Kelet-Magyarország, 1988. szeptember (45. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-14 / 220. szám

Kelet-Magyarország 1988. szeptember 14. > * fllgS TISZAVflSVÁRIBRN Becsengetlek J ó mir: a gimnázium tartja a szintet. Idén is szép teljesítmé­nyeket értek el az itt vég­zett diákok a felvételiken. Akadt néhány egészen ki­emelkedő pontszámot el­érő exdiák is, és az összkép is elismerésre méltó, öt- venketten végeztek az elő­ző tanévben, harmincné­gyen jelentkeztek tovább­tanulni, s közülük huszon­kettőt fel is vettek. (Még jobb lehetett volna az eredmény, ha nem akad egy-két meggondolatlan, eleve kudarcra ítélt pró­bálkozás.) Szerepel a sikerrel vett akadályok között közgaz­dasági, műszaki, orvosi, agráregyetem, tanárképző és kereskedelmi főiskola is. A jelek szerint igen so­kat jelentett a felvételire készülésben a fakultáció bevezetése. Ezért is öröm, hogy ebben a tanévben egy újabb „faktot” indít­hatott a gimnázium. Üjabb angol nyelvtanár lett a tantestület tagja, s ezzel lehetőség nyílt en­nek az idegen nyelvnek a fakultációs oktatására is. Egy testnevelés és egy idegen nyelv szakos ta­nárt még tudna foglalkoz­tatni a gimnázium, de nin­csenek különösebb peda­gógusgondjaik. Ugyanez elmondható a város többi iskoláiról is — tájékozta­tott Takács Mihály osz­tályvezető. Képesítés nél­külieket csak amiatt fog­lalkoztatnak, mert sok fi­atal pedagógus neveli gyermekét gyesen, gyeden, s őket valahogyan helyet­tesíteni kell. A tanévkezdés hírei kö­zött elsőként említette az osztályvezető, hogy már a harmadik évfolyam kezd­te el szakközépiskolai ta­nulmányait a 115-ösben, s egyre népszerűbb ez a me­zőgazdasági gépszerelő szak. Beiskolázási gon­dok nincsenek, sőt idén már válogatni is lehetett a jelentkezők között. Befejeződött a Pethe Ferenc iskola felújítása, immár félkész állapotban van a Vasvári Pál iskola tornatermének építése. Ha ez is elkészül — sok­sok társadalmi munká­val —, akkor minden is­kolának megfelelő torna­terme lesz. Mindegyik óvoda átállt a gázfűtésre. Minden jelentkezőnek jut hely az óvodákban, il­letve az általános iskolák napközi otthonaiban. A Szavicsav segítsé­gével tovább folyta­tódhatott a szervezett úszásoktatás, s a sikeres befejezés érdekében to­vább üzemeltették az uszodát. Ha már a strand­ról esik szó, néhány mon­dat a közeli úttörőtábor­ról is ide kívánkozik. Si­keresen vizsgázott az út­törőtábor első idénye. Most készülnek a végső szám­vetések, de már most je­lezték az igényeket a kö­vetkező évekre is. Szere­pel a tervekben a tábor teljes körbekerítése, jö­vőre éttermet, melegítő-^ konyhát szeretnének ki­alakítani, s keresik a kap­csolatokat, lehetőségeket a tábor befogadóképességé­nek bővítésére. X, ________________/ ' \ Az oldalt összeállította: PAPP DÉNES E rdőgazdaság, 115-ös szakmunkásképző, Mezőgép, Csemege Édesipari Vállalat, városi tanács, Vasép kisszövetke­zet, vízmű, Alkaloida, ál­talános iskolák __Nem té­vedés, ez a felsorolás a fen­ti képhez tartozik. Az emlí­tettek — no és a gimnázium dolgozóinak, tanulóinak — segítsége nélkül ugyanis nem készülhetett volna el a Váci Mihály Gimnázium új kondicionáló terme. És főként: nem ennyiből! Ami­kor ugyanis átállt gázfű­tésre az iskola, és felszaba­dult a szénraktár, készült egy kalkuláció — csak az épület felújítására! — s ez 650 ezer forintos költsé­get jelölt meg. Végül mint­egy százötvenezer forintjá­ba került az iskolának a nagy munka. Erre szokták azt mondani: nem mind­egy. Igaz, a berendezések java része még csak kölcsön- képpen került a kondite­rembe, s emiatt minden segítséget továbbra is elfo­gad a gimnázium, de ebben a tanévben — képünk is tanúsítja — már itt tarthat­ják a testnevelés órák egy részét. A gimnázium tgéri, nem marad hálátlan. Nem