Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-06 / 187. szám
HIHI HÉTVÉGI MELLÉKLET Megyei jogú város? Üdüöxlct fíyiregyháiiáról ] /őré * f & * //, é/évtémhm képeslapi Egy törekvés nyíregyházi története LAPUNK JÚLIUS 28-1 SZÁMÁBAN, a Nyíregyházi Élet c. havonkénti állandó mellékletben olvashattuk Kopka János cikkében, hogy a mai városi vezetőségnek milyen tervei vannak. Eszerint — pályázat formájában — keresik a lehetőséget arra, hogy magasabb önállósági fokra léphessenek: a manapság megyei városi címmel járó közigazgatási rang elnyeréséért. A cikk azzal az igazsággal zárul, hogy egy ilyen alkalom megkívánja: tegyük mérlegre helyzetünket és lehetőségeinket. És el is végzi ezt az áttekintést. Ez adja az alkalmat arra is, hogy visszaemlékezzünk: lényegében a múlt század harmincas éveiben találkozunk először azzal az eszmével, hogy az örökváltság birtokában, közel a privilegizált mezővárosi rang elnyeréséhez meg kellene szerezni a megyétől független közigazgatási jogot is, hogy szabadabban fejlődhessen, maga gazdájaként Nyíregyháza, amelyik akkor még nem megyeszékhely. A város lakosságának száma kiugró a megyében: így az állami adózásban, a megyei pótadó fizetésében messze élen jár, a megyei közterhek nagy részét egyedül viseli. Elhatározásait azonban függővé kell tennie a megye akaratától: tisztújításait nem önállóan végezheti, hanem a megyei kiküldöttnek, többnyire az alispánnak nemcsak jelenlétében, hanem annak elnöklésével; gazdasági jellegű döntéseit beruházások, kölcsönök felvétele esetében is csak a megye jóváhagyásával válthatja valóra. Nem lehet tehát csodálkozni, hogy hamar megfogalmazódott az örök- váltságot vállaló városi vezetőségben az önálló törvényhatósági jog elnyerésének vágya. Adminisztratíve „egyenrangú” lehetne a megyével, közvetlenül érintkezhetne a minisztériumokkal, országos hatóságokkal; ügyeinek elintézését, jóváhagyatását egyenes úton bonyolíthatná le, önrendelkezése, önállósága lényegesen bővülne. Ezt a „szintet” más szóval szabad, királyi városi rangnak nevezték, s ez azt is kifejezte, hogy külön főispán állt a város élén. Azt is megjegyezhetjük, hogy a törekvések rugója a „vetélkedés” is, ti. Debrecen már régen bírja ezt a rangot, s e század fordulóján Miskolc is megkapta az önálló törvényhatóságot. (A szabad, királyi város elnevezés lényegében a rendiség felbomlásával megszűnt.) AZ 1832. NOV. 12-1 TANÁCSÜLÉS jegyzőkönyvében találtam a legrégibb nyomot arra, hogy ilyen javaslat merült fel a városatyák gyülekezetében. Akkor félretették, mondván, hogy most a városi privilégium kijárása, elnyerése a fontosabb; 1836- bán, megint van pártja annak, hogy két legyet kellene ütni egy csapásra: ha már biztosnak látszik a mezővárosi rang, miért ne lehetne ugyanakkor a magasabbat is elnyerni. Voltak azonban higgadtabban gondolkozók: vajon van-e haszna a szebb és elegánsabb cégtáblának, amikor „az üzlet belseje, bizony, még egyszerű szatócsberendezés”. Ez a vélemény azon alapult, hogy a 150 évvel ezelőtti városunk a színvonalasabb, magasabb minősítéshez vezető útnak csak a legkezdetén állt. Nem voltak meg még a hozzávaló berendezések, intézmények, mai szóval az infrastruktúra. Mégsem szabad elítélni ezeket a javaslatokat, terveket, hiszen a haladás, a magasabbra emelkedés szándéka fogalmazódott meg bennük. A városi rang elnyerése, a megyei székhely áttelepülése után a millennium esztendeje látszott alkalmas időnek a kívánság újbóli elővételére. A két közjegyző, Sofnogyi Gyula és' Kovách Elek fogalmazza meg az 1896-ban beadott instanciát. A budapestiek majd csak 1901-ben adnak választ: a kormány „átfogóan kíván foglalkozni” a városok ügyének rendezésével — majd akkor kerülhet sor Nyíregyháza kívánságára is. Nem került rá sor. Zavaros lett hamarosan a politikai közélet is, így aztán csak 1907-ben látta megint alkalmasnak az időt városunk vezetősége, hogy újra elővegye az önálló törvényhatóságra vonatkozó kérését. Az eddiginél körültekintőbb, részletezőbb javaslatot készítenek. Elsősorban azokat az adatokat veszik előre az országos ösz- szehasonlításokból, amelyek kedvezőek ránk nézve. S nyugodtan mondhatjuk az