szegeződik. Hatalmas vízosz­lop emelkedik a magasba — akadály volt, nincs. A „szemledombtól" jobbra sűrű szemű, erős acélhálót feszítettek ki a vízügyesek, motorcsónakból ellenőrzik, mi akadt fenn rajta. Az osz­tag zöld, katonai ruhába öl­tözött tagjai természetesen nerh pontyokra, harcsákra halásztak. A vízen úszó szennyező anyagokat lehet lefölözni a folyóról e háló­val, melynek néhény hónap­ja, a nyári, nagy Szamos- szennyeződés idején vették törik, hatalmas burványok törnek a felszínre. Azonnal jön a magyarázat: egy „mély­levegőztető” készüléket lá­tunk, a Holt-Számos halai mesélhetnének annak áldásos hatásáról többet, hiszen oxi­génnel dúsítják fel a vizet. Kicsit távolabb, a töltés tö­vében gátőrök szorgoskod­nak, egy feltételezett buz­gárt igyekeznek megfékez­ni. A gátőröket ma hajnal­ban riasztották, de vannak rengetegen, akik már ‘vasár­nap hajnal óta talpon van­nak. Közéjük tartozik a kemecsei Kövér László és a kótaji Szilágyi László is, akik „békeidőben” az igazgató­ság műszaki telepén dolgoz­nak. öregnek éppenséggel egyikük sem nevezhető, de mindketten harcedzett szak­emberek. Kövér László pél­dául már a hetvenes árvíz idején is a gátakon dolgo­zott, s ott találhattuk a nyolc évvel ezelőtti nagy Körös-völ­gyi védekezés színhelyén is. Senki sem tudja hát náluk jobban, hogy milyen nagy szükség van az ilyen össze­kovácsoló gyakorlatokra. Jó másfél órája tart már a szemle, mikbr a védekezés talán leglátványosabb moz­zanatához érünk: a helikop­teres mentéshez. A MÉM Re­pülőgépes Szolgálatának pi­lótája úgy manőverez, hogy a víz közepén rekedt férfiak­nak csak be kell lépniük a kabinba, s máris a biztonsá­gos part felé tartanak. Az események értékelésé­re az igazgatóság egyik ta­nyahajóján kerül sor, az iga­zán hozzáértő megfigyelők is csak az elismerésüket han­goztatták a példás rend, a gyorsaság, a hozzáértés lát­tán. Közéjük tartozott Ma- róthy László, környezetvé­delmi és vízgazdálkodási mi­niszter is, aki elsősorban azt emelte ki, hogy a mostani gyakorlat egyik legfonto­sabb célját a védekezésben résztvevő különféle szerve­zetek munkájának össze­hangolását — maximálisan elérte, s a parton összesereg­lett helybeliek láthatták, a vízügyesek, a katonák min­dent megtesznek azért, hogy nyugodtan alhassanak. Hozzáértő emberek vi­gyáznak a folyókra, a gátak­ra. Balogh Géza Vízen rekedtek mentése. (Császár Csaba felvétele) A tárgyalóteremből Elkötött motorok igazán hasznát. Velünk szemben a túlpart­ról iszonyatos csattogás hal­latszik, dolgoznak a cölöp­verő berendezések, tömítik az iménti „gátszakadást”. A védelmi osztag munkáját irányító Antal József — ci­vilben a Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Víz­ügyi Igazgatóság termelési osztályvezetője — egy hon­védségi úszó harcjárműre tessékeli az érdeklődőket, hogy közelebbről is szem­ügyre vehessék az aktuális munkákat. A hernyótalpas monstrum lassan araszol a vízen, furcsa, ék alakban ki­feszített fémcsövek mellett visz el az útunk. Olajcsap­dák, melyeknek bevetésére szerte az országban sajnos, mind többször van szükség. Eddig külföldről beszerzett szerkezeteket alkalmaztak, most viszont látunk egy olyat is, amit a nyíregyházi szakemberek fejlesztettek ki, s a tapasztalatok szerint eredményesebben használha­tók az előbbinél. A túlparti, amúgy csendes víz egy helyen furcsán meg­Megsokasodtak mostanság me­gyénkben azok. akik — ha ked­vük tartja — motorozni, kocsi- kázni mennek a mások jármü­vével. Jellemző, nogy a bűncse­lekmények elkövetői legtöbbször ittaságuk miatt nem akarnak gyalogolni, ráadásul jogosítvá­nyuk sincs, mint az alábbi ese­tünkben is: A 36 éves Istványi András ko­rábban már kétszer volt büntet­ve jármű önkényes elvételéért, ám hiába ítélték el mindannyi­szor példásan. büntetésekkel nem sikerült elérni, hogy belás­sa : nem csupán arról van szó. hogy hozzányúl mások tulajdo­nához, de arról is, hogy veszé­lyezteti a közúti közlekedés biztonságát. A nyíregyházi fia­talember augusztus 7-én délután a Volán Vállalat elöl ismét „el­kötött" egy Simson motorkerék­párt. Mivel pedig ezúttal is ré­szeg volt. mint egyik előző ilyen jellegű cselekménye elkövetése-^ kor. s vezetői engedéllyel sem rendelkezik, a Nyíregyházi Vá­rosi Bíróság jármű önkényes el­vételének vétségében és ittas járművezetés vétségében találta bűnösnek. Ezért, immár mint különös visszaesőt. hat hónapi végrehajtandó szabadságvesztés­re ítélte, s mellékbüntetésül egy éyre eltiltotta a közügyek gya­korlásától. Hasonló módon — rövid Utón — oldotta meg közlekedési gond­jait a 19 éves Kotolics Andfrás és a húsz éves Tulipán Zsolt. A két szintén nyíregyházi fiatal­ember április 29-én este együtt szórakozott az Eperjes Étterem­ben. Záróra után. éjfél körül megbeszélték, hogy eimennek a barátaikhoz a Császárszállás mellett lévő Víg Vándor Fogadó­ba. Igen ám. de gyalog nem ■akartak menni. Bementek hát a Schmidt Mihály Utón egy lép­csőházba, egy ott talált lezárt Babetta motorról leszedték a számkombinációs lakatot, s el­vitték a jármüvet. A Debreceni útig tolták szerzeményüket, ott azonban úgy döntöttek. hogy még sem mennek Császárszállás­ra. tgy letámasztották a Babet- tát egy villanyoszlophoz, és ott­hagyták. Okét is jármű önkényes elvé­telének vétségében találta bű­nösnek a Nyíregyházi Városi Bíróság, és Kotolicsot 8000 forint pénzbüntetésre ítélte. Tulipánt pedig egy évre próbára bocsá­totta. Buzgár elleni védekezés.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents