Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-11 / 191. szám
2 Kelet-Magyarország 1988. augusztus 11. Tizennégyezer köbméter naponta Vízkormáayzók fedélzetre! A kapacitásbővítés elodázhatatlan Egy közelmúltbeli közegészségüyi szemlén a Tisza menti Regionális Vízművek nyíregyházi üzemigazgatóságának illetékese drámai kijelentést tett: ha az idén olyan hosszan tartó kánikula lesz mint tavaly, akkor a megyeszékhely vízellátásában súlyos gondok várhatók. Mi, fogyasztók ebből eddig nem sokat éreztünk, szerencsére. — Ha a vízellátó hálózatban a nyomás olylkor egy kicsit alacsonyabb is volt a szükségesnél, az igényeket eddig sikerült kielégíteni — összegzi az elmúlt hetek tapasztalatait Tóth József, a TRV üzemigazgatója. — De még nem iszunk a medve bőrére, mert augusztusban és szeptemberben is lehetnek meglepetések. Mindenesetre tény: Nyíregyháza a csúcs- időszakban a szolgáltatottnál nyolcezer köbméterrel több ivóvizet igényelt. Több kertes lakás Sóstón, Nyírpazonyban, Kálmánházán, Oroson, a Ság- vári lakótelepen, Nagycserkeszen és környékén megnövekedtek a kertes beépítésű területek, melynek a vízigények fokozódása természetes következménye. Sokan a takarékos vízfelhasználásra (az öntözés mellőzésére) való felszólításnak nem tettek eleget. Több embert hidegen hagyott az, hogy amíg ő a kertben locsol, addig más esetleg a jósavárosi kilencedik emeleti lakásban nem tud inni. A helyzeten a regionális vízmű vállalat — együttműködve a SZAVICSAV-val — vízkormányzással, vagyis a tolózárak vízátbocsátó képességének változtatásával javított. Bartha István üzemvezető kezében kimutatás. Pillantsunk bele: az idén július 29. és 30. között Nyíregyháza 55 ezer köbméter vezetékes ivóvizet használt fel. Geszte- réd térségében július 27. és 30. között 7500 köbméter a napi csúcsfogyasztás, míg Záhony környékén 6 ezer köbméter. Az igényeket eddig a fogyasztók által alig észlelhető zavarokkal sikerült kielégíteni. A vízminőségen sem volt kifogásolnivaló. — Szerencse — folytatja Bartha István —, hogy idén júliusban a folyamatos csúcsigény csak 3—4 napon át jelentkezett, a tavalyi 31 nappal szemben. — A vízellátó rendszer fejlesztése elodázhatatlan — , említi Tóth József —, mely el is kezdődött: egy 4 kilométer hosszú, 600 milliméter átmérőjű vezetéken a nyírteleki és a tiszaberceli vízmű vizét a nyíregyházi Stadion utcai átemelőbe „visszük”, mellyel Nyíregyháza ivóvíz- ellátása biztonságosabbá válik. 1990-re a tiszaberceli víztermelő mű napi kapacitását 10 ezer köbméterrel növeljük. Mi az oka? A tiszaberceli víztisztítómű épülete a határban már messziről látszik. Benne tisztaság, talán a padlóról is enni lehetne. Kiss Antal technológus a pillanatnyi, de gyakori áramszünetekre panaszkodik, ami miatt a kutak azonnal leállnak, újraindításuk jelentős áramtöbbletet igényel. Az áramkimaradás okáról és a megszüntetésének módjáról eddig a TITÁSZ- tól nem kaptak kielégítő választ. A berceli vízmű július végén kapacitásának maximumát nyújtotta, akkor naponta a névleges, azaz 10 ezer köbméter víz helyett 14 ezret termelt, tisztított és juttatott a távvezetékekbe. A hosszú folyosó egyik ajtaján felirat: diszpécser. A műszerfal előtt Szabó Gábor gépész zöld, sárga, piros gombokat, skálákat, mutatókat, ábrákat figyel. — A kutak üzemmódját ellenőrzőm — mondja. — Például ebben a pillanatban nyolc kút működik, s óránként igen keveset, 250 köbméter vizet termelnek. Eny- nyire van szükség. Persze a közelmúltban volt ez másképpen is, amikor óránként csaknem háromszor ennyi víz hagyta el a telepet. Szabó Gábor elmondja, a víz minőségét, mint a borászok a szőlőnedűt, ízleléssel is meg tudják állapítani. De nem kell arra hagyatkozniuk, mert laboratóriummal is rendelkeznek. Egyébként tényleg ők ihatják a legfrissebb vizet. A kancsójukba a mintavételi csapból szoktak tölteni. Az ügyeletes csapattal — melynek Kovács Gyula gépész, Lévai Imre műszerész, Görömbei László karbantartó is tagja — üzemi sétára indulunk. — Ez a gépház — kalauzolnak. Mindenfelől zúgás, hatalmas, méter átmérőjű acélcsőből erre-arra kisebbek ágaznak el. Megyünk tovább. Két sárga színű acéltartályt és szivattyúkat látok. A vizet itt mangántalanítják, úgy, hogy a vízhez automatikusan ká- liumpermanganátot adagolnak. A kiszűrt mangán a pirosas vasiszappal együtt szikkasztóba kerül. KIArgázzal fertőtlenítik Az épület végén egy pici helyiségben van az ezerliteres klórgáztartály. A nyersvizet klórgázzal fertőtlenítik, természetesen zárt rendszerben. A tetőn óriási, 10 méter mély medencékben kristálytiszta ivóvíz. Hajnal Béla vízműtelep-ve- zető, mint egy tanár az óra végén, röviden összefoglalja: a létesítményben a nyersvízzel történteket. A víz a 70— 100 méter talpmélységű kutakból először a gáztalanító- ba (a benne lévő metán eltávolításához) kerül, utána vegyszeres kezelésnek vetik alá, amit az ülepítőmedencébe jutás, majd a nyitott, lassú szűrőn való áthaladás követ. Innen a víz a tárolóba kerül, s végül a távvezetékekbe. Ibrányt, Nagyhalászt, Ti- szabercelt, Paszabot is.innen látják el ivóvízzel. Távlatban még több község fogja innen kapni a vizét, de ahhoz négy új kút, valamint egy újabb technológiai és üzemviteli épület szükséges. Cselényi György A tiszaberceli vízmű gépháza. MÜTARGYVÉDELMI KÖZPONT. Az elmúlt évek során a vidék legnagyobb múzeumi bázisává nőtt a Veszprém megyei Múzeumi Igazgatóság felsőőrsi Műtárgyvédelmi Központja. A restaurátorok, gyűjteménykezelők és a technikai személyzet — összesen 25-en itt dolgozzák fel az ásatások leleteit, itt készítik elő a kiállításokat, rendszerezik a tudományos anyagokat és itt tárolják a múzeumi törzsanyagok zömét is. A képen: a Jókai villába kerül restaurálás után a zenélő képóra, amelyen Buda visszavételét örökítette meg a korabeli mester. (MTI fotó) olvasónk Írja Szép, de lehetne szebb is... 1986-ban költöztem Nyíregyházára. Ezt a várost újdonsült lakóként mindig félig kívülről, az alkalmi turista szemével nézem: mit lát és mit talál, és mit nem talál, aki először toppan e gyönyörű városba. Az utazó szebbnél szebb domborműves utcanévtáblákat és cégéreket lát, de nem talál Rákóczi-dombor- művet és kőbe vésett megörökítését annak, hogy a Nagyságos Fejedelem 1708- ban itt járt, pedig erre a város igencsak büszke lehetne. Megtalálja, hol lakott Eötvös Károly a nagy per idején, de nem találja, hol szállt meg a nagy palóc, Mikszáth Kálmán, amikor e perről tudósított. Felfedezheti Krúdy és Blaha Lujza emlékeit a Sóstón, de nem talál sehol Szabó Lőrinc-emlékeket, amivel más városok nem mulasztanának el büszkélkedni. Sipkay Barna neve mellett joggal hiányolhatja Galambos Lajosét, aki regényeiben oly híven adta vissza a város életének egy korszakát. Furcsállhatja a Kiss Lajos- emléktábla szövegét: „E múzeum falai között”, — holott ott most nincs múzeum. S ha szuvenírt, emléktárgyakat keres, más városokban van rá példa, hogy a várost régi képeslapokon bemutató reprodukciókat kaphat (Szeged), leporellót vásárolhat (Eger, Debrecen) és a város címerét is megkaphatja és elviheti emlékként, feltűzhető kis jelvényeken (Szarvas), erre Nyíregyháza visszaállított, eredeti, beszédes címere ugyancsak alkalmas lenne. A Bessenyei térnél és a sóstói parknál szebbet egy turista sem képzelhetne el' magának, de aki látta az Eger patakot a Népkertben, és a Kőrös-csatornát Békéscsabán, Gyulán, az szívesen látná az Ér patak partját is szomorúfüzekkel, platánokkal beültetve, gesztenyesoros pihenőpadokkal parkosítva. Blaskó Mihály Nyíregyháza, Kossuth u. 67. II./8. A tárgyalóteremből Az ital rossz tanácsadó Százezer forint körüli ösz- szeget vett fel a biztosítónál a Biribe való K. László február 15-én Nyíregyházán. A pénzzel a zsebében elindult ismerőseivel a városba, kocsmáról kocsmára vándoroltak. Erősen ittas állapotba került, nem csoda, hogy a vasútállomáson nem találta meg a saját, Biribe induló vonafi m vásárlási láz engem fi fM, is utolért, s járom a fi boltokat, mert szefi retnék venni egy igazi „jár- fi művet” a lábaimra. Ügy f döntöttem, hogy most egy- S szerre letudom, s vagyok ? olyan megáltalkodott, hogy ? a bal és jobb lábamra egy r időben veszem meg a cipel- ^ löket. Álmaim cipőjét még ^ nem láttam egy boltban ^ sem, de sebaj, rovom a ki- ^ lométereket a régi lábbes limben. fi fi Betérek egy holtba, s fi mondom máris az eladónak fi igényeimet; se nem fehér, fi sem nem magas szárú, de fi ruganyos talpú sportcipőt fi kérnék. Az utolsó kikötése- fi met súgva mondom az el- fi adónak: a méret két egy- forma szám. Végignéz raj- fi tam, s én közben úgy érCIPŐVÁSÁR zem magam, mintha gumit kértem volna egy sarki ABC-ben, ilyenkor azt szeretném, hogy a pirulásommal együtt lábméretem is csökkenjen. Az eladó bemegy a raktárba, egy kissé újra megnyugszom. Kihoz egy cipőt. Tetszik, de majd meglátjuk. Az egyik már a lábamon is van, jó. Ekkor következik a lélegzetelállító pillanat: megpróbálom a másikat is. Nem elég, hogy nagy lábam van, de ráadásul azonos méretű is! így a cipő párja kissé lóg a lábamon. Tehát nem jó. Óvatosan körülnézek, lefejtem a cipőt kecses, „balerina-tap- pancsaimról”, és usgyi el, mint a leforrázott farkas a mesében. Betérek egy másik üzletbe. Megjátszom a becses vásárlót — rögtön leveszek egy 2600 forintos cipőt, majd megkérem az eladót, hogy legyen szíves hozzon egy „kissé” olcsóbbat. Közli, hogy ugrás van az áraknál ebben a típusban, s hogy csak ezer forintos cipői vannak. Egy kissé eljátszom a csalódott vevőt, de máris száguld az eladó, s hozza a jobbnál jobb cipőket. És én válogatok. Az eladó egy kissé csalódott a tizedik próba után. Érzem, minden hiába. Arrébb is megyek egy házzal. / tt közli két csinos, fiatal eladó, hogy ugyanmár nem várnék egy keveset, mert most töltik fel a polcokat. Épp akkor, amikor én, a becses vásárló rátapadnék álmaim cipőjére. Itt várok, s remélem jó lesz az a cipő, amit már hosszú percekkel ezelőtt kinéztem magamnak, s reménykedem, hogy az árufeltöltéssel egy időben nem kerül le a polcról... Tompa Zoltán tát. Rossz szerelvényre szállt fel, a vonat Miskolc felé indult el. Ahogy felszállt és helyet talált magának, elaludt a fülkében. Arra ébredt, hogy két rendőr a vállát rázza és a személyi igazolványát kéri. Az igazolványt nem találta, ezért a rendőrök közölték, hogy leszállítják a vonatról és előállítják a szerencsi kapitányságon. K. László erre könyörgőre fogta a dolgot, majd előkapott a zsebéből két darab ezrest és odaadta az őt igazoltatóknak, csak hogy engedjék el. A pénzzel együtt a személyi igazolványa is előkerült, nem szerepelt a körözési értesítőben, ezért a rendőrök békén hagyták, de a pénzt lefoglalták és vesztegetés miatt feljelentették az ittas utast. Amikor K. rájött, hogy rossz irányba megy, leszállt a vonatról és bevárt egy Nyíregyháza felé közlekedő szerelvényt. Nem józanodott még ki, ezért belekötött egy lányba, erőszakoskodott vele, magatartása az utasokban megbotránkozást keltett. A nyíregyházi bíróságon két rendbeli hivatali vesztegetés bűntette és egy rendbeli garázdaság vétsége miatt 9600 forint pénzbüntetésre ítélték. Az ítélet jogerős. B. A. MINÉL KEVESEBB PECSÉTTEL A Szabad Föld július 8-i számában a szabolcsbákai Búzakalász Tsz gazdálkodásáról, a rejtett tartalékok feltárásáról közöl riportot. A termelőszövetkezetben a munkákat több mint kilencven százalékban a teljesítmények szerint díjazzák. Tavaly a legkisebb személyi jövedelem harminchatezer forint volt, a legnagyobb pedig száznyolcvanezer forint. Mi a magyarázata? A gazdatudat, a tulajdonosi érzés erősödése. A téeszen belül a kis munkahelyi közösségekben mindenki ismeri egymást, mindenkiről tudják, milyen a munkaerkölcse, a képessége, a képzettsége. Ha lusta, felelőtlen munkát végző ember kerül közéjük, azt vagy megnevelik, vagy ha ez nem sikerül, kiközösítik maguk közül. A téeszben mindenkinek van egy munkaköre, ott a munkát el kell végezni úgy, ahogyan a munkavezető megmondja, de ezen túlmenően szinte mindenki számára van önálló vállalkozási lehetőség Is, ahol gazda módjára, a tulajdonosi érzéstől vezettetve dolgozhat. Van lehetőség almafagondozásra, föld bérbe vételére, nemrég például juhhodályépítésre lehetett vállalkozni. Az írásból megtudjuk, hogy 1965 óta nem volt mérleghiány. Tavaly háromszáznegyvenmillió forint termelési értéket állítottak elő. A nyereség kevés híján tizenegymillió forint volt. LELASSULT A FELZÁRKÓZÁS Képes lesz-e a megye lépést tartani az agrárágazat kibontakozási törekvéseivel? — Erre a kérdésre keresi a feleletet a Népszava július 21-1 számában megjelent riport. Lakatos András, a megyei tanács elnökhelyettese elmondta: „Azokban az üzemekben, ahol eddig is jobban ment a munka, egy önvizsgálaton alapuló tervet készítettek, s magatartásukat már ehhez igazították, jó nébány gazdaságban nem, vagy csak alig foglalkoztak jövőjükkel. Kapkodással, kényszerintézkedésekkel próbálják követni a változásokat... Sokan még mindig illúziókkal hitegetik magukat..., nem használják ki a központi pályázattal elnyerhető támogatásokat. Igaz, a mezőgazdasági ágazat már IS úgynevezett fog- lalkozásbővitő pályázatot nyújtott be, de úgy gondolom, ennél többre lenne szükség... Mintegy 30 üzemben elkerülhetetlen lesz a termeléscsökkentés, úgy számoljuk, hogy a megyében öt év alatt az agrárágazat körülbelül 3—4 ezer munkahelyet fog felszámolni.” Az üzemekben a váltás személyi feltételei adottak, „mert 2700 diplomás dolgozik az élelmiszer- gazdaságban, igaz, legtöbben a jól működő szövetkezetekben. A megyei tanács évente 20 millió forintot áldoz arra, hogy ösztönözze a diplomásokat: a gyengébb üzemekben keressenek munkát. A MEM-mel közösen 1985-ben kialakítottuk a szakembernevelő bázisgazdaságok hálózatát. Ennek lényege, hogy a friss diplomás jól működő üzemben tölti gyakornoki idejét, s innen tapasztalatokkal feltöltve tér vissza eredeti, gyengébb adottságú munkahelyére.”