előterjesztés olvastakor: vannak ilyenek bőven. Akkor 24 önálló törvényhatósági joggal felruházott városa van az országnak, nem tekintve Budapest és Fiume külön státusát. Megállapítja a kérvény, hogy a 24, már kiemelt város közül 18- nak kisebb a határa, mint a nyíregyházi 46 ezer hold, sőt vannak öten tízezer alatt is! Az 1900-as népszámlálás szerint Nyíregyháza, a maga 32 ezer lakosával a 12. lehetne a névsorban, s ugyanannyian állnának mögötte. A népesedés üteme is jóval kedvezőbb itt, mint sok, már „kiemelt” város esetében. A nemzetiségek aránya, a magyarul nem beszélők száma is jobb „helyet” mutat az összehasonlításban, mint az írni-olvasni nemtudás rovat listája. E téren is jobb itt a helyzet, mint 13 más, már rangosabb városban. S ugyanez a helyzet: a kereső polgárság, akkor 13 755 fő aránya az összlakossághoz képest, az értelmiségiek százaléka, vagy az országgyűlési választásokon szavazati joggal bírók felsorolásakor. Ma is szívet melegítő olvasmány ennek az önérzetes áttekintésnek, a szorgalmas városi lakosság eredményeinek ez a gondosan összeállított jelentése. 1907-TÖL 1913-1G folynak az alkalmi biztatások, érkeznek a kedvező hírek, majd egyévi csend után a háború zaja elnyomja az ilyesfajta törekvéseket. Majd 1918 elején Bencs Kálmán polgármester kezdi el újra az önállósítási akciót, őszre már elkészül a memorandum, a legtöbb adót fizetők támogató aláírásait is megszerzik, — de a forradalmak, majd a megszállás megint nagyobb erőnek mutatkoznak, mint a szép törekvések. Amikor az örökváltság centenáriumára készülnek, 1924-ben veszik elő megint a régi óhajt. A belügyminisztert, Rakovszky Ivánt választják meg képviselőnek, ő az ilyen ügyek referense, gyakran jár Nyíregyházán, olykor a kormányelnök Bethlen István társaságában is. Mindig előveszik a kérdést: az udvarlás egyik főtémája a törvényhatósági jog elnyerése. Biztatásban, sikert sejtető nyilatkozatban nincs is hiány, de eredmény nincs, — bár 1926-ban az országgyűlés előkészítő bizottsága már „befejezett” ügyként foglalt állást ez ügyben, — s ezt a polgármesteri jelentésben is olvashatjuk. És mégis: minden maradt a régiben. Három év múlva, 1929-ben aztán „átfogóan rendezték” a városok státusát, — Nyíregyháza ún. megyei város lett, az eddigi „rendezett tanácsú” jelleg viselése után. De ez önállóságban semmi előrelépést nem hozott, viszont a nagy „riválisok”, Debrecen, Miskolc megkapták, pontosabban megtarthatták kiváltságukat. EZZEL VÉGLEG ELOSZLOTTAK az önálló törvényhatósággal kapcsolatos tervek, illúziók. A háború alatt, majd a fel- szabadulás után vagy nem volt alkalom a kérdés elővételére a háború miatt vagy olyan volt a közigazgatási struktúra, hogy a város nem fogalmazhatta meg nagyratöro, az előrelépést célzó terveit — mind a mostani időig, amikor vállalhatja az önállóság nagyobb felelősségét, s eredményeit számba véve bátran adhatta be pályázatát, mint ahogy azt a júliusi újságcikkben olvashattuk. 150 év küzdelme és a közben végbement fejlődés, az eredmények szép sorozata megérdemelné most a sikert! Margócsy József Értékes képes levelezőlap birtokába jutott nemrég a Jósa András Múzeum. A három részből álló, összehajtogatható lap a város főterét ábrázolja századunk első éveiben. A dátum ne tévesszen meg senkit, a lap 1904 előtt készült, hisz akkor bontották le a régi római katolikus templomot. Maga a látkép is érdekes, mert a főtér környékén nincs olyan hely, ahonnan így mindent együtt lehetett látni. A szokásos dolog történt: az egyes részleteket egymás mellé tették, összedolgozták, s így készült el a teljes lap. A levelezőlap Piringer János kiadónál jelent meg, aki Jóba Elek mellett a város jelentős könyv- és lapkiadója volt. Valamikor Jóba Elekkel együtt adták ki a Nyírvidéket, Piringer János azonban 1884-ben önállósodott. Kettejük viszonyát, rivalizálását jól érzékelteti az a régen közszájon forgó versike, melyet Margócsy József is idéz az Utcák, terek, emléktáblák második kötetében: „Piringer és Jóba i sosem voltak jóba; / Mert Piringer azt mondja: j jobban nyom, mint Jóba.” Nézzünk szét a téren! A két szembetűnő épület kétségkívül a régi római katolikus templom és a városháza. A tér szélén, kb. a mostani Örökváltság emlékmű helyér templom 1814-re ke el, s majd száz évic adatát el is tudta Iái századfordulótól aze egyre többször meri az igény, hogy * a szűkké vált templor lyett tágasabbat, sz építsenek. Így kezd el Samassa Józsej érsek költségén a templom építése, n már úgy helyeztei hogy az eddig alak tér áttekinthetőbbé Szombati galéria Nagy István Attila: Zelnicemeggy Emeli az este a ködöt, álomfehér csönd a rétre száll, a vékony ágakra levelek ülnek, amíg a hold arcomra szitál. Magához hív a nyírfaerdő leánya: zelnicemeggy fehéren habzó virága messziről imát suttog az ifjúság. Tilles Béla térplasztikája A kik járatosak gyár történe ményeiben, tudják, hogy az 183: országgyűlés törvéi zöttük a magyar ny talos használatáról 1836. május 2-án sz te a király (Mag; történeti kronológi; 1982. II. 646). Talár is ismeretes sokak hogy ennek a törvé értelmében 1837 ősz ki először magyar n; levelet hazánkban a met végzettek szán vajon hányán tue hogy ennek a magy: oklevélnek a legelsi nyát egy Szabolcs születésű jogász ka dig ez így igaz! Bay Ferencnek hi Nyírmadán született rilis 19-én Bay Isti beli földbirtokos és Vincze Mária gyerr Abból a ludányi Ba ból származott, ar ősi fészke tulajd Beregsurány és Csa s innen kerültek ele vek óta kutatom a jó dinnye titkát. Tizenöt-húsz nyár során mindenkit megkérdeztem a dinnyéről, aki csak kapcsolatba kerülhet ezzel a gyümölccsel, lett légyen őstermelő, dinnyekereskedö, kiskerttulajdonos, dinnyefogyasztó, piaci kukás. A megszerzett információkat eleinte fejben tároltam, később, mikor több lett a tudásom, kartotékoltam kincsem. Manapság, hogy számítógép a divat, szereztem egyet, s annak memóriájába tápláltam ha valami új adathoz jutottam. Ilyenkor a dinnyeválasztási programot mindig keresztülfuttattam a gépen, ezáltal fokozatosan bővült az intelmek köre. A végén már olyan hosszú lett a program, hogy a tanulmányozásához napokra volt annak szüksége, aki először találkozott vele. Kezdetben csak a legjobb barátaimnak mutattam meg az általam szuperdinnyének nevezett programot, később rájöttem, hogy az emberek szívesen vásárolnak is programjaimból, mert általa egészen biztos, hogy kifogástalan minőségű dinnyét tudnak aztán a piacon, útmenti árusnál vásárolni, sőt, programom nagyszerűsége abban rejlik, hogy még a dinnyetolvajok is használni tudják. Am most, hogy immáron túljutottunk a második Lő- rincen is, s az ember fiának egyéb kívánsága sincs, mint az, hogy legalább egy jó diny- nyét egyen még idén, mert aztán várhat rá egy évet megint, elhatároztam, hogy idei dinnyeprogramom megosztom a nyájas olvasóval. Hadd használja, jövőre úgyis korszerűsítem az egészet. Tekintsék az alant következőket úgy, mintha afféle nyár végi árleszállításon jutottak volna hozzá, ám amíg az áruházak csak harminc-negyven százalék engedményt adnak, én elengedem az egész árat. Egynyolcvan tán nem sok, amibe ez az újság kerül, mikor nyugaton súlyos dollárokat kérnek egy-egy jobb programért, s meglátják, az enyém ezek között is megállná a helyét. Gépem szerint először is tanácsos reggel vásárolni a dinnyét. Reggel a dinnye hersegőbb, frissebb, ha virág lenne, azt mondhatnánk rá, harmatos. Természetesen, a az ember reggel nem ér rá dinnyét venni, akkor sincs semmi oka az elkeseredésre. Hiszen, mint számítógépem írja, az esti nyugalom is kedvez a dinnyevásárlásnak. A napközben áttüzesedett diny- nye úgy hűl ki, hogy mit sem veszít füzéből, s ha lehet, zamatosabb lesz, mint lett volna. Az időpont- tással hát megvolnánh Eztán jön a köveik telem. A kiszemelt i alaposan nézzük meg. lyos, gömb alakúhoz se nyúljunk, hanem A jó dilin titka fardákat keressük, h azokat, amelyeknek forradás is van a ha: Ha ilyen gyümölcsi leg nem találunk, az még nem ok arra, hot nyevásárlási szándé elálljunk. A tökéletes forma rendszerint a t harmóniáról árulkodi a harmónia egyaránt a gyümölcs külső és l lajdonságai között. Ennyit a formáról, vehetjük elő a magun zott fonendoszkópot. lított bal középső u. kocoglassuk a dinny Lényeg itt a bal köz jón van. Természete. Rohály Mária: Életfa (üveg- abiakterv)