csupán a többi iskolának nyitja meg a kondicionáló­terem ajtaját, hanem a közeli jövőben a városlakók egészségmegőrző foglalko­zásainak is szívesen helyet ad, ha lesz rá igény. KÉRDEZZ — FELELEK RÖVIDEN Új út — új gondok? Végre elkészült, ha nem is teljesen a 36-os út sok bajt okozó szakaszának szélesíté­se, korszerűsítése, a belátha­tatlan kanyar kiiktatása. Az öröm azonban nem felhőtlen, legalábbis erre utalnak Tün­dik András szavai. A Vasép Kisszövetkezet üzemvezető­je, Vasvári Pál utcai lakos mondta el az ott lakók aggá­lyait. Mondandójának lénye­ge a következő. Tudomása szerint sokan ag­gódnak, hogy az a szakasz, mivel ehhez nem járultak hozzá a Tigáz szakemberei, nem kaphat gázt. Bár azt is hallotta, hogy ezt hátulról, a párhuzamos utcák felől meg lehet oldani. Nem képezi vita tárgyát, hogy szükség volt a korsze­rűsítésre — igaz, szerinte a józsefházi kanyar még ve­szélyesebb. Kérdezi: arra mi­ért nem került sor? Most, hogy elkészült az út, az a benyomása, a tervező minden szabványt betartott, de figyelmen kívül hagyta a környezeti viszonyokat. Nem érti, miért kellett akkora dő­lést beépíteni a kanyarba, hi­szen az egyébként is megen­gedett hatvan kilométeres se­bességgel simán bevehető len­ne. így viszont nagyon magas­ra került az út széle, ami egy sor problémát jelent. Kes­keny sáv maradt a padka és a- kerítés között, nem fér a járda, a gyerekek is csak az úton közlekedhetnek. Van olyan kapu, amihez nem ké­szült bejáró. (Egy üvegesnek különösen sok bajt jelentett a döccenő. Azóta ugyan meg­csinálták.) A villanypózna he­lyenként a járda vonalába, közepére esik. Legnagyobb gondnak a csa­padékvíz elvezetését tartja — a nagy esőzéskor sok háznak a tövére folyt a víz. A páros oldalra egyszerűen nem fér járda. Nem függ talán szorosan össze az eddigiekkel, de több portán fenntartják az építési tilalmat, nem biztos, hogy in­dokoltan. Ez utóbbit megkérdeztem az egyik érdekelttől. Szakács Miklósnéék lakásába kopog­tattam be. Az emeletes ház­ban — négy generáció képvi­seletében — hatan laknak. A lapostető beázik, ót kellene alakítani sátortetőssé az épü­letet. Ez kettős haszonnal járna. Megszűnne a beázás, és végre — tetőtér-beépítés­sel — a földszinti kis kony­ha és fürdőszoba mellett ki­alakíthatnának egyet-egyet. Szakácsék lánya, veje és uno­kája járna vele jól. Ha épít­hetnének ... A tilalom azon­ban még nem járt le. Garázst is úgy építhettek, hogy alá­írták: az esetleges kisajátí­táskor ezt nem számítják be. Az összegyűlt kérdéseket továbbítottam. Papp Géza ta­nácselnök-helyettes és Hircsu Mihály osztályvezető-helyet­tes válaszolt. Menjünk sorba! GÁZ. A burkolat alatt va­lóban nem vezethető, kívül pedig nem fér el. Néhány vé­dőcsőt azonban átvezettek az út alatt, s ezek segítségével megoldható a csatlakozás mindkét oldalon, a párhuza­mos földutak felől. JÖZSEFHÁZI KANYAR. Az eddigi útépítés nem oldot­ta meg teljesen a gondokat, indokoltnak látszik a tovább­építés. A városi vezetés is bí­zik benne, hogy minél hama­rabb sor kerül erre. KANYARDÖLÉS. Nem a sebesség indokolta. A dőlés­szög segítségével vált meg­oldhatóvá az egy oldalra tör­ténő vízelvezetési rendszer kiépítése. CSAPADÉKVÍZ. Az úttest­ről a csapadékvíz — az előbb írtak szerint — egy oldalra folyik le, s ott elnyeli a rács. Elkezdték már a szegélykö- vön kívüli csapadék elvezeté­sét is megoldó rendszer ki­építését. Ez még jó egy hó­napot igénybe vesz. Ha elké­szül, remélhetőleg megszűn­nek a jelzett gondok. JÁRDA. A páros oldalon valóban nincsen hely, de ott korábban sem volt járda. (Más kérdés, hogy a forga­lom ezt indokolná, de ilye­nek voltak a lehetőségek. Tervezik, hogy még két gya­logátkelőhely létesüljön.) VILLANYPÓZNA. A pá­ratlan oldalon megépül a jár­da, bár most valóban útba esik a pózna. A telefonoszlop azonban marad addig, amíg el nem készül a tiszavasvári telefonközpont. Ennek a vár­ható időpontja 1990. A föld­kábeleket egyébként még az ősszel elhelyezik, de míg nin­csen központ, addig nem ve­heti át a légkábel feladatát. Két kerítést is beljebb kell helyezni, ezt a munkát elvé­gezteti a tanács. KAPUBEJÁRÓ. Az emlí­tett üveges portájához a ki­vitelező elkészítette a kapu­bejárót. Mielőtt az építési tilalom­mal kapcsolatos kérdésre rá­térnénk, még annyit: bár zaj­lik a forgalom az új útszaka­szon, megtörtént a műszaki átadás, még nem fejeződött be teljesen a kivitelezés. Na­pok kérdése — mondták egy héttel ezelőtt —, hogy el­kezdjék a burkolati jelek; kerékpárút, záró-terelővonal stb. felfestését. ÉPÍTÉSI TILALOM. De­cemberben kerül a tanács­ülés elé a rendezési terv fe­lülvizsgálata, elképzelhető, hogy az építési tilalmak je­lentős részét ekkor feloldják. A tanács elé kerülő tervezet tartalmazza azt a törekvést, hogy ahol csak lehet, meg­szüntessék a tilalmat. Az elő­terjesztés tehát ilyen szel­lemben készül, remélhetőleg a döntés is hasonló lesz. Az újságíró ehhez csak annyit tesz hozzá, hogy a koráb­bi, nagyszabású, sok kisajátítással (sok tanácsi pénzzel) szá­moló rendezési tervek korszaka befejeződni látszik. Min­denütt igyekeznek feloldani a felesleges tilalmakat — Ti- szavasváriban is. Mivel ezt a kérdést a tanácsülés tárgyal­ja majd, célszerű lenne, hogy előtte egyeztessék érdekeiket az érintettek a körzet tanácstagjával. Hogy pontosan tudja mit képviseljen a tanácsülésen. Azt beszélik a városban... ... rossz a benzinkútnál ki­szolgált üzemanyag minősé­ge, a benzin esetenként túl vizes, és jeleznek oktánszám- problémát is. A kutat üzemeltető Vasvá­ri Pál téesz elnöke, Nagy Miklós maga is tapasztalta már, hogy időnként — tan­kolás után — zörög a szelep, ami (a hozzáértők szerint) azt jelzi, hogy az oktánszám nem olyan, mint amilyennek lennie kellene. Ez ellen azon­ban nem sokat tehetnek, hi­szen az üzemanyag az Áfor- tól érkezik. (Az esetleges na­gyobb víztartalom sem a kútnál keletkezik.) Mit tehe­tünk? Remélhetőleg az Áfor illetékeseinek figyelmét nem kerüli el ez a pár sor... ... a lakótelepi Patyolat délelőtti nyitva tartása nem elégíti ki az igényeket, az ott lakók délutáni nyitva tartást is szeretnének. A Patyolat vállalat főmér­nöke, Bajáik Andrásné el­mondta: olyan kicsi a for­galma ennek az üzletnek, hogy felmerült már a bezá­rása is, mert az ott dolgozó bérét sem fedezi. A város- központban egyébként teljes nyitva tartással dolgozik a fiók, s az Alkaloida lakótele­pén is délután van nyitva, kivéve a csütörtököt, amikor — a szállítás miatt — dél­előtt. Egyébként 500 'kérdő­ívet osztottak ki, hogy fel­mérjék a pontos igényeket, is ebből mindössze 60 érke­zett vissza ... - (Ügy tűnik, még nem tömegek igénye a gyorsmosás.) Az ott javasol­taknak megfelelően bevezet­ték viszont az egy hetes vál­lalási 'időt. . . . nagyon hiányzik a meg­szüntetett, korábban Nyír­egyházáról 19,30-kor indult autóbusz. Javasolják, hogy a tanács ismét egyeztessen a Volánnal. Kis túlzással: a tanács fo­lyamatosan egyeztet a Vo­lánnal. Az azonban nem túl­zás, hanem sajnos, tény, hogy minden egyes alkalommal nem a válasz, mondván, a tömegközlekedésért felelős vállalatnak nincsen pénze új járműre. Majd ha lesz, akkor indít újabb járatot. Némi pi­kantériája a dolognak, hogy (ha az újságíró értesülései nem csalnak) a Tiszavasvári takarékszövetkezet nem is kis pénzt adott a Volánnak ilyen célra. Ügy tűnik, hogy a helyközi és a városi közle­kedés megoldatlansága örök­zöld témája rovatunknak. Hogy mi lenne a megoldás? Magunk is szeretnénk tudni. ... a tehócsekket el lehet­ne juttatni az Alkaloidába (esetleg más munkahelyek­re), és nemcsak az adók mértékét kellene közölni a tanácsnak, hanem ugyanab­ba a borítékba a csekk is be­leférne. A panasz jogos — ismerték el a tanácson. Megoldják. ... semmi jele annak, mi­szerint a gyár melletti, régen bezárt tejbárban rövid időn belül reggelit lehetne venni. A bezárás oka, az Áfész szerint a minimális forga­lom, a nagy veszteség volt. Terveik szerint, hia elkészül az új húsüzem, akkor a tej­bár helyén húsbolt nyílik majd. ... a legutóbbi városi ol­dalban megígérték, de még­sem nyílt meg a depó, így továbbra is sokat van zárva áruátvétel miatt a vasbolt. Elkészült ugyan a depó he­lye, de egyelőre nem sikerült biztosítani a nyitáshoz szük­séges árut —' tudtuk meg. Javában tartanak a tárgyalá­sok termelővállalatokkal, bízzunk benne, hogy gyors sikerrel. A várostörténet lapjairól Hamisított raváspálcák „Gazdag határa roppant kiterjedésű, s igen szép bú­zát terem, rétje sok; legelője pedig több ezer holdra ter­jed, de eg)' részét árvizek járják.” így jellemezte a múlt század közepén Fényes Elek, a hazai statisztika út­törője a szentmihályi viszo­nyokat. A Nyíri-Mezőség rét­jeinek zsíros és tápláló szé­náját dicsérte, hozzáfűzve, hogy ezáltal „a szarvasmar­ha- és juhtenyésztés felette virágzó”. A kedvező földrajzi adott­ságokat kihasználták a szent- mihályiak. A juh tartás tör­ténetét tanulmányban foglal­ta össze Gombás András, a település sekszor idézett kró­nikása. Az 1556-os pápai dézsmajegyzékből emelte ki a szentmihályi juhtartásra vonatkozó legrégebbi adatot. Akkor a bárányszaporulatból száznégyet adtak le tized­ként a helyi jobbágyok. A XVIII. század utolsó harma­dában a községnek hat közös juhnyája volt. A telkes job­bágyoknak önálló nyájaik is voltak. A határban maradt bőven hely az uraság jószá­gainak. Szentmihály fölctes- ura, Dessewffy József nem­csak az állatok számára ügyelt, hanem a fajtára is. Kazinczy Ferenchez írott le­velében kitért arra, hogy a- imagyar juhok nem hoztak hasznot, ezért selyemanyaju­hokat és kosokat vett hitelbe. „Fejér vármegyéből magam fogom hozni selyembinkást juhaivial együtt; ha nyáron, télen kitartom birkáit, felibe osztozok vele mindenben, a tökejuhokban is, valamint a szaporodásban, a gyapjúban, a -báránykákban, a túróban, egy szóval mindenben .. . Le- het-e jobb móddal tőkét nö­velni?” A pásztorok körmére kel­lett nézni, mert ellenőrizet­lenül visszaéltek a rájuk bí­zott állománnyal. Rováspál­cára rótták fel az állatok számát, a pálca egyik fele a számadó juhásznál, a másik fele pedig a gazdánál ma­radt. A juhok azonosságát a tulajdonjegyek szerint min­dig szigorúan ellenőrizték, mert a ravasz juhászok ezzel sok esetben csaltak. A meg­károsított gazdák perrel ve­hettek elégtételt. A réteket, legelőket járó pásztorok ki­használták a köz- és vagyon­biztonság gyengeségét, a nyáj legszebb részét saját hasznukra eladták. Különö­sen az 1700-as évek végére szaporodtak meg a jószág- tolvajlások Szabolcs megyé­ben. 1791-ben például 168 lónak, 262 szarvasmarhának és 34 juhnak kelt lába. Ezért ,a vármegye a legeltetést szi­gorúan szabályozta. Fegyve­res csapatot tartott fenn a kiadott rendelkezések betar­tatására. A szentmihályi elöljáróság is hozott rendele­tet a legeltetésről. A „pusztai hadnagy” leg­főbb kötelessége volt a sza­bályok érvényesítése. Lovas határkerülőkkel a legvárat- laniábbul hol itt, hol ott tűnt fel, és számon kérte a pász­toron az állományt. Leszám­lálta a nyájat, a rovással egybevetette az eredményt. Ha hiányt tapasztalt, a vét­kes pásztort a községbe vi­tette. Az állandósuló szigor a tolvajlásokra, csalásra haj­lókat. visszatartotta a bűn- cselekményektől, a pusztai hadnagyoknak köszönhetően megerősödött a közrend és a vagyonbiztonság. <rg)

Next

/
Thumbnails
Contents